2014. szeptember 6., szombat

Kőbe zárt istenek Fehérváron

Interjú Pánczél Szilamér régésszel a Gyulafehérváron folyó régészeti kutatásokról


Gyulafehérvár ókori emlékeiről és nemzetközi viszonylatban is kimagasló régészeti és muzeológiai lehetőségeiről több cikkünkben beszámoltunk, felhívva a nagyközönség figyelmét is az erdélyi fejedelemség egykori központja alatt nyugvó római város történetére és a városban folyó, legújabb régészeti ásatások eredményeire. Ezúttal az idén már második ásatási szezonját megért „Apulum IP” elnevezésű projektről és ásatásról beszélgettünk a munkacsoport egyik koordinátorával, Pánczél Szilamér régésszel, a Maros Megyei Múzeum munkatársával.

      A Gyulafehérvár alatt nyugvó kettős római város és katonai tábor, Apulum a Duna menti provinciák egyik legjelentősebb városa volt. Régészeti emlékei ugyan óriási számmal kerültek a felszínre az elmúlt száz év régészeti kutatásai révén, a város topográfiája mégsem ismert. Azt is mondhatnánk, hogy az olyan súlyosan rongált vagy beépített római városok, mint a Bécs vagy Köln alatt nyugvó települések is jobban ismertek. Mi ennek az oka?
P. Sz.: Úgy gondolom, hogy ez a jelenség nem feltétlenül csak Gyulafehérvár problémája, hanem a hazai régészet „rákfenéje”. Olyan jelentős régészeti emlékekkel rendelkező városok mint Konstanca (Tomis), Kolozsvár (Napoca) vagy Torda (Potaissa) is hasonló problémákkal küzdenek. De nincs ez másképp a jóval kevésbé beépített és sokkal intenzívebben kutatott Várhellyel (az ókori Ulpia Traiana Sarmizegetusa) sem. Ez részben azért van, mert a hazai régészet nagyon sokáig a római kor katonai emlékeivel, erődítményeivel foglalkozott, az  ún. urbánus régészet és a római városok kutatása csak másodlagos helyen szerepelt. Az elmúlt években megfigyelhetünk egy jó irányba történő változást a városi régészet hazai fejlődése terén. Igaz, továbbra sem ideális a helyzet, de biztató tendenciákat figyelhetünk meg. Gyulafehérvár esetében jó dolognak tartom, hogy gazdag ókori, középkori és kora – újkori történelmét párhuzamosan mutatják be bizonyos helyszíneken, ami a nagyközönség számára új perspektívákba helyezi a történelem szemléletet. Ugyanakkor vigyázni kellene a jóizlés megtartására és a túlzások elkerülésére. Ami a Marosportus negyed régészeti emlékeit illeti, ott óriási lehetőségek nyugszanak a föld felszíne alatt. Olyan régészeti parkot lehetne létesíteni, mint amit Aquincumban vagy akár Carnuntumban találunk. A jelenleg magántulajdonban lévő terület kisajátitása azonban óriási problémát okoz úgy a múzeumnak mint a városnak, igy az egyetlen várható megoldás a helyi lakossággal való hathatós együttműködés, nondistruktiv módszerek alkalmazása és a még szabad területek felvásárlása lenne.
2) Az Apulum IP projekt egy szentélykörzet részét képező épület szisztematikus feltárását tűzte ki céljául. Hogyan indult a projekt és miért jelentős ez az ásatás?
P.Sz.: Az ásatás a 2003 –ban véget ért ún. Apulum Projekt folytatásaként is tekinthető. Az akkor angol, német és román közreműködéssel létrejött nemzetközi kezdeményezés Liber Paternek, a bor és a megújjulás istenének szentélykörzetét és azt azt körülvevő kézművesnegyed számos épületrészét tárta fel. Ez a projekt egy Erasmus IP pályázatként, tanásatásként jött létre tavaly, két éves futamidővel „Urban and Cultic Space in RomanApulum: an Archaelogical Fieldschool” címen. A projekt a Liber Pater szentélytől északra elhelyezkedő területet célozta meg feltárni, ahol 2003 –ban egy jelentős oltárt találtak. Az ásatáson németországi, magyarországi és romániai hallgatók vesznek részt öt egyetemről. Az ásatás tavaly nagyrészt az omlásréteget távolította el, idén viszont sikerült körvonalazni egy valószínűleg szentélykörzet vagy ún. insula részeként értelmezhető épületrészt. A régészeti anyag igen gazdag, számos kultikus aprólelet bizonyítja a létesítmény vallásos jellegét, amelyhez hasonlót szisztematikus ásatás során keveset tártak fel Erdélyben.
3) Az ásatás során a hallgatók nemcsak a gyakorlati régészet módszereivel ismerkedhetnek meg, de számos előadás és interaktív módszer által szaktudásukat is gyarapíthatják különböző tudományágakban. Milyen tevékenységek folynak az ásatáson és hogyan illeszkedik ez a hazai régészeti oktatásba?
P.Sz.: Az ásatás elsősorban tanásatásként működöt, célja többek között az volt, hogy a hallgatók számára új lehetőséget biztosítson a régészet gyakorlati és elméleti oldalának megismerésére is. A program egyféle


tudástranszferként működik, hisz a hallgatók aktívan kivették részüket a terepgyakorlatból, dokumentációs munkából, de lehetőség nyílt az érdeklődő hallgatónak az anyagfeldolgozást és a restaurálást is kipróbálni. Az izgalmas előadássorozatok révén a hallgatók betekintést nyertek Gyulafehérvár ókori topográfiájába, az eddigi kutatások történetébe de számos anyagismereti előadáson is részt vehettek németországi, magyarországi  és hazai előadóknak köszönhetően. A tanásatások új lehetőséget teremtenek a kolozsvári régészoktatás számára is, hisz az egyre nehezebben kieszközölhető állami támogatás helyett egyrészt európai forrásokra alapozva tudunk dolgozni, másrészt a hallgatók nagy száma miatt kellemesebb hangulatban tudunk dolgozni. Úgy gondolom, hogy a tanásatások hiánypótló munkát végeznek és szerepük 1990 óta egyre növekszik.
4) Egyre gyakrabban bukkannak fel a fekete  piacon Apulumból származó régészeti emlékek. Legutóbb egy felbecsülhetetlen értékű Hercules Farnese szobrot sikerült a helyi múzeumnak visszaszereznie. Ugyanúgy, igen gyakoriak a dák és római kori éremegyüttesek előkerülése, amelyeket fémdetektoros kutatások során találnak és próbálnak értékesíteni jóval a régészek előtt. Hogyan dolgoznak a detektoros kutatók? Hogyan látod ezt a problémát és milyen megoldások lehetnek?
P. Sz.: Manapság valóban igen népszerűek a fémdetektoros feltárások, amelyek jelentős része továbbra is illegálisan folyik. A fémdetektor birtoklása, használata és a vele történő kutatás szigorúan ellenőrzött és csakis rendőrségi de akár minisztériumi engedéllyel lehetséges. Sajnos nagyon sokan nem tartják be az
egyébként nagyon szigorú előírásokat, ennek köszönhető, hogy rendkívüli leleteket illegális módon tárnak fel. A Keleti Kárpátokban folyó régészeti kutatásaink során  sikeresen tudunk együttműködni olyan gyakorlott és szabályszerűen eljáró detektorosokkal, mint például Pop Iuliu Cristinel. Az ő kiváló terepismereti gyakorlatának köszönhetően a projektnek sikerült két, eddig ismeretlen őrtornyot azonosítani, valamint számos értékes leletet feltárni. A fémdetektoros kutatók – legalábbis akik ezt szabályszerűen, legális körülmények között űzik – legtöbb esetben terepbejárások, sokszor gombászás, túrázás során találnak leletekre. Természetesen a profibbak már archív vagy kadaszteri térképeket, felméréseket is használnak és nemegyszer a szakirodalmat is jól ismerik. Úgy gondolom, hogy a régészetnek előbb, utóbb elengedhetetlen feladata lesz azokkal a detektoros kutatókkal együttműködni, akik ezt a tevékenységet törvények szigorú betartása mellett gyakorolják. Ez ugyanakkor jobb fényt is vethet erre a problematikus jelenségre is.
5) A szentély ásatása már most számos fontos eredménnyel és lelettel gazdagította eddigi ismereteinket, de a környék még számos jelentős régészeti emlékkel kecsegteti a kutatókat. Milyen folytatásra számit ez a projekt?
P.Sz.: Az idei szezon volt az utolsó ennek a projektnek a keretében, azonban Gyulafehérvár ókori emlékei – különösen a Marosportus negyed – számos további kutatási lehetőséggel kecsegtet. Az eddigi kutatások révén tudjuk, hogy a jelenlegi ásatási helyszín körül további jelentős épületek, városi és kultikus terek, kemencék helyezkednek el. Ebben a régióban kívánunk további kutatásokat végezni egy új projekt keretén belül további két éven át, amelyet már megpályáztunk, várhatóan ősszel kapunk végleges választ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése