Idén lehetőséget teremtettem saját magam számára, hogy
egy szerény poszterrel (online később) részt vegyek a 23. Elméleti Római Régészeti Konferencián
(Theoretical Roman Archaeology Conference) amelyet idén a brit fővárosban, Londonban
szerveznek meg a King’s College közreműködésével. A konferencia előadásairól,
előadóiról, eseményeiről részletes beszámolóval fogok jelentkezni, előtte
azonban egy rövid áttekintésben szeretném a TRAC konferenciák ötletét és
történetét bemutatni.
A régészettudomány XX. századi történetében az 1960 –as
években, a processzuális régészet fellendülésével az európai régészek is
felzárkózni látszottak az amerikai antropológia egyre elméletibb síkra
terelődött trendjéhez. Binford 1968 –as monográfiájában a régészet új perspektíváinak
taglalását már az elméleti régészet alapjaira helyezte. Ugyancsak ezt a
tendenciát mutatja Colin Renfrew és társainak 1979 –ben megalapított „Theoretical Archaeology Group” nevű
kezdeményezése. Az elméleti régészet kezdetben elsősorban az őskori társadalmakat
kutató régészek körében terjed el, ám a század végére már a római régészetben
is megjelenik az irányzat. 1991 –ben Newcastleben rendezik meg az első TRAC
konferenciát, az előbb röviden felvázolt tudománytörténeti irányzatokhoz
csatlakozva. Az első konferencia legfőbb teoretikusai között ott találjuk a
posztprocesszualista Ian Hoddert (A commentary on Roman theoretical archaeology) valamint Richard Reece-t (Theory and Roman Archaeology).
A Bradfordban megrendezett második TRAC konferencia már egyértelművé
tette, hogy a szervezők és a római kori régészeti elmélet is a
poszprocesszualista irányzatokhoz csatlakozik, erre bizonyíték C.v. D. Murray
„Gender in Question” című nagyelőadása.
Az elkövetkező évek konferenciái körvonalazták a legfőbb
témaköröket, amelyek évente visszatérnek: urbanizáció, apróleletek (small
finds), kerámia, gazdaságtörténet, villagazdaságok és építészet, funerális
művészet, gender studies és általános elméleti kérdések taglalása. Szinte minden
évben felteszik a kérdést, hogy „mi is a római régészetben az elméleti
kutatások szerepe”, nagyszerű, de talán sokszor önismétlő tanulmányokat szülve
a legnagyobb előadóktól és kutatóktól. Sokáig dominált a közölt tanulmányok
sorában a Britannia provincia, azonban már az 1993 –as Glasgow- i példa is
bizonyítja Michael Dowson Dacia provinciáról szóló tanulmányával, hogy a
konferenciának sikerült hamar túllépnie lokális, regionális jellegén.
Bizonyos konferenciák egy –egy témakörhöz kötődnek, így
az 1995 –ös TRAC az kulturális identitásról, míg az 1996 –os a romanizációról
szólt. 2001 –ben alakul meg a TRAC állandó bizottsága, amely a konferencia
szervezését biztosítja. 2010 óta pedig már TRAC „Alkotmány”(TRAC Constitution)
is létezik.
Bár a konferencia a kezdetektől fogva nemzetközi
fórumként szolgált, mai napig a nagyelőadók és a közölt tanulmányok szerzőinek
döntő többsége angolszász régész. Csak az elmúlt néhány évben találunk egyre
több közép – európai vagy olasz szerzőt is a megjelentek között. Különösen
fontosnak számított a 2012 –es konferencia, amely első alkalommal vitte el a
TRAC-ot Nagy Britannián kívülre, Frankfurtba. Az előadók és az előadások
tematikája is sokkal színesebb és változatosabb volt, mint az előző huszonegy
konferenciáé.
London idén már harmadszor szervezi meg a TRAC
konferenciát.
