În căutarea trecutului: detectorul şi arheologia

Interview with Pop Iuliu Cristinel, one of the most succesful metal - detectorist or more, a passionate archaeologist from Romania. His legal activity and rare passion for history and archaeology could open a new way and an auxiliary research for archaeology and history.

De unde provine interesul şi entusiasmul faţă de istorie şi trecut ?

- Pasiunea pentru istorie în general o am demult şi chiar dacă nu am această specializare , am fost de când mă ştiu un consumator de literatură de specialitate pentru publicul larg şi nu numai , jurnale de călătorie , vechi consemnări , documente etc.Ori de câte ori aveam ocazia , căutam cu plăcere orice obiectiv istoric ce avea legătură cu vechimea locurilor vizitate.

  Când aţi început să folosiţi detectorul de metale şi de ce aţi ales această metodă de cercetare ?

- De circa 14 ani am avut în timp câteva proiecte nefinalizate de a-mi construi parte din

Pop Iuliu Cristinel

aparatura necesară ieşirii în teren , dar pot spune că folosesc la modul serios detectorul de metale de aproximativ 5-6 ani. Ca metodă de cercetare , a folosi un echipament de detecţie a metalelor în regim de amator, consider că poate fi o confirmare a unui areal ca având potenţial arheologic , indicii certe ale unor simple presupuneri , sau nici măcar atât prin metodele clasice de periegheză.Contextul fiecărui obiect metalic dar nu numai , poate fi foarte important in cercetarea arheologică ce urmează. Dar trebuie să ţinem cont şi de faptul că în timp , foarte multe obiecte de valoare patrimonială au fost pierdute sau chiar ascunse prin natura împrejurărilor , în locuri unde nu poate fi reconstituit niciun context istoric.Atât în primul , cât şi-n al doilea caz , vorbim de artefacte ce pot fi integrate in circuitul muzeal după o restaurare şi supuse cercetărilor de specialitate.

Motivaţia fiecărui deţinător de detector de metale poate fi diferită şi aici vorbesc doar de cei care sunt deţinători cu acte în regulă , luaţi în evidenţele autorităţilor conform prevederilor legale.În rândul acestora , denumiţi generic de către cei de pe margine „detectorişti” , veţi întâlni pasionaţi de istorie şi de trecut , care vor să-şi pună descoperirile în slujba specialiştilor , pasionaţi ale urmelor celor 2 conflagraţii mondiale în rândul cărora întâlnim şi colecţionari , persoane oneste care vor doar o relaxare de week end cu familia la o detecţie fără pretenţii de mari reuşite şi după mine cei mai numeroşi , cei animaţi de legende locale pe care le auzi în toate zonele ţării , care vorbesc de tezaure din metale preţioase îngropate ce abia aşteaptă să fie descoperite.Bineînţeles , după un stagiu de teren , ultima categorie este cea mai dezamagită.

În ceea ce mă priveşte , eu unul nu mă consider un „detectorist” , cu atât mai puţin un „treasure hunter” , ci prin realizările şi prin obiectivele pe care le am , mai degrabă un pasionat de istorie , un „archaeological enthusiast” dacă vreţi , care foloseşte detectorul de metale ca pe un accesoriu şi nu ca pe un scop în sine.

   Ce spune regulamentul actual despre folosirea detectorului de metale ? Dacă ne comparăm legea din România cu alte ţări din Europa, cum l-am putea caracteriza ?

Există o reglementare legală a folosirii detectoarelor de metale şi-n România ca în majoritatea statelor europene şi comparativ cu legi ale altor state din U.E. , legislaţia românească de profil aş defini-o destul de permisivă dar puţin ambiguă lăsând loc de

One of the finest pieces found by Cristinel

interpretări şi totuşi destul de bine adaptată realităţilor noastre.Pe fondul devalizării siturilor arheologice din Munţii Orăştiei , în anul 2000 au apărut norme juridice modificate şi completate în timp , care reglementează pe lângă aspecte de patrimoniul mobil şi deţinerea unui detector de metale.Autorizarea deţinerii unui detector de metale , este in sarcina Biroului de combatere a infracţiunilor contra patrimoniului din Serviciul de Investigaţii Criminale , din cadrul fiecărui Inspectorat Judeţeana de Poliţie.Ca în orice stat civilizat , accesul într-un sit arheologic cu un detector de metale chiar cu autorizaţie de deţinere , este prohibit fiind infracţiune.O detecţie într-un sit arheologic e posibilă doar cu autorizaţie emisă punctual de către personalul specializat al Ministerului Culturii.De asemenea este reglementat strict termenul de predare de 72 de ore al obiectelor de patrimoniu către instituţiile abilitate , precum şi recompensa ce o poate obţine pentru ceea ce se predă.În urma expertizării şi evaluării obiectului de patrimoniu descoperit si predat în condiţiile legii , descoperitorul poate primi o recompensă de 30 % din valoarea evaluată , la care se mai poate adăuga un procent suplimentar de până la 15 %  pentru obiectele de patrimoniu de valoare excepţională.

 Cum lucraţi pe teren ? Cum alegeţi zona sau obiectul de cercetare ?

De regulă înaintea fiecărei ieşiri într-un loc inedit , are loc o documentare destul de temeinică , pe care o fac uneori împreună cu un bun amic de ieşiri.Studiem contextul general în vechi hărţi şi în imaginile din satelit , toponimia locală , relieful zonei , interesul pentru zonă în perioade istorice diferite , resurse naturale , cursuri de apă , urme de locuire , cioburi ceramice etc. , pe scurt o periegheză care se apropie ca şi pretenţii de cea făcută de către specialişti.

  Recent, aproape săptămânal apare un tezaur monetar dacic sau elenistic, iar majoritatea descoperirilor importante provin de la detectorişti de metale. De când a devenit acest fenomen atăt de popular şi cum vedeţi viitorul acestui gen de cercetare ?

- Acum aproape 5 ani , împreună cu 2 amici , am creat o platformă online dedicată

pasionaţilor de metal detecting , prima de acest fel din România , pe care în câţiva ani am reuşit s-o dezvoltăm , cuvântul de ordine fiind legalitatea în domeniul patrimoniului mobil.Cei care ni s-au alăturat , ne-au urmat în demersul nostru , astfel că în urma unei prime descoperiri mai importante la nivelul anului 2010 , au urmat cu timpul şi altele descoperiri spectaculoase din partea altor colegi pasionaţi care au urmat filiera legală a predării , descoperiri care s-au înmulţit în ultima vreme. Ulterior parte din membrii fondatori ai acestui forum ne-am mai scindat , nuanţându-ne direcţia de activitate în alte 2 platforme online.Marile descoperiri ale acestor ultimi 4 ani , de care s-a auzit şi prin intermediul mass media , au fost făcute de persoane de caracter pe care le cunosc.Sunt colegi pasionaţi de istorie ce nu au urmărit aspectul material al unei descoperiri şi a căror conduită legală ne arată că se poate şi aşa.

    Ce perspective aveţi în privinţa cercetărilor viitoare ?

        Împreună cu alţi colegi apropiaţi , voi încuraja în continuare parteneriatele de colaborare pe bază de voluntariat ale pasionaţilor cu echipele de arheologi , sugerând o activitate în teren transparentă , desfăşurată în condiţiile legii.De asemenea sper într-o formulă comună de abordare a relaţiei pasionat / specialist , care să angreneze ambele părţi în proiecte comune. 

  În ceea ce mă priveşte , probabil voi continua să mă implic în zone ale judeţului Mureş , considerând că prin rezultatele obţinute am dobândit o bună relaţie de colaborare cu echipa de arheologi a Muzelui Judeţean Mureş.

 

Kőbe zárt istenek Fehérváron

Interjú Pánczél Szilamér régésszel a Gyulafehérváron folyó régészeti kutatásokról

Gyulafehérvár ókori emlékeiről és nemzetközi viszonylatban is kimagasló régészeti és muzeológiai lehetőségeiről több cikkünkben beszámoltunk, felhívva a nagyközönség figyelmét is az erdélyi fejedelemség egykori központja alatt nyugvó római város történetére és a városban folyó, legújabb régészeti ásatások eredményeire. Ezúttal az idén már második ásatási szezonját megért „Apulum IP” elnevezésű projektről és ásatásról beszélgettünk a munkacsoport egyik koordinátorával, Pánczél Szilamér régésszel, a Maros Megyei Múzeum munkatársával.

      A Gyulafehérvár alatt nyugvó kettős római város és katonai tábor, Apulum a Duna menti provinciák egyik legjelentősebb városa volt. Régészeti emlékei ugyan óriási számmal kerültek a felszínre az elmúlt száz év régészeti kutatásai révén, a város topográfiája mégsem ismert. Azt is mondhatnánk, hogy az olyan súlyosan rongált vagy beépített római városok, mint a Bécs vagy Köln alatt nyugvó települések is jobban ismertek. Mi ennek az oka?

P. Sz.: Úgy gondolom, hogy ez a jelenség nem feltétlenül csak Gyulafehérvár problémája, hanem a hazai régészet „rákfenéje”. Olyan jelentős régészeti emlékekkel rendelkező városok mint Konstanca (Tomis), Kolozsvár (Napoca) vagy Torda (Potaissa) is hasonló problémákkal küzdenek. De nincs ez másképp a jóval kevésbé beépített és sokkal intenzívebben kutatott Várhellyel (az ókori Ulpia Traiana Sarmizegetusa) sem. Ez részben azért van, mert a hazai régészet nagyon sokáig a római kor katonai emlékeivel, erődítményeivel foglalkozott, az  ún. urbánus régészet és a római városok kutatása csak másodlagos helyen szerepelt. Az elmúlt években megfigyelhetünk egy jó irányba történő változást a városi régészet hazai fejlődése terén. Igaz, továbbra sem ideális a helyzet, de biztató tendenciákat figyelhetünk meg. Gyulafehérvár esetében jó dolognak tartom, hogy gazdag ókori, középkori és kora – újkori történelmét párhuzamosan mutatják be bizonyos helyszíneken, ami a nagyközönség számára új perspektívákba helyezi a történelem szemléletet. Ugyanakkor vigyázni kellene a jóizlés megtartására és a túlzások elkerülésére. Ami a Marosportus negyed régészeti emlékeit illeti, ott óriási lehetőségek nyugszanak a föld felszíne alatt. Olyan régészeti parkot lehetne létesíteni, mint amit Aquincumban vagy akár Carnuntumban találunk. A jelenleg magántulajdonban lévő terület kisajátitása azonban óriási problémát okoz úgy a múzeumnak mint a városnak, igy az egyetlen várható megoldás a helyi lakossággal való hathatós együttműködés, nondistruktiv módszerek alkalmazása és a még szabad területek felvásárlása lenne.

2) Az Apulum IP projekt egy szentélykörzet részét képező épület szisztematikus feltárását tűzte ki céljául. Hogyan indult a projekt és miért jelentős ez az ásatás?

P.Sz.: Az ásatás a 2003 –ban véget ért ún. Apulum Projekt folytatásaként is tekinthető. Az akkor angol, német és román közreműködéssel létrejött nemzetközi kezdeményezés Liber Paternek, a bor és a megújjulás istenének szentélykörzetét és azt azt körülvevő kézművesnegyed számos épületrészét tárta fel. Ez a projekt egy Erasmus IP pályázatként, tanásatásként jött létre tavaly, két éves futamidővel „Urban and Cultic Space in RomanApulum: an Archaelogical Fieldschool” címen. A projekt a Liber Pater szentélytől északra elhelyezkedő területet célozta meg feltárni, ahol 2003 –ban egy jelentős oltárt találtak. Az ásatáson németországi, magyarországi és romániai hallgatók vesznek részt öt egyetemről. Az ásatás tavaly nagyrészt az omlásréteget távolította el, idén viszont sikerült körvonalazni egy valószínűleg szentélykörzet vagy ún. insula részeként értelmezhető épületrészt. A régészeti anyag igen gazdag, számos kultikus aprólelet bizonyítja a létesítmény vallásos jellegét, amelyhez hasonlót szisztematikus ásatás során keveset tártak fel Erdélyben.

3) Az ásatás során a hallgatók nemcsak a gyakorlati régészet módszereivel ismerkedhetnek meg, de számos előadás és interaktív módszer által szaktudásukat is gyarapíthatják különböző tudományágakban. Milyen tevékenységek folynak az ásatáson és hogyan illeszkedik ez a hazai régészeti oktatásba?

P.Sz.: Az ásatás elsősorban tanásatásként működöt, célja többek között az volt, hogy a hallgatók számára új lehetőséget biztosítson a régészet gyakorlati és elméleti oldalának megismerésére is. A program egyféle

tudástranszferként működik, hisz a hallgatók aktívan kivették részüket a terepgyakorlatból, dokumentációs munkából, de lehetőség nyílt az érdeklődő hallgatónak az anyagfeldolgozást és a restaurálást is kipróbálni. Az izgalmas előadássorozatok révén a hallgatók betekintést nyertek Gyulafehérvár ókori topográfiájába, az eddigi kutatások történetébe de számos anyagismereti előadáson is részt vehettek németországi, magyarországi  és hazai előadóknak köszönhetően. A tanásatások új lehetőséget teremtenek a kolozsvári régészoktatás számára is, hisz az egyre nehezebben kieszközölhető állami támogatás helyett egyrészt európai forrásokra alapozva tudunk dolgozni, másrészt a hallgatók nagy száma miatt kellemesebb hangulatban tudunk dolgozni. Úgy gondolom, hogy a tanásatások hiánypótló munkát végeznek és szerepük 1990 óta egyre növekszik.

4) Egyre gyakrabban bukkannak fel a fekete  piacon Apulumból származó régészeti emlékek. Legutóbb egy felbecsülhetetlen értékű Hercules Farnese szobrot sikerült a helyi múzeumnak visszaszereznie. Ugyanúgy, igen gyakoriak a dák és római kori éremegyüttesek előkerülése, amelyeket fémdetektoros kutatások során találnak és próbálnak értékesíteni jóval a régészek előtt. Hogyan dolgoznak a detektoros kutatók? Hogyan látod ezt a problémát és milyen megoldások lehetnek?

P. Sz.: Manapság valóban igen népszerűek a fémdetektoros feltárások, amelyek jelentős része továbbra is illegálisan folyik. A fémdetektor birtoklása, használata és a vele történő kutatás szigorúan ellenőrzött és csakis rendőrségi de akár minisztériumi engedéllyel lehetséges. Sajnos nagyon sokan nem tartják be az

egyébként nagyon szigorú előírásokat, ennek köszönhető, hogy rendkívüli leleteket illegális módon tárnak fel. A Keleti Kárpátokban folyó régészeti kutatásaink során  sikeresen tudunk együttműködni olyan gyakorlott és szabályszerűen eljáró detektorosokkal, mint például Pop Iuliu Cristinel. Az ő kiváló terepismereti gyakorlatának köszönhetően a projektnek sikerült két, eddig ismeretlen őrtornyot azonosítani, valamint számos értékes leletet feltárni. A fémdetektoros kutatók – legalábbis akik ezt szabályszerűen, legális körülmények között űzik – legtöbb esetben terepbejárások, sokszor gombászás, túrázás során találnak leletekre. Természetesen a profibbak már archív vagy kadaszteri térképeket, felméréseket is használnak és nemegyszer a szakirodalmat is jól ismerik. Úgy gondolom, hogy a régészetnek előbb, utóbb elengedhetetlen feladata lesz azokkal a detektoros kutatókkal együttműködni, akik ezt a tevékenységet törvények szigorú betartása mellett gyakorolják. Ez ugyanakkor jobb fényt is vethet erre a problematikus jelenségre is.

5) A szentély ásatása már most számos fontos eredménnyel és lelettel gazdagította eddigi ismereteinket, de a környék még számos jelentős régészeti emlékkel kecsegteti a kutatókat. Milyen folytatásra számit ez a projekt?

P.Sz.: Az idei szezon volt az utolsó ennek a projektnek a keretében, azonban Gyulafehérvár ókori emlékei – különösen a Marosportus negyed – számos további kutatási lehetőséggel kecsegtet. Az eddigi kutatások révén tudjuk, hogy a jelenlegi ásatási helyszín körül további jelentős épületek, városi és kultikus terek, kemencék helyezkednek el. Ebben a régióban kívánunk további kutatásokat végezni egy új projekt keretén belül további két éven át, amelyet már megpályáztunk, várhatóan ősszel kapunk végleges választ.

 Megjelent a Szabadság kolozsvári napilap 2014 szeptember 6-i számában.