Végtelenül szerencsés vagyok, hogy 2013 óta, amikor hat
hónapot töltöttem az Örök Városban ismét egy hónapon át csodálhatom az Urbs
gyönyörű örökségét és leírhatatlan szépségeit. Annyi sok szép emlék, palota,
park, templom és ember van itt, hogy a Stendhal-effektus szinte naponta leterítheti
az embert.
Elhatároztam, hogy ebben az egy
hónapban - a kötelező kutatásom mellett - ha időm engedi, ellátogatok olyan
múzeumokba is, ahol eddig még nem jártam Rómában (első utam 2010-ben volt itt
néhány napra, 2013-ban hat hónapot, 2014 és 2016-ban pedig ismét néhány napot
itt töltöttem).
Az első ilyen múzeum a Villa Giulia
volt.
A XVI. században, III. Gyula pápa
rendelésére épült gyönyörű, manierista palota Giorgio Vasari egyik tanítványának
a munkája, de a munkálatok kezdetén dolgozott itt még Michelangelo is. A palota
akkor még a város peremén, az aurelianusi falakon kívülre esett, igy mondhatni
egy villa suburbana, "vidéki" villa volt a pápák számára. A mintegy
három évszázadon át pápai tulajdonban lévő hatalmas palota, belső udvarával,
nymphaeumával, kertjével és gyönyörű freskóival a XIX. század végén az új olasz
állam tulajdonába került. Ekkor alakítják át az etruszk civilizáció
múzeumává.
Az etruszkokat persze nem ekkor
fedezték fel a rómaiak: az etruszk civilizáció lenyűgöző sírjait és zsúfolásig,
bronztárgyakkal és görög festett kerámiákkal megrakott sírjait már az ókorban
is fosztogatták, ám ez elsősorban a középkor végén gyorsul fel. A háborús
időszakban, a Rómától délre és északra is elhúzódó, hatalmas etruszk temetőket
sorra fosztják ki, néha egészen lenyűgöző mennyiségű kincsre bukkanva.
Megbecsülni sem lehet azt a bronz-mennyiséget, amelyet a XI-XVII. század között
elpusztítottak az etruszk temetők kifosztásával. Az etruszk sírok és kultúra
felfedezése a reneszánsz korban aztán nagy hatást gyakorolt úgy Petrarcára,
mint Giotto művészetére, ezt követően pedig óriási magángyűjtemények jelentek
meg, amelyek elsősorban etruszk sírok gazdag leletanyagát gyűjtötték. Ezek
közül kiemelendő a neves tudós, Athanasius Kircher által alapított
Kircherianum, amely - a lateráni gyűjtemény és később, a vatikáni múzeumi
gyűjteményt követően - egyike volt az első nagy privát gyűjteményeknek Rómában.
A Kircherianumban óriási mennyiségű ókori anyag szerepelt, többek között
etruszk bronzszobrocskák és bronz-urnák is. Ez a gazdag anyag sajnos a XVIII.
század végén szétszóródott, egy részük azonban bekerült a Villa Giulia ma is
látható gyűjteményébe.
A Villa Giulia etruszk nemzeti
múzeuma alig látogatott: legfeljebb egy tucat turista jön, megy a hatalmas
épületben, pedig az itt bemutatott anyag a Kr.e. X. századtól a Kr.u. I.
századig élő etruszk civilizáció legszebb emlékeit mutatja be.
Olyan gyönyörűségek vannak itt,
mint például a Hitvesek szarkofágja, az etruszk funerális művészet egyik
remekműve, de számos jelentős fejedelmi, királyi családi sir hatalmas anyaga is
megtalálható itt. Lenyűgözőek továbbá az etruszk templomokat díszítő terrakotta
szobrok is, amelyek szinte élő tekintettel néznek vissza ránk két és félezer év
távlatából.
Ime néhány fotó, amely bizonyitja ennek a múzeumnak a gyönyörűségét:
