Notes on the Hungarian referendum focusing on the so called compulsory
migration rate. As in my latest article, I still claim, that the only
solution for this crisis of Europe would be the patient education,
informing the masses with appropriate methods and analogies. A
communication between refugees and non-refugees and a deep change of the
European border-system and education system. While some of the leading
EU politicians represent the "honey" policy of Willkommenskultur, the
other half of Europe jumped in the other opposition of terrible hate. Where is rationality and
Realpolitik in Europe?
Nagy
erőkkel beindult a kampány Magyarországon, ahol úton,
útfélen másról szem szólnak a hírek, mint az ország integritását, munkahelyeit,
biztonságát és már-már egzisztenciáját fenyegető migránsok hadáról. A világ
háta mögötti magyar falvak református szószékeitől az autópályák mentén
díszelgő hatalmas, kék plakátokig, mindenhol azt olvashatjuk, hogy néhány ezer
embertársunk milyen gonosz, elvetemült, terrorista és opportunista. Ha
részleteiben elemezzük a kampány érveit és diskurzusait, egyértelműen kitűnik:
Európa félelmetesen kettészakadt és ezerféle
hangon szól hozzánk. Mit tehetünk
mi ez ellen?
Nemrég
még arról cikkeztem, hogy az Európát immár másfél éve szétszakító migrációs
válság és kulturális összecsapás milyen módon hozta létre a mai politikai
diskurzus dichotómiáját és végletekig feszült kettősségét. Gyakorlatilag két
véglet között kell a szavazónak és a hétköznapi embernek döntenie: a Merkel –
féle méztenger és Európát óriási tömegekkel revitalizáló új társadalom-politika
vagy az erre pánikszerűen reagáló és a populista figurák aranykorát hozó
gyűlölet-politika között. A két végletet sokan a liberalizmus kontra
konzervativizmus, multikulturalizmus kontra bezárkózás politikájának felületes
diskurzusává tették és tömegeket bélyegeznek meg mindkét vélemény táborából.
Míg Brüsszelből az éles és sokszor
ironikus bírálat és parancsolgatás folyik,
addig az önmaguk törékeny biztonságát és gyenge identitását most kerítéssel és
szögesdróttal védelmező kis országok elefántcsonttoronyba menekülnek és saját
gyengeségüket a gyűlölet-politikával próbálják kompenzálni. Makrotársadalmak
pszichológiája sem különbözik sokkal az egyéni szintű emberi reakcióktól
(elvégre, emberek társadalmat formálnak, vagy mi fene): ahol félelem van, ott
védekezés jön és ha kell, igen agresszív fajta. A web2 társadalomban, ahol
mindenki össze van kötve internetes hálózatok tucatnyi kötelékével, ez még
egyszerűbb és gyorsabb. Magyarország most retteg, fél – védelemért kiállt. A
védelem pedig szögesdróttal, gyűlölet kampánnyal jön egy olyan vélt vagy valós
veszély és „ellenség” ellen, amelyet gyakorlatilag nem is ismerünk. Nézzük meg,
kitől félünk és miről is szól ez a szavazás.
Személyes
tapasztalattal jövök, mert sem politikus, szem szociológus, sem arab világ
szakértő nem vagyok. Ellenben történészként az elmúlt négy évben fél Európát
bejártam és három éven át
Németországban éltem. Abban az országban, ahol főleg
a Nyugat-német régióban teljesen természetes, hogy mindenki akcentussal,
tört-németet beszél, a kedvenc borbélyod arab, a szombat reggeli csokis kiflit
a török csajtól veszed a pékségben és ha este buliból tántorogsz haza mindig
van egy igazi török vagy jordániai étterem, ahova betérhetsz. Ők ugyanúgy ott
élnek és a hétköznapok részei, mint a több ezer romániai, albán, bolgár vagy
magyar vendégmunkás – vagy ha tetszik, gazdasági migráns, aki hazája helyett,
külföldön próbálkozik a boldog élet felépítésével. A most Európába beáramló hatalmas tömegekkel
nem az a gond, hogy újabb migrációs hullámot generált: ez egy természetes
történelmi jelenség, migráció mindig is létezett és létezni fog – elvégre Márai
is megírta a Szegények iskolájában – hogy mi, szegények állandóan
vándorlunk. A gond az, hogy kulturális
különbségeket, életmód-típusokat és különböző, nemegyszer kiegyezhetetlen
értékrendeket kényszerit gyorsan, azonnal egy fizikai térbe. Ez a felgyorsított
folyamat okozza a félelmet, amely aztán a kis országokban, mint az etnikailag
szörnyen monokróm Magyarország is gyűlölet-politikát szül. Mert ami jelenleg
ebben a kampányban folyik, az sajnos már a végletekig feszült gyűlölködés: az
arab és a muszlim 2001. szeptember 11. óta lassan de mára már biztosan
szinonimája lett a mi vidékünkön (is) a terroristának, bűnözőnek és most, a
„migráncsnak”. Pontosan az a folyamat zajlik le, mint a roma (cigány) közösség
integrációs problémája esetén, amely párhuzamos társadalmat hozott létre a
legtöbb magyar településen. Hosszú évek után, csak most értünk el oda, hogy az
ún. „cigány-bűnözés” helyett – vagy mellett – a sajtó nagyobb figyelmet fordít
a sikeres, társadalomba beilleszkedő és ott vezető pozíciót szerzett roma orvosok,
értelmiségiek bemutatására is és nagyobb erőket és pénzeket fektetnek a
hátrányos helyzetűek integrációjára. Évek munkája ez és nagyon messze még a
siker. Ez is könnyebben ment volna, ha a megbélyegzés és undor helyett
kezdettől fogva a nyitottság politikájával kezdtünk volna a problémákon
dolgozni – elvégre, mi, keresztények ezt hallottuk gyerekkorunkban a templomban
még.: szeresd felebarátod….Mindig Esterházy jut eszembe, ha bibliát idézek?
Ma már viszont ott is, a szószékből a mózesi
sáskajárásban a migráns-veszélyt kell kiolvasnunk a pap szájából. A „jobb félni, mint megijedni” alapelvet
lehetne úgy is követni, hogy részletesen tájékoztatjuk a szavazókat arról,
kiket, pontosan hány menekültet, meddig és hogyan engednénk be az országba.
Tájékoztatni kellene a tömegeket arról is, hogy a migrációs-kvóta csupán arra
kötelezné
Magyarországot, hogy a betelepülést kérőknek a papírjait elbírálja.
Az már a magyar hatóságok döntése lenne, hogy megfelelő papírok hiányában
beengedi vagy sem a menedékkérőt. Lenne-e a kevesebb, mint 2000 menekültkérő
között terrorista, radikalizálódásra hajlamos egyén vagy erőszakoskodó?
Meglehet, sőt, néhány biztosan. De képzeljük el, hogy a magyar társadalomból
kiemelünk 2000 személyt akiket útra bocsájtunk, mint menekültet. Nem lenne
ebben a tömegben is néhány tucat őrült, pszichopata vagy erőszakoskodó?
Európa
sorsa és a migrációs kérdés valóban súlyos és rendkívül bonyolult. Az Európai
Unió radikális változásokon kell átmenjen és remélhetőleg ez be is következik
mielőtt még további tagok kilépnek. Schengen eltörlése szükséges lenne, ahogy a
muszlim integráció elősegítését szorgalmazó és a kulturális különbségeket
csillapító tájékoztatásra, oktatásra is. Ez lassú folyamat, amelyet türelmetlen
brüsszeli politikával nem fognak elérni. Ám az sem megoldás, hogy a magát
kereszténynek valló, alkotmányának első sorában Isten nevét idéző ország
velejéig a gyűlölködés színterévé váljon és emberek tömegeit bélyegezzen meg csak
azért, mert szerencsésebb országban születtek, ahol épp, nincs háború, éhínség,
forradalom, katonai puccs vagy erőszakolt amerikai „demokrácia-export”.Ne
feledjük: hatvan évvel ezelőtt 200.000 ember futott kétségbeesetten Európa jobb
helyeire, Kanadába, Ausztráliába és az Egyesült Államokba. Bár hasonló
kulturális szokások szülöttei voltak, mégis, mások. Mert mindenki más. Én soha
nem tudtam „német” lenni 3 év után sem és kétlem, hogy ha még tíz évig ott
élek, azzá válok. Mert magyarként gondolkodom és olyan „balkáni”, erdélyi az én
eszem. Nem német, nem angol, nem olasz, nem spanyol – sose lesz az! Mégis,
befogadtak, néhányuk barátnak tekint.
Az
a 200.000 menekülő hatvan évvel ezelőtt is befogadásra lelt a világ különböző
részein. Ők magyarok voltak – 1956 hősei.
