Nagyon rég nem írtam a blogomba, sajnos mostoha idegenségben hagytam. Ennek a legfőbb
oka az, hogy a munkám mellett igyekszem a tudományos munkámat is fenntartani (igaz, ez egyre nehezebben megy de azért nem adom, nem adhatom fel). A hétköznap fergetege mellett, most például egy általam szervezett és megálmodott nemzetközi régészettörténeti konferencia-sorozat első kötetét szerkesztem (amelyben egy nagytanulmány 150 címből álló bibliográfiáját kellene végre összeráznom), leadtam Dacia szentélyeinek első teljes katalógusát (ahonnan még azonban hiányzanak a fotók nagyméretű formátumai), két konferenciára kell készüljek és lenne még vagy 2-3 recenzió amit rámbiztak.
Nos ezek mellett - vagy ehelyett (?) - én kiadtam inkább az itt is megjelent írásaimból harmadik kötetem, amellyel próbáltam feldobni a néha szokványossá lett római vallástörténeti és régészettörténeti kutatásaimat is: nagyon felcsigázott az angol public archaeology jelensége és úgy döntöttem, akkor kitalálok egy új fogalmat erre: közönségrégészet. Hogy mennyire lesz sikere ennek a fogalomnak és mennyire sikerül a közönség körében meghonosítani, még nem tudom, mindenesetre a kötet eddigi fogadtatása azért biztató.
Az elkövetkezőkben itt tovább folytatom majd az erdélyi régészethez köthető cikkek közlését, amely remélhetőleg 2-3 éven belül megtermi majd az Erdélyi Régészet második kötetét is.
