Konferencia a dunai provinciákról

After four years from the first conference, in 20 - 22. November, 2013. the University of Ferrara (LAD - Laboratorio sulle Antiche Province Danubiane) organized the II. International Conference on Roman Danubian Provinces. With more than 80 participats from 18 countries it was one of the most important conference regarding the history of this region. The topic in this year was "Religion and Acculturation in the Danubian Provinces". The conference was dedicated to the memory of professor Géza Alföldy. Te latest number of the Forma Urbis journal was dedicated fully for the Danubian provinces and to this conference organized by prof. Livio Zerbini and Alberto Andreoli.

Számomra ez volt az "év konferenciája", több oknál fogva. Erről számolok most be részletesen.

A történet 2007 -ben kezdődik, amikor hosszú szervezkedés után megalakul Farrarában a LAD (Laboratorio sulle Antiche Province Danubiane). Az ötletadók között - ahogy Livio Zerbini és Attilio Mastino bevezetőjében olvashatjuk az első konferenciakötetben - ott találjuk a Sassari Egyetem "Centro interdisciplinare sulle province romane dell'Universitá di Sassari" tagjait és Alföldy Gézát, a legendás epigráfust, történészt is.  A LAD tevékenységének első gyümölcse a 2009 október 15 -17- én megtartott ferrarai nemzetközi konferencia volt, amelynek konferenciakötetét idén minden meghívott kezébe kaphatta ajándékként. A kötetben 31 szerző fontos tanulmánya jelent meg a dunai provinciák elsősorban politikai - adminisztrativ életére vonatkozóan. 

Az idei konferencia kivételesen pontos szervezéssel kezdődött. A helyszin továbbra is Ferrara, a reneszánsz város volt. A három napos esemény első két napjában a patinás Castello Estense fogadta otthonául a közel 80 kutatót akik 18 országból érkeztek. Sajnos a programban feltüntetett nevek közül néhányan - igy egyik mentorom is - nem jelent meg. Az esemény igen nagy visszhangot kapott az olasz szakmai körökben, számos honlap és intézmény megosztotta a konferencia programját, plakátját, sőt, a talán legnépszerűbb olasz ismeretterjesztő régészei folyóirat, a Forma Urbis különszámot adott ki amelyben teljes egészében a dunai provinciáknak (és Örményországnak) szenteltek. A folyóiratban megjelent Alföldy Géza rövid életrajza is.

A konferencia első, nyitóelőadása Werner Eck sokak által várt beszéde volt, amelyben bemutatta a Romániából még a rendszerváltást követően ellopott, majd rejtélyes körülmények között a német

Castello Estense

feketepiacon megtalált monumentális Lex Municipalis Troesmensiumot. Sajnos a vonat késése miatt ezen nem tudtam részt venni, de az azt követő heves vitán ott voltam. A feloldással és datálással sokan nem értettek egyet, természetesen Ioan Piso professzor hozzászólásai voltak a legrelevánsabb kritikái.

Az első szesszió "Cult and worship in the Danubian Provinces" címmel 12 előadást tartogatott. Ezek közül a számomra legérdekesebbeket mutatom be röviden. 

Laura Chioffi Nápolyból  "Dei Patrii sulla riva del Danubio" című előadásában Aeneas és Róma ikonográfiai megjelenéséről és a provinciákban elterjedt kultuszáról beszélt, amelyet szoros összefüggésbe hozott a birodalmi, közösségi ideológiával. A trójai hős, akit már az archaikus kor végén is tiszteltek Latiumban, megjelenik az itáliai colonisták révén a provinciákban - igy Intercissában -is.  

Cristina Girardi (Graz) a "dupla" istenségekről beszélt (Le divinitá plurali. Attestazioni dalle province danubiane). Néhány érdekes példával (CIL V 5002, 5005, CIL III 4534, AÉ 1975, 660) ilusztrálta, hogy a Compestres  - Epona, Aloune - Bedaius, Vibebos - Vibebos párositások milyen epitetekkel és jelzőkkel gyarapodnak a császárkorban.  Daniela Rigato előadása a provinciákban fellelhető Asklepios kultusz nyomaira reflektált. Érdekességként kiemelte a brigetioi orvos társadalmi szerepét és sokadjára, ő is elmondta amit már sokan: az ex iussu, e visu feliratok jelentőségéről. Felháboritó volt látni, hogy az 1930 -as évekbeli térképeket használ. Fontos megjegyzni, hogy nem ő volt sajnos az egyetlen előadó, aki helytelen térképekkel tartott előadást (főleg Dácia határai csuszkáltak).

Cecilia Ricci - Dan Dana neves román kutató nevében is - érdekes előadást tartott a trák katonák vallásos életéről. Kiemelte a héroszok kultuszát (IOM Heronis) a moesiai collegiumokban valamint a Deus Dobrates kultuszát Intercissában.

Alexander Falileyev neves nyelvészprofesszor, keltológus egy feliratból kiindulva ("utere felix in deo Vintio") egy fél órás előadást tudott tartani a Vintio szó etimológiájáról. A Vintius toponimia elsősorban dél - Galliában jelenik meg, de ismert cognominaként más provinciából is. 

Másnap, november 21 -én már a provinciákra lebontva (Noricum, Pannonia, Dalmatia, Dacia, Moesia, Thracia) zajlottak az előadások. Számomra természetesen különösen érdekes volt Paolo Casari előadása a Statio Bilachiniensisben még a hatvanas évek végén feltárt Mithras  szentélyről. A kutató bemutatta az akkori ásatások eredményét és az előkerült leleteket és új fényképekkel ilusztrálta azokat. Az épület és a feliratok - de a Cautopates ábrázolás is - meglehetősen furcsa és szokatlan, többen birálták is, hogy nem mithraikus. A

Kovács Péter

kutató érdeme, hogy a kultusz nyomait összefüggésbe hozta a Portorium neves személyiségeivel, igy C.A. Rufussal akinek tevékenységével és a portorium Mithras kultuszra gyakorolt hatásáról többen irtak már, legutóbb pont az első konferencia alkalmával Zaccaria professzor.
Teresia Panzer fiatal kutatónő az Ekkehard Weber által vezetett és 2009 -ben bemutatott  CIL III2 új projekt egyik munkatársaként Bécs (Vindobona) feliratait és a kutatás jelenlegi állását mutatta be. Beszámolt arról, hogy az új kutatások révén a Mommsen féle CIL III óta szinte megduplázódott a bécsi feliratok száma, igy ma már közel 90 -et ismerünk, ebből35 votiv, 33 sirfelirat és 8 hamis. Az egyik érdekes felirat - amely aztán több kérdést is szült - egy nehezen feloldható felirat volt, amelyet a szerző IOM Bussumariusként olvasott. Ezt az olvasatot ugyanakkor többen birálták.
Nagy öröm volt ismét találkozni Gabler Dénes tanár úrral, aki a savariai Iseum datálásáról tartott a tőle már megszokott alaposággal és tudásanyaggal előadást. Természetesen ismét a terra sigillata anyag hozta a datálási referenciákat. Néhány drobetai párhuzam révén a QSP műhely új kronológiája révén a savariai szentély anyaga is új datálást nyert. Edgardo Badaracco doktorandusz Sol Invictus Elagabalus kultuszának epigráfiai anyagáról beszélt. Mi ketten voltunk a 26 év alatti generációból.
Mirjana Sanader neves horvát kutató egy érdekes, de később sok birálatot kapott előadást tartott egy Mursa városában talált feliratról, amely egy proseuchát, azaz zsidó imaháznak a jelenlétét feltételezi. A régi ásatások, archiv fotók, topográfiai felmérések és néhány teljesen irreleváns példa felsorolásával a szerző megpróbálta elhelyezni az imaházat Mursa régészeti térképén. Sajnos, ez az ásatások hiányában lehetetlennek bizonyult.
Gyuriczáné Boczkó Ágnes - a kevés magyar egyikeként - németül adott elő a pannóniai gyermekábrázolásokról. Előadásában elsősorban a sírábrázolásokat vette figyelembe és érdekességképp, az ott szereplő atributumokat is felsorolta.
Kovács Péter a tőle megszokott lazasággal, de lehengerlő szakmaisággal talán az első angol előadóként számolt be régi kutatási témájának, Pannónia késő - antik adminisztrációjának néhány új eredményéről. A nemegyszer egészen ritka, Magyarországon elérhetetlen irodalmi forrásokat és régészeti eredményeket is felsoroló előadásban elsősorban a 313 -as császári itinenráium datálását és a Pannonia Secunda név első megjelenését taglalta.
Alfredo Buonopane - aki bizonyosan megérdemelné a konferencia leghangosabb előadója kitüntetést - előadásában a pro salute feliratok birodalmi elterjedéséről beszélt. A több, mint félezer feliratot felsoroló előadás számos statisztikával igyekezett igazolni a szerző téziseit, amely a salus publica és a salus privata közötti összefüggést, a császári propaganda váltázást kutatta. Sajnos az előadó nem tért ki számos császár, igy Caracalla sajátos, személyes inditattású valláspolitikájára, amely nagyban befolyásolta a pro salute feliratok elterjedését abban a korban.
Carla Corti a Po völgy és a Duna vidék terra sigillata anyagát vizsgálta és a két gazdasági - kulturális régió kölcsönhatásáról beszélt. Az előadás heves vitákat váltott ki elsősorban a datálási problémák miatt.
 Serena Querzoli - aki a sokadig előadó volt a sorban aznak - a neves jogtudós, Ulpius életét próbálta rekonstruálni - a kritikák alapján - sikertelenül.
Németh György természetesen mágiáról tartott előadást a megszokott dinamizmussal és szakmai érdekességek felsorolásával. Kifejtette, hogy Pannóniából és Dáciából jelenleg 37 mágikus tartalmú tárgy ismert, ezekből csak a legújabbakat vagy a problematikusabb eseteket mutatta be. Elsősorban a nemrég megjelent Tituli Aquicensis III -ban Fehér Bence által újraközölt mágikus feliratokat, valamint a Nemzeti Múzeumban található, közel 600 darabot számláló "bronztükrök" mágikus jellegű szövegeit elemezte. Bemutatta a G. Bounegruval idén közölt apulumi átoktáblát is.
Jómagam a legfiatalabb előadóként mi másról, Mithrasról beszéltem. Az előadást nem én fogom megítélni, természetesen legfőbb hiányossága az új feliratok bemutatása volt, ám ennek hiánya már nem az én hibám.
Ioan Piso professzor úr természetesen egy önmagához méltó témával érkezett. A Mihai Barbulescu

Ioan Piso

akadémikus által, tavaly bemutatott, évek óta várt potaissai (Torda) feliratoknak adott új olvasatot. Piso nemcsak hogy átirta Barbulescu olvasatát, de egyenesen egy új kormányzót vélt felfedezni az új feliratban. Természetesen, a feliratokat annyira nehéz feloldani, hogy számos további lehetséges olvasat feltételezhető. Werner Eck hozzászólásából csak annyi volt érezhető, hogy csendben nyugtázta: ez is egy lehetséges olvasat, de nem kell túlzásba vinni a fogadtatását. Tény azonban, hogy az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb epigráfiai anyagáról van szó Dácia történetére vonatkozóan.
Lucretiu Barliba és Alexader Rubel a jászvásári egyetem két neves kutatója egy érdekes, Comicust megnevező feliratról és a római vallástörténeti kutatások jelenlegi állásáról, kutatási témáiról beszéltek. Rubel előadása kissé az erfurti iskola másolásáról szólt, bár kétségtelen, hogy a nemzetközi szakirodalomban igen jártas.
A nap végén - sajnos a figyelem teljes hiányában - mutatták be a szerbiai kollégák a viminaciumi nekropolisz projektet. A 6000 sirt feltáró és óriási uniós pénzeket megmozgató, természetesen a bányászati projekt miatt botrányos projekt szülte a legtöbb kérdést és vitát.
A november 22 -i előadások a késő - római kornak voltak szentelve. Ezen sajnos már nem tudtam részt venni.

Összeségében elmondhatom, hogy a konferencia számomra, mint kezdő kutatónak óriási lehetőség és megtiszteltetés volt. Jó volt látni a számunkra szakirodalmi dinoszauruszoknak tartott neves kutatókat és megismerkedni új, szakmai és talán baráti kapcsolatokkal.

Egy konferencia margójára

Idén szeptember 22 és 28. között Rómában ismét régész és ókortörténész - tumultus lett: a XVI. nemzetközi ókeresztény régészeti konferenciának hat napon át ad otthont az

örök város, amely az idén 1700 éves mediolanumi edictum (313) miatt Constantinus császárnak és korának van szentelve. A konferencián közel kétszáz neves résztvevő van jelen, amely ezáltal a legrangosabb nemzetközi fóruma az ókeresztény régészeti kutatásoknak. A szervezők között ott találjuk a Katolikus Kongregáció Kutatói Intézményét, A Szentszék Kultúráért felelős Konsziliumát, az ókeresztény emlékek régészeti ásatásaiért felelős vatikáni intézményt (Pontificia Commissione Di Arheologia Sacra) valamint a Nemzetközi Klasszika – archaeológiai Szövetséget is. Természetesen a szervezésben aktív részt vállalt Róma városa is. A hat napos konferenciának számtalan előadása több tematikát ölel át, többek között ezeket találhatjuk a rendkívül bájos és kellemes küllemű programfüzetben: szakrális topográfia a constantinusi Rómában és a provinciákban, a constantinusi építészet újításai, funerális művészet pogányság és kereszténység között, ókeresztény epigráfia keleten és nyugaton (Rómát is beleértve) valamint két napon át az új régészeti eredmények és a fiatal kutatóknak szánt előadások sorakoznak a füzetben. Ehhez járul még hozzá a kávészünetekben böngészhető poszterek, amelyek között megtaláljuk Szerbia ókeresztény emlékeit bemutató Marko Kaplarevic valamint Patrizio Pensabene és Javier Á. Domingo a constantinusi Szent Péter bazilika anyagi költségeit megbecsülő alkotását is.

A konferenciát tematikus várostúrák színezik, természetesen a Rómában található constantinusi emlékekre koncentrálva. A csoportokat neves régészek és művészettörténészek, többek között a számomra ikonikus Filippo Coarelli vagy Claudio Parisi Presicce vezetik.

Coarelli és Guidobaldi

Mivel a kutatási projekt amin dolgozok valamint egy már nagyon is elmaradóban lévő régebbi munkám nem enged mostmár aludni sem (tényleg nem!), sajnos nem tudok részt venni a konferencia minden előadásán. Volt szerencsém azonban a keddi nap első szesszióját végig ülnöm. Nem titkoltan Filippo Coarelli, Róma városának talán legnevesebb régésze miatt ültem be a klérustól hemzsegő közönségbe, ahol  - jaj nekem ismét – mindenki 3-4 nyelven ért és olvas. A mellettem ülő hölgy például minden előadást (olaszul, franciául, angolul és spanyolul) az elhangzott nyelven jegyzetelte.

Az első előadás Federico Guidobaldié volt, aki a bazilika, mint kora – keresztény építészeti tömeg és stílus ókori gyökereire és fejlődésének útjára világított rá, néhány új eredményt, rekonstrukciót és hipotézist bemutatva. Olasz nyelvű előadása érthető, szépen felépített és logikus volt, szigorúan követve a húsz perces időbeosztást. Előadásában kiemelte, hogy a császárkori bazilikákban – így a Basilica Iulia, Aemilia vagy a treviri Aula Palatina esetén is – a hajók árkádos kialakítása volt az egyik döntő elem, amely átkerül a kora keresztény bazilikák építészetébe – mi több, filozófiájába. A szekció minden előadója kihangsúlyozta, hogy bár előadásukban egy – egy épületről vagy épülettípusról beszélnek, itt nemcsak egy építészeti hagyomány átörökítéséről van szó, hanem az azt hordozó üzenetről, filozófiáról is, amely már a szellemi és vallási szinkretizmus tematikája felé terelte az előadások tartalmát.

A második előadás az általam olyannyira várt Filippo Coarellié volt. Az örök várost, annak Mithras szentélyeit és topográfiáját évtizedeken át kutató perugiai professzor egyféle ikon számomra. Szakirodalmi dinoszaurusz, ha úgy tetszik, akit az ember többet lát könyvek címlapján, mint élőben. Nos, most mázlim volt őt élőben is látni és hallani. Az előadás az elején kissé feszülten zajlott, az idős generáció rendszerint rosszul bánik a technika olyan „vívmányaival”, mint a power point vagy a laptop. A kezdeti bajok után azonban már gond nélkül és olaszos elánnal tudott megfiatalodni az előadó. A tudósi religio belőle is előjött: a fáradt, hetvenes évei végén járó ókorkutató valósággal lángolt az előadás végére. Szines

bemutatójában a constantinusi mauzóleumok (elsősorban a Santa Constanza és Santa Elena) császárkori (II – III. századi) prototípusairól, előfutárairól beszélt. A neves kutató kiemelte, hogy a rotondális szerkezet és a kupolás megoldás egyértelműen a pogánykori „tomba” szerkezetére utal. Kijelentését számos példával illusztrálta, többek között Maxentius mauzóleumával, Romulus mauzóleumával és természetesen Augustus majd Hadrianus mauzóleumával. Véleménye szerint az etruszk eredetre visszavezethető tomba, azaz császársir (vagy egyszerűen, a nemesség sírja, ahogy a Via Appia számos példája mutatja) szerkezeti formáját megtalálhatjuk néhány császári család, így a Flaviusok családi templomában is, amely - szerinte – családi kriptaként is szolgálhatott. A „templum”, mint szakrális fogalom (caellus – égi szféra a disciplina etrusca szerint) tükröződik a kupolával fedett, kerek alaprajzot követő mauzóleumokban is, amely a túlvilágra jutott császár vagy neves személyiség „égi templomát”, nyughelyét jeleníti meg. Innen öröklődik át a forma számos constantinusi – de még előtte – maxentiusi épületbe. Külön érdekesség volt számomra megtudni azt, hogy a Pantheon kupolája és szerkezete hogyan lett a diocletianusi korra valódi építészeti prototípusa nemcsak bazilikáknak, de mauzóleumoknak is. Egy félreeső zárójelben elegáns szarkazmussal elvetette az egyik híres kutató elméletét, miszerint a „Pantheon” nem is „pantheon” azaz, minden istenek temploma volt, hanem Marsé és Vénuszé lehetett. Bizonyítékként nemes egyszerűséggel a Septimius Severus féle újraépítési feliratot említette, amely egyértelműen megnevezi az épület akkori nevét: Pantheon. Másik bizonyíték, a nemrég letisztult alaprajz és belső szerkezet, amely nyolc fülkés épületet tükröz. Coarelli szerint itt a tizenkét főisten állhatott (Dii Consentes), de nem kizárt, hogy a Hadrianus előtti megistenült császárok szobrai állhattak itt. Zseniális párhuzamként a Santa Constanza és a Basilica Apostolorum rotondális szerkezetét hozta, amely már nem a tizenkét főistennek, hanem a tizenkét apostolnak állit emléket. Zárásként kiemelte: hülyeségnek tartja jövőre Augustus 2000 éves halálát „megünnepelni” Rómában (márpedig megünneplik!), mivel a császárok mindig az életet ünnepelték és az imperátor születésnapját.

A harmadik előadó Elzbieta Jastrzebowska volt, aki angolul bemutatott előadásában arról beszélt, hogyan „manipulálta” Constantinus a történelmet azzal, hogy elődjét, Maxentiust gyakorlatilag pogánynak és vérszomjas diktátornak mutatta be, önmagát pedig restitutor imperii et urbis- nak, azaz a város és a Birodalom megújítójának. Az előadó rámutatott, hogy a constantinusinak vélt nagy építkezések jelentős része – igy többek között a lateráni és a vatikáni bazilikák is – a maxentiusi hatalmas épitkezési projektek folytatásaként értelmezhetőek, mi több, a ma is Maxentius bazilikájaként ismert Basilica Nova alaprajza több, mint egy évszázadra meghatározta a római templomok építészetét.  A damnatio memoriae ez esetben tehát valódi történelem – hamisítás volt Constantinus részéről és bár őt ünnepeljük idén, érdemes megemlékezni elődjéről, a valószínűleg „ugyanannyira” keresztény Maxentiusról is.

Michel Yves Perrin előadásából sajnos alig értettem valamit. Gyönyörű francia anyanyelvén előadott filológiai értekezéséből annyi volt egyértelmű számomra, hogy egy euszébioszi passzust újraértelmezve sikerült azonosítani egy ókeresztény templomot az irodalmi források tükrében. Ritka találkozása ez régészetnek és filológiának.

A szekció utolsó előadója volt a legbőbeszédűbb. A spanyol Rafael Hidalgo Prieto a cordobai ásatásokról tartott – egyetlenként szabadon – egy nagyon színes és lenyűgöző előadást. Cordoba várost kettészelő régészeti ásatások során egy hatalmas, több kilométer hosszú szakaszon kerültek elő a korakeresztény kor emlékei. Egy hatalmas árkádos kialakitású épület köré szerveződő komplexumról van szó, amelyben találunk bazilikákat, villákat és feltételezhetően, akár császári palotát is. A nagy baj ugyanis ezekkel a valóban lenyűgöző méretű és leletanyagában gazdag épületekkel, hogy túlságosan nehéz a funkcionalitásukat azonosítani.

Az öt előadás csekélység volt a konferencia nyújtotta érdekes témákból, amelyet jómagam kihagyok, egy hét túlságosan hosszú most erre (ha római vallástörténet vagy császárkori történelem lenne, akkor természetesen mindegyik előadáson ott lennék). Szomorú tény, hogy egyetlen magyar előadó, de még poszter sem képviselte Magyarországot (Martin Kovács neve sajnos nekem nem sokat mond). Román előadó is csak a visszatérő vendégnek számító Irina Achim valamint Octavian Bounegru volt. Nagy kíváncsisággal várjuk a konferencia kötetét!

A 2013 -as CSIR konferenciáról

Short review about the XIII. Colloquium on Roman Provincial Art.

Az idén első alkalommal adott otthont Románia a XIII. konferenciájához érkezett Corpus Signorum Imperii Romani rendezvénysorozatnak. A konferencia nemcsak az esemény hármas helyszine (Bukarest - Gyulafehérvár - Konstanca) de a nagyszámú résztvevő (közel 100 előadó) miatt is rendkivüli eseménynek számitott. A konferencia ugyanakkor egyféle folytatása a tavasszal Rómában megtartott CSIR Bizottsági Gyűlésnek, ahol a választmányi tagok által hozott döntéseket is a konferencia keretén belül mutatták be. Az idei konferencia témája a votiv és kultuszemlékek a provinciális művészetben: szobrászati technikák, a régészeti anyag forrásai, ikonográfia, dekorativ művészet és műhelyek. Jómagam az egy hetig tartó és három helyszinen zajló konferenciából csak Bukarestben vettem részt, igy beszámolómban csak az ott elhangzott előadásokról tudok nyilatkozni. 

Az eseményt már tavaly májusban meghirdették, a honlapot is nagyon hamar működésbe hozták, igy az eseményt gyakorlatilag első perctől lehetett interneten is követni. A szervezőbizottság, melynek tudományos szervezője Cristina Alexandrescu volt mindig azonnali választ adva állt a bóklászó doktoranduszok és jelentkezők rendelkezésére. A több nemzetközi projekt szervezéséért felelős szakember és a mögötte álló népes szervezőbizottság a Vasile Parvan Régészeti Intézet, a Román Tudományos Akadémia és a

Academia Romana

gyulafehérvári Egyesülés Múzeumának támogatásával hozta létre az eseményt. Több call of paper is eljutott a meghivottakhoz és a jelentkezőkhöz. Sajnos a támogatás bizonytalansága miatt sokáig nem lehetett tudni, ki hol fog szállást találni vagy hogyan is oldják meg a három helyszinen zajló eseménysorozatot.

Végül, alig néhány héttel a konferencia előtt került föl az internetre a végleges program, amely nagyon sűrű eseménykavalkáddal kecsegtette a résztvevőket. 

Első nap, május 27 -én hétfőn a Román Tudományos Akadémia könyvtárának új épületével szemben (amely bár alig tiz éves, máris repedezik) található konferencia - teremben gyülekezdtek a résztvevők a regisztrációra. A regisztrációs csomagban egy részletes progam és absztraktfüzet, jegyzettömb, Zaharia Covacef  könyve (azoknak, akik nem mentek Konstancára),Bukarest és Gyulafehérvár térkép, múzeumi flyerek és egy szép szatyor volt. A megnyitón, egy túlzottan fűtött, de technikai szempontból kifogásolhatatlan teremben Alexandru Vulpe akadémikus és Cristina Alexandrescu köszöntötte az akkor még alig 50 résztvevőt. Ezt követően Daniel Spânu tartott angol nyelvű előadást a már jó ismert kutatási témájáról, a római kor előtti dákok vallásos ikonográfiájáról. Az előadás képanyagában magas szinvonalú, ám tartalmában vitatható volt. Ennek ellenére, igen sok kérdést és nagy érdeklődésnek örvendett. 

Másnap, 28 -án már kora reggel 9 előtt elkezdődött a regisztráció. A kedd teljes egészében a "Cult and votive monuments - case studies of particular divinities and sites" cimű tematikának volt szentelve. A szekcióülések igen hosszúak voltak, hat előadó három órán át beszélt egy szünetnyi pihenővel. Az első előadó Vassiliki Gaggadis - Robin volt, aki francia nyelven a galliai Attis ábrázolásokról tartott egy érdekes előadást, néhány új leletet is bemutatva. Előadása - ahogy a következők többsége is - nagyon tárgyilagos, minden bevezető és felvezető nélkül, azonnal a témára térve mutatta be a tárgyakat, kizárólag az ikonográfiai és ritkán, a történelmi kontextust figyelembe véve. Jean Noel Castorio ékes franciával mutatott be egy érdekes esettanulmányt: Chatelet de Gourzon település XVIII. század végi ásatásai során előkerült votiv emlékekről beszélt, ám leginkább statisztikákat és kutatástörténetet láttunk, mintsem ikonográfiai elemzést. Kutatási területem miatt nagyon vártam Claudia Romero előadását, aki maga is Mithrasszal foglalkozik. Előadásában a jól ismert Augusta Emerita-i leletegyüttes egyik neves darabját, a feltételezése Horvátországban megtartott pulai konferencia szervezői voltak. A salonai, aenonai votiv emlékek részletes, de kissé száraz bemutatását követően került sor Ante Rendic-Miocevic előadására. A több nyelven minden gond nélkül - hogy őt idézzem - "dinoszauruszi" tapasztalattal társalgó neves szakember az Aquae Iasae -i nympheumról tartott egy igen szines, hosszú és kissé szétesett előadást, amelynek domborművei és rekonstrukciós tervei számos kérdést szültek a közönség köreiből.

szerint az egyik dadofórt vagy egy mystest ábrázoló ifjúról beszélt. Az előadásban ugyan több lehetséges rekonstrukciót is bemutatott (különösen itáliai analógiákra épitve), a kérdésekből kiderült, hogy nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy ez a leletegyüttes akár egy bacchikus közösség szobor - depójának a része is lehetett volna. A kérdést persze az állandóan piszkálódó német kollégák sem tudták megoldani. A következő előadók a két évvel ezelőtt
A horvát kollégákat a romániaiak követték. Adriana Antal, a BBTE doktorandusza, a Venus ábrázolások helyi szakértője, két olyan dáciai példát hozott, amely talán a consecratio Venus formájában történő ábrázolását erősiti. Az általa emlitett analógiák ugyan igen széles földrajzi térségből származnak és alapos kutatásról tanuskodnak, a két példa sokakat nem tudott meggyőzni, hogy itt valóban erről az amúgy igen ritka jelenségről van szó. Őt jómagam követtem volna, ha a technika közbe nem szól, igy egy botrányosan kellemetlen eset folytán Irina Nemeti, a MNIT muzeológusa következett, aki a Dacia Porolissensis kőfaragványainak geológiai vizsgálatáról számolt be olasz nyelven (ritka nyelv volt a konferencián, ahol főleg az angol, francia és német dominált). Az előadásban számos példát hozott, több új erdményt is bemutatott, de sajnos nem helyezte térképre a kőfejtőket és az onnan eredeztethető tárgyak elterjedési rádiuszát, igy előadása gyakorlatilag csak egy kutatás helyzetjelentéseként értelmezendő. Mindenesetre, olasz nyelvű előadásának leginkább a konferencia legnevesebb tagja, a veterán Luca Bianchi örvendett, aki anyanyelvén hallhatta az előadást. A nap második felében a "Balkán" volt soron, Moesia Superiorból származó emlékekről számolt be több előadó. Érdekessége és unikuma az eddigi 13 konferenciának, hogy első izben jelent meg Kosovo is az "ikonográfiai"

térképen. Dardania votiv emlékeiről is tartott előadást egy hölgy. Bár angol előadását Alexandrescu olvasta fel (mivel ő nem birtokolta kellő alapossággal ezt a nyelvet), a lényeg, a részvétel volt.
Másnap, május 29 - én Peter Stewart, a CSIR Bizottság egyik tagja, az Oxfordi Egyetem professzora tartott egy igen érdekes előadást a votiv ábrázolások változatosságáról, a klasszikus szobrok (különösen a galliai Hercules ábrázolásokra kiélezve), a "hout arte" és a provinciális művészet kölcsönhatására összpontositva. Őt hasonlóan "provokativ" és kiválló előadói készséggel megáldott stilusban követte a Washingtonból érkezett Eliese Friedland, aki elsősorban keleti példákkal ábrázolta a votiv domborművek sokszinűségét és szerepét. Kitért több új ásatásra is, amelyet Sziriában és Jordániában folytattak. A meghirdetett programon változtatva, a CSIR Bizottság romániai tagja Mihai Barbulescu akadémikus tartott ezt követően egy rövid, de rá jellemzően érdekes és frappáns előadást egy ma már elveszett tordai (Potaissa) domborműről. Az általa funerális aedicula oldalreliefeként értelmezett, Apolló és Daphné mitoszát megjelenitő ábrázolás egyike azon kevés ikonográfiai ábrázolásoknak, ahol a klasszikus görög - római mitológia jelenik meg Dáciában. Bár kevés valódi analógiát tudott felmutatni Daphné átváltozására, előadása mégis meggyőzte a közönséget. Őt egy igen hosszú és erős német szekció követte, ahol két osztrák kutató Noricum provincia kőfejtőiről, kőemlékeinek származási helyéről tartott egy preciz, kimért de túlságosan hosszúra sikeredett előadást. Kimutatták, hogy a leleteknek alig 10% -a származik más provinciából. Anja Klöckner egy igen szines előadást tartott a Mithras kultusz belső tereiről, szentélyek alaprajzairól és a belső tér rekonstruálásának elméleti és gyakorlati lehetőségeiről. Kitért ő is a sokat idézett Porphyrius szövegre, amely alapján igen változatos példatárral ilusztrálta hogyan rekonstruálhatóak a pódiumok és egy esetleges mensa, convivium. Bár igen pozitivan fogadták az előadását, jómagam mégse hiszem, hogy minden egyes szentély esetén ugyanolyan szertartásrendről, belső térről beszélünk. Ahogy az ikonográfiai kánon sérült vagy változott térségenként, úgy az adott közösség mérete, anyagi állapota és a szentély mérete is nagyban Ortolf Harl a Nautate Parisiaci néven elhiresült, a Notre Dame katedrálisba beépitett galliai emlékműről értekezett. Ahogy arra számitani lehetett, a legkiválóbb minőségű fotókkal diszitett előadás nem az 1984 -ben már monografikusan feldolgozott emlékmű ikonográfiájával, hanem sokkal inkább annak felirataival foglalkozott. Meglehet, értelmezésében kissé túlságosan távoli időkre merészkedett az osztrák kutató (arhaikus latint vél felfedezni bizonyos szófordulatokban), előadása sok vitát és viszonylag pozitiv fogadtatást kapott.  Rendkivül érdekesnek bizonyult a lengye lIlona Skupinska Lovset előadása is. A nemzetközi szinten is elismert, a sziriai provincia művészetével foglalkozó szakember a maga egyedi előadásmódján az égőáldozatok ábrázolásmódjáról és szerepéről beszélt, számos olyan egyedi, a közönség által még soha nem látott ábrázolást is bemutatva, amelyet részben saját ásatásai és kutatásai révén ismerhetünk. Őt volt témavezetőm és mentorom, Sorin Nemeti követte, ai feleségéhez hasonlóan, olasz nyelven tartotta meg előadását. A kurzusairól ismert kimért stilusban mutatta be a dunai lovasisten ábrázolásokról szóló előadását, melyben az általa kidolgozott, komparativ tipológiát ábrázolta számos példán keresztül. Mirjana Sanader két Janus kultuszhoz tartozó emlékről beszélt, egy dalmatiai és egy verespataki példáról. Mig elért a két megnevezett példához, a kutató felsorolta az összes észak - afrikai, galliai, itáliai és dalmát példát és analógiát, feliratostól, ábrázolásostól együtt, ami kissé elnyomottá tette előadását. Ráadásul nem tért ki a legújabbban felfedezett itáliai példákra sem, valamint a Ianus Geminus dáciai jelzőre sem.  Emanuela Bocancea, a Brown University doktoranduszaként előadó- társa, John Brodel hiányában mutatta be érdekes és szines, a mithraikus lakoma- ábrázolásokról szóló előadását. Kane 1978 -as tanulmányát csekélységekkel kiegészitve elsősorban a pogány lakomaábrázolásokkal hasonlitotta össze a mithraikust, rámutatva annak közösségi jellegére és az ikonográfiában megjelenő változatosságára. Nem tért ki azonban arra, hogy néhány reliefen csupán szimbolikus, asztronómiai ábrázolást láthatunk, mig másokon (igy az általa nem emlitett jeruzsálemi reliefen is) a valóban eljátzott - megtörtént lakoma egy jelenetét láthatjuk. A szerdai utolsó előadás - szessziót a poszterek bemutatása és a CSIR Bizottság helyi gyűlése előzte meg. Ez utóbbin csak a tagok vehettek részt, de a főbb döntéseket Peter Stewart és Cristina Alexandrescu bemutatta a későbbiekben.Többek között kiderült, hogy a két év múlva, 2015 -ben megrendezendő XIV. CSIR konferenciát a franciaországi Dijon fogja vendégül látni, "Hétköznapi élet a provinciális ikonográfiában" cimmel.  A poszter - szesszión a meghirdetettnél kevesebbet láthattunk, de a néhány furcsa módon (nyomtatott A4 -es lapokból kirakott) poszteren kivül akadt néhány valóban érdekes és lelkesen bemutatott példány is. Személy szerint a legszebb és legérdekesebb az ún. "Missouri girl"-t bemutató poszter volt, amit Johanna Sandrock mutatott be. Az utolsó előadás blokkot a kölni Peter Noelke professzor vezette le. Két előadó hiányában ez rövidebbre sikeredett, igaz, a közönség már olyan fáradt volt, hogy többet nem is birt volna ki, mint négy előadás. A Sorbonne fiatal kutatója, Delphine Seigneuret  irigylésre méltó kutatásról és projektről számolt be. A Khirbet edh Dharinban felfedezett templom több száz emlékét dolgozzák fel egy hatalmas csapattal. Domborművek, szobrok, feliratok...minden, mi szem szájnak ingere, egy olyan térségből, ahol a római civilizáció a Nabeteus királyság óarab kultúrájával találkozott. Keveseknek adatott meg, hogy ilyen kutatási tervet tudjon bemutatni.
Őt a konferencia doyenje és egyben a dáciai funerális művészet talán legnevesebb külföldi kutatója, Luca Bianchi követte. A neves kutató sajnos megtört egészségügyi állapota miatt a teljes konferenciát

Luca Bianchi

végigsétálta, olasz lazasággal jött - ment az előadások között. Ám ahogy a pódium elé került, a kissé elvont figurából azonnal egy orator, szónok vált, aki domborműveit, funerális sztéléinek legapróbb részleteit is óriási lelkesedéssel mutatta be. Kicsit olyan lehetett ez az átlényegülés, mint egykor Mommsené: öregkorában az epigráfia Nesztorát már házáig kellett kisérni Berlinben, mert nem ismerte fel az utcákat és azonnal eltévedt, de előadásaiban még akkor is kivülről tudta az ókori Athén topográfiáját és minden akkor ismert épületét.
Utolsóként aznap jómagam adtam elő. Előadásom első fele a kutatástörténet mai állását és hibáit, főbb problémáit mutatta be,a második felében pedig azt szerettem volna körüljárni, hogy létezett -e a Mithras kultuszban ikonográfiai kánon, ha igen, hogyan határozhatjuk meg, valamint, miként tette ezt a provinciális művészet kerete "non - kanonikussá". A kánon meghatározásában nagy szerepet játosztt Nagy Levente és László Levente által kidolgozott orfikus - theogónia és asztronómiai térkép is, melyet a dáciai domborművekre elsőként próbáltam alkalmazni. Az előadást 3-4 kérdés követte, úgy tűnt, hogy a fáradt közönséget is érdekelte még az előadás. Különösen Peter Stewart kérdésének örvendtem.

Összegezve: a konferencia nagy jelentőségű volt a CSIR újabb állomásaként, remélhetőleg újabb kötetettel gyarapitja majd a kutatást.  Az első alkalommal Romániában és három helyszinen megrendezett konferencia nagyon jó szervezésű volt, de túlságosan hosszú és fárasztó. A mintegy száz előadó az USA -tól Izraelig képviselte a világ legnevesebb intézményeit, de sajnálatos módon szerény önmagamon kivül (akinek a nevét kimondani sem tudták és több helyen még a BBTE doktoranduszaként konferáltak) egyetlen magyar sem vett részt. Reggeli és vacsora nem volt és a közös múzeumlátogatáson kivül más "szórakozási" lehetőség (svédasztal, esti piálás) sem volt.
Bukarest szép három napra, és a couchsurfing is bevált. 

A CSIR konferenciákról

Short history of the Corpus Signorum Imperii Romani (CSIR) colloqiums, heralding the XIII. conference on Roman Provincial Art.

Kevesebb, mint egy hét múlva kezdetét veszi a Romániában első alkalommal megrendezendő Corpus Signorum Imperii Romani (CSIR) Konferenciák XIII. gyűlése, amely idén rendhagyó módon három helyszínen zajlik, Bukarestben, Gyulafehérváron és Konstancán. A konferencián jómagam is részt veszek, igy arról az eseményt követően részletes, képes beszámolót fogok írni. Az alábbiakban az előzményekről

röviden.

A Római Birodalom felmérhetetlen mennyiségű és változatosságú régészeti hagyatéka közül kétségtelenül a figurális ábrázolások (szobrok, domborművek, funerális alkotások) alkotják a leglátványosabb forráscsoportot. Ezek iránt az érdeklődés már a középkor végén, a reneszánsz idején elkezdődött, de tudományos igényességgel csak Winckelmannt követően jelentkezett, melynek során a római művészet kutatása különálló diszciplínává vált. Bár több alkalommal próbálták katalógusok, corpusok formájában a római művészet és ikonográfia egy - egy témáját összefoglalni, az egész birodalomra kiterjedő, nemzetközi összefogást szorgalmazó munka csak az 1980 -as években indult el. Ennek hajtómotorja Erna Diez bécsi professzorasszony volt, aki az ANRW 1985. II. 12.3. kötetében közölt "Studien zum provinzialrömischen Kunstschaffen: Grabplastik in Noricum und Pannonien" tanulmányával felhívta a római provinciális művészet helyi sajátosságaira a figyelmet, hangsúlyozva a regionális kutatások és corpusok létrehozását. Ezt követően indult el az "International Colloquia on Provincial Roman Art"konferencia - sorozat, melynek első állomása 1989 -ben az ausztriai Graz  volt, ahol a provinciális művészet problematikáját valamint a kétévente megrendezendő konferencia - sorozat főbb irányvonalait körvonalazták. A mozgalom csatlakozott az Association International d'Archeologie Classique 1963 -ban inditott CSIR sorozatának szerkesztéséhez. A konferencia ekkor még teljes egészében a közép - európai országok kutatóinak fóruma volt.

A konferencia következő állomása Veszprém volt 1991 -ben Palágyi Syvia szervezésében, ahol elsősorban a pannóniai és noricumi funerális művészetről esett szó. Magyarország ismét 1999 -ben, Budapesten fogadta vendégül az akkorra már egyre inkább nemzetközivé terebélyesedő konferenciát, melynek azonban a nemzetközi nyelve továbbra is a német maradt, jelezve az esemény gyökereit és a rendező országok kultúrális jegyeit. 

A konferencia - sorozat igazán nemzetközivé 2007 -ben vált, amikor első alkalommal rendezték meg Arlesban, Franciaországban, egy nyugat - európai államban. Az eseményen ekkor már népes spanyol és külföldi delegáció is képviseltette magát, a konferencia fő nyelve pedig már a francia lett. 

Az utolsó, 2011 - ben Pulában tartott XII. konferencia kiválló példaként szolgálhatott az idén első izben Romániában megrendezendő eseménynek, amelyre idén május 27 és június 3 között kerül sor.

Beszámoló az idei TRAC konferenciáról

King's College

Ahogy előző bejegyzésemben már emlitettem, idén a 23. alkalommal megrendezett TRAC (Theoretical Roman Archaeology) konferenciát ismét London rendezte. Ahogy nyári olimpiai játékokat is, úgy az elméleti régészet római koros kutatóinak nemzetközi fórumát is harmadjára fogadja a világváros. Bejegyzésemben a  konferencia legfőbb vonásait és jelenségeit foglalom össze.

A 23. TRAC --et már ősszel meghirdették, ám a végleges program csak február végére állt össze, a végső jelentkezési határidőt többször is módositották. Az idei konferencia egyik legszembetűnőbb vonása - amely a helyszinen is azonnal feltünt - a rendezvény fiatalságában, modernségében rejlett. Könnyen kezelhető honlap, állandóan fejlődő és aktualizálódó blog és napi rendszerességgel használt facebook oldal tájékoztatta a jelentkezőket és az érdeklődőket a konferencia kezdetéig, de annak teljes időtartama alatt is. A főszervezők - döntő többségük a házigazda King's College munkatársai - állandó jelleggel összekötetésben voltak az internetes világgal, tabletekkel és smartphoneokkal aktualizálva percről percre az eseményeket. Különösen Darrel Rohl és Jason Lundock jeleskedtek a TRAC ilyen jellegű fejlesztésében. A konferencia csütörtökön kezdődött a patinás és magasztos King's College Strand Campus -i épületében a Temple underground közvetlen közelében. A folyosón az intézmény neves hallgatóinak arcképe fogadta a regisztrálókat - köztük neves Nobel dijasok is.  Mintegy 200 résztvevő regisztrált az

eseményre, de csak 29 -en adtak elő és 12 poszter került bemutatásra a tiz szekszióban. A konferencia fő tematikája idén a romanizáció és identitás fogalma köré épült, bár az eddigi hagyományokhoz hiven, most is sokféle, de visszatérő témákat érintettek a fő szekciók. Kiemelném, hogy a közel 200 résztvevő nagy része most is angolszász egyetemekről érkezett, a leideni egyetem néhány képviselőjén kivül Közép Európát csak a prágai Chystyakova Viktoria, a belgrádi Jankovic Marko, az újvidéki Vladimir Mihajlovici és jómagam képviseltük. A regisztrált tagok részletes programfüzetet, tollat, néhány szórólapot és egy igen szerény kitűzőt kaptak, ellenben a helyszinen tucatnyi önkéntes segitette a bóklászókat az előadótermek, a büfé és a mellékhelyiségek közötti labirintusban. 

Csütörtökön Simon James, Dura Europos neves régészének nyitóelőadásával vette kezdetét a konferencia. A neves előadó izes angolsággal, alapos ismeretekkel de meglehetősen furcsa power pointtal mutatta be romanizációról szóló előadását, amelyben a fogalom historiográfiáját és új értelmezési lehetőségeit járta körül. Pénteken öt szekció előadásait hallgathatta a nagyközönség. Az elsőben hat előadást hallhattunk az apróleletekről. Jómagam négy előadáson, Sanja Vucetic az erotikus mécsesekről, Stijn Heeren a batáv rurális közösségek apróleleteiről, Joanne Ball a római csataterek azonositásáról és Clare Rowan az aquileiai érmékről szóló előadásán vettem részt. Heeren

Simon James előadása

előadásában rámutatott, hogy a 154 rurális környezetből előkerült aprólelet a batávok életmódváltására utal az I. százdtól kezdődően amely kihatott az étkezési, öltözködési szokásaikra is, ellenben semmi változás nem érzékelhető a funerális és épitkezési szokásaikban.  A holland kutató kiemelte, hogy a vizsgált településeken kevés az epigráfiai forrás, ahogy a római vallás jegyeit is csak nyomokban lehet felfedezni, ami a romanizáció és a "rómaiság" mint identitás kérdésének újrafogalmazását sűrgeti az adott területen is. A velem egykorú, kezdő Joanne Ball kissé megszeppenve, de szép power pointos előadással adta elő doktori téziseit, amelyben a Kalkriese-i, Harzorn-i és Baecula-i helyszineken felfedezett egykori római csatákra utaló apróleletek változatosságát mutatta be. Bár több jelentős csata - igy az adamclisi helyszinén zajlott eseményeket is kihagyta a felsorolásából - az előadó rámutatott arra, hogy a több ezer aprólelet, amelyet a nagy csaták helyszinén találtak nemcsak a csata forrásokból jól ismert kimenetelét segitenek reonstruálni, de segitenek abban is, hogy az események előkészületeit és utóéletét is újraértelmezzük. Kiemelendő, hogy nagyon sok olyan aprólelet - ékszerek,  kultikus tárgyak - található a helyszineken, amely a katonaságot kisérő személyzet és családok, kereskedők állandó, még a csatatereken is jelen levő tényére utalnak. Clare Rowan aquileiai érmékről szóló előadásában először hallottam a félbevágott érmék jelentőségéről. Az előadását végigmosolygó és igen izesen előadó hölgy szerint már az ókori források, igy Julius Pollux Onomasticonja is emliti azokat az érméket ("symbolon")

magyarok találkozója

amelyeket félbe vágva üzleti szerződések, barátságok, személyes kötődések félbevágott, kölcsönös jegyeikként használhattak. Az aquleiai példákon túl több analógiát hozott a medalionként vagy pecsétként használt, újraértékesitett, forgalomból "kijött" érmék ókori szerepköréről is. A második szekció a TRAC történetét és jövőbeli perspektiváit foglalta össze, ezt röviden a megnyitóban is taglalták, nem vettem részt rajta. Kihagytam ugyanakkor az időbeli egyebeesés miatt a római gazdaságtörténetről és ún. neoliberalizmusról szóló előadásokat is.  A délutáni előadások pénteken két szekcióban, a római tárgyak változásáról és a római üvegművességről szóltak. A délutáni program helyett a British Museumot választottam - amelyet minden bizonnyal sokkal érdemesebb lett volna egy régésszel, zárt körben meglátogtani, az eszméletlen tömeg miatt ugyanis a kiállitott - valóban lenyűgöző tárgyak - élvezhetetlenné váltak. A résztvevőkenk kedvezménnyel felajánlott időszakos kiállitásra szóló jegy bár olcsóbb volt, mint az eredeti ár, csóró egyetemistaként kihagyni kényszerültem a péntek esti programot.  Szombaton ellenben sokkal izgalmasabban telt a konferencia: rsézt vettem a barbaricum és a Birodalom kapcsolatáról és az itáliai funerális művészetről szóló előadásokon, valamint sor került a 12 poszter bemutatására is. Vladimir Mihajlovici előadásában rámutatott a Moesia Superiorban jelen levő ún. orientális elem (80 felirat, csak 9 görög) jelenlétére, amelynek fogalmi újraértelmezésére lenne szükség.  Személyes csevegésünk alkalmával emlitette, hogy mindössze egy sacerdos ismert, aki palmyr nyelven dedikál IOMD -nek, ám ennek a forrásnak nem ismert biztosan a származási helye. A következő két előadó - Simone Paturel (nem vett részt személyesen, felolvasták az előadását) és Paul Newson - Heliopolis illetve Berytus (Beirut) római múltjáról tartott előadást. Az előbbi egy túlságosan általános, történeli tényekkel és dátumokkal teletűzdelt power pointot küldött el, melynek szövegét egy, a latin neveket fájdalmasan angolosan kiejtő helyi kutató olvasta fel.  Paul Newson előadása ellenben nagyon érdekes volt: a Niha és Hosn Nihában folyó ásatásokról , a mikro és makrovándorlásokról a Római Birodalom városaiban, valamint a nefeshnek nevezett, sziklába vájt helyi sirok római kontextusairól tartott előadása sok olyan kérdéskörre is rámutatott, amelyet más római városban is kutathatunk. A másik szekción három előadás hangzott el,  ahol az igen ambiciózus Katherine McDonald az oszkán funerális feliratokról, Fiona Mowat (elképesztő skót akcentussal) a szabadosok és a patronátus rendszerének új távlatairól illetve Gabriela Ingle a hires scavi M vatikáni sirban látható Jézus- Sol ábrázolásról tartott előadást. Személy szerint a legyel származású Ingle előadása fogott meg, aki a Hijmans elméletén és Guarducci nyilt birálatán túl bátran vállalta új hipotézisek kimondását is, nevezetesen a pogány - keresztény szinkretizmus jeleként értelmezni a neves mozaikot. A sokadig kávé mellett -  amit igen nagy gondossággal és szép csészében szolgáltak fel aranyos perecek társaságában - kiderült, hogy a kutató ismeri a pécsi tanárokat és a pannóniai szinkretista császárládika ábrázolásokat is.  A poszter szesszió kellemesen telt, az ebédszünetben amig mások lakmároztak, a posztert bemutató személyek álltak a kifüggesztett panel mellett. Természetesen, ha az első tiz percben bátorkodtam leugrani enni én is, még nem okozott gondot. Sok kérdést kaptam, és a szombati nap adta meg a lehetőséget több értékes kapcsolat kiépitésére is. Hab a tortán, hogy a számos külső hallgató egyike, a pécsi származású, de évek óta Newcastleben tanuló Hudák Enikővel is megismerkedhettem, de nagy élmény volt két kanadai Mithras kutatóval is megismerkedni.
Összegezve, a konferencia fiatalos, modern és "kortárs" volt, az előadók és résztvevők többségee fiatal, kezdő vagy felfutó kutatókból tevődött össze. A  TRAC gyűlések nagyöregjei közül kevesen vettek részt már, az új vezérhangok a 30 -as, 40 -es generációból kerültek ki. A szervezés ugyan döcögött néha (poszter szesszió az ebéd közben, tabletek és laptopok kétszer is felmondták előadás közben a szolgálatot) de mégis átlátható volt a program. Óriási választékban lehetett könyveket is vásárolni,  aki vaskosabb pénztárcával - vagy netalán egyetemi támogatással - járta meg az útat, az rendkivüli kedvezménnyel vehette meg 20 fontért a RIB III kötetét vagy - most kapaszkodj - 40 fontért (!) a Pécsi Limes konferencia kötetét is....

A TRAC konferenciákról

Idén lehetőséget teremtettem saját magam számára, hogy egy szerény poszterrel (online később) részt vegyek a 23. Elméleti Római Régészeti Konferencián (Theoretical Roman Archaeology Conference) amelyet idén a brit fővárosban, Londonban szerveznek meg a King’s College közreműködésével. A konferencia előadásairól, előadóiról, eseményeiről részletes beszámolóval fogok jelentkezni, előtte azonban egy rövid áttekintésben szeretném a TRAC konferenciák ötletét és történetét bemutatni.

A régészettudomány XX. századi történetében az 1960 –as években, a processzuális régészet fellendülésével az európai régészek is felzárkózni látszottak az amerikai antropológia egyre elméletibb síkra terelődött trendjéhez. Binford 1968 –as monográfiájában a régészet új perspektíváinak taglalását már az elméleti régészet alapjaira helyezte. Ugyancsak ezt a tendenciát mutatja Colin Renfrew és társainak 1979 –ben megalapított „Theoretical Archaeology Group” nevű kezdeményezése. Az elméleti régészet kezdetben elsősorban az őskori társadalmakat kutató régészek körében terjed el, ám a század végére már a római régészetben is megjelenik az irányzat. 1991 –ben Newcastleben rendezik meg az első TRAC konferenciát, az előbb röviden felvázolt tudománytörténeti irányzatokhoz csatlakozva. Az első konferencia legfőbb teoretikusai között ott találjuk a posztprocesszualista Ian Hoddert (A commentary on Roman theoretical archaeology) valamint Richard Reece-t (Theory and Roman Archaeology).

A Bradfordban megrendezett második TRAC konferencia már egyértelművé tette, hogy a szervezők és a római kori régészeti elmélet is a poszprocesszualista irányzatokhoz csatlakozik, erre bizonyíték C.v. D. Murray „Gender in Question” című nagyelőadása.

Az elkövetkező évek konferenciái körvonalazták a legfőbb témaköröket, amelyek évente visszatérnek: urbanizáció, apróleletek (small finds), kerámia, gazdaságtörténet, villagazdaságok és építészet, funerális művészet, gender studies és általános elméleti kérdések taglalása. Szinte minden évben felteszik a kérdést, hogy „mi is a római régészetben az elméleti kutatások szerepe”, nagyszerű, de talán sokszor önismétlő tanulmányokat szülve a legnagyobb előadóktól és kutatóktól. Sokáig dominált a közölt tanulmányok sorában a Britannia provincia, azonban már az 1993 –as Glasgow- i példa is bizonyítja Michael Dowson Dacia provinciáról szóló tanulmányával, hogy a konferenciának sikerült hamar túllépnie lokális, regionális jellegén.

Bizonyos konferenciák egy –egy témakörhöz kötődnek, így az 1995 –ös TRAC az kulturális identitásról, míg az 1996 –os a romanizációról szólt. 2001 –ben alakul meg a TRAC állandó bizottsága, amely a konferencia szervezését biztosítja. 2010 óta pedig már TRAC „Alkotmány”(TRAC Constitution) is létezik.

Bár a konferencia a kezdetektől fogva nemzetközi fórumként szolgált, mai napig a nagyelőadók és a közölt tanulmányok szerzőinek döntő többsége angolszász régész. Csak az elmúlt néhány évben találunk egyre több közép – európai vagy olasz szerzőt is a megjelentek között. Különösen fontosnak számított a 2012 –es konferencia, amely első alkalommal vitte el a TRAC-ot Nagy Britannián kívülre, Frankfurtba. Az előadók és az előadások tematikája is sokkal színesebb és változatosabb volt, mint az előző huszonegy konferenciáé.

London idén már harmadszor szervezi meg a TRAC konferenciát.