2013. június 30., vasárnap

Gyulafehérvári gondolatok

Gyulafehérváron ásatáson részt venni nemcsak azért különleges számomra, mert szakterületem legfőbb helyszinén, Dácia római provincia legnagyobb urbánus központjában lehetek, de kultúrtörténeti csemegének is különleges élmény, valódi kavalkád. A hétköznapok poros, koszos, sáros de azért kellemes munkálkodása és hullafáradtsággal eltöltött estéi kevés lehetőséget adnak a városnézésre, az embereken való elmélkedésre, magyarán, a figyelésre, de hétvégenként lehetőség van azért arra, hogy a XIX. század végén itt ásatásokat végző Cserni Bélához (Adalbert) hasonlóan, minden régész elgondolkodjon a múltbeli Apulum és a jelenbeli Gyulafehérvár (helyesebben, a döntő román többség miatt Alba Iulia) kontrasztján és szinein.
Fura egy város ez, mondhatni: az egykori Római Birodalom egyik legdinamikusabb kettős városára és egy hatezer fős legio táborára ráépült középkori, majd református fejdelemi, végezetül  Habsburgok által Vauban stilusban felépitett erőditmény a giccs és a kellemes érzés kettős hatását varázsolja a citadellába látogatók elé. A város óriási összegeket, valódi programot épitett ki "celalta capitala" (a másik főváros) cimmel, hogy a Vauban várt, a középkori értékeket és az ókori város nyomait a közönség elé varázsolja. Végre, pozitiv példát is láthatunk kultúrturizmusra, interaktiv régészetre, műemlékvédelemre. A püspöki palota, az Apor palota, a Szent Mihály katedrális és az Egyesülés Katedrálisának kivételesen szépen felújitott elemei jó példái a műemlékvédelem utóbbi időben fellendülő tendenciáira. Ellenpéldák is akadnak, persze: a fehér sávok és ún. tanvonalak az utcákon csak keveseknek mondanak valamit, a laikus nem tudja, hogy azok valójában a 2008  -2012 közötti régészeti ásatások során feltárt épületek körvonalait mutatják. Reméljük, hogy a jövőben tesznek azért, hogy ezekről a laikusok is interaktiv módon értesüljenek. Néhány szimbolikus épület, mint például a Batthyáneum továbbra is romos állapotban van és csak különleges engedéllyel látogatható az ott őrzött kivételes értékekek (Codex Aureus) miatt. Az alsóváros kellemes hangulata túlságosan rövid ideig kecsegtetni az ott tévelygőket, mert hamar átvált az újközpont kommunista hangulatába, ahol az egykori polgárváros hangulatát csak az aprócska és igencsak elrejtett evangélikus templom és a ma már egyetlen zsidó család által gondozott zsinagóga őrzi. A kommunizmus hagyatékának betonregetegében számomra az egyetlen mondhatni "szép" vagy érdekes elem a költők és irók parkja, ahol a neves román irodalmárok szobrait láthatjuk (sajnálatos módon, ott szerepel Ceausescu udvari költőjének, Adrian Paunescunak is a szobra). A város telis tele a "nagy" egyesülés hőseinek emlékeivel, szobraival, emléktábláival - ahogy ez dukál a nacionalista történetirás és narrativa mentalitástörténeti épitészetéhez és városrendezéséhez. A sok furcsa, olcsó és kevés művészeti érzékkel létrehozott szobrok közül legfeljebb Iuliu Maniu elegáns, kellemes szobra érdemel emlitést. A városban a magyar közösség gyakorlatilag eltünt...a templomokban az idős és a nagyon idős korosztály tagjait látni. A katolikus székesegyház bejáratánál szorgalmaskodó hölgy beszámolója szerint, a fiatalok vagy eltüntek, elmentek (magyar középiskola, sajtó sincs) vagy vegyesházasságok révén "feloldódtak". Kevés magyar hangot hallani az utcán, azok is többségében turisták (bőven akadnak). A helyi lakosság is érdekes "kultúrcsemege": rengeteg a fiatal, a kisgyerek, dominál a rózsaszin és a kinai ruhák tömkelege. A város kedvelt helyszine a "bulevárd", azaz  a sétálóutca, ahol esténként magamutogatás céljából kivonul a város fiatalsága. A kommunista épületek földszinti részein kialakitott üzletek telis tele olcsó és izléstelen ruhákkal és csecsebecsékkel ami sajnos nagyban tükrözi a város hangulatát és izlésvilágát is. Persze...általánositani nem szabad alapon, jó élmény volt, hogy a "Zene ünnepén" a szebeni filharmonikusokat óriási tömeg hallgatta. Ellenben másnap, az alternativ rock zenei koncerten, ahol kivételes minőségű zene szólhatott a gyulafehérvári közönségnek, már csak kevés ember vett részt. 
A város telis tele római emlékekkel, a figyelmesebb szemek beépitett feliratokat, bélyeges téglákat és felhasznált római köveket, oszlopfőket talál mindenhol. A katolikus székesegyházban jó látni a gyönyörű Lázói (Lászai) kápolnát és lehetőségünk volt a Márton Áron emlékszobába is betekintést nyerni, valamint az érseki (egykori püspöki) palota udvarán 2013. június 29 -én felavatott Márton Áron szobrot is meglátogathattuk.

Gyulafehérváron lenni érdekes élmény: a giccs, a felületesség és a szürkeség felett ott magasodik a múlt, amelyet a város kezd igazán értékelni, függetlenül nemzetiségétől, hangulatától vagy minőségétől. 









2013. június 18., kedd

Gyulafehérvár rejtett kövei

Másfél hónapon át egy nemcsak számomra, de a romániai Mithras kutatás számára is fontos régészeti ásatáson veszek részt Gyulafehérváron. Bár a város most égő katlanná változott a tébolyult hőségtől (árnyékban 30 - 33 C), azért az esőcseppenként hulladozó izzadság alól is élvezetes megtekinteni az egykori kettős római város, Apulum romjait, a rá épült Erdélyi Vajdaság majd később Fejedelemség fővárosát, püspöki, majd érseki végezetül pedig katonai központját. Ahogy Kovács András cikke is mutatja és ahogy több tanulmány is rávilágított már, a mai Gyulafehérvár modern (értsd: újkori) épületei telis tele vannak az egykori dicső Apulum római köveivel, közel 2000 éves emlékeivel.Sétálva a Vauban vár gyönyörűen felújított kapui között, néhány a régészek számára bizonyára ismert, de a turista szemei előtt meglapuló kőre bukkantunk a kollégáimmal. Néhányat itt bemutatok: 
A várfalba beépitett bélyeges katonai téglák egyike

2013. június 3., hétfő

A 2013 -as CSIR konferenciáról

Short review about the XIII. Colloquium on Roman Provincial Art.

Az idén első alkalommal adott otthont Románia a XIII. konferenciájához érkezett Corpus Signorum Imperii Romani rendezvénysorozatnak. A konferencia nemcsak az esemény hármas helyszine (Bukarest - Gyulafehérvár - Konstanca) de a nagyszámú résztvevő (közel 100 előadó) miatt is rendkivüli eseménynek számitott. A konferencia ugyanakkor egyféle folytatása a tavasszal Rómában megtartott CSIR Bizottsági Gyűlésnek, ahol a választmányi tagok által hozott döntéseket is a konferencia keretén belül mutatták be. Az idei konferencia témája a votiv és kultuszemlékek a provinciális művészetben: szobrászati technikák, a régészeti anyag forrásai, ikonográfia, dekorativ művészet és műhelyek. Jómagam az egy hetig tartó és három helyszinen zajló konferenciából csak Bukarestben vettem részt, igy beszámolómban csak az ott elhangzott előadásokról tudok nyilatkozni. 
Az eseményt már tavaly májusban meghirdették, a honlapot is nagyon hamar működésbe hozták, igy az eseményt gyakorlatilag első perctől lehetett interneten is követni. A szervezőbizottság, melynek tudományos szervezője Cristina Alexandrescu volt mindig azonnali választ adva állt a bóklászó doktoranduszok és jelentkezők rendelkezésére. A több nemzetközi projekt szervezéséért felelős szakember és a mögötte álló népes szervezőbizottság a Vasile Parvan Régészeti Intézet, a Román Tudományos Akadémia és a
Academia Romana
gyulafehérvári Egyesülés Múzeumának támogatásával hozta létre az eseményt. Több call of paper is eljutott a meghivottakhoz és a jelentkezőkhöz. Sajnos a támogatás bizonytalansága miatt sokáig nem lehetett tudni, ki hol fog szállást találni vagy hogyan is oldják meg a három helyszinen zajló eseménysorozatot.
Végül, alig néhány héttel a konferencia előtt került föl az internetre a végleges program, amely nagyon sűrű eseménykavalkáddal kecsegtette a résztvevőket. 
Első nap, május 27 -én hétfőn a Román Tudományos Akadémia könyvtárának új épületével szemben (amely bár alig tiz éves, máris repedezik) található konferencia - teremben gyülekezdtek a résztvevők a regisztrációra. A regisztrációs csomagban egy részletes progam és absztraktfüzet, jegyzettömb, Zaharia Covacef  könyve (azoknak, akik nem mentek Konstancára),Bukarest és Gyulafehérvár térkép, múzeumi flyerek és egy szép szatyor volt. A megnyitón, egy túlzottan fűtött, de technikai szempontból kifogásolhatatlan teremben Alexandru Vulpe akadémikus és Cristina Alexandrescu köszöntötte az akkor még alig 50 résztvevőt. Ezt követően Daniel Spânu tartott angol nyelvű előadást a már jó ismert kutatási témájáról, a római kor előtti dákok vallásos ikonográfiájáról. Az előadás képanyagában magas szinvonalú, ám tartalmában vitatható volt. Ennek ellenére, igen sok kérdést és nagy érdeklődésnek örvendett. 
Másnap, 28 -án már kora reggel 9 előtt elkezdődött a regisztráció. A kedd teljes egészében a "Cult and votive monuments - case studies of particular divinities and sites" cimű tematikának volt szentelve. A szekcióülések igen hosszúak voltak, hat előadó három órán át beszélt egy szünetnyi pihenővel. Az első előadó Vassiliki Gaggadis - Robin volt, aki francia nyelven a galliai Attis ábrázolásokról tartott egy érdekes előadást, néhány új leletet is bemutatva. Előadása - ahogy a következők többsége is - nagyon tárgyilagos, minden bevezető és felvezető nélkül, azonnal a témára térve mutatta be a tárgyakat, kizárólag az ikonográfiai és ritkán, a történelmi kontextust figyelembe véve. Jean Noel Castorio ékes franciával mutatott be egy érdekes esettanulmányt: Chatelet de Gourzon település XVIII. század végi ásatásai során előkerült votiv emlékekről beszélt, ám leginkább statisztikákat és kutatástörténetet láttunk, mintsem ikonográfiai elemzést. Kutatási területem miatt nagyon vártam Claudia Romero előadását, aki maga is Mithrasszal foglalkozik. Előadásában a jól ismert Augusta Emerita-i leletegyüttes egyik neves darabját, a feltételezése Horvátországban megtartott pulai konferencia szervezői voltak. A salonai, aenonai votiv emlékek részletes, de kissé száraz bemutatását követően került sor Ante Rendic-Miocevic előadására. A több nyelven minden gond nélkül - hogy őt idézzem - "dinoszauruszi" tapasztalattal társalgó neves szakember az Aquae Iasae -i nympheumról tartott egy igen szines, hosszú és kissé szétesett előadást, amelynek domborművei és rekonstrukciós tervei számos kérdést szültek a közönség köreiből.
szerint az egyik dadofórt vagy egy mystest ábrázoló ifjúról beszélt. Az előadásban ugyan több lehetséges rekonstrukciót is bemutatott (különösen itáliai analógiákra épitve), a kérdésekből kiderült, hogy nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy ez a leletegyüttes akár egy bacchikus közösség szobor - depójának a része is lehetett volna. A kérdést persze az állandóan piszkálódó német kollégák sem tudták megoldani. A következő előadók a két évvel ezelőtt
A horvát kollégákat a romániaiak követték. Adriana Antal, a BBTE doktorandusza, a Venus ábrázolások helyi szakértője, két olyan dáciai példát hozott, amely talán a consecratio Venus formájában történő ábrázolását erősiti. Az általa emlitett analógiák ugyan igen széles földrajzi térségből származnak és alapos kutatásról tanuskodnak, a két példa sokakat nem tudott meggyőzni, hogy itt valóban erről az amúgy igen ritka jelenségről van szó. Őt jómagam követtem volna, ha a technika közbe nem szól, igy egy botrányosan kellemetlen eset folytán Irina Nemeti, a MNIT muzeológusa következett, aki a Dacia Porolissensis kőfaragványainak geológiai vizsgálatáról számolt be olasz nyelven (ritka nyelv volt a konferencián, ahol főleg az angol, francia és német dominált). Az előadásban számos példát hozott, több új erdményt is bemutatott, de sajnos nem helyezte térképre a kőfejtőket és az onnan eredeztethető tárgyak elterjedési rádiuszát, igy előadása gyakorlatilag csak egy kutatás helyzetjelentéseként értelmezendő. Mindenesetre, olasz nyelvű előadásának leginkább a konferencia legnevesebb tagja, a veterán Luca Bianchi örvendett, aki anyanyelvén hallhatta az előadást. A nap második felében a "Balkán" volt soron, Moesia Superiorból származó emlékekről számolt be több előadó. Érdekessége és unikuma az eddigi 13 konferenciának, hogy első izben jelent meg Kosovo is az "ikonográfiai"
térképen. Dardania votiv emlékeiről is tartott előadást egy hölgy. Bár angol előadását Alexandrescu olvasta fel (mivel ő nem birtokolta kellő alapossággal ezt a nyelvet), a lényeg, a részvétel volt.
Másnap, május 29 - én Peter Stewart, a CSIR Bizottság egyik tagja, az Oxfordi Egyetem professzora tartott egy igen érdekes előadást a votiv ábrázolások változatosságáról, a klasszikus szobrok (különösen a galliai Hercules ábrázolásokra kiélezve), a "hout arte" és a provinciális művészet kölcsönhatására összpontositva. Őt hasonlóan "provokativ" és kiválló előadói készséggel megáldott stilusban követte a Washingtonból érkezett Eliese Friedland, aki elsősorban keleti példákkal ábrázolta a votiv domborművek sokszinűségét és szerepét. Kitért több új ásatásra is, amelyet Sziriában és Jordániában folytattak. A meghirdetett programon változtatva, a CSIR Bizottság romániai tagja Mihai Barbulescu akadémikus tartott ezt követően egy rövid, de rá jellemzően érdekes és frappáns előadást egy ma már elveszett tordai (Potaissa) domborműről. Az általa funerális aedicula oldalreliefeként értelmezett, Apolló és Daphné mitoszát megjelenitő ábrázolás egyike azon kevés ikonográfiai ábrázolásoknak, ahol a klasszikus görög - római mitológia jelenik meg Dáciában. Bár kevés valódi analógiát tudott felmutatni Daphné átváltozására, előadása mégis meggyőzte a közönséget. Őt egy igen hosszú és erős német szekció követte, ahol két osztrák kutató Noricum provincia kőfejtőiről, kőemlékeinek származási helyéről tartott egy preciz, kimért de túlságosan hosszúra sikeredett előadást. Kimutatták, hogy a leleteknek alig 10% -a származik más provinciából. Anja Klöckner egy igen szines előadást tartott a Mithras kultusz belső tereiről, szentélyek alaprajzairól és a belső tér rekonstruálásának elméleti és gyakorlati lehetőségeiről. Kitért ő is a sokat idézett Porphyrius szövegre, amely alapján igen változatos példatárral ilusztrálta hogyan rekonstruálhatóak a pódiumok és egy esetleges mensa, convivium. Bár igen pozitivan fogadták az előadását, jómagam mégse hiszem, hogy minden egyes szentély esetén ugyanolyan szertartásrendről, belső térről beszélünk. Ahogy az ikonográfiai kánon sérült vagy változott térségenként, úgy az adott közösség mérete, anyagi állapota és a szentély mérete is nagyban Ortolf Harl a Nautate Parisiaci néven elhiresült, a Notre Dame katedrálisba beépitett galliai emlékműről értekezett. Ahogy arra számitani lehetett, a legkiválóbb minőségű fotókkal diszitett előadás nem az 1984 -ben már monografikusan feldolgozott emlékmű ikonográfiájával, hanem sokkal inkább annak felirataival foglalkozott. Meglehet, értelmezésében kissé túlságosan távoli időkre merészkedett az osztrák kutató (arhaikus latint vél felfedezni bizonyos szófordulatokban), előadása sok vitát és viszonylag pozitiv fogadtatást kapott.  Rendkivül érdekesnek bizonyult a lengye lIlona Skupinska Lovset előadása is. A nemzetközi szinten is elismert, a sziriai provincia művészetével foglalkozó szakember a maga egyedi előadásmódján az égőáldozatok ábrázolásmódjáról és szerepéről beszélt, számos olyan egyedi, a közönség által még soha nem látott ábrázolást is bemutatva, amelyet részben saját ásatásai és kutatásai révén ismerhetünk. Őt volt témavezetőm és mentorom, Sorin Nemeti követte, ai feleségéhez hasonlóan, olasz nyelven tartotta meg előadását. A kurzusairól ismert kimért stilusban mutatta be a dunai lovasisten ábrázolásokról szóló előadását, melyben az általa kidolgozott, komparativ tipológiát ábrázolta számos példán keresztül. Mirjana Sanader két Janus kultuszhoz tartozó emlékről beszélt, egy dalmatiai és egy verespataki példáról. Mig elért a két megnevezett példához, a kutató felsorolta az összes észak - afrikai, galliai, itáliai és dalmát példát és analógiát, feliratostól, ábrázolásostól együtt, ami kissé elnyomottá tette előadását. Ráadásul nem tért ki a legújabbban felfedezett itáliai példákra sem, valamint a Ianus Geminus dáciai jelzőre sem.  Emanuela Bocancea, a Brown University doktoranduszaként előadó- társa, John Brodel hiányában mutatta be érdekes és szines, a mithraikus lakoma- ábrázolásokról szóló előadását. Kane 1978 -as tanulmányát csekélységekkel kiegészitve elsősorban a pogány lakomaábrázolásokkal hasonlitotta össze a mithraikust, rámutatva annak közösségi jellegére és az ikonográfiában megjelenő változatosságára. Nem tért ki azonban arra, hogy néhány reliefen csupán szimbolikus, asztronómiai ábrázolást láthatunk, mig másokon (igy az általa nem emlitett jeruzsálemi reliefen is) a valóban eljátzott - megtörtént lakoma egy jelenetét láthatjuk. A szerdai utolsó előadás - szessziót a poszterek bemutatása és a CSIR Bizottság helyi gyűlése előzte meg. Ez utóbbin csak a tagok vehettek részt, de a főbb döntéseket Peter Stewart és Cristina Alexandrescu bemutatta a későbbiekben.Többek között kiderült, hogy a két év múlva, 2015 -ben megrendezendő XIV. CSIR konferenciát a franciaországi Dijon fogja vendégül látni, "Hétköznapi élet a provinciális ikonográfiában" cimmel.  A poszter - szesszión a meghirdetettnél kevesebbet láthattunk, de a néhány furcsa módon (nyomtatott A4 -es lapokból kirakott) poszteren kivül akadt néhány valóban érdekes és lelkesen bemutatott példány is. Személy szerint a legszebb és legérdekesebb az ún. "Missouri girl"-t bemutató poszter volt, amit Johanna Sandrock mutatott be. Az utolsó előadás blokkot a kölni Peter Noelke professzor vezette le. Két előadó hiányában ez rövidebbre sikeredett, igaz, a közönség már olyan fáradt volt, hogy többet nem is birt volna ki, mint négy előadás. A Sorbonne fiatal kutatója, Delphine Seigneuret  irigylésre méltó kutatásról és projektről számolt be. A Khirbet edh Dharinban felfedezett templom több száz emlékét dolgozzák fel egy hatalmas csapattal. Domborművek, szobrok, feliratok...minden, mi szem szájnak ingere, egy olyan térségből, ahol a római civilizáció a Nabeteus királyság óarab kultúrájával találkozott. Keveseknek adatott meg, hogy ilyen kutatási tervet tudjon bemutatni.
Őt a konferencia doyenje és egyben a dáciai funerális művészet talán legnevesebb külföldi kutatója, Luca Bianchi követte. A neves kutató sajnos megtört egészségügyi állapota miatt a teljes konferenciát
Luca Bianchi
végigsétálta, olasz lazasággal jött - ment az előadások között. Ám ahogy a pódium elé került, a kissé elvont figurából azonnal egy orator, szónok vált, aki domborműveit, funerális sztéléinek legapróbb részleteit is óriási lelkesedéssel mutatta be. Kicsit olyan lehetett ez az átlényegülés, mint egykor Mommsené: öregkorában az epigráfia Nesztorát már házáig kellett kisérni Berlinben, mert nem ismerte fel az utcákat és azonnal eltévedt, de előadásaiban még akkor is kivülről tudta az ókori Athén topográfiáját és minden akkor ismert épületét.
Utolsóként aznap jómagam adtam elő. Előadásom első fele a kutatástörténet mai állását és hibáit, főbb problémáit mutatta be,a második felében pedig azt szerettem volna körüljárni, hogy létezett -e a Mithras kultuszban ikonográfiai kánon, ha igen, hogyan határozhatjuk meg, valamint, miként tette ezt a provinciális művészet kerete "non - kanonikussá". A kánon meghatározásában nagy szerepet játosztt Nagy Levente és László Levente által kidolgozott orfikus - theogónia és asztronómiai térkép is, melyet a dáciai domborművekre elsőként próbáltam alkalmazni. Az előadást 3-4 kérdés követte, úgy tűnt, hogy a fáradt közönséget is érdekelte még az előadás. Különösen Peter Stewart kérdésének örvendtem.

Összegezve: a konferencia nagy jelentőségű volt a CSIR újabb állomásaként, remélhetőleg újabb kötetettel gyarapitja majd a kutatást.  Az első alkalommal Romániában és három helyszinen megrendezett konferencia nagyon jó szervezésű volt, de túlságosan hosszú és fárasztó. A mintegy száz előadó az USA -tól Izraelig képviselte a világ legnevesebb intézményeit, de sajnálatos módon szerény önmagamon kivül (akinek a nevét kimondani sem tudták és több helyen még a BBTE doktoranduszaként konferáltak) egyetlen magyar sem vett részt. Reggeli és vacsora nem volt és a közös múzeumlátogatáson kivül más "szórakozási" lehetőség (svédasztal, esti piálás) sem volt.
Bukarest szép három napra, és a couchsurfing is bevált.