Ahmet Rasim szerint Isztambul – az egykori
Konstantinápoly – szépsége a város szomorúságában rejlik. Orhan Pamuk 2003-ban
irt és 2007-ben, majd 2018-ban magyarul is kiadott Isztambul című köteténél
szebben talán senki nem írta le még a 2800 éves város lenyűgöző hangulatát,
történelemtől ittasult utcáit, szegénynegyedeit és monumentális történelmének
melankóliáját. A város szíve, legmonumentálisabb szimbóluma azonban minden
kétséget kizáróan a Hagia Sophia székesegyház, az egykori Konstantinápoly és a
Bizánci Birodalom legnagyszerűbb építészeti csodája, a keleti kereszténység
egyik legfontosabb épülete, amely 1453 és 1935 között mecsetként, majd 1935 óta
múzeumként vonz évente több millió turistát. Erdogan török elnök döntése és a
legfelsőbb bíróság jóváhagyását követően a legendákkal övezett, misztikus
erőkkel felruházott épület 2020. július 24-étől ismét mecsetként fog szolgálni.
Erdogan döntése felháborította a teljes keresztény világot: a manapság
„szultánként” becézett török elnök döntését elítélte az UNESCO világszervezet
vezetősége, a római pápa, az orosz elnök, az Egyetemes Ökumenikus
Világszervezet, az amerikai külügy, Görögország és megannyi más európai egyházi
és politikai szervezet is. Miért vált ki egy épület ekkora érzelmi hullámot és
világszintű felháborodást? Mi a Hagia Sophia titka és mi lesz ezt követően a
sorsa? A válaszért Nagy Konstantin császár koráig kell visszamennünk…
 |
| Erich Lessing fotója az 1970-es évekből |
A belső és külső támadásoktól és válságok sokaságától
roskadozó IV. századi Róma megújhodásra szorult. Az egyértelműen kelet és
nyugati részekre oszló birodalom nyelvi és kulturális hagyományaiban is
radikálisan eltérő Keleti része jelentette a jövőt az akkor már ezeréves Róma
továbbélésének. Nagy Konstantin császár kiválóan felismerte ezt a jelenséget,
ahogy azt is, hogy a birodalom egyik legjelentősebb társadalmi és vallási
csoportja, a kereszténység fogja jelenteni a birodalom jövőjének társadalmi
továbbélését. Constantinus víziójának és reálpolitikájának titkát és a
„rómaiság” megmentésének biztosítását két döntése jelentette: a keresztény
vallás elfogadása Kr.u. 313-ban és egy új, birodalmi főváros megalapítása,
Constantinopolis, azaz Konstantin városának létrehozása. Az egykori Byzantium
nevű görög emporion, gyarmatváros (amely akkor már legalább ezer éve állt)
helyén létrehozott új város a régi hellenisztikus városalapítások hagyományát
követve vette fel alapítója nevét és minden épületében Róma pontos mása akart
lenni. Városfalai, hatalmas császári palotája és óriási hippodromja, sportpályája
a császári Róma legnagyobb középületeinek fényét és dicsőségét hivatott
folytatni. Több száz felbecsülhetetlen értékű szobor, obeliszk és a görög-római
kultúra legjavát szállítják az elkövetkező években Konstantin új városába,
amely már a negyedik század végén méltó párja Rómának és Alexandriának, a
mediterrán világ két legnagyobb metropoliszának. 360 körül épül fel II.
Constantius császár idején a Μεγάλη Ἐκκλησία (Megálē Ekklēsíā) néven ismert
első nagy keresztény bazilika az Aranyszarv öbölre néző kecses félszigeten,
amely a császári város szíve és Európa és Ázsiát, Keletet és Nyugatot
politikailag, kereskedelmileg és kulturálisan is összekötő híd lett
évszázadokon át. A negyedik századi első bazilikáról csak néhány soros irodalmi
leírás maradt fent későbbi bizánci forrásokból, feltehetően hasonlóan
monumentális épület lehetett, mint a római Szent Péter és Szent Pál bazilikák
első, negyedik századi változatai. A második épületet egy nagy tűzvészt
követően, II. Theodosius császár idején, 415-ben avatják fel. A Rufinus mester
által épített, belső szerkezetében hasonló, ám díszítésében már az ötödik
századi sajátos bizánci művészeti hatást mutató épület alig 120 évet áll,
amikor 532-ben leég. 1935-ben Alfons Maria Schneider német régész ennek, a Theodosius-féle
épületnek találja meg a maradványait és gyönyörű domborműveit, köztük a
tizenkét apostolt bárányként ábrázoló híres reliefet is.
 |
| Konstantinápoly a VI. században |
A ma álló épületet Nagy Justiniánusz császár idején 532.
február 23-án kezdik el építeni és 537. december 27-én avatják fel. A Procopius
De Aedificiis című művében
részletesen leirt építkezést milétoszi Iszidorosz és tralleiszi Anthemiosz
mérnökök és tudós épitészek vezették. Az alig öt év alatt létrehozott
monumentális épület korának legnagyobb egyházi épülete volt és az akkori világ
építészeti csodája. Monumentális kupolája sokáig a világ legnagyobb kupolája
volt, minden későbbi dóm és majdani mecset prototípusa és „anyja”. A templomok
temploma, az új Róma, az akkor még egységes Imperium Christianum monumentális Pantheonja. Ugyanaz az építészeti nyelven megjelenített
kultúrpolitika legmagasztosabb szimbóluma, amit a periklészi Athén Parthenonja
vagy a hadrianusi Róma Pantheonja jelentett a maguk korában. A belső teret
díszítő mozaikok II. Jusztin császár idején készülnek el a VI. század végére.
558 május 7-én a hatalmas dóm egy földrengést követően beomlott, igy alig húsz
évvel az avatást követően újra kellett építeni Iszidorosz mesterművét. A dóm és
az épület matematikai mestermű, amely magában egyesítette a klasszikus
görög-római tudomány akkor még megmaradt és nagyra becsült hagyatékát, elsőként
egyesítve a keresztény misztika és keleti zeneiség hagyományaival. A Hagia
Sophia – „szent bölcsesség” – a konstantinápolyi pátriárka
székhelye, a keleti
keresztény világ központja lesz. A
székesegyház akusztikájának sajátosságát nemrég a Stanford
Egyetem kutatói rekonstruálták, visszaadva az 1400 évvel ezelőtti bizánci
énekek hangulatát. A VIII-IX. században az épület számos sérülést szenved:
belső díszítéseit – így az eredeti mozaikokat és szobrászati alkotásokat is –
az ikonoklaszt mozgalom hívei elpusztítják, majd 869-ben ismét földrengés
sújtja. A legnagyobb változásokra a nagy 989-es földrengést követően kerül sor,
amikor az örmény építészet legnagyobb alakja, Trdat gyakorlatilag újraépíti a
kupolát és számos melléképület is ekkor épült fel. A fő kupola piasztereit
díszítő monumentális kerub-mozaikok is ekkor kerülnek fel a falra. A
jusztiniánoszi épületből ekkor már alig maradt valami, ami a dicső VI. századra
emlékeztetett volna. A Szent István királyunk korában író Stepanos Asoghik (Ստեփանոս
Ասողիկ) örmény történetíró szerint a nagy 989-es földrengés porig rombolta a
Hagia Sophiát. 1204 és 1261 között az épületet kifosztják a keresztes hadak és
rövid ideig római katolikus templommá alakítják át. Első átalakítása és
megszentségtelenítése tehát a nyugati keresztények „bűne”. 1344 és 1354 között
az épület üresen, romos állapotban állt az immár sokadig pusztító földrengést
követően. Az akkor már csak önmaga árnyékaként megmaradt Bizánci Birodalomnak
nem voltak meg a kellő forrásai, hogy a nyolcszáz éves épületet felújítsa.
Kisebb felújításokat végül Astras végez a megrongált épületen.
 |
| Orbán ágyúja 1453-ban |
1453 májusában Konstantinápolyt heteken keresztül
ostromolta az akkor már birodalmi erejű török hadsereg II. Mehmed (a Hódító)
szultán vezetésével. Az ádáz küzdelem, amelyben magyar ágyútól a legbabonásabb
vallási szertartásokig istenek és emberek egyaránt részt vettek, csakúgy mint a
trójai vagy majd a nándorfehérvári és szigetvári csatában, az esemény
csúcspontját egy csoda, egy divinatio jelentette: egy villámcsapást követően a
Hagia Sophia – a városfalon túl is látható, monumentális kupolája – órákon át
különös fényt bocsájtott ki. A feltehetően a mai fizika által könnyedén
megmagyarázható elektromágneses jelenség egyértelműen csodaként lett értelmezve
II. Mehmed hadseregében: Allah velük van. A templomban a legmagasztosabb
bizánci szertartást végző bezsúfolódott keresztények számára azonban egyértelmű
jel volt, hogy a vég közel. 1453. május 29-én a török hadak beözönlöttek a
városba. A napokon át tartó fosztogatás nem kerülte el a Hagia Sophiát sem, bár
II. Mehmed számára különös csodálatot keltett a monumentális épület. A városi
legenda, miszerint lóval vonult be hamis: Hehmed azonnal egy ulémával, azaz
hittudóssal felolvastatta az as-sahadát, az Iszlám hitvallást, amely a mecsetté
alakítás első és legfontosabb aktusa (Asshadu
alla iláha illá Allah wa asshadu anna Mohammadan raszúl Allah - Tanúsítom,
hogy nincs
más isten csak Allah, és tanúsítom, hogy Mohamed az Ő küldötte). A
romos épület fokozatosan alakult át mecsetté. A minareteket 1481-ben fejezik be,
a keresztény mozaikokat pedig csak II. Nagy Szulejmán idején fogják levakolni
és lefedni, súlyos károkat okozva ezáltal a X. századi bizánci művészet
remekművein. Szulejmán idején készülnek az akkor már Ayasofya mecset néven
ismert épület iszlám művészeti díszítései is. A mihrab mindkét oldalán álló
reneszánsz gyertyatartókat Szulejmán Buda ostromakor, feltehetően Mátyás
reneszánsz udvarából hozatta Isztambulba. Ezeket Karácson Imre azonosította és
ma is a Hagia Sophia híres „magyar” emlékei közzé tartoznak. Az épület mecsetté
alakításának művészi és építészeti formáit a legendás török építész, Szinán
munkásságának köszönhetően nyeri el, akinek számos híres mecsete a Hagia Sophia
kupoláját másolja. 1717-ben újravakolják az épület belsejét, aminek köszönhetően
„megmenekülnek” a bizánci mozaikok, azokat ugyanis darabonként talizmánként
árulták a XVI-XVII. századokban.
 |
| Hagia Sophia mecsetként |
A Hagia Sophia művészettörténeti és történelmi értékére a
XIX. századi kutatások hívták fel a világ figyelmét. Az 1847-49 között a
Fossati fivérek vezetésével zajló nagyivű restaurálási munkálatok első
alkalommal mutattak rá az épület rendkívüli történelmi értékeire és
jelentőségére és mentették meg a pusztulástól.
1935-ben Kemal Atatürk szekuláris államreformjának
egyféle szimbólumaként, a Mehmed által mecsetté alakított épületet múzeummá
nyilvánította, a szőnyegeket elvitette, a mozaikokról pedig lekaparták az
évszázados vakolatot. Ennek ellenére, az épület restaurálása elsősorban a 90-es
években kezdődött el és a mai napig nem fejeződött be. Bár az elmúlt 80 évben a
Hagia Sophia – Ayasofya múzeumként szolgált, 2013 óta a minarettekből elhangzik
az imámok szólama. 2015-ben, amikor Ferenc pápa elismerte az örmény népirtást, Mefail
Hızlı, Isztambul főmuftija kijelentette, hogy az épület mecsetté alakítása
elkerülhetetlen lesz.
Az épület történetét nyomon követők és Erdogan
politikáját jól ismerők tehát nem lepődtek meg ettől a lépéstől. Ez
borítékolható volt évek óta már. A törökök jelentős része örömmel fogadta a
hírt, bár az Edogan politikája ellenzők és az atatürki örökség hívei nem nézik
jó szemmel a vallási radikalizálódás és a szekuláris állam teljes leépítését. Erdogan
2020 július 10-én bejelentette, hogy a Hagia Sophia mecsetté alakítására július
24-én kerül sor. A nemzetközi felháborodásra reagálva a török hatóságok
bemutattak egy dokumentumot, amelyen az szerepel, hogy II. Mehmed
„megvásárolta” a konstantinápolyi keresztényektől az épületet és saját
költségén újította fel azt, valamint hangsúlyozták, hogy az épület UNESCO
státusza, tehát nemzetközi világörökségi helyzete nem fog változni. Bár
mecsetként fog működni, de ahogy a római Pantheon vagy más, turisták által
látogatott keresztény templomok ahol még mindig tartanak szertartásokat is,
továbbra is nyitott lesz turistáknak és látogatóknak. A keresztény
ábrázolásokat megőrzik, de a szertartás idejére egy lézertechnikával vagy
szőnyegekkel fogják elsötétíteni és lefedni.
 |
| Thomas Whittemore 1935 után a mozaik restaurálásakor |
A Hagia Sophia csak egyike a szakralitásában megváltozó
épületeknek. Templomokat évszázadokon át alakitanak át a történelem folyamán: a
rómaiak az evocatio deorum ritusával kérték ki az etruszk istenségeket és
alakitották át egykori templomaikat, a korai idők keresztényei a római
templomokat (igy a Pantheont is) templommá alakítják, ahogy keresztény
katedrálissá lett a cordobai nagy mecset is. A törökök több tucat templomot
tettek mecsetté, néhol azonban – így Pécsett is például – a XVIII. században
aztán keresztény templom lett a mecsetekből. A szakrális terek kisajátításának
tehát évezredes történetének egy újabb, XXI. században már ritka esetének
vagyunk most szemtanúi.
Sajnos csak bizakodni tudunk, hogy a tucatnyi
földrengést, átépítést és történelmi viszontagságokat átélt épület legrégebbi
részletei, a bizánci művészet remekművei érintetlenek maradnak. Reményvesztett év
lenne ez ha világjárvánnyal, gazdasági járvánnyal, üstökössel és
Konstantinápoly örökségének újbóli elvesztésével kellene egyszerre számolnunk.
