2017. június 27., kedd

Ki iratkozzon a Történelem Karra?

Tegnap nagy csendben hallgattam végig egy kellemes kerti eseményen egy fiatal kolléga érveit arról, mit kezdhet az ember magával ha elvégzi a történelem kart. Szerencsére a bemutató - úgy a szociológia, mint pszichológia karok képviselői révén - távol állt a patetikus és eleve torzitott, "álom-karrier" ideájától. A három fiatal meglehetősen objektivan és talán kissé borulátóan képzelte el a karrierjét.
Anélkül, hogy most a Történelem Karnak tartanék reklámot - ezt megtettem néhány éve amikor a kar arca és ahogy egyik kollégám mondta, "üstököse" voltam - néhány gondolat arról, mit kezdhet magával az, aki ezt a szakmát választja.
Úgy gondolom, mint minden humántudományt ma, ebben a globalizált és vadkapitalista világban csak sztoikus alázattal és a szakma iránti szeretettel, szenvedéllyel vállalja az ember.Ez azzal jár, hogy a 19 éves ifjú egyetemista lemond arról a vágyálmáról, hogy egyhamar jó fizetése (500 euró feletti) lesz Romániában. Ha csak az anyagiak hajtják, ne válassza ezt a szakmát, mert csalódni fog.
Klió, a történetirás múzsája
Csalódni fog akkor is, ha a nyugati egyetemek modelljét, professzorait és minőségi oktatását, a nyugati könyvtárak adta lehetőségeket képzeli el ide - mert nincs meg az infrastruktúránk, pénzünk - akármennyire is szajkózzák, hogy a BBTE az első 500. egyetem egyike. Legfeljebb a nyugati egyetemekkel kötött mobilitási programjaink segithetnek ezen, igaz aki elhagyja az országot és netalán visszatér, számolnia kell azzal, hogy a legfényesebb tanulmányi eredményei ellenére a fene se emlékszik rá 3-4 év távlatából. Tettleges amnézia.
Ellenben, ha szenvedéllyel vonzódik a történelem iránt az már elég arra, hogy legyen 3 vagy 5 netalán 10 éve (BA, MA, Ph.D.), amelyet szenvedéllyel élhet végig és olyan élményben lehet része és olyan emberekkel ismerkedhet meg, akiktől sokat fog tanulni. Ez a szellemi és személyi tőke az, amelyet kap és aztán beépit az életébe mint (és itt a valós munkalehetőségeket irom, realitás sorrendjében a saját ismerőseim jelenlegi állását mustrálva): multicéges alkalmazott, IT-s, vidéki vagy kisvárosi történelem-tanár, idegenvezető, turizmusban dolgozó PR-os, pályázatiró, kommunikációs szakértő, időszaki munkákat végző tereprégész, újágiró-riporter, vidéki könyvtáros vagy levéltáros és ritkán - kizárólag ha a tekintélyelvűségre, szervilizmusra épülő nepotista rendszer engedi - muzeológus, egyetemi alkalmazott esetleg, tudományos kutató.
A humántudományok ma tehát válságkort élnek meg, igy a Történelem Kar is. Áltatása lenne a most nyáron beiratkozó elsőéveseknek azt mondani, hogy a "szakmában" találnak munkát. A szakma ugyanis legfeljebb 5-6 munkahely-tipust jelent, az pedig legtöbb esetben kisvárosokban áll a rendelkezésünkre, ahová kevesek mennek vissza 3-5 év kolozsvári vagy 10 év kozmopolita élet után. A többi munkahely ellenben olyan lehetőségeket kinál, ahol a történelem mint ágens, eszköz áll a pályakezdő rendelkezésére és ezzel fejlődhet az adott munkahelyén vagy épitheti ki úgy saját világát, ahol tudásával például hiteles, valós, forrásokra épülő történelmi ismereteket adhat át családjának, kissebb munkaközösségének, barátainak vagy ha tehetsége engedi, tágabb társadalmának - mint ismeretterjesztő, ismeretőrző. Klió szolgái, akik az ál-hirek és félelmek korszakában az érvelést és a múlt terhét kell szüntelenül a hétköznapokba vigyék úgy, hogy a jelent élhetőbbé, szebbé teszik maguknak és környezetüknek is.

2017. június 7., szerda

Hitler, Jemen és a román család-modell

In the recent debate on family, marriage and gay rights, the representatives of the Coalition for Family stated obviously, that they embrace fascist ideas. One of them  - Gheorghe Iancu, specialist in constitutional law - even claimed, that Hitler was a good guy before 1942. 

A Román Televízióban nemrég zajlott egy meglepően civilizáltan levezetett és a romániai vita-kultúrában ritkaságszámba menő párbeszéd a Koalíció a Családért mozgalom képviselői által kezdeményezett alkotmány-módosítás kapcsán. A vitában részt vevő tíz személy – öt az
alkotmánymódosításért és öt az ellen – egy közel másfél órás intenzív vitában igyekezte meggyőzni a romániai nagyközönséget, hogy szavazzon lelkiismerete szerint a majdani népszavazáson. Az érvek és ellenérvek elemzéséből számomra egyértelművé vált amit már legutóbbi cikkemben is hangsúlyoztam: Romániában egy fasisztoid mozgalom van kibontakozóban.
A vita tárgya a Koalíció a Családért Mozgalom azon kezdeményezése, amely Románia Alkotmányában módosítani akarja a 48. cikkelyt, amely a család fogalmát jelenleg a házastársak szabad akaratából történt házasságra építi, melynek fő feladata a gyermekek nevelése, oktatása és képzése. A jelenlegi alkotmány tehát sehol sem beszél arról, hogy a család egyetlen feladata a gyermeknemzés, hisz a megfogalmazás ritka jó objektivitással hangsúlyozza, hogy a család szerepe a gyermekek „nevelése, oktatása és képzése” a „házastársak által között házasság” keretén belül.
Magyarán tehát, a jelenlegi alkotmány nem rekeszti ki a család fogalmából azokat sem, akik nem saját gyermeket nevelnek, elváltak és egyedül nevelnek gyermeket vagy esetleg, azonos neműek. Az új büntető törvénykönyv persze már leszögezi, hogy a házasság csakis nő és férfi frigyéből állhat, ennélfogva a Koalíció a családért mozgalom referendum-kezdeményezése gyakorlatilag felesleges – ahogy ezt Daniel Kozak jogvédő, kommunikációs szakember is hangsúlyozta. Ez utóbbi a szókratészi érvekkel próbálta bizonyítani, hogy minden emberi tevékenységnek, cselekvésnek három kritériumnak kell megfelelnie: igaznak, hasznosnak és humánusnak kell lennie. Véleménye szerint, a Koalíció a Családért mozgalom számos kijelentése nem igaz (elég itt a melegekről szóló nyilatkozataik szubjektív és lejárató jellegére és manipulációira gondolnunk), nem hasznos (hisz gyakorlatilag 20 millió eurót költ el az állam arra, amit egyébként is a büntető törvénykönyv már meghatározott) és nem humánus, hisz másodrangú állampolgárokká tesz több tízezer embert az országban. Kozak és az alkotmány-módosítást ellenzők tábora hangsúlyozta, hogy bár ez a mozgalom a „családról” és a hagyományos család védelméről szól állítólag, mégis, alig esik szó a romániai családok állapotáról, a családi élet valóságáról és mindennapjairól, a családokban zajló erőszakról, alkoholizmusról, a kommunikáció hiányáról és a válások gyakoriságáról, a vendégmunkás-társadalom ketté vagy háromba szakított családjairól.
A Koalíciót védelmezői – köztük többek között, egy ortodox román pópa is – azzal érveltek, hogy a román alkotmány 26. cikkelye gyakorlatilag mindenki számára biztosítja a családi élethez és intimitáshoz való jogot. Magyarán: a melegek is élhetnek párban, boldogságban, de ne házasodjanak és neveljenek gyerekeket, üljenek csendben otthon. Ezt a kategorizálást – másodrangú állampolgárrá süllyesztést – rendszerint azzal védelmezték, hogy a demokrácia mindig is a többség véleményéről és hatalmáról szólt, másrészt a 48. cikkely módosítása nem fogja a 26. cikkelyben foglaltakat megváltoztatni és szerintük, a kisebbségek jogai jelenleg Romániában tökéletesen biztosítottak. Az abszurdabb „érvek” között ott találtuk azért azt is, hogy ha most igent mondunk a nyugati társadalom által promovált gender hullámra és mindenki számára megadjuk a házassághoz való jogot, akkor rövid időn belül Jemen szintjére süllyedünk, ahol – legalábbis a Koalíciót képviselő ortodox pópa szerint – a pedofília legálisan elfogadott. A pedofília összemosása a szexuális kisebbségekkel természetesen olyan abszurd és annyira olcsó érzelmi zsarolás, amire józan ésszel gondolkodó ember érvet sem tud már találni és ismerve az ortodox hagyományokat – ahol még néhány éve még igen elterjedt volt a tizenéves mennyasszonyok kényszerített házassága – aligha kellene ezt egy pópának feszegetni.
A demokrácia, mint a többség hatalma és véleményérvényesítése ugyancsak hibás és egyenesen, veszélyes érv. 
Egyrészt ne feledjük azt, hogy számos esetet ismerünk, amikor egy többség – így az 1933-as német választás szavazói – egy olyan diktátornak adtak hatalmat, amely fél évtized alatt háborúba és világégésbe sodorta Európát és a világot. A többség, mint demokrácia ugyancsak nem működött volna, ha a XX. század eleji szüfrazsettek mozgalmára gondolunk: egy maszkulin, férfiak által vezetett és uralt társadalomban néhány száz nő harcolt azért, hogy a nőknek legyen joguk szavazni és egyenrangúságot kértek egy olyan világban, ahol a többség szentül hitte, hogy a nők másodrangú állampolgárok. Tehát nem igaz azon állítás, hogy a többség döntése mindig jó. Erre „érvként” a Koalíciót képviselő idős alkotmányjogász csak annyit tudott mondani, hogy Adolf Hitler 1942 előtt nem is végezte ki a zsidókat…. Mit mondhatnék: történelemből és emberségből is azonnal megbukott, de úgy, hogy ezért hetedik osztályban egy egyessel kiküldték volna a történelem óráról.
Túl azon tehát, hogy a jelenlevő öt emberből kettő erős szimpátiát mutatott Hitler 1942 előtti politikájával (no comment), nemrég az is kiderült, hogy a Noua Dreapta szélsőjobboldali szervezet egyik alapítója, Ioan Bogdan Stanciu egyben a Pro Vita Alapítvány elnöke is és a Koalíció a Családért Mozgalom weboldalának és Facebook oldalának moderátora. Ez megmagyarázza azt is, miért látunk annyi nagyromániás és vátrás tagot a Facebook oldaluk kedvelői között. Valójában egy
olyan folyamatnak vagyunk részesei, ahol nagyon ravaszul és rendkívül okos manipulációval a politikailag eltűnt Nagyrománia Párt (PRM) és a szélsőjobboldali kis pártok szavazóbázisát és szimpatizánsait egységes tömbbe tudták hozni egy olyan témával, amely az érzelmi zsarolásra apellál és sokakat meg tud győzni. Úgy tudják magukhoz vonzani a hatalmas tömegeket – így nagyon sok romániai magyart is – hogy szélsőjobboldali hovatartozásukat nem teszik láthatóvá. Így jutottunk el oda, hogy erdélyi magyarok és magyar politikusok felvállalták a román szélsőjobb által alapított és támogatott Koalíció a Családért Mozgalom elveit.
Egy fasisztoid mozgalom kibontakozását látjuk tehát Romániában. Nem tudni, hogy ez a mozgalom valóban sikerre viszi-e ezt a népszavazást és kirekeszti, másodrangú állampolgárokká degradálja Románia állampolgárainak százezreit az elkövetkező évekre, évtizedekre talán. Reméljük, hogy ez nem így lesz. Ahogy azt is reméljük, hogy ez a mozgalom nem lesz párttá, nem fog politikai hatalmat kapni, mert akkor egyértelműen egy olyan szélsőjobboldali erő emelkedik hatalmi pozícióba, amely az 1940-es éveket fogja idézni Romániában.
Amikor tehát a kedves Olvasó elmegy majd szavazni erre a népszavazásra (bár jobban teszi, ha otthon marad), akkor választania kell: jónak tartjuk-e egy jogi kritériumaiban nagyon is objektív és alapos alkotmány jelenlegi formáját vagy legitimizálunk egy fasisztoid mozgalmat Romániában?

Ez a kérdés, válasszatok.