Hitler, Jemen és a román család-modell

In the recent debate on family, marriage and gay rights, the representatives of the Coalition for Family stated obviously, that they embrace fascist ideas. One of them  - Gheorghe Iancu, specialist in constitutional law - even claimed, that Hitler was a good guy before 1942. 

A Román Televízióban nemrég zajlott egy meglepően civilizáltan levezetett és a romániai vita-kultúrában ritkaságszámba menő párbeszéd a Koalíció a Családért mozgalom képviselői által kezdeményezett alkotmány-módosítás kapcsán. A vitában részt vevő tíz személy – öt az

alkotmánymódosításért és öt az ellen – egy közel másfél órás intenzív vitában igyekezte meggyőzni a romániai nagyközönséget, hogy szavazzon lelkiismerete szerint a majdani népszavazáson. Az érvek és ellenérvek elemzéséből számomra egyértelművé vált amit már legutóbbi cikkemben is hangsúlyoztam: Romániában egy fasisztoid mozgalom van kibontakozóban.

A vita tárgya a Koalíció a Családért Mozgalom azon kezdeményezése, amely Románia Alkotmányában módosítani akarja a 48. cikkelyt, amely a család fogalmát jelenleg a házastársak szabad akaratából történt házasságra építi, melynek fő feladata a gyermekek nevelése, oktatása és képzése. A jelenlegi alkotmány tehát sehol sem beszél arról, hogy a család egyetlen feladata a gyermeknemzés, hisz a megfogalmazás ritka jó objektivitással hangsúlyozza, hogy a család szerepe a gyermekek „nevelése, oktatása és képzése” a „házastársak által között házasság” keretén belül.

Magyarán tehát, a jelenlegi alkotmány nem rekeszti ki a család fogalmából azokat sem, akik nem saját gyermeket nevelnek, elváltak és egyedül nevelnek gyermeket vagy esetleg, azonos neműek. Az új büntető törvénykönyv persze már leszögezi, hogy a házasság csakis nő és férfi frigyéből állhat, ennélfogva a Koalíció a családért mozgalom referendum-kezdeményezése gyakorlatilag felesleges – ahogy ezt Daniel Kozak jogvédő, kommunikációs szakember is hangsúlyozta. Ez utóbbi a szókratészi érvekkel próbálta bizonyítani, hogy minden emberi tevékenységnek, cselekvésnek három kritériumnak kell megfelelnie: igaznak, hasznosnak és humánusnak kell lennie. Véleménye szerint, a Koalíció a Családért mozgalom számos kijelentése nem igaz (elég itt a melegekről szóló nyilatkozataik szubjektív és lejárató jellegére és manipulációira gondolnunk), nem hasznos (hisz gyakorlatilag 20 millió eurót költ el az állam arra, amit egyébként is a büntető törvénykönyv már meghatározott) és nem humánus, hisz másodrangú állampolgárokká tesz több tízezer embert az országban. Kozak és az alkotmány-módosítást ellenzők tábora hangsúlyozta, hogy bár ez a mozgalom a „családról” és a hagyományos család védelméről szól állítólag, mégis, alig esik szó a romániai családok állapotáról, a családi élet valóságáról és mindennapjairól, a családokban zajló erőszakról, alkoholizmusról, a kommunikáció hiányáról és a válások gyakoriságáról, a vendégmunkás-társadalom ketté vagy háromba szakított családjairól.

A Koalíciót védelmezői – köztük többek között, egy ortodox román pópa is – azzal érveltek, hogy a román alkotmány 26. cikkelye gyakorlatilag mindenki számára biztosítja a családi élethez és intimitáshoz való jogot. Magyarán: a melegek is élhetnek párban, boldogságban, de ne házasodjanak és neveljenek gyerekeket, üljenek csendben otthon. Ezt a kategorizálást – másodrangú állampolgárrá süllyesztést – rendszerint azzal védelmezték, hogy a demokrácia mindig is a többség véleményéről és hatalmáról szólt, másrészt a 48. cikkely módosítása nem fogja a 26. cikkelyben foglaltakat megváltoztatni és szerintük, a kisebbségek jogai jelenleg Romániában tökéletesen biztosítottak. Az abszurdabb „érvek” között ott találtuk azért azt is, hogy ha most igent mondunk a nyugati társadalom által promovált gender hullámra és mindenki számára megadjuk a házassághoz való jogot, akkor rövid időn belül Jemen szintjére süllyedünk, ahol – legalábbis a Koalíciót képviselő ortodox pópa szerint – a pedofília legálisan elfogadott. A pedofília összemosása a szexuális kisebbségekkel természetesen olyan abszurd és annyira olcsó érzelmi zsarolás, amire józan ésszel gondolkodó ember érvet sem tud már találni és ismerve az ortodox hagyományokat – ahol még néhány éve még igen elterjedt volt a tizenéves mennyasszonyok kényszerített házassága – aligha kellene ezt egy pópának feszegetni.

A demokrácia, mint a többség hatalma és véleményérvényesítése ugyancsak hibás és egyenesen, veszélyes érv. 

Egyrészt ne feledjük azt, hogy számos esetet ismerünk, amikor egy többség – így az 1933-as német választás szavazói – egy olyan diktátornak adtak hatalmat, amely fél évtized alatt háborúba és világégésbe sodorta Európát és a világot. A többség, mint demokrácia ugyancsak nem működött volna, ha a XX. század eleji szüfrazsettek mozgalmára gondolunk: egy maszkulin, férfiak által vezetett és uralt társadalomban néhány száz nő harcolt azért, hogy a nőknek legyen joguk szavazni és egyenrangúságot kértek egy olyan világban, ahol a többség szentül hitte, hogy a nők másodrangú állampolgárok. Tehát nem igaz azon állítás, hogy a többség döntése mindig jó. Erre „érvként” a Koalíciót képviselő idős alkotmányjogász csak annyit tudott mondani, hogy Adolf Hitler 1942 előtt nem is végezte ki a zsidókat…. Mit mondhatnék: történelemből és emberségből is azonnal megbukott, de úgy, hogy ezért hetedik osztályban egy egyessel kiküldték volna a történelem óráról.

Túl azon tehát, hogy a jelenlevő öt emberből kettő erős szimpátiát mutatott Hitler 1942 előtti politikájával (no comment), nemrég az is kiderült, hogy a Noua Dreapta szélsőjobboldali szervezet egyik alapítója, Ioan Bogdan Stanciu egyben a Pro Vita Alapítvány elnöke is és a Koalíció a Családért Mozgalom weboldalának és Facebook oldalának moderátora. Ez megmagyarázza azt is, miért látunk annyi nagyromániás és vátrás tagot a Facebook oldaluk kedvelői között. Valójában egy

olyan folyamatnak vagyunk részesei, ahol nagyon ravaszul és rendkívül okos manipulációval a politikailag eltűnt Nagyrománia Párt (PRM) és a szélsőjobboldali kis pártok szavazóbázisát és szimpatizánsait egységes tömbbe tudták hozni egy olyan témával, amely az érzelmi zsarolásra apellál és sokakat meg tud győzni. Úgy tudják magukhoz vonzani a hatalmas tömegeket – így nagyon sok romániai magyart is – hogy szélsőjobboldali hovatartozásukat nem teszik láthatóvá. Így jutottunk el oda, hogy erdélyi magyarok és magyar politikusok felvállalták a román szélsőjobb által alapított és támogatott Koalíció a Családért Mozgalom elveit.

Egy fasisztoid mozgalom kibontakozását látjuk tehát Romániában. Nem tudni, hogy ez a mozgalom valóban sikerre viszi-e ezt a népszavazást és kirekeszti, másodrangú állampolgárokká degradálja Románia állampolgárainak százezreit az elkövetkező évekre, évtizedekre talán. Reméljük, hogy ez nem így lesz. Ahogy azt is reméljük, hogy ez a mozgalom nem lesz párttá, nem fog politikai hatalmat kapni, mert akkor egyértelműen egy olyan szélsőjobboldali erő emelkedik hatalmi pozícióba, amely az 1940-es éveket fogja idézni Romániában.

Amikor tehát a kedves Olvasó elmegy majd szavazni erre a népszavazásra (bár jobban teszi, ha otthon marad), akkor választania kell: jónak tartjuk-e egy jogi kritériumaiban nagyon is objektív és alapos alkotmány jelenlegi formáját vagy legitimizálunk egy fasisztoid mozgalmat Romániában?

Ez a kérdés, válasszatok.

Megjelent a Szabadság, kolozsvári napilap 2017. június 8-i számában.

A diaszpóráról, avagy Románia új ereje

 Short notes about the diaspora, the new power of Romania in context of the new presidential elections of Romania, a historical moment, when the urban civic movements, students and the diaspora elected the first liberal, Saxon and protestant president of the country.

Borbély Tamás néhány nappal ezelőtt kissé elhamarkodottan írta azt, hogy az idei elnökválasztás az állampolgárok megalázása miatt lesz emlékezetes. Ez két okból nem igaz: egyrészt azért, mert sikerült bebizonyítani, hogy a közel három-millió külföldön élő szavazásra jogosult romániai állampolgárnak több,  mint tizenegy százaléka elment szavazni – ami történelmi csúcsként vonult be a történelembe – másrészt

pedig, Románia élén hetven év után ismét német anyanyelvű román állhat. Továbbá ő az első liberális és protestáns elnök is az ország történelmében. Ez minden kétséget kizáróan történelmi léptékű választás. Mi sem példázza jobban ezt, mint az utcára vonuló százezrek és az interneten összesereglett milliók rég nem látott civil mozgalma. A számos egyedülálló jelenség közül, ebben a szösszenetben a diaszpóra hatalmát emelném ki.

A diaszpóra szót sokáig olyan nemzetekkel asszociálta a köztudat, mint az ókor óta Britanniától Indiáig szétszéledt zsidóság, a világot bejáró olaszok vagy az Amerikát eláradó írek.  A huszadik század aztán újabb „diaszpóra” nemzeteket kreált, így kerültek fel a listára a csodabogár és forradalmár magyarok vagy az elmenekült lengyelek, szerbek, albánok vagy latin – amerikaiak. Románia lakossága – bár természetesen a középkor óta dinamikus mozgásban volt és része volt a „globalizációs” folyamatoknak jóval a huszadik század előtt – sokáig nem rendelkezett jelentős diaszpórával. A folyamat a kommunizmus ideje alatt gyorsult fel – nagyrészt a kiszökött, eladott vagy kiutasított magyarok, zsidók és németek (szászok, svábok) révén, de a Közép – ázsiai vagy szovjet tagállamokba kivándoroltakról sem

feledkezzünk meg. A kilencvenes években a vasfüggöny lebomlását követően aztán elindult az „új népvándorlás”: Nyugat, Dél és Észak –Európa, Az Egyesült Államok valamint Latin – Amerika is a célállomások közzé került. Jelenleg számos statisztika kering a Romániából kivándoroltak számáról. Mindezt igen nehéz megbecsülni az etnikai és identitásbeli különbségek miatt is. Hisz ne feledjük, román diaszpórának számit a moldáviai román, az erdélyi szász, magyar, a jászvásári zsidó vagy az aromán is. Óvatos becslések szerint is, jelenleg több, mint négy és félmillió romániai él a világ minden szegletében. Mint a tegnapi választási eredményekből megtudtuk, szavazatok érkeztek Új Zélandról, Sri Lankáról, Ausztráliából, Kanadából, Japánból, Dlé Koreából és a Dél – Afrikai Köztársaságból is.  Természetesen, a legnagyobb közösség Itáliában, Spanyolországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban és Németországban él. Ebben az öt országban legalább két és félmillió kivándorolt romániai származású él. Jelentős részük már nem is állampolgár, de identitásukban, nevükben és rokoni szálaik miatt még aktiv tagjai a diaszpóra – mozgalomnak. Itt ugyanis nem csupán számokról, voksok sokaságáról van szó. Számos kutató, így Tobie Nathan szociológus rámutatott arra, hogy a diaszpóra nem más, mint egy „nem emberi” mondhatni emberfeletti identitás választása, a transznacionalizmus vagy más néven „hosszú távú patriotizmus (long distance nationalism) tudatos beidegződése. Ezáltal, a diaszpóra egy kulturális egységgé, tömeggé és ezáltal, hatalommá kovácsolódhat. Nem kevésbé fontos kiemelni azt is, hogy a romániai diaszpóra adja az országban forgó összekeresett jelentős részét (3,2 milliárd euró 2012 – ben). Ennek nagysága meghaladja a romániai külföldi befektetők bevételét. Négymilliós tömeg mindig is hatalomnak számított. A perzsák legendás hadseregét számos ógörög író a mitikus „kétmilliós” számmal írta le, jelezve, mértéktelen és mitizált nagyságát a veszélynek, tömegnek. Talán ezek az analógiák is jól mutatnák azt, hogy miért kell komolyan venni a diaszpóra hangját. Miért szerepelt az új államelnök kampányprogramjában a diaszpóra – bizottság felállítása és miért számított annyira ránk. De az analógiákon túl, a legjobb és legerősebb példa annak a több, mint háromszázezer embernek a türelme, kitartása, ereje és lelkesedése, akik Torontótól Sri Lankáig kiállták a sorokat, vagy reggeli hatkor felkeltek, hogy egy hideg, ködös berlini reggelen átfutva, fél nyolckor már ott legyenek a 70. számú szavazókörzetnél, hogy 251. Szavazóként egy új, történelmi reményt pecsételhessenek egy olcsó papírlapra.

Mert ha Klaus Johannis ennyire számított a diaszpóra erejére – és ezt illedelmesen meg is köszönte nekünk – most valóban biztosítania kell majd azt, hogy továbbra is hatalomként, erőként és egy Európát behálózó, valóban uniós szellemként kezeli a diaszpórát. A külföldön él romániai állampolgárok és az anyaországgal most egységként létrejött civil mozgalom révén tud Románia valóban integrálódni Európába és „hű” szövetségese maradni az Egyesült Államoknak. A Brüsszelben, Rómában, Párizsban, Münchenben vagy Washingtonban élő diaszpóra – közösség többet tud tenni az országok gazdasági, politikai kapcsolataiért, mint azt elsőre egy helyi politikus gondolná. Ők ott vannak a helyszinen, részei az ottani társadalomnak, jobban ismerik a külföldi infrastruktúrát és néhányuk gazdag szociális hálózata révén óriási lehetőségekkel kecsegtetik azt a romániai politikust, aki felismeri a diaszpóra erejét.

Klaus Werner Johannis felismerte. Reméljük, hogy a 18 pont, amit ígért, valóban teljesítésre kerül és talán sikerül legalább egy – két új pontot is feltennie még a listájára: bővebb kulturális és alkotmányos területi autonómia a kisebbségeknek, decentralizáció az országnak.

Megjelent a Szabadság, kolozsvári napilap 2014. november 19 -i számában.