Beszámoló az idei TRAC konferenciáról

King's College

Ahogy előző bejegyzésemben már emlitettem, idén a 23. alkalommal megrendezett TRAC (Theoretical Roman Archaeology) konferenciát ismét London rendezte. Ahogy nyári olimpiai játékokat is, úgy az elméleti régészet római koros kutatóinak nemzetközi fórumát is harmadjára fogadja a világváros. Bejegyzésemben a  konferencia legfőbb vonásait és jelenségeit foglalom össze.

A 23. TRAC --et már ősszel meghirdették, ám a végleges program csak február végére állt össze, a végső jelentkezési határidőt többször is módositották. Az idei konferencia egyik legszembetűnőbb vonása - amely a helyszinen is azonnal feltünt - a rendezvény fiatalságában, modernségében rejlett. Könnyen kezelhető honlap, állandóan fejlődő és aktualizálódó blog és napi rendszerességgel használt facebook oldal tájékoztatta a jelentkezőket és az érdeklődőket a konferencia kezdetéig, de annak teljes időtartama alatt is. A főszervezők - döntő többségük a házigazda King's College munkatársai - állandó jelleggel összekötetésben voltak az internetes világgal, tabletekkel és smartphoneokkal aktualizálva percről percre az eseményeket. Különösen Darrel Rohl és Jason Lundock jeleskedtek a TRAC ilyen jellegű fejlesztésében. A konferencia csütörtökön kezdődött a patinás és magasztos King's College Strand Campus -i épületében a Temple underground közvetlen közelében. A folyosón az intézmény neves hallgatóinak arcképe fogadta a regisztrálókat - köztük neves Nobel dijasok is.  Mintegy 200 résztvevő regisztrált az

eseményre, de csak 29 -en adtak elő és 12 poszter került bemutatásra a tiz szekszióban. A konferencia fő tematikája idén a romanizáció és identitás fogalma köré épült, bár az eddigi hagyományokhoz hiven, most is sokféle, de visszatérő témákat érintettek a fő szekciók. Kiemelném, hogy a közel 200 résztvevő nagy része most is angolszász egyetemekről érkezett, a leideni egyetem néhány képviselőjén kivül Közép Európát csak a prágai Chystyakova Viktoria, a belgrádi Jankovic Marko, az újvidéki Vladimir Mihajlovici és jómagam képviseltük. A regisztrált tagok részletes programfüzetet, tollat, néhány szórólapot és egy igen szerény kitűzőt kaptak, ellenben a helyszinen tucatnyi önkéntes segitette a bóklászókat az előadótermek, a büfé és a mellékhelyiségek közötti labirintusban. 

Csütörtökön Simon James, Dura Europos neves régészének nyitóelőadásával vette kezdetét a konferencia. A neves előadó izes angolsággal, alapos ismeretekkel de meglehetősen furcsa power pointtal mutatta be romanizációról szóló előadását, amelyben a fogalom historiográfiáját és új értelmezési lehetőségeit járta körül. Pénteken öt szekció előadásait hallgathatta a nagyközönség. Az elsőben hat előadást hallhattunk az apróleletekről. Jómagam négy előadáson, Sanja Vucetic az erotikus mécsesekről, Stijn Heeren a batáv rurális közösségek apróleleteiről, Joanne Ball a római csataterek azonositásáról és Clare Rowan az aquileiai érmékről szóló előadásán vettem részt. Heeren

Simon James előadása

előadásában rámutatott, hogy a 154 rurális környezetből előkerült aprólelet a batávok életmódváltására utal az I. százdtól kezdődően amely kihatott az étkezési, öltözködési szokásaikra is, ellenben semmi változás nem érzékelhető a funerális és épitkezési szokásaikban.  A holland kutató kiemelte, hogy a vizsgált településeken kevés az epigráfiai forrás, ahogy a római vallás jegyeit is csak nyomokban lehet felfedezni, ami a romanizáció és a "rómaiság" mint identitás kérdésének újrafogalmazását sűrgeti az adott területen is. A velem egykorú, kezdő Joanne Ball kissé megszeppenve, de szép power pointos előadással adta elő doktori téziseit, amelyben a Kalkriese-i, Harzorn-i és Baecula-i helyszineken felfedezett egykori római csatákra utaló apróleletek változatosságát mutatta be. Bár több jelentős csata - igy az adamclisi helyszinén zajlott eseményeket is kihagyta a felsorolásából - az előadó rámutatott arra, hogy a több ezer aprólelet, amelyet a nagy csaták helyszinén találtak nemcsak a csata forrásokból jól ismert kimenetelét segitenek reonstruálni, de segitenek abban is, hogy az események előkészületeit és utóéletét is újraértelmezzük. Kiemelendő, hogy nagyon sok olyan aprólelet - ékszerek,  kultikus tárgyak - található a helyszineken, amely a katonaságot kisérő személyzet és családok, kereskedők állandó, még a csatatereken is jelen levő tényére utalnak. Clare Rowan aquileiai érmékről szóló előadásában először hallottam a félbevágott érmék jelentőségéről. Az előadását végigmosolygó és igen izesen előadó hölgy szerint már az ókori források, igy Julius Pollux Onomasticonja is emliti azokat az érméket ("symbolon")

magyarok találkozója

amelyeket félbe vágva üzleti szerződések, barátságok, személyes kötődések félbevágott, kölcsönös jegyeikként használhattak. Az aquleiai példákon túl több analógiát hozott a medalionként vagy pecsétként használt, újraértékesitett, forgalomból "kijött" érmék ókori szerepköréről is. A második szekció a TRAC történetét és jövőbeli perspektiváit foglalta össze, ezt röviden a megnyitóban is taglalták, nem vettem részt rajta. Kihagytam ugyanakkor az időbeli egyebeesés miatt a római gazdaságtörténetről és ún. neoliberalizmusról szóló előadásokat is.  A délutáni előadások pénteken két szekcióban, a római tárgyak változásáról és a római üvegművességről szóltak. A délutáni program helyett a British Museumot választottam - amelyet minden bizonnyal sokkal érdemesebb lett volna egy régésszel, zárt körben meglátogtani, az eszméletlen tömeg miatt ugyanis a kiállitott - valóban lenyűgöző tárgyak - élvezhetetlenné váltak. A résztvevőkenk kedvezménnyel felajánlott időszakos kiállitásra szóló jegy bár olcsóbb volt, mint az eredeti ár, csóró egyetemistaként kihagyni kényszerültem a péntek esti programot.  Szombaton ellenben sokkal izgalmasabban telt a konferencia: rsézt vettem a barbaricum és a Birodalom kapcsolatáról és az itáliai funerális művészetről szóló előadásokon, valamint sor került a 12 poszter bemutatására is. Vladimir Mihajlovici előadásában rámutatott a Moesia Superiorban jelen levő ún. orientális elem (80 felirat, csak 9 görög) jelenlétére, amelynek fogalmi újraértelmezésére lenne szükség.  Személyes csevegésünk alkalmával emlitette, hogy mindössze egy sacerdos ismert, aki palmyr nyelven dedikál IOMD -nek, ám ennek a forrásnak nem ismert biztosan a származási helye. A következő két előadó - Simone Paturel (nem vett részt személyesen, felolvasták az előadását) és Paul Newson - Heliopolis illetve Berytus (Beirut) római múltjáról tartott előadást. Az előbbi egy túlságosan általános, történeli tényekkel és dátumokkal teletűzdelt power pointot küldött el, melynek szövegét egy, a latin neveket fájdalmasan angolosan kiejtő helyi kutató olvasta fel.  Paul Newson előadása ellenben nagyon érdekes volt: a Niha és Hosn Nihában folyó ásatásokról , a mikro és makrovándorlásokról a Római Birodalom városaiban, valamint a nefeshnek nevezett, sziklába vájt helyi sirok római kontextusairól tartott előadása sok olyan kérdéskörre is rámutatott, amelyet más római városban is kutathatunk. A másik szekción három előadás hangzott el,  ahol az igen ambiciózus Katherine McDonald az oszkán funerális feliratokról, Fiona Mowat (elképesztő skót akcentussal) a szabadosok és a patronátus rendszerének új távlatairól illetve Gabriela Ingle a hires scavi M vatikáni sirban látható Jézus- Sol ábrázolásról tartott előadást. Személy szerint a legyel származású Ingle előadása fogott meg, aki a Hijmans elméletén és Guarducci nyilt birálatán túl bátran vállalta új hipotézisek kimondását is, nevezetesen a pogány - keresztény szinkretizmus jeleként értelmezni a neves mozaikot. A sokadig kávé mellett -  amit igen nagy gondossággal és szép csészében szolgáltak fel aranyos perecek társaságában - kiderült, hogy a kutató ismeri a pécsi tanárokat és a pannóniai szinkretista császárládika ábrázolásokat is.  A poszter szesszió kellemesen telt, az ebédszünetben amig mások lakmároztak, a posztert bemutató személyek álltak a kifüggesztett panel mellett. Természetesen, ha az első tiz percben bátorkodtam leugrani enni én is, még nem okozott gondot. Sok kérdést kaptam, és a szombati nap adta meg a lehetőséget több értékes kapcsolat kiépitésére is. Hab a tortán, hogy a számos külső hallgató egyike, a pécsi származású, de évek óta Newcastleben tanuló Hudák Enikővel is megismerkedhettem, de nagy élmény volt két kanadai Mithras kutatóval is megismerkedni.
Összegezve, a konferencia fiatalos, modern és "kortárs" volt, az előadók és résztvevők többségee fiatal, kezdő vagy felfutó kutatókból tevődött össze. A  TRAC gyűlések nagyöregjei közül kevesen vettek részt már, az új vezérhangok a 30 -as, 40 -es generációból kerültek ki. A szervezés ugyan döcögött néha (poszter szesszió az ebéd közben, tabletek és laptopok kétszer is felmondták előadás közben a szolgálatot) de mégis átlátható volt a program. Óriási választékban lehetett könyveket is vásárolni,  aki vaskosabb pénztárcával - vagy netalán egyetemi támogatással - járta meg az útat, az rendkivüli kedvezménnyel vehette meg 20 fontért a RIB III kötetét vagy - most kapaszkodj - 40 fontért (!) a Pécsi Limes konferencia kötetét is....