Istoria Romei antice în istoriografia românească

Mary Beard, marele istoric al antichităţii şi profesor la Cambridge, a publicat in 2015 cartea SPQR – O istorie a Romei Antice, carte ce a fost tradusă şi publicată în limba română la Editura Trei în 2017.

Cartea a devenit un bestseller și în România, fiind una dintre puținele lucrări non-fiction despre antichitate care a devenit un succes imens. Acest fapt se datorează și faimei autoarei, care a devenit celebritate și intelectual public, ,,tezaur național” al Angliei datorită emisiuniilor de televiziune și de popularizare științifică pe care le-a realiat. Mary Beard – un etalon contemporan al fenomenului de

public intellectual – fiind totodată și un scriitor original, astfel istoria Romei antice a lui Beard oferă o viziune radical diferită despre Roma și rolul antichității în societatea contemporană. Traducerea cărții a fost deci, o alegere foarte bună și mult așteptată, fiindcă întroduce pentru prima dată și în literatura românească un nou val istoriografic, o viziune radicală în interpretarea antichității reprezentată azi de niște autori cum sunt Mary Beard, Greg Woolf, Clifford Ando sau Andrew Wallace-Hadrill. Alături de cartea lui Mary Beard biblioteciile universitare, orășene și private sunt pline de alte lucrări mai puțin sau la fel de importante despre Roma antică, istoriografia și literatura românească producând nenumărate variante și traduceri despre această temă, care a reprezentat nu numai un interes istoric, dar și național, uneori politic pentru români.

În ultima perioadă au fost publicate foarte multe titluri noi despre istoria și civilizația Romei antice. Majoritatea acestor lucrări sunt cărți de specialitate, comunicând exclusiv cu un public academic, însă găsim și cărți importante scrise pentru publicul larg, milioane de oameni care vor să știe ceva despre

istoria orașului care a ajuns să fie un imperiu și în care probabil, o mare parte din români au fost deja ca turiști, şi nu numai.  Dintre cărție recent apărute merită de menționat lucrarea lui Alberto Angela (O zi în Roma antică: secrete și curiozități, Corint, București, 2016) și ediția nouă a legendarului Edward Gibbon, Istoria prăbușirii și a declinului Imperului Roman (București, Humanitas, 2018). La fel de important este traducerea cărții lui M. Cary și H. Scullard, Istoria Romei pănă la domnia lui Constantin (Editura All, București, 2008). Printre autorii români, numele regretatului profesor și filolog din București, Eugen Cizek reprezintă intelectualul public, care a contrbuit cel mai mult la popularizarea Romei antice încă din anii 80. Istoria Romei (I. ediție din 2002, ediția revizuită din 2010) a lui Cizek reprezintă probabil cea mai importantă sinteză scrisă de un român în această temă.  Cărțile lui Adrian Husar (Curs de istoria Romei, Tărgu Mureș, 1997) sau Ligia Bârzu și coautorii săi (Istoria Romei antice, București, 2004) erau mai degrabă cursuri universitare fără un ecou și un impact relevant în literatura non-fiction din România.

În perioada postcomunistă, înainte de sinteza lui Cizek din 2002, literatura românească s-a concentrat

mai mult pe traducerea unor lucrări și autori francezi. Așa apărut traducerea lui Pierre Grimal, Viața în Roma antică (Corint, București, 2000), Rosa Agizza, Mituri și legende ale Romei Antice (București, Lider, 2006) sau cartea foarte populară a lui Jean Noel Robert, Roma antică (Editura All, București, 2002). O carte foarte populară și des folosită și azi încă în educația universitară este volumul editat de Andrea Giardina, Omul roman (București, Polirom, 2001). Republicarea operei monumentale a lui Theodor Mommsen (Istoria Romană I-IV, editura Polirom, 2008) reprezenta un moment important în literatura de specialitate.

Perioada între 1965 și 1990 a produs la fel, traducerea mai multor lucrări importante despre istoria Romei antice. Printre nenumărate lucrări importante, menționăm aici M. Bordet, Istoria Romei antice (București, 1970), R. Etienne, Viața cotidiană în Pompeii (București, 1970), J. Carcopino, Viața cotidiană în Roma la apogeul Imperiului (București, 1979), P. Grimal, Civilizația romană I-II. (București, 1973), N. Hannestad, Monumente publice ale artei romane, București, 1989 și prima ediție a Istoriei Romane a lui Mommsen tradusă de Joachim Nicolaus în 1987 și 1988. Cărțile lui Horia C. Matei și N. Lascu reprezintă interpretări locale ale istoriografiei românești produse în anii 60 și 80. Istoriografia din anii 1950 al stalinismului este reprezentată de opera dogmatică a lui N. Maskin, Istoria Romei antice (București, 1951) scrisă original în limba rusă și distribuită și tradusă apoi în majoritatea țărilor sovietice.

Înainte de aceste traduceri și lucrări originale ale unor istorici români din secolul XX, literatura și istoriografia românească a cunoscut istoria romană mai ales din surse literare, primare sau din lurări canonice germane sau franceze. Totuși, cartea lui Alexandra Ciocârlie (În dialog cu anticii, Cartea Românească, București, 2016) arată că elita intelectuală din secolul XIX. cunoștea bine literatura strâină și sursele literare latine, chiar și dacă acestea nu erau încă traduse în limba română.

Mirajul Romei, tradițiile istorice românești, mitul latinității și prezența Romei în Dacia au contribuit la popularitatea temei deja în secolul XVIII și acest interes față de Roma antică s-a păstrat pănă azi, așa cum arată și popularitatea cărții lui Mary Beard.

A kutatókönyvtárakról

Az ókorban is több száz könyvtár létezett a Római Birodalomban. Bizonyára néhány tehetősebb értelmiséginek, például Ciceronak vagy Senecának is tekintélyes könyvtára lehetett. Hatalmas levelezésük, könyveiknek a másolatai, próbálkozásai, elrontott vagy éppen készülő változatai állhattak százasával permagenen, papiruszon vagy dobozformájú könyvekben összefogva. Többeknek – akár tehetős arisztokrata nőknek – aprócska, összefűzött könyveik voltak. Mégis, ha egy értelmiségi írásra és

Fori Imperiali

kutatómunkára adta a fejét – mint Titus Livius, Tacitus, Suetonius vagy mások – akkor nem volt elég személyes élményeik, barátaik beszámolója és az éppen saját könyvtárukban fellelhető könyvek. Utazásra kényszerültek a világ legnagyobb gyűjteményeiket meglátogatni. Rómában több, ilyen „kutatókönyvtár” volt már az ókorban is: kiemelendő a Traianus császár idején, a dákok aranyából felépített monumentális fórumon, a neves oszlopot közrefogó két könyvtár. Az egyikben görög, a másikban latin könyvek ezrei várták a kutatókat. De neves könyvtár volt a philohellén Hadrianus által építtetett Athenaeum, amely bizonyára ugyancsak a görög kultúra neves könyveit is tartalmazhatta. De vándoroltak a kutatók Pergamonba is, ahol 200.000 könyv várta az érdeklődőket. Alexandriában is jelentős könyvtár gyűlt össze a VII. Kleopátra idején leégett könyvtár újraépítését követően.

Manapság sincs ez másképp, amikor az ókor iránt érdeklődő kutatók igazán elmélyülni szeretnének a múltban. Igaz, mostanság minden jelentős európai egyetem könyvtára tartalmaz ókorral, régészettel foglalkozó könyveket, mégis létezik egy íratlan „hierarchia” a könyvtárak és azok specializációja között. Vannak könyvtárak amelyek a hadtörténet iránt érdeklődőket szolgálják elsősorban, mások az ókori művészettörténet vagy vallástörténet (Erfurt) iránt érdeklődők számára jelentenek kincsesbányát. Ezeken túl pedig ott vannak azok a „mamut” könyvtárak, amelyek már alapításuk óta azt a célt szolgálják, hogy összegyűjtsék a világ minden tájáról a legfontosabb monográfiákat, folyóiratokat. Ezek a világ legnagyobb kutatókönyvtárai.

Rómában az egykori Birodalom fővárosában értelemszerűen jelenleg több, ilyen régészeti könyvtár is van. Kiemelendő a Piazza Venetián található Biblioteca diArcheologia e Storia dell'Arte (150.000 szakkönyv), a Palazzo Farneseben található Francia Akadémia könyvtára, a British School at Rome, a Deutsche Archaeologisches Institut könyvtára és nem utolsó sorban az American Academy of Rome könyvtára. Ezeken kívül számos, főleg nemzeti nyelvükön irt régészeti monográfiát és folyóiratot találunk a Spanyol

American Academy of Rome

Akadémia, a Holland Királyi Akadémia, a Finn Akadémia régészeti könyvtáraiban. Külön könyvtára van az egyetemeknek is: a Központi Egyetemi Könyvtár mellett jelentős régészeti könyvtára van a Latin Epigráfia tanszéknek, az Ókori Topográfia tanszéknek is (igaz, ezek elsősorban a diákság munkáját szolgálják).Jómagam két kutatókönyvtárt látogatok rendszeresen, így ezekről tudok érdemben véleményt írni. Első hónapban legtöbbet a The British School at Rome könyvtárában voltam. A város szívében található Borghese Parkban található British Academy monumentális, neoklasszicista épületében kialakított könyvtárba belépni mindig felemelő érzés. Valóban azt az érzést adja a hatalmas timpanon és oszlopsor, hogy egy „templomba” lépsz be. A tudományok templomába. A könyvtárba elengedhetetlen a tesszera, azaz az intézményi belépő. Ez ingyenes, ha különleges engedélyed vagy kutatói megbízásod van. Ha nincs, akkor is nyitott minden, legalább MA. végzettségű régésznek, ókortörténésznek, filológusnak, de fizetni kell egy kis összeget az éves bérletre. Lehet ideiglenes vagy rövid időre szóló belépőt is készíteni. A könyvtárosok többsége fiatal, nagyon kedves emberek, akik készséggel segítenek. Angolul is értenek, igaz, beszélni nem tudnak valami helyesen (kicsit abszurd ez egy brit intézményben, de nem Olaszországban, amely Magyarországgal együtt sereghajtó a legkevesebb idegennyelvet beszélő országok sorában). A könyvtár szabadpolcos rendszerrel működik: a tematikusan beosztott, ABC sorrendbe állitott könyveket csak leemeled a polcról, jelezve egy jelzővel az asztalszámod, neved és a könyv kódját. A kutatókönyvtárak többsége (a francia és a német kivételével) egy közös adatbázissal rendelkeznek (URBS), amelyben nagyon könnyen lehet könyveket keresni. A brit könyvtár különösen Róma és Ostia régészeti topográfiájáról, ókori művészettörténetről, kutatástörténetről és általános régészeti szakirodalomban gazdag és egyike a legjobb könyvtáraknak. Mivel elég kevesen használhatják egyszerre a könyvtárat (30 – 40 ember), ezért mindig nagyon zsúfolt (főleg amióta megnyitották az egyetemisták számára is). Kevés hadtörténeti, epigráfiai és vallástörténeti könyvet találunk ott. Ahogy ez lenni szokott, a Közép – európai (magyar vagy román) szakirodalom szinte teljességgel hiányzik a könyvtárból. Néhány alapmű – RIU, IDR, castrum – monográfiák azért megvannak.

A másik könyvtár, ahol manapság a hétköznapjaimat töltöm, az Amerikai Akadémia könyvtára. A janiculumi (Gianicolo) dombon található, gyönyörű környezetben megépült könyvtár szelídebb épülete barátságosabb hangulatot áraszt, mint a monumentális brit intézmény. Kisebb épület, szebb környezet. Akik a központban, vagy az egyetemváros körül élnek, nekik igen távol van, mázlimra nekem jelenleg megfelelő távolságban található.

Ez a könyvtár is intézményi, különleges belépővel rendelkezik, amelyre úgy online, mint helyszíni regisztrációval lehet csak igényt tartani. Kutatói engedéllyel vagy professzori ajánlással ez is ingyenes (ha nincs, 10 euró az éves díj). Itt csak doktoranduszok, kutatók, professzorok  vagy még annál is nagyobb agyak gyakorlatoznak. A könyvtár jóval nagyobb, alighanem a legnagyobb kutatókönyvtára a városnak (kétségtelenül a legnagyobb, amit én valaha láttam). 30 – 40.000 ókorral, régészettel foglalkozó könyv várja az ide látogatót. Szinte bármi megtalálható itt, kevés olyan könyvet találtam a szakirodalomban, ami nem volt meg (sajnos, akadt azért néhány spanyol, francia vagy német cím, ami itt sincs meg, különösen folyóiratokban közölt munkák). Román és magyar szakirodalom itt sem bővelkedik, de minden más – angol, olasz, francia nyelvű szakirodalom – megtalálható. Különösen római társadalomtörténet, vallástörténet és topográfia témakörben igen gazdag, de építészeti és művészettörténeti részlegében is több száz kötet akad. Ez a könyvtár is szabadpolcos. Elvileg öt kötetet lehet lefoglalni, de szerencsére az aznap kiválasztott 10  -20 kötetet is otthagyják a könyvtárosok az asztalomon, másnapra is. A könyvtár fő olvasótermében a donátorok és nagy amerikai mágnások, kutatók mellszobrai között, egy hatalmas aulában lehet kutatni. Kicsit olyan hangulatot áraszt, mint egy középkori kolostor könyvtára. Monumentális, szelíd és árad belőle a tudomány illata. A csendet szinte követeli a tér. Ezt néha megszakítja egy –egy diplomáciai csoport látogatása, akiket a mindig elegáns és nagyon kedves igazgató vezet végig. A fő olvasóteremben főleg a klasszikus latin – görög irodalom nagyjainak műveit találjuk (többek között a teljes Loeb sorozatot, amit még soha nem láttam egészben), de itt van a latin epigráfia részleg is, Alföldy néhány könyvével.

A könyvtár többi része az alagsorban van: topográfia, vallás, történelem, társadalomtörténet, művészettörténet, szobrászat, építészet az első alagsorban. Ezt követően a lentiben modern kor, művészettörténet, reneszánsz, itáliai tanulmányok. Egy külön szobában pedig a periodikák, folyóiratok (ennyit, egy helyen még nem láttam). Román folyóiratok közül ha jól láttam csak a Dacia található meg. Magyarokat nem láttam sajnos (de lehet akad az is). Kevés szerb, szlovén, bulgár folyóirat van, Közép – Európa nagyon rosszul képviseli magát, ellenben a nyugati kiadványok közül szinte minden megvan naprakészen (2010 –től napjainkig is).

Ideális hely a kutatásra, a munka egészen jól megy, rengeteg inspiráló kérdést tud szülni egy olyan tér, ahol a szellem minden igényét egy kattintással megoldja egy könyv, tanulmány. Egy hónap után is még abban a fázisban vagyok, hogy mindent lefényképeznék, mindent elolvasnék, hogy ha eljön a fájdalmas pillanat, hogy el kell hagynom ezt a teret, vihessem magammal az egész könyvtárat. Kész csoda ez.

A könyvtárosok többsége segítőkész, kedves ember – akad 1-2 furcsább is azért. A büfé és a kávézó sajnos nagyon drága, az akadémia ösztöndíjasainak pénztárcájához vannak az árak igazítva (egy nagyon kicsi szendvics 4 euró, egy ebéd 16 euró). Az átriumos csarnokban az épület közepén a kerengő falait római feliratok díszítik: első századitól késő antik, keresztény feliratokig van itt minden, mi szem szájnak ingere.

A Német Régészeti Intézet könyvtárában kevés alkalommal voltam, leginkább konzultáció céljából, de ott is nagyon sok könyv található, a német szakirodalom szinte teljes repertoárja megtalálható. Ott mindenkinek 10 euró a belépő, nincs kedvezmény. A kutatásom második felében oda is elnézek majd gyakrabban.