Zöld sziget az örök városban: Villa Doria Pamphilj

Short description of the Park of Villa Doria Pamphilj and the antique collection of the family. (own photos - saját fotók)

Egy világvárosban elengedhetetlen a hatalmas parkok vagy zöldövezetek kialakítása, ezek jelentik ugyanis a város tüdejét, levegőellátását, ugyanakkor kiváló pihenési lehetőséget jelentenek a helyiek és a városban bóklászó turisták számára. A janiculumi dombtól délre, távol a nyüzsgő város központjától már az ókorban is óriási erdők és ligetek húzódtak. A mai San Pancrazio kapu közelében, jóval az aurelianusi városfalon kívül egy temető húzódott az ókorban a Clivus Rutarius (CIL VI 7803) mentén. Az ókori temetőre később ráépült a vértanú püspök, Szent Pankárciusz tiszteletére emelt kolostor és templom. A hatalmas zöld övezet sokáig a kolostor vonzáskörzetét képezte. A XVII. század elején itt épült fel a „Villa Vecchia”. A térség igazán lüktető zöldövezetté és a római kulturális élet központjává csak 1630 – ban vált, amikor Pamfilio Pamphili feleségül vette a későbbi X. Ince pápa (Giambattista Pamphili) rokonát, a gazdagágáról híres Olimpia Maidalchinit. 1645 és 1653 között épül föl a ma Casino Belrespiro –ként ismert gyönyörű manierista villa, amely a családi szórakozások és pihenések helyszíneként szolgált. A Velazquez által is megfestett X. Ince révén a címerükben szereplő pálmaágas galamb ott díszelgett a város szinte minden jelentős épületén, köztük a későbbi Galleria Doria Pamphilj palotáján is.

Az impozáns park és a villa körül kialakított „giardino segreto”, azaz a titkos kert Róma

legnagyobb zöldövezete lett. A kertet a XVIII. században, amikor a Pamphili család frigyre lép a Doria családdal átalakítják angol kertté. A parkban a villán kívül több jelentős építészeti emlék is található, többek között a család, XIX. században épült személyes kápolnája is, melynek kriptájában több neves Pamphili is nyugszik. A kápolna sajnos nem látogatható a turisták számára.

A kertben sétálva ma is megcsodálhatjuk a család antikvitás iránti érdeklődésének emlékeit. A Pamphilj kollekcióként ismert ókori gyűjtemény a XVII. században kialakított antikvárius gyűjtemények legnagyobbika volt. Közel félezer (467 tárgy) emlék maradt fent ma a gyűjteményből, melynek többségét Róma területéről – korakeresztény templomokból, köztéri romokból és magánkollekciókból – gyűjtötte össze a család. A gyűjteményben találjuk Phramdon Amazon ábrázolását, több neves szarkofágot, igy a Meleagrosz és Prométeusz

mitoszát megörökitő alkotásokat is, de a hatalmas gyűjteményben találunk több istenszobrot (a knidoszi Afrodité másolatát, Mithras reliefet, Aszklépiosz szobrokat) és császárportrékat is. A gyűjtemény talán legérdekesebb eleme az a mára már elveszett urna lehetett, amelyet

Pietro Bartoli már a XVII. században leir Gli antichi sepolcri című monumentális művében. Az urna egy bizonyos Caius Iulius Caesarnak a hamvait tartalmazta (CIL VI 7793). Máig vita tárgyát képezi, hogy ez az emlék a nagy hadvezér vagy csak egy névrokonának emlékét hirdette –e.

A park a XIX. században a risorgimento, azaz Itália önállóságáért folyó küzdelmének az egyik székhelye lett. Giuseppe Garibaldi, a „haza atyja” itt rendezi be egyik főhadiszállását, ahonnan több véres csatát is vezényelt a Janiculum (Gianicolo) dombon. A szabadságharcnak számos emlékét  - így többek között Garibaldi szobrát, egy hatalmas, háromives kaput is – találunk a park közelében.

A hatalmas park (2 km²⁾ 1965 – 1971 között fokozatosan került Róma város tulajdonába. A pálmafák és babérfák övezte park közepén egy hatalmas tó is köszönti az oda látogatót. A kecses utakon a sportolók számára kialakított helyek és hirdetőtáblák mellett számtalan padot is találunk, ahol megpihenhetünk a több órás séta után. A parkban alig találni turistát: egyrészt igen távol esik a neves turistalátványosságoktól, másrészt túl nagy falat a fél órás fényképezésre felkészült látogatóknak. A friss levegő, a város zajától távol eső csendes sétányok és a antik szobrok társasága mégis elengedhetetlen római hangulatot teremt, amely több művészt, így Giuseppe Vasit, De Rubeist és Winckelmannt is alkotásra ihlette.