Fekete régészet

Nemrég hatalmas visszhangot keltett a gyulafehérvári és országos román sajtóban egy rendkívüli régészeti lelet előkerülése. Ez eddig nem is lenne rendkívüli egy olyan, régészeti leletekben gazdag városban, mint az egykori Apulum (Gyulafehérvár), a szomorú hír csak az, hogy a lelet a fekete piacról került elő. A Farnese – Hercules talán legszebb hazai példájának előkerülése azonban csak egy apró szelete a Romániában is sziporkázó régészeti feketekereskedelemnek.

Kezdjük a történetet 1700 évvel ezelőttről, amikor a mai Gyulafehérvár déli részét elterülő Colonia Aurelia Apulensis polgárvárosát és annak szentélykörzetét (Marospartos) a római lakosság jelentős része minden bizonnyal elhagyta. A márványból és nemegyszer impozáns kövekből kialakított épületek és szentélyek

Apulumi  "Farnese"

üresen álltak a be –betörő vagy ideiglenesen a városfalak védelmét igénylő barbárok betelepedéséig. Az egykor közel hatvan istenségnek közel ezer oltárt, szobrot és más votiv emléket állító vallásos közösségek imái elhallgattak. Így került a föld alá, az utókorra hagyva az a 87 centiméter magas, rendkívül finom kiképzésű, minden bizonnyal Kis ázsiai márványból készült Hercules szobor is, amelyet 2012 júniusában a 38 éves Ioan Ciprian Şoaită és társai felfedeznek a Marospartos régészeti leletekben rendkívül gazdag területén. A szobor több darabban került elő, de a „felfedezők” – akik egyértelműen jártasak kellett legyenek Apulum régészeti topográfiájában – helyesen felismerték a szobor rendkívüli jelentőségét. A Farnese – Herculest (Lysippos görög szobrász munkájáról készült római szobormásolat) imitáló, minden bizonnyal a Kr.u. II. század végén készült szobor nem erdélyi márványból készült. Ez a tény már eleve ritka régészeti leletté teszi a szobrot, kevés ilyen példa ismert Dacia provinciából. A lelet értékét azonban emeli annak rendkívül finom kidolgozása, részletessége és különösen ikonográfiai sajátosságai: ez az egyetlen olyan Farnese – Hercules szobortípus, amely az olimposzi istenné lett hős tizenkét munkájából egyszerre hármat ábrázol egy szobron. A szobor jól jelzi az Apulumban széles körben elterjedt Hercules kultusz népszerűségét is, a neves hős ugyanis főleg a katonaság körében volt igen népszerű.

A szobrot idén szeptemberben sikerült a gyulafehérvári rendőrségnek visszaszerezni, amikor a kincsvadászok értékesíteni próbálták a fekete piacon 6000 euróért. A miheztartás végett: a világ vezető régiségkereskedői árverésein (Sotheby’s, Christie’s) az ókori szobrokat, domborműveket legkevesebb

20.000 euróért kezdik árverezni. A rekordösszeg, amelyet ókori márványszoborért adtak a Christie’s aukciós ház árverésén történt: az ún. Jenkins Venus-t közel 11,7 millió dollárért vette meg jelenlegi tulajdonosa. Ugyancsak ez az aukciós ház adta el a Farnese Hercules XVIII. században készült bronzmásolatát 318000 dollárért (további példák: I,II,III.). Ennek tükrében érthető, hogy a mi gyulafehérvári szobrunk becsült összege is több százezer euróra rúgna. A tettesek 3 és 15 év közötti börtönbüntetésre számíthatnak a jelenleg érvényben lévő jogszabályok (leg. 182/2000) ugyanis egyértelműen előírják, hogy minden, Románia földjében talált régészeti leletet 72 órán belül át kell nyújtani a hivatalos hatóságoknak.

A jelenlegi példa is mutatja, hogy sajnos ez nem mindig történik így.  Idén júniusban Bukarestben hatalmas ünnepség és sajtóvisszhang keretében ünnepelték az amerikai nagykövetségben az UNIDROIT(International Institute for the Unification of Private Law) szerződés sikerét, amelynek Románia is tagja. Ez a nemzetközi szervezet a külföldre került régészeti leletek és tárgyak visszaszolgáltatásáért ügyködik. Romániának így sikerült – botrányos körülmények között ugyan – visszaszerezni a dák aranykarpereceket valamit nemrég 49 ezüst kosont (dák érmét). A néhány sikertörténethez azonban hozzátartozik az is, hogy felbecsülhetetlen mennyiségű és minőségű lelet azonban mai napig a hiányzó leletek listáján szerepel. Ugyan a romániai régészet messze nem ad olyan szenzáció leleteket, mint a szomszédos Bulgária - amely jelenleg Európa fő „exportőre” a régészeti fekete – piacon (évi 25 millió font) –mégis, a kommunizmus bukása óta a régészeti leletek ezrei kerülnek a maffia kezébe. Kinek a „hibája” ez? Aligha vonható felelősségre ezért a keveset ásó, alig publikáló vagy személyes

A neves Farnese Herkules (Nápoly)

kapcsolatok botrányába kerülő régészek, ahogy a hivatalos hatóságok és a rendőrség sem tud minden erdőben, dombon, régészeti lelőhelyen jelen lenni (14200 lelőhely Romániában). Mégis, elgondolkodtató a tény, hogy az igazán szenzációs leleteket szinte kivétel nélkül mindig a fémkeresők, kincsvadászok és a feketepiac nagyágyúi találják. Ritka az manapság, ami a XVIII. vagy XIX. században még elterjedt volt Erdélyben, hogy a nagy kincsleleteket egyszerű parasztok, kertjüket gondozó bácsik találják.

A régészeti feketepiac ma már milliárdos üzletté nőtt világszerte. Bulgáriában ez már olyan mértéket öltött, hogy vetekszik a prostitucióval és a kábitószerkereskedelemmel. Valóban égető kérdés, hogy a tucatszámra születő charták, nemzetközi szerződések és műemlékvédelmi szabályok mennyiben tudnak hatékonyak lenni egy ilyen iparággal szemben.

Megjelent a Szabadság kolozsvári napilap 2013. szeptember 27- i számában.