História: hova tűnt Caesar?

A História rovat idei első sorozata a történelem rejtélyes, megválaszolatlan kérdéseiből sorol fel néhány érdekes példát. Elsőként az ókor egyik legismertebb és legvitatottabb szereplőjének, Iulius Caesarnak a hamvairól és halála utáni sorsáról esik szó.

A római korban – már az legrégebbi időktől kezdődően – a halál rendkívül fontos eseménynek számított. Az élet nagy pillanataihoz tartozott, amelynek külön istenségeket,

Bertoli ábrázolása az urnáról

szellemeket, szertartásokat és rendkívül szigorú előírásokat őriztek évszázadokon keresztül Aeneas leszármazottai. Neves személyiségek, állami vezetők esetén a díszes temetés (pompa funebris) különösen fontos társadalmi esemény volt, ahol az elhunytnak felsorolták érdemeit, hordozták őseinek arcmásait (imagines  maiorum) és mindenki láthatta a nemes család új generációit is – ezáltal összekötve múltat a jelennel. Nem sokkal azután, hogy Iulius Caesart lekaszabolta a szenátus néhány tagja a Pompeius színházával szemben kialakított szenátusi épületben Kr.e. 44. március idusán, érthető módon megszervezték a nagy hadvezér, a „nép diktátorának” monumentális temetését is. Sajnos sem képi, sem elsődleges forrásunk nem maradt erről az eseményről. Másfél évszázaddal később Suetonius így foglalja össze a temetést:”funere indicto rogus exstructus est in Martio Campo iuxta Iuliae tumulum – azaz – a temetés kihirdetése után a Mars-mezőn, Julia síremléke közelében állították fel a máglyát”(Vita Caesari, 84.).Hasonlóan szűkszavú Plutarchos és Cassius Dio is, akik ugyanezt írják, miszerint Caesart a Mars mezőn, lányának, Iuliának a sírja mellett ravatalozzák és hamvasztják el. Azt is tudjuk, hogy Iulius Caesart Kr.e. 42 -ben istenné (divus) avatták, amely templommal is járt (templum Divi Julii), melyet Kr.e. 29 -ben avattak föl. Azt azonban sem a régészek, sem az ókortörténészek nem tudják megválaszolni: hova lett Caesar, azaz hol temették el a nagy hadvezért. A Septimius Severus korából fönnmaradt Róma város márványtérképén (forma urbis Romae) szerepel egy érdekes felirattöredék (M...GRI...VLI) amelyet sokan Marcus Agrippa és a Iulia nemzetség

Piranesi ábrázolása

(gens) sírhelyeként értelmez. Egyes kutatók – igy Pietro Caligari – úgy véli, hogy a mai Monte Cenci azért kapta a középkorban az „In Iulia” nevet, mert itt állhatott a Iulia nemzetség mauzóleuma, benne Caesar hamvaival. Azt azonban a kutató elfelejti megemlíteni, hogy az újkorban számos legenda terjengett Caesar hamvainak sorsáról. Az egyik ilyen legenda azt mondja, hogy a mai Szent Péter téren álló, Heliopolisból származó és Caligula idején a vatikáni dombon kialakított cirkuszt díszítő obeliszk tetején található glóbusz rejtette Caesar hamvait. Ennek a legendának az alapját az obeliszken álló felirat adta, amely értelemszerűen „Caesarnak” nevezi Caligula császárt.

Egy másik legenda szerint a gazdag római Pamphilj család XVII. században kialakított hatalmas, félezer tárgyat tartalmazó ókori gyűjteménye között Pietro Bertoli már 1697 – ben felfigyel egy halotti urnára. A hatalmas edényen valóban szerepel egy bizonyos Iulius Caesar neve, azonban bizonyos, hogy nem a neves személyiséget őrizte. Mára már az urna is eltűnt, csak Bertoli és Piranesi litográfiái őrzik.

Bárhová is tűnt Iulius Caesar hamva, az bizonyos, hogy utódja, Augustus Octavianus, az első római császár istenként tisztelte a nagy elődöt és ő volt az első, aki valódi, monumentális mauzóleumot emeltetett magának, amely mai napig áll az örök városban, őrizve egy hatalmas birodalom emlékét, amelynek alapjait Iulius Caesar tette le.
A turisták ma is virágokkal boritják a Forum Romanumon azt a kőhalmot, amely mint "Tomba di Cesare", azaz Ceasar sirja hiresült el. Ezek a kövek valójában a Templum Divii Julii maradványai.

 Megjelent a Campus diákújság História rovatában 2013. október 9 -én.