2015. június 4., csütörtök

Nyilt levél a magyar szóért



Tisztelt polgármester Úr, dr. Emil Boc!

A kincses város egykori egyetemistájaként és nagy tisztelőjeként éveken át jártam a város utcáit és merengtem el a Majális utca, a Trefort dűlő vagy az Erzsébet utca gyönyörű épületein, Pákey Lajos és Moll Elemér hagyatékán. Számos barátomat és idelátogató egyetemistát Új - Zélandról, Szingapúrból, Németországból, Magyarországról, New Yorkból, Spanyolországból vagy Franciaországból kalauzoltam Kolozsváron. Mind el voltak ragadtatva a város történeti
sajátosságaitól, multikulturalizmusának ma is élő pezsgésétől és attól a magyarok, szászok majd románok által létrehozott építészeti és szellemi örökségtől, amelyben Ön és politikustársai ma is dolgoznak, kutatnak, szórakoznak és élnek.
Most, az egyre népesebb diaszpóra tagjaként, azt kell olvasnom a romániai sajtóból, hogy annak a városnak a vezetősége, amelyik elvileg mindent megtesz, hogy Kolozsvárból Európa kulturális fővárosa legyen és amely város idén Európa ifjúsági fővárosaként büszkélkedik, nem képes tisztelni és kellő alázattal kezelni városának valódi múltját és jelenét. Ez ugyanis azt feltételezné, hogy igyekszenek megismerni és elismerni Kolozsvár történeti sajátosságait és jelenlegi szellemi összetételét. Ha tetszik, ha nem, ha akarják, ha nem a városban ma is naponta találkoznak és fognak még nagyon sokáig magyarokkal és a magyar szóval, nyelvvel és kultúrával szembesülni. Magyar egyetemisták ezrei tanulnak és élnek ma is az Önök által vezetett város évszázados falain belül, akik közül néhányan talán világhírű kutatókká válnak évek múltán és legméltóbb követei lesznek a kincses város régi hírnevének, hirdetve Klausenburg, Kolozsvár, Cluj nevét a világ legkülönbözőbb tájain. Európai politikusként Önnek és munkatársainak egyetlen nagy feladata és felelőssége van, mégpedig ennek a multikulturális örökségnek és nagyon is jelenlevő, aktuális jelennek a feltétel nélküli tisztelete és odaadó, tudatos építése lenne. A büszke erdélyi „servus” (servio, servire – szolgálni), amelynek jelentőségéről nemrég a város kiemelkedő értelmiségije, Ioan Aurel Pop is külön előadást tartott, Önnek és a városatyáknak naponta meg kellene kongatnia a vészharangot, hogy Kolozsvár elöljárójának lenni egyet jelent a magyar, német és román kultúra együttes és egyenrangú tiszteletével.
Számomra érthetetlen és mélységesen elszomorító, hogyan tudja Ön elfogadni azt a számunkra, magyarokra nézve megalázó és a város kultúrpolitikájával szöges ellentétben lévő jelenséget, amely jelenleg a város határában történik. Hogyan lehetséges az, hogy a többségében magyar turisták által látogatott, több, mint tizenöt százalékban magyarok által lakott és több ezer magyar befektetőt és egyetemistát vonzó erdélyi kulturközpont határában koreai és francia nyelven is üdvözlik az ide látogatót, de az Európai Unió egyik hivatalos nyelvén, magyarul, nem? Szégyenteljes jelenség, a városhoz és Önökhöz is méltatlan. De leginkább az Önöket megválasztó és bizalmat szavazó magyarok ezreinek jelent ez súlyos sértést és szellemi bántalmazást.
Mint a kincses város egykori diákja, nagy csodálója és visszavágyó elszármazottja, bízom abban, hogy Ön és politikustársai azonnal változtatnak ezen a szégyenteljes, a városhoz és magyar lakosaihoz méltatlan helyzeten.

Üdvözlettel,

Szabó Csaba
Régész, vallástörténész
Erfurt, 2015. június 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése