Progresszív vagy konzervatív, bal vagy jobb? A kategóriák és a valóság

 Manapság a világ két táborra szakadt. Sokszor az az érzés fog el, hogy a kapitalizmus szándékosan maximalizálja az ideológiai háborút, a táborokba, skatulyákba történő besorolást és ebből értelemszerűen a neoliberális gazdasági rendszer mindkét szereplői gárdája (demokraták, republikánusok, populisták és progresszisták, "bal" és "jobboldaliak") anyagilag is jól járnak.

Ebben a nagyon szokszor mesterségesen felfújt ideológiai kettőségben sajnos egyre inkább eltűnik a párbeszédre való hajlam és lehetőség, megszűnik a kettészakad világ közötti valós, emberi, a hétköznapok emberének szemtől szembeni valóságát idéző sokszinűség és vélemény-pluralizmus. A digitális világ ezt felerősiti, hisz ott a média mindkét oldalról a valóságnak csupán egy hiberbolizált, felnagyitott szeletét mutatja be. Igy kerülünk oda, hogy embereket "bal" és "jobb", "konzervativ" és "progresszivnek" sorolunk be, miközben a valóság ennél sokkal összetettebb és árnyaltabb is lehet, hisz eleve itt nagyon sokszor keveredik a gazdaságpolitikának és emberi jogoknak a területe. Azt is gyakran elfelejtik, hogy a XIX. századi klasszikus kategóriák (baloldaliság: marxizmus, szociáldemokrácia) az 1980-as évek óta szinte teljesen egybeolvadt a neoliberális gazdaságpolitika korporatista, harmadik ipari forradalmi tendenciáival (akik ma a negyedik ipari forradalom előkészitői) és kulturális divat-mozgalmaival ("follow whatever is the trend now"), amely kapitalizálta az emberi test és létezés minden látható és láthatatlan formáját és fogyasztói termékké tette azokat (háborútól a szexuális identitásig). Ilyen értelemben tehát amit ma az új - egyébként neoliberális gazdaságpolitikát folytató konzervativ oldal - hibásan "baloldaliságnak" vagy "progresszivitásnak" nevez, az valójában a neoliberalizmusnak egy új ága csupán. TGM, Byung-Chul Han, Thomas Piketty és Mark Fisher ebben egy véleményen van: a forradalom felfalta gyermekeit, a baloldaliság ma már teljesen konszumerista, neoliberális fogyasztói termék lett (iphone-ról osztjuk az eszet a szegénységről, miközben instagramon kapitalizáljuk életünket, testünket, nemi szervünket és identitásaink minden rétegét és aspektusát). Baloldaliság ma már kihalófélben lévő dinoszauruszok formájában létezik, akiket most végérvényesen felfalt a legutóbbi háború (lásd Chomsky esetét). A neoliberális pszeudo-baloldaliság nemcsak újratermeli a társadalmi egyenlőtlenséget, de egyre inkább növeli azt és bebetonozza, legitimálja az újabbnál újabb ideológiai kategóriákkal. 

Maradt tehát a globális, egypólusú világrendre törekvő Nyugat (a Centrum) neoliberális, pszeudo-baloldalisága (woke kultúra, cancel culture, me too mozgalom és megannyi kordivatja) és a velük szemben álló, vagy mondjuk igy, azt megemészteni próbáló, abból a jobb, vagy kevésbé rosszat értelmezni igyekvő Közép-Kelet Európa, Ázsia, Dél-Amerika és Afrika (a fél-periférfia és periféria).

Mi van akkor, ha a centrum értékrendjéből csak részleteket szeretünk? ha nem teljes az összhang? Lehet-e hibrid nyugatinak lenni? Lehet-e csupán "kicsit" progresszivnek lenni? Lehet-e középen állni? Lehet-e még elemezni az egypólusú világot a maga komplex valóságában, az euro-atlanti tengelytől elvonatkoztatva? 

A magam személyes értékrendjét fogom itt példaként felhozni, lássuk 25 olyan pontot, ami manapság "hot" téma és talán jól meghatározza a nyugati (centrum) világ értékrendjét. Mi az, amit ebből el tudok fogadni és mi az amit csak részben vagy egyáltalán nem. 

10-es: teljesen elfogadom, 0 - egyáltalán nem fogadom el. 

1. A demokratikus, alkotmányos államforma: 10-es 
2. Nyelvi, nemzeti, vallási, etnikai, faji és szexuális kisebbségek törvényes védelme: 10-es 
3. Melegek élettársi kapcsolata: 10-es
4. Melegek házassága: 8-as (társadalom-függő)
5. Melegek örökbe-fogadási joga: 5-ös (társadalom-függő) 
6. Abortusz teljes szabadsága: 7-es (orvosi és pszichológiai szabályokhoz kötve)
7. Szexuális oktatás iskolákban 15 év alatt: 0-ás 
8. Szexuális oktatás iskolákban 15 év felett: 10-es
9. Szexuális kisebbségek filmekben, könyvekben 15 év alatt: 4-es (naivan, megemlités-szerűen)
10. Szexuális kisebbségek mesékben, filmekben 15 év felett: 8-as (téma és megjelenités-függő)
11. Nemváltás témája iskolákban 15 év alatt: 0-ás
12. Nemváltás témája iskolákban 15 év felett: 5-ös (társadalom-függő)
13. Kötelező oltás / green card munkahelyen: 0-ás
14. Kötelező oltás/ green card utazáshoz és közös tereken: 2-es (extrém esetekben)
15. Toxikus maszkulinitás miatt férfiak megbélyegzése: 2-es (csak ha van bizonyiték)
16. Nő-férfi arány kvóta munkahelyen, projektekben: 5-ös (kontextus-függő, ritkán)
17. Felső 1% extra-adóztatása (50-70%-os adó): 8-as (társadalom-függő)
18. Ingyenes közoktatás és egészégügyi alap-ellátás: 10-es 
19. Vallási intézmények és állami intézmények teljes elkülönitése: 10-es 
20. Szociális lakások, ingatlanpiaci kontroll nagyvárosokban: 8-as (kontextus-függő)
21. Kolonialista múlt (cancel culture történelemben) teljes átirása: 3-as (ritka esetek, tudományos vita után)
22. Me too mozgalom felkarolása és térnyerése: 5-ös (csak bizonyitott esetekben) 
23. AI és transzhumanizmus térnyerésének szabadsága: 3-as (szükséges állami és társadalmi kontroll) 
24. világcégek és vezetőinek politikai és közéleti térnyerése: 2-es (nagyon ritka esetben, csakis felügyeleti lépésekben, limitálva)
25. Sport, művészet és cégek emberjogi és politikai (oldaltól független) mozgalmakban történő kapitalizálása: 4-es (ritka, konkrét esetekben, kontextus-függő)

A Facebook terrorizmusa

A Facebook - mint megannyi más big tech cég - a világ egyik vezető hatalma. Vagyona jóval több, mint a harmadik világ bármelyik államának, lakossága meghaladja Kináét és Indiáét, forradalmakat, lázadásokat ott szerveznek, politikusokad buktat meg és a világ legnagyobb hatalmú elnökét, az akkor még hivatalban lévő amerikai elnököt is letilthatja, letörölheti, elnémithatja. Egy cég, amely milliók teljes mozgásterét, szokásait, vásárlási, társalgási, kedvelési és szerelmi életét és habitusát algoritmusokkal figyeli és alakitja, hogy a big data és a dataizmus bűvöletében aztán új embereket faragjon a maga hasonlatosságára és hasznára. A teremtésnek és a világformálásnak ez az új, digitális dimenziója és veszélyei már sokak számára feltüntek. A Social Dilema cimű film megtekintése után jómagam is eldöntöttem, hogy törlöm az applikációt a telefonról és minimalizálom jelenlétem ott. Két-három hétig ment. A függőségem egyértelművé vált, nem csak személyes szinten, de intézményi, munkaköri szinten is: diákcsoportok, tanszéki oldalak, tudománynépszerűsitő munkám számos aspektusa köt oda. Igy alakult és az elmúlt 12 évem feltehetően néhány gigabájtnyi információt adott már a tech-óriásnak, korunk Molochának. Ilyen ez.

Függőséget okozó algoritmusain és határtalan neoliberalizmusán túl persze, a Facebook az elmúlt években új dimenziókat és társadalmi jelenségeket is felkarolt, nevezetesen a political correctness néven ismert PC-terrorizmus legvadabb formáit. Olyan szintre hág a digitális világ érzékenysége és gondolatrendőrsége, hogy egyes országokban már büntetni akarják az embereket a Facebookos kommentjeik miatt. Van aki egyenesen börtönnel büntetné a digitális, online világ átlagos kommentelőit, miközben több százezres tömegeket vonzó politikusok, üzletemberek és sarlatánok százai és ezrei fizetett oldalaikon minden gond nélkül virágoznak és manipulálnak. Ahogy ez lenni szokott, minden kontroll-rendszerrel és tömeg-ellenőrzéssel, most is a kisembereken csattan az ostor. Ritka kivételként - például Trump eklatáns esete - a PC kultúra (többnyire szélsőbaloldali jelenség) nagy ellenségeivel is leszámol a Facebook, bár erre sokkal kevesebb példát láttunk eddig. Az esetek döntő többségében az átlagos, vagy pár száz, pár ezer fős követőtáborral rendelkező embereket tiltogatja le az algoritmus vagy az amögött álló horda, akiknek hálózata egy izgalmas téma lehetne. Egy-egy poszt, komment vagy beszélgetés, tartalom feljelentése esetén elvileg egy algoritmus és azt követően egy élő ember - vagy egy csapat (?) - dönt arról, hogy a "bűnt" elkövetett személyt eltiltják-e a digitális élettér lehetőségeitől. A büntetés legtöbbször 24 órás, ám ha néhány hónapon belül további feljelentéseket kap az illető, akkor 3 napos, 7 napos majd 30 napos büntetést kapunk. Ez utóbbi a "Facebook jail", azaz a Facebook börtön.

Nekem idén a digitális büntetések mindegyike kijárt, igaz, két posztom miatt azonnal a 7, majd a 30 napos börtönt kaptam. Irásaimat, gondolataimat jelenleg 4100 ember olvassa vagy követi saját oldalamon és 3000 további az általam igazgatott öt, többnyire szakmai vagy tudománynépszerűsitő oldalon. Ez már egy olyan tömeg, amelyben egyértelműen akad néhány kedves emberke, akinek egyetlen célja - a jó kis román történeti hagyományt követve - hogy figyeljen és amikor csak tud kapni az alkalmon, jelentsen, feljelentsen. Manapság már nem "pártelnöknek" vagy főtiszteknek (vagy nem csak), hanem a digitális láthatatlan hadseregnek, amelynek néhány távol-keleti vagy dél-kelet ázsiai katonája végül automatikusan letilt, eltilt a szólás szabadságától, a legtöbb esetben természetesen teljesen indokolatlanul.

Július környékén akkor kaptam 7 napos eltiltást, amikor posztoltam Emil Boc elhiresült nyilatkozatáról egy rövid kis szöveget a translatio imperii fogalmáról és arról, kik vallották a történelemben azt, hogy ők Róma egyedüli örökösei. A rómaiság évszázadokon átivelő metahistorikus kontinuitásának hite egy kalap alá helyezi Nagy Konstantin császárt a bagdadi kalifával, török szultánnak, orosz cárral, Napoleónnal, amerikai elnökökkel és persze a XX. század két legismertebb fasiszta diktátorával. Nevüket azonban leirni - különösen Emil Boc társaságában - úgy látszik, hogy nem szabad. Egy történelmi elemzést tehát már nem lehet kiirni. 

Ezen túlmenően, 2021. október 5-én vehemens vitába keveredtem Gabriel Preda oldalán egy Sorin Camner nevű, enyhén szólva gyanús alakkal, aki nem kevesebbet állitott, mint "minden oltatlan antiszemita". Ezt a logikátlan és felháboritó, önmaga transzgenerációs traumáját mindenkire, úton, útfélen kivetitő kommentet nehéz volt szó nélkül hagyni. A feljelentés szerint pedig egyértelműen a PC gépezet aktivizálódott - feltehetően úgy, hogy az eredeti nyelvi közeget se értette a feljelentést követő döntést meghozó egyén (vagy algoritmus?). 

30 napon át tehát elhallgattattak. Végül is, szerencse: életem egyik nagy kötetét irom, ennek a felforgató, kevés alvással járó hónapnak a nagy munkája mellett végül is jó, hogy Románia történetének ebben a kritikus hónapjában legalább nem kell idegenekkel, elmebetegekkel és propagandistákkal viaskodnom. A jelenség disztopikus jellege azonban nagyon aggasztó: a Facebook gondolatrendőrsége, önjelölt erkölcsi, morális, "fact checked" mércéje egyre durvább dimenziókat dönget és mostmár a valós életbe is beleszól. Ebben a harminc napban (amely egyébként csak november 5-én jár le) nem tudtam semmilyen szakmai eseményt (2 nemzetközi konferenciát szerveztem pont ebben az időszakban), semmilyen hirértékű és szakmai csoportok számára releváns fotót, hireket megosztani. Mindeközben a több ezer emberre negativan ható szélsőjobbos és szélsőbalos csoportok propagandisták busásan fizetett oldalaikon öntik a mérgező szövegeket az emberekre, szitva a gyűlöletet és épitve a globális Milgram-kisérletet, amely Kina-méretűvé lett. Történik mindez úgy, hogy a szinte biztosan laborból szabadult (vagy kiszabaditott) virus őshazájában - állitólag - már 15 hónapja nincs járvány. Fel is épült a járvány feletti győzelmet hirdető wuhani covid-múzeum. Ki érti ezt? Valaki biztos hazudik, de szerencsénkre Kronosz mindig az igazság mellett áll: előbb, utóbb minden kiderül. 

November 5. után visszatérek a Facebookra, de a kommentálást abbahagyom hivatalos oldalammal. Sok értelme amúgy sincs, a Milgram-kisérletnek csak big data adathalmazt szolgálunk, semmi értelme az átlagember szempontjából - Zuckerberg abból is csak gazdagodik. Minden komment centeket hoz neki. Ma az adatforgalom az új arany, a chip pedig az új kőolaj. 

Személyes oldalamra és szakmai oldalaimhoz több adminisztrátort rendelek, amely megelőzi majd, hogy a következő letiltások esetén a gondolat szabadsága is elnémuljon. 

Olyan világ jön, ahol a totális kontroll, a dataizmus és pszicho-, valamint biopolitika átveszi az uralmat immár globális szinten. Ahogy a kortárs svájci-német filozófus, Byung-Chul Han irja: 

"Az egész digitális kort az élet mérhetőségének és számszerűsithetőségének hite uralja. A számszerűsitett én is ennek a hitnek hódol. A testet szenzorokkal látják el, amelyek automatikusan számokat termelnek. Még a lazitásnál is a teljesitmény és a hatékonyság számit. A puszta adattömeg azonban amely eközben felhalmozódik nem válaszol a kérdésre: ki vagyok én? Az ént az értelmetlenségig adatokra bontják.  Az adatok és a számok additivak, nem narrativak. Az értelem viszont a narráción alapul, az adatok az értelemnek csupán a hiányát töltik ki.". A narráció, a mesélés tehát alapvető, hogy a transzhumanista korban a humanisták túléljük a szemünk előtt siettetett jövőt. 

Mesélni fogunk, nem hagyjuk abba. 

Oltásmánia és oltásellenesség, avagy a transzhumanizmus felemelkedése

 Másfél éve, hogy elindult az elmúlt 70 év alighanem legtöbb ember életét felkavaró esemény, a COVID-19 jelenség (szándékosan nem a pandémia szót használom, mert sajnos ez már régen túllépte az orvosi és egészségügyi jelenség határait). Ez a "jelenség" sok politikus szerint "háború": egy virus és az emberiség közötti háború. A virus eredetéről máig nincs biztos adat: a gain of fuction laboratórium-vizsgálatok eddig "konspiracionistának" bélyegzett elmélete, Shi Zhengli (Kina "denevérnője") kutatásai és a virus labor-eredete mostmár úgy tűnik, a hivatalos elméletek közzé lett emelve a szakralizált és kanonizált szakemberek által is. 

 A háború szót egyébként politikai ideológiától függetlenül szinte minden politikus elszórta már, Trumptól kezdve Bidenig, Orbántól Macronig. Azoban kevesen voltak olyanok, akik ezt a "háborút" szó szerint értették: néhányan a Pentagonból és Trump-közeli források azonban gyakran hivatkoztak óvatosan arra, hogy ez a jelenség valójában Kina és a szabad világ közötti háborút jelentené. Ez a szóhasználat leginkább a Trump-közeli republikánus körökben terjed, de komolyabb, a mainstream média és a politológusok által is idézett oldalak is gyakran az USA és Kina közötti új hidegháborúról beszélnek. A kiélezett, feszült helyzet nem most indult persze és nem is ezzel a járvánnyal fog véget érni, de az sokatmondó, hogy a Davos 2020-as online konferencián már nem az amerikai elnök, hanem a kinai elnök szónokolt 45 percen át, egy napsütötte, maoista háttér előtt. Az ember azt hihetné, elérkezett a globális Kina kora ennek a beszédnek a hallatán. Klaus Schwab nyájas-nyálas köszöntése szinte az 1950-es évek sztálinista hiradóit idéző szólamokkal vezette fel Xi Jinping beszédét. Ok...fogjuk rá, hogy ez csak egy felemelkedni akaró, új globális gazdasági elit (big tech, big pharma) oportunista térnyerésének szinjátéka és reménykedése. A Forbes 2021-es listája radikálisan kicserélődött, ami nagyon jól jelzi, kik is az igazi nyerteseni ennek az átpolitizált, politikától és gazdasági versenytől monopolizált járványnak. 

Az emberek egy jelentős része azonnal, szinte kritika és gondolkodás nélkül alávetette magát a biopolitikának: a félelem, a virus újdonsága és furcsa természete (ami úgy tűnik, sokkal inkább egy vaszkuláris betegég), a halottak és betegek nagy száma és annak állandó mediatizálása a "sürgősségi" vagy "kivételes állam" (state of exeption, state of emergency) állapotát természetessé tette: már fel se tűnik senkinek, hogy 18 hónapja vészhelyzet vagy sürgősségi állapot van elrendelve. Ezt is "megszoktuk". Mások, kritikus szemmel, de az óvatossági szabályokat betartva nézték, figyelték a történteket és próbálták az információ-háborúban a "hiteles" forrásokat kiszűrni - ami manapság nem egy könnyű feladat. Ötletem sincs, hogy fél évszázad múlva a jövő történészei milyen primér, elsődleges források alapján fogják majd a COVID-19 jelenség történetét megirni. A harmadik csoport - akiket az első "virustagadóknak" és "oltáselleneseknek" nevez - számos elmélettel állt elő, amelyből a többséget ugyan könnyű érvekkel és tudományos forrásokkal lehengerelni, de néhányat elég nehéz egyelőre megdönteni, mig mások bizony valósnak bizonyultak 1,5 év alatt. A COVID-19 jelenség végletekbe osztotta a társadalmat sajnos. Jómgam is rengeteg emberrel kerültem emiatt konfliktusba, néhánnyal elhidegült a kapcsolatom, mások - akik nem tűrik a gondolkodás szabadságát, a vélemények polaritását - letöröltek, leblokkoltak és kigyót-békát rámhordtak. Tették ezt csupán azért, mert egy komplex jelenséget nem sablonokkal és egyszerű válaszokkal akarok megérteni. Az ő dolguk. Néhány hónapja minden hircsatornáról leiratkoztam, kevesebb időt töltök neten és őszintén, nagyon jól érzem magam anélkül, hogy tudnám, hány halott van, épp mit csinált xy elnök vagy jön-e a negyedik, ötödik hullám is. 

Még be is oltottam magam, annak ellenére, hogy nagy kétségeim voltak és vannak egy fél év alatt kifejlesztett, bár már rég ismert módszerrel létrehozott oltásban. Az első oltás után 24 órával a vádlimban furcsa fájdalom hasitott egy hosszú idő után, bemelegités nélkül végzett kis biciklizést követően. A fájdalom és kellemetlen érzet, a nehéz láb jelleg nem múlt el, igy elmentem egy Doppler vizsgálatra, amit egy huszonéves orvos végzett. Nem mutatott semmit: "biztos meghúztam a lábamat". Rendben. Az estére kifáradó láb, a nehézláb érzet azonban nem múlt el, sőt, a második oltás után felerősödött. Egy második Doppler vizsgálat egy másik orvosnál két viszeret mutatott ki. Nocsak, nocsak...az orvos szerint valószinütlen, hogy ez az oltástól alakult ki, hisz ezek elsősorban genetikai jelenségek, minden bizonnyal annak már rég ott kellett legyen (érdekes, 3 hete a másik nem látta), de - idézem - "lehetséges, hogy az oltás felgyorsithatta a kialakulását". Mit mondjak akkor erre? Érdekes jelenség, annak kontextusában, hogy már 14 hónapja számos cikk foglalkozott a SARS-COV-2 ún. "covid-láb" jelenségével, ami egy jó ideje nem kapott figyelmet a sajtóban és orvosi szakirodalomban. Lehet nem ártana mégis figyelni erre. 

Fura időket élünk sajnos. Az orvostudomány 18 hónap alatt elválaszthatatlan lett a politikától, pontosan úgy, ahogy Bruno Latour, Michel Foucault vagy Giorgio Agamben félelmei és disztópiáiban megjelenik. Oltóközpontokban az önkénteskedő orvoshallgatók mellett katonák és "új generációs" politikusok sürögnek, forognak, akiknek alapvetően annyi lövésük van az orvostudományhoz és az új-technológiás oltásokhoz, mint nekem. Hogy háziorvosomat idézzem: "nem olvastam pontosan,hogy működik az oltás, de biztos hogy biztonságos". 

A kettéosztott, kontrollált és biopolitikába változott világ egy másik sajátossága a felgyorsult transzhumanista tendencia:  online oktatás, online konferencia, online kutatás, online szülinap, online ünnepnap, online egyház, online vásárlás, online mozizás, online sport, online jóga, online szerelem, online élet. Musk és a transzhumanisták új, fetisizált Szentjei online templomokká tették a Z generáció Facebook csoportjait, ahol az új, traszhumanista világ viziója sejlik fel egyelőre bizonytalan, csak sejthető valóságában. Shoshana Zuboff által leirt kapitalista megfigyelés-világ és Harari által vizonált "feleslegesek tömege" és munkanélküliek óriási száma sajnos egyre inkább a valóság részévé válik. A traszhumanista hajszában viszont a nagy kérdés: mi lesz velünk, humanistákkal, a régi világ őrzőivel?

Kicsit olyan ez, mintha Cato Maior világából nézné valaki Róma felemelkedését és átváltozását. A tranzit-korok sajátossága, hogy egy része a társadalomnak nehezen alkalmazkodik és egy ideig ellenszegül, keresi önmagát a radikálisan új világban. Mikro-világokba menekül, ahol a régi világ apró szeletei vagy illuziója még megtalálható: egy parkban, a természetben, egy kis faluban, egy-egy hasonlóan gondolkodó, kis közösségben. Most az átmeneti állapotok korát éljük, ahol transzhumanisták és humanisták, oltásmániások és oltásellenesek feszülnek egymás ellen. Akik pedig valahol a kettő között, külsőként próbálnák személni ezt a jelenséget, nehéz helyzetbe kerülnek, mert a harc, a háború sajnos beszippantó erejű. 

Pedig jó lenne egyféle posztmodern Mózesként, a régi világ utolsó generációjaként még lenézni a Hegyről, megőrizni az elmúlt 30-40 év élményeit, mert ebben az Új Kánaánban nem tudom, be tudunk-e lépni mi, humanisták. 

Reméljük, valahogy igen.