A Facebook - mint megannyi más big tech cég - a világ egyik vezető hatalma. Vagyona jóval több, mint a harmadik világ bármelyik államának, lakossága meghaladja Kináét és Indiáét, forradalmakat, lázadásokat ott szerveznek, politikusokad buktat meg és a világ legnagyobb hatalmú elnökét, az akkor még hivatalban lévő amerikai elnököt is letilthatja, letörölheti, elnémithatja. Egy cég, amely milliók teljes mozgásterét, szokásait, vásárlási, társalgási, kedvelési és szerelmi életét és habitusát algoritmusokkal figyeli és alakitja, hogy a big data és a dataizmus bűvöletében aztán új embereket faragjon a maga hasonlatosságára és hasznára. A teremtésnek és a világformálásnak ez az új, digitális dimenziója és veszélyei már sokak számára feltüntek. A Social Dilema cimű film megtekintése után jómagam is eldöntöttem, hogy törlöm az applikációt a telefonról és minimalizálom jelenlétem ott. Két-három hétig ment. A függőségem egyértelművé vált, nem csak személyes szinten, de intézményi, munkaköri szinten is: diákcsoportok, tanszéki oldalak, tudománynépszerűsitő munkám számos aspektusa köt oda. Igy alakult és az elmúlt 12 évem feltehetően néhány gigabájtnyi információt adott már a tech-óriásnak, korunk Molochának. Ilyen ez.
Függőséget okozó algoritmusain és határtalan neoliberalizmusán túl persze, a Facebook az elmúlt években új dimenziókat és társadalmi jelenségeket is felkarolt, nevezetesen a political correctness néven ismert PC-terrorizmus legvadabb formáit. Olyan szintre hág a digitális világ érzékenysége és gondolatrendőrsége, hogy egyes országokban már büntetni akarják az embereket a Facebookos kommentjeik miatt. Van aki egyenesen börtönnel büntetné a digitális, online világ átlagos kommentelőit, miközben több százezres tömegeket vonzó politikusok, üzletemberek és sarlatánok százai és ezrei fizetett oldalaikon minden gond nélkül virágoznak és manipulálnak. Ahogy ez lenni szokott, minden kontroll-rendszerrel és tömeg-ellenőrzéssel, most is a kisembereken csattan az ostor. Ritka kivételként - például Trump eklatáns esete - a PC kultúra (többnyire szélsőbaloldali jelenség) nagy ellenségeivel is leszámol a Facebook, bár erre sokkal kevesebb példát láttunk eddig. Az esetek döntő többségében az átlagos, vagy pár száz, pár ezer fős követőtáborral rendelkező embereket tiltogatja le az algoritmus vagy az amögött álló horda, akiknek hálózata egy izgalmas téma lehetne. Egy-egy poszt, komment vagy beszélgetés, tartalom feljelentése esetén elvileg egy algoritmus és azt követően egy élő ember - vagy egy csapat (?) - dönt arról, hogy a "bűnt" elkövetett személyt eltiltják-e a digitális élettér lehetőségeitől. A büntetés legtöbbször 24 órás, ám ha néhány hónapon belül további feljelentéseket kap az illető, akkor 3 napos, 7 napos majd 30 napos büntetést kapunk. Ez utóbbi a "Facebook jail", azaz a Facebook börtön.
Nekem idén a digitális büntetések mindegyike kijárt, igaz, két posztom miatt azonnal a 7, majd a 30 napos börtönt kaptam. Irásaimat, gondolataimat jelenleg 4100 ember olvassa vagy követi saját oldalamon és 3000 további az általam igazgatott öt, többnyire szakmai vagy tudománynépszerűsitő oldalon. Ez már egy olyan tömeg, amelyben egyértelműen akad néhány kedves emberke, akinek egyetlen célja - a jó kis román történeti hagyományt követve - hogy figyeljen és amikor csak tud kapni az alkalmon, jelentsen, feljelentsen. Manapság már nem "pártelnöknek" vagy főtiszteknek (vagy nem csak), hanem a digitális láthatatlan hadseregnek, amelynek néhány távol-keleti vagy dél-kelet ázsiai katonája végül automatikusan letilt, eltilt a szólás szabadságától, a legtöbb esetben természetesen teljesen indokolatlanul.
Július környékén akkor kaptam 7 napos eltiltást, amikor posztoltam Emil Boc elhiresült nyilatkozatáról egy rövid kis szöveget a translatio imperii fogalmáról és arról, kik vallották a történelemben azt, hogy ők Róma egyedüli örökösei. A rómaiság évszázadokon átivelő metahistorikus kontinuitásának hite egy kalap alá helyezi Nagy Konstantin császárt a bagdadi kalifával, török szultánnak, orosz cárral, Napoleónnal, amerikai elnökökkel és persze a XX. század két legismertebb fasiszta diktátorával. Nevüket azonban leirni - különösen Emil Boc társaságában - úgy látszik, hogy nem szabad. Egy történelmi elemzést tehát már nem lehet kiirni.
Ezen túlmenően, 2021. október 5-én vehemens vitába keveredtem Gabriel Preda oldalán egy Sorin Camner nevű, enyhén szólva gyanús alakkal, aki nem kevesebbet állitott, mint "minden oltatlan antiszemita". Ezt a logikátlan és felháboritó, önmaga transzgenerációs traumáját mindenkire, úton, útfélen kivetitő kommentet nehéz volt szó nélkül hagyni. A feljelentés szerint pedig egyértelműen a PC gépezet aktivizálódott - feltehetően úgy, hogy az eredeti nyelvi közeget se értette a feljelentést követő döntést meghozó egyén (vagy algoritmus?).
30 napon át tehát elhallgattattak. Végül is, szerencse: életem egyik nagy kötetét irom, ennek a felforgató, kevés alvással járó hónapnak a nagy munkája mellett végül is jó, hogy Románia történetének ebben a kritikus hónapjában legalább nem kell idegenekkel, elmebetegekkel és propagandistákkal viaskodnom. A jelenség disztopikus jellege azonban nagyon aggasztó: a Facebook gondolatrendőrsége, önjelölt erkölcsi, morális, "fact checked" mércéje egyre durvább dimenziókat dönget és mostmár a valós életbe is beleszól. Ebben a harminc napban (amely egyébként csak november 5-én jár le) nem tudtam semmilyen szakmai eseményt (2 nemzetközi konferenciát szerveztem pont ebben az időszakban), semmilyen hirértékű és szakmai csoportok számára releváns fotót, hireket megosztani. Mindeközben a több ezer emberre negativan ható szélsőjobbos és szélsőbalos csoportok propagandisták busásan fizetett oldalaikon öntik a mérgező szövegeket az emberekre, szitva a gyűlöletet és épitve a globális Milgram-kisérletet, amely Kina-méretűvé lett. Történik mindez úgy, hogy a szinte biztosan laborból szabadult (vagy kiszabaditott) virus őshazájában - állitólag - már 15 hónapja nincs járvány. Fel is épült a járvány feletti győzelmet hirdető wuhani covid-múzeum. Ki érti ezt? Valaki biztos hazudik, de szerencsénkre Kronosz mindig az igazság mellett áll: előbb, utóbb minden kiderül.
November 5. után visszatérek a Facebookra, de a kommentálást abbahagyom hivatalos oldalammal. Sok értelme amúgy sincs, a Milgram-kisérletnek csak big data adathalmazt szolgálunk, semmi értelme az átlagember szempontjából - Zuckerberg abból is csak gazdagodik. Minden komment centeket hoz neki. Ma az adatforgalom az új arany, a chip pedig az új kőolaj.
Személyes oldalamra és szakmai oldalaimhoz több adminisztrátort rendelek, amely megelőzi majd, hogy a következő letiltások esetén a gondolat szabadsága is elnémuljon.
Olyan világ jön, ahol a totális kontroll, a dataizmus és pszicho-, valamint biopolitika átveszi az uralmat immár globális szinten. Ahogy a kortárs svájci-német filozófus, Byung-Chul Han irja:
"Az egész digitális kort az élet mérhetőségének és számszerűsithetőségének hite uralja. A számszerűsitett én is ennek a hitnek hódol. A testet szenzorokkal látják el, amelyek automatikusan számokat termelnek. Még a lazitásnál is a teljesitmény és a hatékonyság számit. A puszta adattömeg azonban amely eközben felhalmozódik nem válaszol a kérdésre: ki vagyok én? Az ént az értelmetlenségig adatokra bontják. Az adatok és a számok additivak, nem narrativak. Az értelem viszont a narráción alapul, az adatok az értelemnek csupán a hiányát töltik ki.". A narráció, a mesélés tehát alapvető, hogy a transzhumanista korban a humanisták túléljük a szemünk előtt siettetett jövőt.
Mesélni fogunk, nem hagyjuk abba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése