Top 10 Róma: szubjektiven

Elég nehéz Rómát tiz fogalomba sűriteni, de egy kedves ismerősöm kérésére mégis megtenném. Kiválasztani néhány havi római élet legszebb emlékeit, apró pillanatokat egy örök városból és egy szubjektiv lencsén keresztül beletekinteni abba, amiról annyi költő, utazó, iró és politikus regélt már. Rövid és személyes mustra egy Örök Városról.

I. A legszebb tér 

Számomra minden kétséget kizáróan a Piazza del Rotonda, a Pantheon tere nyerte el ezt a megtisztelő cimet. Első találkozásunk 2010 tavaszán volt, amikor eltévedve a narancsillatba burkolt, kora reggeli utcácskákból egyszer csak teljesen véletlenül nekibotlottunk a kupolájával, kerekeded alakjával, óriási gránitoszlopaival mindent uraló, Pantheonba. Azóta akárhányszor látom, megkönnyezem. Gránitoszlopai, amelyeket Egyiptomból cipeltek hajók, elefántok és fene tudja hány római katona vagy rabszolga ma is simogatnivalók. Annyira nagy és annyira szép ez az épület - a valaha épült legnagyobb cementkupolájú templom - hogy belépve oda semmi se számit már. A tér is gyönyörű, aranyos, kicsi és tele élettel: van egy kötelező obeliszk is (lehet számolni, hogy a 12 -ből ez épp a hanyadik a várostúra folyamán), állandó zeneszó, sok turista, részegség, óriási fagyik, Thomas Mann ablaka, galambok, egy - egy sirály, pizza illat és sok fotós. Minden, ami Róma. 

II) A legszebb park

Bár koszos, büdös, milliók által lakott és bejárt világváros, megszámlálhatatlanul sok park van a városban, ami élhetőbbé és lüktetőbbé teszi. Ez mindig is igy volt, hisz az arisztokrácia - amely a római kortól napjainkig  - mindig szeretett elzárkózva élni a köznéptől, óriási palotákat és azt körülvevő zöldövezetet hozott létre. A sok nemesi park közül bár a legnépszerűbb a Borghese Park, számomra mégis a Pamphilj család parkja nyerte el a "legszebb" cimet. Hatalmas, sok pálmafa, leirhatatlan zöldség, távol a város zajától, kevés turistával, rengeteg sétálóutcával. Kellően nagy, hogy akár el is tévedjünk és meglepetésszerűen bukkanjon elénk egy barokk palota. Tele szép emberekkel, sirályokkal és néha citrommal is. 

III) A legszebb domb

Szinte szentségsértés választani a hét dombra épült Városban egyet a dombok közül. Ám mivel már a római korban is rég kinőtte önmagát a hét domb közül - és eleve, a hét domb is eltűnt az ókori városarculat - tervezés közepette - igy bátran megtehetem ezt. Bár az Aventinus apró utcái, nagy villái és gyönyörű fái is lenyűgözőek, számomra itt a nyertes a Janiculum (Gianicolo). Egykor a Birodalom minden szegletéből ide vándorolt népességek - zsidók, sziriaiak, palmyr és távol keleti kereskedők - lakták ezt a dombot. Egy kivételes szentélyt is hagytak maguk után, amit fene nehéz a Dandolo daloló nevű uctájában megtalálni, de ha megvan, öröm. Garibaldi itt vivta csatáját Rómáért és manapság itt gyűl össze az ókor iránt érdeklődő értelmiség krémje: itt van az amerikai, a finn és a spanyol akadémia székháza is, mind jeles ókoros könyvtárakkal. A kilátás, a domb kellemes lejtése, Garibaldi szobra és a sok pálmafa teszi különlegessé ezt a helyet. 

IV) A legjobb fagyizó 

A város tele van fagyizókkal. Ez érthető, hisz a világ minden táján a "gelato" olasz fogalom, a fagyi pedig csakis itt lehet olyan krémes, finom és izes. Mindenhol máshol - főleg egy rövid római tartózkodás után - a fagyi már csak utánzatként fog olvadni a szájban. A legjobb fagyizót kiválasztani pénztárca kérdése. "Szegényeknek" a legjobb és legmonumentálisabb azonban vitathatatlanul a Della Palma fagyizó. 150 iz várja az oda betévedőt. A legnehezebb a választás és esély sincs még fél év alatt sem, hogy az összes fagyit kipróbáld, mert minden nap vannak "extra" izek. 

V) A legszebb kupola

Ha a város számos kilátójából rátekintünk Róma arulatára, tucatnyi óriási kupolát fogunk látni. Ott fog magasodni Borromini Sant'Ivo csavart kupolája, a kecses Szent András kupolája, a Pantheon dagi és összetéveszthetetlen monumentális teteje...mégis, egy, nagy mindent visz: a Szent Péter bazilika kupolája. Nemcsak a legmagasabb és legnagyobb átmérőjű kupola, amely templomot diszit, de számomra - az eddig látottak közül - a legszebb is. A téren észre sem lehet venni, nem is igazán érvényesül fél kilométers távolságon belül. De oldalról, a januculumról vagy épp a Fornaci utca felől este, reggel, délbe, esőben, szélben - mindig - monumentális. Nem győztem betelni vele. Magával ragadott. Michelangelo mesterműve jelzi ennek az embernek a géniuszát és egy olyan kornak állit emléket, ahol az esztétika még tudott barátsággal párosulni a monumentalitással, gazdagsággal és hatalommal. 

VI) A legszebb városnegyed

Ha a Gianicolo a legkedvesebb domb, akkor a Trastevere a legkedvesebb városnegyed számomra. Augustus császár egykori XIV. régiója, a bevándorlók, kereskedők, a leszegényebbek és leggazdagabbak  viskóinak és villáinak helyszine ma egy élettől kirobbanó, állandóan nyűzsgő, szines világrész. Van itt a világ minden emberéből egy kevés, finom pizzákkal, pastákkal, tavasz örök illatával. A kis utcákban nyűzsölődő turistákat már csak a köztük futkározó robogók és az olasz szó mindent elárasztó muzsikája tudja felűlmulni. Itt elmerülhet az ember az ökumenikus kórus énekében a Santa Maria in Trasevere ódon templomában, de csakis itt eheti a legjobb pizzát a városban. Ha pedig figyelmes, a szép szemek mindig valakire rácsillognak a Trastevere éjszakájában.

VII) A legszebb sétám

Sétálni sok helyen lehet Rómában. Parkokban, aprócska utcákban, paloták között, a korzón, nagy főtereken, dombokon. Mégis, valamilyen egészen más hatása van a város legrégebbi utján, a Via Appián sétálni egy csendes, kocsiktól mentes szombati napon. Amikor túlvergődi magát az ember a Via Appia Antica első felén - amely valóban, kegyetlen séta a sok kocsi miatt - elérkezik oda, ahol az idő nem úr. Csak sirkövek, ódon feliratok, Róma egykori nagyjainak, feltörekvő szabadosainak, szónokainak és vezetőinek sirjai és emlékei. A fák itt is hatásosak és a hatalmas kövek, amelyeket a sok szekér, autó és láb fényessé csiszolt jelzik az appiai út korát. Nekem itt sétálni -ráadásul kellően költői társaságban - egy szeptemberi, későnyári napon, örök élmény marad.

VIII.) A legszebb múzeum

Elég nehéz egy régészet és ókortörténet iránt érdeklődőnek kiválasztani egyet a sok múzeum közül. Mégis, az épülethez és látogatásához kötődő emlékek és az ott kiállitott tárgyak csodaszépsége miatt nekem menthetetlenül a Palazzo Massimo alla Therme a kedvenc római múzeumom. A tágas terek, részletes bemutatása a tárgaknak, az egykori villák szines termei, gyönyörű freskói és a görög - római szobrászat gyöngyszemei nemcsak mennyiségi, de - ami Rómában ritka - minőségi kivitelezésben tárja elénk a város és a Birodalom legszebb emlékeit. 

IX) A legszebb templom

Rómában becslések szerint több, mint 800 templom van (és ebbe csak a ma is álló, keresztény templomokat számolják be). Ezek közül kiválasztani a "legszebbet" gyakorlatilag egy értelmetlen dolog, de mint ahogy ez az egész lista az én véleményemről és élményeimről szól, igy ez is ide tartozik. Számomra ezt a cimet az Il Gesú kapja, amely ugyan csordultig barokk, de az úgy tud lenni, hogy megmaradt esztétikusnak és csodálnivalónak. A naponta fél órán át megvilágitott templom és a megvilágitást emgelőző fényshow valóságos szinházi előadássá, kattarzisélménnyé teszi a látogatást.

X) A legjobb könyvesbolt

Számos helyen lehet könyvet vásárolni - kétségtelenül, a Porta Portese vasárnapi zsigvásárai is versenybe szállhatnánk a "legjobb" cimért, nekem mégis a legérdekesebb hely a Victor Emmanuelle hid mellett található könyvesbolt volt. Nemcsak antikvár, régi illatú, igazi ritkaságok (például Lanciani Forma Urbis Romae) de új könyvek, olcsó giccsek és recycle bar szabású kávézó, teázó is egy helyben köszönti az oda betévedőt. Épp csak a nevét felejtettem el a könyvesboltnak, de legközelebb azt is megnézem.

Róma, az örök város: első impressziók

Rég készültem már egy bejegyzésre, ahol barátaim temérdek kérdéseire tömör és lehetőleg kultúrédes választ tudok adni arról, milyen is az élet az örök városban. Elég nehéz lesz összefoglalni két olyan hetet, amelyben megközelitőleg 100 km -t sétáltam, közel 30 helyet pipálhattam ki az általam kijelölt hosszú látványosság - listán és közel 3000 oldalt fényképeztem a világ egyik leggazdagabb régészeti könyvtárában. A fáradtság úgy ül ki az arcomra, mint Göethének vagy annak a közel két tucat kalandornak, akiknek római élményeiket megtaláltam összefoglalva egy nagyon aranyos kis angol nyelvű könyvesboltban. A város a kultúrára éhes embereknek egy kincsesbánya. A római kor, a pápák uralmának emlékei, a barokk paloták és a Risorgimento emlékei minden sarkon ott leselkednek ránk, szinte várva egy -egy lehulló zöld moha alól a csodálkozó arcokat. Az utcák ezreit járva már nem is csodálkozunk azon, hogy Thomas Mann a Pantheonnal szembe választotta ki lakását, vagy Aba Novák Vilmos festőiskolát hozott itt létre. Ahogy azon sem csodálkozunk, hogy a barokk kortól a romantikán át minden kor adott egy helyi festőt, költőt, irót aki megénekelte ezeknek az utcáknak a történetét, legyen szó a Trastevere festőiről vagy az EUR furcsa vidékeit megéneklő Passoliniről. 

Az első napokban természetesen az éppen (még) aktuális lakóhelyem környékét fedeztem fel, hisz igy dukál ez:  hol vásárol az emberfia, mit esznek itt, hol lehet telefonszámot venni és hogyan lehet a vilávégéről a világ köldökének számitó fórumokig vagy könyvtárakig eljutni. A kérdésre a választ néha azóta is felteszem és mérgesen keresem. Rómában ugyanis - bár öröm gyönyörködni az épületekben, emberekben, szokásokban, szinekben és szagokban - a tömegközlekedés erre bőséggel ad "lehetőséget", az ugyanis siralmasan lassú és kaotikus. Amikor fél órát kell gyalogolni a buszig, amely aztán fél órán át tolakodik a motrok, biciklik és furikázó kocsik sorában hogy elérjen a legközelebbi metrómegállóig....már csak az olvasás és a zene segit. Mivel nemcsak a föld felett, de különösen a föld alatt elképesztő mennyiségben és minőségben tömörül az ókor, érthető, hogy a városban csak két metróvonal van (egy -egy megállóban, igy a Cipróban is római szarkofágot csodálhatunk meg, bár soha egy érdeklődőt sem látok a paraván előtt). A harmadik most készül 3 milliárdból - valószinüleg pesti sebességgel, óriási kárt okozva a régészetnek és az emberiségnek. Két hét még nem volt elég, hogy megszokjam, Rómában az idő valóban örök, itt a napsütés, a szép bőrszin, a pálmafák, a beszéd szépsége és élvezetes művelése - megélése, ahogy Ritoók Zsigmond mondta - az emberek agyára ment. Annyira más az emberek mentalitása, hogy ezt egy Közép - Európában, protestáns szigorral nevelt jómagamnak elég nehéz megszokni. A késés általános, mitöbb, itt természetes. Az adminisztráció olyan kaotikus, mint a janiculumi sziriai szentélyt benövő burjánzó. Az utcán bármikor elüthetnek (különösen ha zöld jelzésnél mész át) és azon a helyiek meg sem botránkoznak, ha a járókelők között hajt el egy robogó. Az emberek alapjában véve nem túlságosan kedvesek, különösen hétfőn reggel...és amúgy sem. Engem rendszeresen néznek koldusnak, kéregetőnek, ha kérdéssel fordulok hozzájuk, amin nem is csodálkozok, a város tele van román, indiai, pakisztáni koldusokkal és furcsábbnál furább emberekkel. Románból valóban sok van, garantáltan több román szót hallottam itt, mint Székelyföldön. Többségük egyértelműen nem turista, bár olyannal is találkoztam. Magyar is akad rengeteg - ha itt élnek már néhány napja, azonnal sznobokká vagy undoritóakká válnak, viszont amig turisták, nagyon aranyosak. Az olaszokról egyelőre nem is irok, túlságosan sok impresszió ért velük kapcsolatban, ők megérnek egy teljes bejegyzést.

A bejárt tájakról, emlékekről röviden: leirhatatlanok. Ezzel el is ástam a blogom és ennek a bejegyzésnek a létjogosultságát is, de kétlem, hogy a több ezer (valóban, több ezer!) várostúráztató és városbemutató könyvet, monográfiát, szintézist felülmúlhatom saját élményeimmel. Megirták már százak versben, regényben azt, milyen a Doria Pamphili család villája körül kialakitott ligetben sétálni, milyen egy kis utcából kiruccanva a Pantheon monumentális homlokzatát meglátni vagy a Santa Maria in Trastevere ókeresztény feliratait böngészni nagy áhitattal. Leirni a hangulatot, amit a több tucat lejárt kilóméter, a százszámra megismert új útca, vagy az olasz fagyi ize ad egy -egy könyvtárazás utáni esti sétának...nem lehet. A város még mélyen éli a turistaszezont, ezt a helyiek a legjobb periódusnak nevezik, "vénasszonyok nyarának". Ezt érezni is lehet, nemcsak a 25  -30 fokos hőség és kellemes szellők miatt, de az utcákat megtöltő turisták tömege miatt is.

Számomra a legérdekesebb  - és turisták által nem igazán látogatott hely kétségtelenül a Trastevere kis utcái, az ottani spanyol nagykövetség épülete mellől nyiló gyönyörű kilátás és a zóna adta kultúrális sokszinűség jelentette. Ez a vidék, már Augustus császár korában is a kultúrális szokszinűség helye volt: amikor a 8 -as villamosra felszálló bangladeshi, pakisztáni vagy éppen román szegények szagát érzem, eszembe jut, hogy itt vagyunk a janiculumi dombon, ahol már 2000 évvel ezelőtt is sziriaiak, palymr, arámiai, zsidó közösségek - magyarán bevándorolt, a rómaiaknak is furcsán ható, "más" emberek - éltek. A szines, szokszinű, kultúrájában, nyelvében radikálisan más világ hagyatéka tehát ma is él, és ez óriási hitelességet ad a környék több ezer bevándorlójának - még ha ők nem is feltétlenül tudnak erről. Nagyon érdekes még a Citta Universitaria is. Ez Kolozsvárról nekünk kicsit hiányzott, legfejlebb a Hasdeu (Kőkert) adta ezt a hangulatot, bár nem hasonlitható semmihez az, amikor egy helyen találunk könyvtárakat, egyetemi épületeket és bentlakásokat is. Egy helyen van a mérnöki kar és a filozófia, a matematika és az epigráfia is. Ez az igazi interdiszciplinaritás, ahol Bartókról tudtam beszélni egy muzikológus szépséggel (múzsai...) és ahol a görög feliratok mellett rögtön a vallástörténeti tanszékre fordulsz. Kiráz a hideg...különösen akkor, amikor megláttam Jancsó Miklós "Szegénylegények" cimű filmét reklámozó plakátot.

Szép természetesen az összes templom...Bernini szobrai, a folyékony márvány, amihez a világon semmi se fogható. Gyönyörű. Nem is szaporitom a szót....

Sokszor érzem, hogy a kultúrsokk annyira nagy itt, hogy nem tudom eléggé kifejezni a hatásukat. Mit is kezdjek ezzel a sok világörökséggel és impresszióval? Jobb időkben az emberek erről festettek, irtak. Manapság lehet, hogy megteszi egy szerény blog is. Tudományos téren is sokkal több kérdést tudok feltenni, a gazdag bibliográfia miatt pedig sokkal több érdekes téma jut eszembe, ami a kutatásra is termékenyen hat.

A következő bejegyzések már tematikusak lesznek, Róma egy – egy nevezetességét fogja bemutatni, saját élményeimmel, meglátásommal fűszerezve.