Napoca, az ókori Kolozsvár II. Hová lettek a dákok?

Second part of the story of the Roman city of Napoca. While in the first part I presented the historiography of the research and how local memory preserved the Roman city under Cluj, in this part I try to answer on the secular question: where are the Dacians in Napoca?

Görög és latin források sokasága említi, hogy közvetlenül a római hódítás előtt a mai Erdély területén a trákokkal és gétákkal rokon népesség, a dákok éltek. A „rokonságról” talán eleget mond az, hogy az ókori görög szerzők többségének olyan általános és nemegyszer felületes tudása volt az Európa perifériáján élő népességekről, hogy azokat fej nélküli, hasukon óriási szemmel elképzelt lényeknek nézték. Függetlenül attól, hogy milyen nyelvi vagy kulturális rokonság állapítható meg a Dunától északra élő dákok és a már Hésziodosz által is megénekelt folyó déli részén élő sokfajta trák népesség között, az ókori etnográfiai jellegű leírások azonban mind kiemelik, hogy a mai Erdély területén valóban, a dákoknak nevezett népesség élt. Ez a népesség azonban számos kisebb-nagyobb

Dák települések feltételezett topográfiája

törzsből állt, amelyek időközönként – így elsősorban Burebista és Decebal királyok uralkodása idején – egy viszonylag egységes államentitásba tömörültek a domináns hatalmi csoportosulás késztetésére. A dák törzsek és települések nevei elsősorban a görög származású Kr.u. II. században író Ptolemaios földrajztudományi munkájának köszönhetően maradt fönt. A dákok gazdag kultúrájáról – bár rengeteg kétes forrás terjeng a mai köztudatban és vált a szélsőjobboldali román történetírás egyik vesszőparipájává – egyre több, hiteles régészeti forrás tanúskodik. Közismert ma már, hogy ezek, a több törzsből és etnikumból, de valószínűleg hasonló tárgyi kultúrával, társadalmi struktúrával és településrendszerrel rendelkező népességek erődített települések (dávák) és városias jellegű, kistelepülések (protourbán telepek) formájában éltek egy Erdélynél jóval nagyobb területen. A romániai történetírás és régészeti kutatások elsősorban az erődített várakat és a két dák háborúban kulcsszerepet játszó hátszegi erődítményeket kutatták amelyek irodalmi forrásokban és Traianus oszlopán is láthatóak – így érthető, hogy ezek ma már a világörökség részét képezik. Ám nem minden dák település volt hasonlatos a Gredistyei dák fővároshoz, Sarmizegetusa Regia monumentális építményeihez, templomaihoz és a hátszegi erődítményekhez. Az ott alkalmazott külföldi építésmód és kézműves technika jól jelzi, hogy ezek a települések egy rövid időszak elit csoportjának és egy hatalmi entitásnak a reprezentatív központja, centruma volt. Ezzel szemben, a Kárpát-medence és környékének minden szegletében lehettek apróbb, falusias vagy protourbán települések, ahol néhány száz dák élte hétköznapi életét.

Ezek egy részét – elsősorban a Szeret menti városokat, így a híres Piroboridávát – azóta

Argedava hipotetikus rekonstrukciója

sikerült régészetileg is azonosítani. Piroboridava (ma Galați megye) esete jól mutatja, hogy nézhetett ki egy átlagos dák település: mintegy 310 kisméretű, 10 és 30 m² területű házakból álló település tárult fel a régészeti munka során. A házak többsége két szobából állt, akadt néhány nagyobb, három térből álló, kemencével ellátott ház is. A település bizonyos részein földbe mélyített, szegényes házakat is sikerült találni, ami jól jelzi egyrészt a település változatos épülettípusait, másrészt utal különböző társadalmi rétegek jelenlétére is. Ugyanitt sikerült azonosítani például a településhez tartozó fémfeldolgozó műhelyt is. A ritka gazdagságú településen találtak olyan kerámia töredéket is, amelyen görög és latin betűket karcoltak egy helyi tál peremére. Ez – ahogy számos más éremlelet és dák kincs is jelzi – a helyi lakosság jóval a római előtt és azt követően is élénk gazdasági és kulturális kapcsolatban állt a görög-római és sztyeppei népekkel is.

 Ptolemaios görög földrajztudós több dák városias településről is beszámol Erdély területéről, megadva azoknak földrajzi pozícióját is, igaz, a ránkmaradt kiadásokban ezek eltérő számokkal jelennek meg. A Ptoleimaios féle rejtélyes település-listából kevés dák települést sikerült eddig régészetileg azonosítani. Ezek közül azonban kiemelendő az Arcobadara vagy Arcobada (Ἀρκοβάδαρα) nevű falu (“bada – a dávával ellentétben talán falvat jelent). Ez a mai Beszterce megyei Alsóilosva határánál lévő település még a Kr.u. III. század közepén, alig húsz évvel a rómaiak kivonulása előtt is őrizte az eredeti dák település nevét. A görög földrajztudóstól azt is megtudjuk, hogy amikor Traianus császár Kr.u. 106-ban végérvényesen legyőzi Decebal seregét és fokozatosan bevonul dél-Erdélyből egészen a mai Szilágy megye északi határáig, még számos dák települést és törzset talál itt. Az akkori dák régiók egy része települések neveit viselik (Predavenses, Potulatenses, Albocenses), míg mások a környékükön élő törzsekét (Anarti, Teurisci, Costoboci, Apulii, stb.).

Menekülő dákok a második háború után

A rómaiak alig két évvel a győztes csata után elértek a háromszáz kilométerrel északabbra fekvő vidékekre, megépítve a későbbi provincia fő ütőerének számító császári útvonalat, elkezdve az erdőirtást, új, ideiglenes katonai táborokat és településeket hozva létre. Egy olyan, több ezer katonát mozgósító, tökéletesen megszervezett gépezet mozgott az egykori dák törzsek világában, amely akkor már fél Európát meghódította és a birodalom határait kiterjesztette a ködös Avalontól a forró arábiai sivatagig. Túl sok meglepetést nem okozott tehát a rómaiaknak a mai Kolozsvár környéki dombok és hegyek, valamint a Kis-Szamos völgye sem. Dákok ezen a környéken is éltek, erre utaló nyomokra bukkantak Egeres-gyártelepen és Szamosfalván is, de kisebb-nagyobb dák leletekre bukkantak a megye további 25 helyszínen is.  A régészeti adatok arról tanúskodnak, hogy Kolozs megye területén már 2 évszázaddal a rómaiak érkezése előtt is éltek dákok, igaz, ezeknek a korai leleteknek a pontos kontextusát ma már nehéz rekonstruálni. Az sem ismert, hogy a mai Kolozs megye területén létező dák települések és várak milyen kapcsolatban voltak, volt –e köztük bármilyen hatalmi, törzsi, gazdasági kapcsolat.

Ami bizonyos, az az, hogy Kr.u. 108-ban az Ajtony mellett felfedezett római mérföldkő már arról

számol be, hogy a mai Torda és Kolozsvár közötti római út elkészült. A két modern település a római feliraton Potaissa és Napoca néven szerepel. Mindkét név egyértelműen dák eredetű, tehát nem latin. Azt viszont mindkét esetben nehéz lenne megmondani, hogy ez a két név az ottani dák telepre vagy a környéken élő törzsre utalhat.

A mai Kolozsvár területére érkező rómaiak tehát bizonyosan találhattak itt dákokat, hisz erre utal a dák eredetű Napoca név is, amelyet számos ókori forrásból, így a Tabula Peutingeriana nevű térképről, Ptolemaiostól és Ulpianus ókori szerzőktől is ismerünk. Az viszont, hogy hol is terült el ez a dák település, sajnos másfél évszázados kutatás után is rejtély maradt. A humanisták és felvilágosodás korabeli magyar írók, így Huszti András is meggyőződéssel írta, hogy a rómaiak Kolozsmonostoron találtak dákokra, „akiknek ott volt ősi vára vala”. Ám a XIX. század vége óta tartó epigráfiai és régészeti kutatások sajnos semmi olyan biztos adatot nem szolgáltak, amely egy kiterjedt, a Piroboridavához hasonló dák településre utalnának. A dákok előszeretettel éltek dombokon, magaslatokon, míg a rómaiak rendszerint völgyekben, folyók mentén alakították ki civil településeiket. Ezzel magyarázható az is, hogy Porolissum és Apulum római erődjei mellett kialakult települések nem dombon, hanem azok alatt, néhány kilométerre az egykori dák váraktól helyezkedtek el.

Sokáig feltételezték, hogy a 108-ban még létező dák település, Napoca valahol a Fellegvár környékén létezett. Már-már régészeti legendaként kerül rendszeresen idézésre Virgil Vătășianu neves művészettörténész fellegvári kutatása, aki – állítólag – dák kerámia töredékekre bukkant a Fellegváron. Sajnos az egykori osztrák erődítmény építésekor minden bizonnyal elpusztult az utolsó nyoma is egy esetleges dák telepnek vagy erődítménynek, így ennek kutatása ma már szinte teljességgel kizárt. Ugyancsak kevés bizonyítékkal rendelkezünk a Főtér környékén 1941-ben történt régészeti ásatásokról, amelyek – Bodor András szerint – forrásként szolgáltak egy esetleges dák település létéről. Nem tűnik valószínűnek az sem, hogy a szamosfalvi dák telep neve lett volna Napoca, hisz az a mai Óvár környékén kialakult első római településtől mintegy 6 km távolságra helyezkedik el. 1912-ben a kolozsmonostori ásatások alkalmával azonban valóban sikerült egy vaskori település nyomaira is bukkanni, ami érdekes módon, igazolhatja Huszti András és a legkorábbi antikváriánus irodalom feltételezését, miszerint a dákok Napocája Kolozsmonostoron lenne. Érdekes leletre bukkantak a legutóbbi belvárosi ásatások során, a Sora bevásárlóközpont alatt is, ahol három, rendkívül jó állapotban megmaradt kézzel készült korongolt kerámiára bukkantak. A feltáró régész szerint ez, a római város előtt a földben hagyott emlékanyag utalhat arra, hogy az egykori római Napoca területén is létezett egy dák telep.

Az Óvár környékén kialakult római település – amely, szokatlan módon, kizárólag civil település volt, bizonyított katonai jelenlét nélkül – tehát valamikor Kr.u. 108 után jöhet létre. A római település (vicus) első 15 évében nagy valószínűséggel a környéken élő dákok tehát együtt éltek az újonnan

érkezett rómaiakkal, akik elsősorban a szomszédos Pannónia, Noricum területéről érkeztek hozzánk, igaz, már a legkorábbi időkből is ismertek kis-ázsiai, azaz a ami Törökország területéről idekerült galitiai közösségek is. A mai belváros területéről származó kerámia-anyag mintegy tíz százaléka készült olyan módon és tartalmaz olyan diszitőelemeket, amelyek utalhatnak – de nem bizonyítják egyértelműen – a dákok helyi jelenlétét vagy legalább a római lakosokkal való kereskedelmet.  Nem sokat segítenek a feliratok sem, bár az egyik óriási fejtörés okoz a történészeknek immár négy évszázada.

A ma már elveszett, Szamosközy István által még a város hídja melletti várfalba beépített sírfelirat (CIL III 867) két fiatalon elhunyt fiúnak lett állítva. Az egyikük, Publius Aelius Traianus 28 éves korában halt meg, míg Aelius Liber 3 éves korában halt meg. Mindkettőjüknek állította a halotti emlékművet Publius Aelius Dacianus, aki Napoca, a római város (colonia) elöljárója volt. A

családnév arra utal, hogy valamikor Hadrianus császár idején (Kr.u. 117-138) kaptak állampolgári címet. Amennyiben a Dacianus cognomen valóban a dák eredetre utal (az egész Római Birodalomban ez az egyetlen ilyen név,), akkor lehetséges, hogy Dacianus egy olyan dák család első tagja volt, aki római állampolgárságot kapott. Egyedülálló neve unikális forrása maradt egy kultúrának, amely bár valószínűleg még sokáig jelen volt a rómaiakkal való kereskedelem miatt, de rejtélyes módon eltűnt a történészek szeme elől.

Mindezt alig 1-2 évtizeddel azután történt, hogy a rómaiak megérkeztek a Kis-Szamos partjára és elkezdték építeni az első házakat. Kezdetét vette a Szamos-parti Róma története.

(folyt. köv.)

 

Cluj és Napoca: egy névcsere története

Cluj (Klozsvár, Klausenburg) was transformed in 1974 by the communist leaders into "Cluj - Napoca" which is the actual name of the city. They argued that "Napoca" is the name of the Roman city, a real and direct heritage of the actual population. However, we know now, that "Napuka" was probably a Dacian fortress or name of a region which is not yet identified by archaeologists. The Roman city - which has nothing do to with the medieval Cluj (Kolozsvár) - was known as Colonia Aurelia Napocensis.This is the reason why now Györke Zoltán initiated a movement to change the name of the city to the old Medieval one.

Györke Zoltán volt prefektus – helyettes nemrég közölt egy dokumentumot, amely azóta bejárta a román sajtót. Az 1974 október 15 –i közgyűlésen Nicolae Ceauşescu rövid párbeszédet folytatott hat párttársával - többek között Elena Ceauşescuval – Kolozsvár (Cluj) 1850 éves municipiumi fennállásának alkalmából a város nevének megváltoztatásáról. A párbeszéd több jelenségre is rávilágít: egyrészt a kor régészeti és történészi kutatásainak eredményeire, a diktatúra vezető politikusainak intellektuális hiányosságaira de legfőképp a „Cluj – Napoca” névváltozat hiteltelen és megalapozatlan voltára.

A rövid párbeszédből kivehető, hogy az ötletet maga a pártvezér, Nicolae Ceauşescu kezdeményezte, ráadásul egyetlen nappal a Kolozsváron tartott ünnepség előtt. A beszélgetésből kiderül, hogy Leonte Răutu kivételével a társaság többi hat tagja semmit sem tud Kolozsvár ókori és középkori történetéről – mi több, Buda és Pest történetéről sem. A pártvezér szavaiból ugyanakkor kiderül, hogy az információt, miszerint a Napoca név dák eredetű és Hadrianus császár idején, 124 –ben a település municipiumi rangot kap, történészek tanulmányaiból merítette. Ahogy azt is, hogy a római település falusias formában fönnmaradt a középkorig, amelynek „római lakosai” adták a latin Clusum nevet a településnek. Ezekre az információkra építve a város másnap Szörényvárhoz hasonlóan, dákórómai nevet kapva „Cluj – Napoca” lett. A helyzet azóta sem változott, bár ahogy a címermódosítást is egyre többen kezdeményezik és támogatják civil körökben, úgy most Györke Zoltán révén Kolozsvár régi nevének visszaállítása is aktuális lett.

Szamosközy azonositja a várost Napocával

Érdemes azonban egy kis historiográfiai kutakodást végezni a témában. Milyen dokumentumok állhattak Ceauşescu rendelkezésére amelyben azt olvashatta – már ha jól értette a szöveget – hogy Clusum latin neve a rómaiaktól származik és Napoca bizonyosan dák fogalom? A történészeket rég foglalkoztatta Kolozsvár ókori története. Azt már a reneszánsz kor polihisztorai is tudták, vagy legalábbis gyanították, hogy a castrum Clus – Kulusuar – Kolozsvár – Claudiopolis – Klausenburg neveket viselő településnek vannak sokkal régebbi nyomai is. Már Szamosközy István is leírja 1598 –ban, hogy Kolozsvár valószínűleg a Ptolemaiosz által felsorolt 40 dáciai településnév közül Napukával azonosítható. Ezt három felirattal is alátámasztja, amely akkor Barát Péter házának bejáratában és a városfalba beépítve volt látható. Szamosközy tézisét sokáig elfeledték, ám Torma Károly és Theodor Mommsen, az erdélyi és egyetemes latin epigráfia jeles kutatói a XIX. század második felében már biztos érvekkel és bizonyítékokkal tudták alátámasztani, hogy a mai Kolozsvár alatt nyugvó római város a Municipium Aelium Hadrianum Napoca nevet viselte. Később, a város Colonia Aurelia Napocensis néven új, magasabb városi rangot kapott. A

rómaiak már a 106 –ban történt hódítást követően letelepedtek itt, ezt bizonyítja a néhány évvel később emelt ajtonyi mérföldkő, amely Potaissa (Torda) és Napoca közötti út elkészültéről tanúskodik, de ekkor még csak a „Napoca” nevet viselte a falusias település. A név etimológiájáról számtalan tanulmány született román, magyar és külföldi szakemberek tollából is. Az egyik legrészletesebb elemzést a román régészet úttörője, Vasile Pârvan írja, aki szerint a Napoca szó a görög napai – napae (ναπαι /ναπαε) szóból eredhet, amely egy népnevet takar. Ez a jelenség ráillik a Ptolemaiosz féle település – lista számos tagjára, a görög származású, de római környezetben nevelkedett szerző ugyanis nemcsak római településeket, de helyi, őslakos telepeket, vidékneveket, földrajzi elnevezéseket is összegyűjt – nemegyszer egymástól eltérő kronológiai forrásokból. Nem kizárt, hogy a Napuka (Ναποκα) névvel jelzett földrajzi egység nem is egy település, hanem egy völgy, egy vidék vagy egy erődítmény neve lehetett. A mai kutatás elfogadja Τomaschek tézisét, amely szerint a fogalom trák vagy talán dák eredetű és „erdős völgyet” jelölhet. A rómaiak szokása volt, hogy megőrizték számos helyen az őslakos település vagy vidék nevét. Így volt ez a kelták lakta Noricum, Raetia vagy akár Pannónia esetén is. Dacia szinte össze településneve trák, vagy dák eredetű, egyedül Romula visel latin nevet. Ez a romanizáció és a rómaiak hódításának sajátossága volt: a helyi kultúra megbecsülése és felhasználása.

CIL III 860 mention the name of the Municipium

Bár az 1950 –es és 60 –as években számos régészeti ásatás folyt Kolozsváron és környékén, nem sikerült azonosítani az egykori dák települést, Napocát. Ion Mitrofan, aki számos cikket is irt az ókori város történetéről, ásatásokat folytatott Szamosfalván, ám a feltárt dák leletanyag nem tűnt elégségesnek egy település nyomainak. Hasonlóan kevés régészeti anyagot sikerült feltárni a szászfenesi Leányváron, ahol a középkori vár feltárása során dák kerámiára is bukkantak. A szórványos kerámialeletek – amelyek 5% -ban a kolozsvári ásatások során is előkerültek – nem szolgálnak elég bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy létezhetett a közelben egy dák település. Sarmizegetusa (Várhely) és a többi külföldi analógia azt mutatja, hogy míg a helyi lakosság erődítményeit és városait dombokra, magaslatokra helyezte, a rómaiak mindig a kereskedelemre és mozgásra alkalmasabb völgyeket kedvelték. Ezért is került a római város a mai Kolozsvár szívébe. Ma tehát, a kutatás jelenlegi állása szerint a Napuka (Napoca) név feltételezhetően dák vagy trák eredetű (bizonyosan nem latin) de nem tudjuk, hogy egy, a római város mellett, felett elterülő várat, várost vagy egy egész földrajzi egységet, régiót, völgyet jelölt –e. Néhány szakértő – így az 1960 –as években már aktívan publikáló Dumitru Protase továbbra is tartja magát ahhoz, hogy kellett egy dák településnek léteznie itt.

A római település a Kr.u. III. század végéig állhatott, amikor folyamatosan elnéptelenedett, majd kihalt. A népvándorlás korának számos kultúrája – gótok, gepidák, avarok, szlávok – telepedtek le hosszabb – rövidebb ideig itt, de egyikük sem hagyott látható nyomot a településen, mi több, többségük nem is a római városban, hanem attól távolabb, a mai Polus Bevásárlóközpont területén telepedett le. A középkori vár és körülötte kialakult település első említése csak 1177 –ben bukkan föl mint castrum Clus. A Clus – Kulusuar név etimológiájáról is hosszú vita folyt, számos elmélet született úgy a román, mint a magyar történetírásban. Nemegyszer a téma ideológiai és politikai színezettel és céllal ecsetelte a név „latin” vagy „ősmagyar” eredetét. A mai álláspont szerint szláv személynévből származhat Kolozsvár neve.

Kolozsvár - Cluj 1666

1974 –ben tehát, amikor Ceauşescu embereinek össze kellett gyűjtenie az adatokat a névváltoztatáshoz, már temérdek szakirodalom sorakozott úgy a román, mint a magyar és nemzetközi oldalon is. Feltételezhetjük azonban, hogy a pártideológia csak bizonyos szerzőket – így Constantin Daicoviciu, Stefan Pascu vagy David Prodan műveit – preferálták. Ezekből természetesen a kontinuitás elméletét és a municipalitás 1850 éves folytonosságát ki lehetett hámozni és „bizonyítékokkal” alátámasztani, annak ellenére, hogy mindkét történész tudta: közel 9 évszázad hiányzik a város történetéből 270 és 1170

Cluj Napoca in the 70's

között, amikor aligha állhatott város a Szamos partján. Ennek ellenére, Ceauşescu átnevezte a várost. Ha pontos lett volna, a „Cluj – Colonia Aurelia Napocensis” nevet kellett volna adja, hisz Napoca, mint dák nevet viselő, római város soha nem is létezett ilyen névvel.

1974 –ben, az átnevezést követően számos cikk jelent meg, amely „bizonyítani” próbálta – vagy legalább a helyi lakossággal tudatni, mi is volt Napoca és hogyan illeszthető be Kolozsvár történetébe. Ekkor jelenik meg Bodor András cikke a Korunkban, Hadrian Daicoviciu és Ioan I. Russu tanulmánya is a város történetéről.

Ma egyre többen az átnevezés mellett voksolnának, annak súlyos adminisztrativ következményei ellenére. A civil szféra érezhetően le akarja „vakarni” a kommunizmus hagyatékát a város szép neve mellől. Félő, hogy ezzel a rejtélyes Napoca és a kevésbé ismert római város, Colonia Aurelia Napocensis is háttérbe szorul. Pedig számos város Romániában, de főleg külföldön - London, Köln, Szombathely, Carnuntum, Tarragona, Budapest, Gyulafehérvár – be tudta építeni a városimásba a római múltat. Kolozsvárnak is így kell tennie a közeljövőben.

 Megjelent a Szabadság kolozsvári napilap 2014. március 25 -i számának vezércikkeként.