Obituary of a calm,elegant and always "individual"intelectual, leading sociologist of Hungary, Elemér Hankiss.
Hankiss Elemér jobban érezte magát külföldön. Pedig egész életét arra
áldozta, hogy „kitaláljon” egy élhetőbb, jobb és pozitívabb Magyarországot.
Neve egybeforrt az értékkutatással és a szociológiával, amelynek nemzetközi
hírű mestere lett. A maga izgága, sovány, kellemesen szerény és
összetéveszthetetlen megjelenésével magával ragadta a közönségét, amelyhez
mindig húsba maró kérdéseket tudott feltenni. Ezekről a kérdésekről érdemes még
sokáig elmélkedni.
Értelmiségi családból, hét nyelven beszélő filológus apától és
zenepedagógus anyától származott. A kálvinista
Róma cívis hangulatát szívta
magába a méltán híres Debreceni Egyetem kampuszában, ahonnan tudományos pályája
elindult. Kezdetben irodalomtörténészként, majd szociológusként,
politológusként végül filozófusként tevékenykedett. Munkássága minden
tudományterületen maradandót hagyott, de a nagyközönség számára kétségtelenül
szociológusként és ún. „érték-kutatóként” maradt meg. Kérdései és könyvei –
Érték és társadalom, Az emberi kaland, Az ezerarcú én, Félelmek és szimbólumok
– rémisztően hathattak egyesekre. Különösen azokra, akikhez eleve szólt: a
félelemmel, kétségbeeséssel, szomorúsággal, elkeseredettséggel, reménytelenséggel
teli pesszimistákhoz, az Ady-Karinthy-féle „Moslékország” magyar
proletárjaihoz. Olyan évszázados sztereotípiákat, sebeket próbált felszakítani,
amelyek egyféle „mentalitástörténeti takarítóvá” tették őt egy nagyon koszos és
kormos épületben, amelyet Magyarországnak hívunk. Számos nemzetközi tudományos
fórum, így a világhírű Stanford University professzoraként azonban kérdéseit
utolsó éveiben már nemcsak a magyaroknak szegezte, de a világnak is: mi számít
ma értéknek egy olyan Európában, amely már legalább egy évszázada önmaga
pusztulásán siránkozik, ahol a régi, két évezredig társadalomformáló szerepű
keresztény etika és morál elértéktelenedett, és ahol Huntington féle kulturális
összecsapásoknak vagyunk naponta tanúi? Hol lehet boldogulást találni, vidámságot,
pozitív gondolatokat, értéket teremteni egy olyan világban, ahol muszlim
muszlimot öl, mecsetet rombol, belgák és franciák egykori keresztény
templomokban teáznak, és ahol a „mi” helyett az „én, csakis az én” az érték.
Félelmek és szimbólumok című zseniális könyvében többek között arról is ír,
miért találta ki az emberiség az ördögöt, a kollektív rossz fogalmát, amely
ilyen vagy olyan néven, de ma is öröklődik. Most épp iszlámnak hívják a
franciák. Holnap katolicizmus lehet a neve. A vallás, a mosoly, a hit, a
templom, a tízparancsolat, az empátia abszolút értéket jelentett évezredeken
keresztül. Egy jó ideje ez megváltozott. Új „katedrálisok”, a
bevásárlóközpontok jelentek meg – írja Hankiss. Ezekben pedig az olyan
pesszimista, önmaga hazugságában élő nép, mint mi is, a magyarok egyre
szomorúbbak leszünk.
Hankiss Elemér azonban nemcsak külföldi egyetemi kampuszok
elefántcsonttornyából mondta egetrengető jóslatait, szociológiai elemzéseit és
Magyarország képeit, de legfőbb célja az volt, hogy tükröt tartson. Tükröt egy
társadalomnak, hogy az „kitalálja” önmagát, megtalálja saját útját, értelmét,
jelenét és jövőjét. Helyét a világban.
Sikerült-e neki? Egyik interjújában arra a kérdésre, hogy mi az életének
értelme, és mit hagy ő maga után azt mondta: a kvantumfizikában, ha csak egy
aprócska tárgyat elmozdítunk az asztalon, a teljes univerzum anyagi kompozíciója
megváltozik. Soha többet nem lesz olyan, mint volt. A szellemvilágban azonban
már nehezebb megmondani azt, hogy milyen hatást is gyakorolt egy ember egy
társadalomra. Remélte, hogy ő megtette a legjobbat.
Mi pedig csak reméljük, hogy munkásságát továbbviszik és a „turáni” és más
átkokból végre kitalálja magát Magyarország. Az az ország, amelyet ő egész
életében megszeretni és megszerettetni akart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése