Tudomány a harcban: harci találmányok az ókorban

A háború már a legrégebbi idők óta jelen van az emberiség történetében, mi több, a legújabb kutatások szerint része a fennmaradás és életösztön mechanizmusának. A pusztítás – ahogy a teremtés is – genetikailag kódolt bennünk. Egy – egy konfliktus erőszakos kezelésének a célja mindig annak hatékony megoldása volt, így a háborúkba, harcokba már az ókorban is óriási anyagi és szellemi erőt fektettek. A tudomány és a kor szellemi nagyságai is sokszor szolgálták ezt az ügyet, számos új fegyver, pusztító gép és furábbnál furább találmánnyal gyarapítva a hadtudományt.

Az első emberalkotta tárgyak is a harcot szolgálták. Bár aligha találjuk meg a pattintott köveket a hadtörténeti tudománytárakban, az életért és fennmaradásért folytatott küzdelemben igen fontos szerepet játszott az első szúró eszközök, lándzsák és nyilak felfedezése, amely vadászó segédeszközökből igen hamar

vált harci fegyverré a centralizálódó társadalmakban. A Sibudu barlangban talált 64000 éves apró, pattintott nyílhegyek valószínűleg a világ első fegyvereinek számítanak. 5300 éve Ötzit már nyílvessző öli meg. Ez a fegyvernem mai napig megmaradt és még a XX. század hajnalán is vívtak harcokat vele.

Az ókor fejlett társadalmai az önvédelem és a hódítás céljából hamar eljutottak a bonyolult harci eszközök, gépek használatáig amely egyrészt a hatékonyság állandó növelését, másrészt a hatalom és megfélemlítés eszközeiként szolgáltak. Tell Hamoukar 5500 éves romjai arról tanúskodnak, hogy a sumér várost egy szisztematikus harci ostrom pusztította el, amelyben faltörő gépeket és ostrom – eszközöket is bevethettek.

Az ókori Egyiptom és Mezopotámia városállamai – de Kréta és az ókori Kína is – már Kr.e. 2000 körül a bronzkor virágkorában használt kardokat (például az egyiptomi Khopesh), lándzsákat de ekkor fedezik fel a harci szekeret is. Az asszír hadsereg már Kr.e. VIII. században óriási ostromgépeket használt, de nekik tulajdonítható az első szervezett hadsereg létrehozása is. Rövid ideig fennálló birodalmuknak legfőbb eszköze volt a hadsereg, amelynek fenntartásához elengedhetetlen volt a haditechnika fejlesztése és az új találmányok állandó bővülése.

Az ókori görög városállamok közötti háborúk és a Nagy Sándor háborúit követő szellemi fellendülés új fejezetet nyitott az ókori harcmodorban, óriási támogatást adva a harci találmányok bővülésének is. A hellenizmus géniuszai és feltalálói kivétel nélkül jeleskedtek harci gépek és furábbnál furább szerkezetek létrehozásában. Kiemelkedő közülük Ctesibius (Kr.e. 285-222) akit a gastraphetes nevű „nyilazó gép” felfedezőjének tartanak, amely a görög katapult (katapeltikon) egyik elődjének számit. Félelmetes harci

gépet, mozgó városrombolót (Helepolis) hozott létre Thesszáliai Polydius. A 160 tonnás, 40 méter magas monstrumot Rhodos ostrománál vetették be. A 3400 katonát rejtő gépezet még a jóval későbbi római szerzőket is megihlette.

Az ókor kétségtelenül legjelesebb feltalálója Archimédés volt (Kr.e. 287 – 212). Siracusa ostrománál bevetették egyik leghíresebb találmányát, a hajókat tűzbe boritó tükröket. A szerkezet létét és hitelességét sokáig vitatták, míg végül 1973 –ban és 2005 –ben a kisérleek bebizonyították, hogy megfelelő időjárási körülmények segítségével, erős tükrök, megfelelő fény segítségével valóban lángba borulhatnak a hajók. Ugyancsak ő találja fel azt az emelő szerkezetet, amellyel hajókat lehetett fölborítani.

Az ókori indiai eposzokból és a kínai Sun Tzu 2200 éves „A háború művészete” című műve is megemlíti a tüzes háborúkat valamint a mérges nyilak záporát. Ezek a harci eszközök gyakorlatilag az első vegyi háborúk eszköztárai. Athén és Spárta közötti harcokban már mérges gázokat is bevetnek, míg Kirrha város ostrománál a Pleistos folyót megmérgezik, így zárva el az víztől a várost – amely azonnal feladta a harcot.

Alexandriai Hérón (Kr.u. 10 – 75 körül) korának Edisonja volt. Mechanikus órái, köztéri forgó szerkezetei

nemcsak Alexandriában de a hellenizált világ minden részében csodaszámba mentek. Belopoika nevű munkájában számos harci találmányt megemlít.  

A római hadsereg – túl azon, hogy a világ első professzionális és állandó hadserege volt – számos találmánnyal igyekezett erejét és hegemóniáját biztosítani. Harci találmányaik – katapultok, ballisztikus szerkezetek, emelőszerkezetek (pentaspastos), a görög – tűzet okádó fegyverek – ugyan a hellenizmus termékei, de a római hadsereg révén válnak a mindennapok részeivé és állandó eszközeivé.

Az ókori társadalmak fejlődése, felemelkedése és bukása szorosan együtt haladt a tudomány fejlődésével, amely nemegyszer vált a haditechnika szolgálójává és hozott létre olyan pusztító fegyvereket, szerkezeteket, amelyeket bátran tekinthetünk a mai fegyverek és tömegpusztító eszközök előfutárainak is.

 Megjelent a Szabadság kolozsvári napilap Campus - História rovatában 2014. április 30 -án.