A pandémia egy éves története

 A koronavirus-világjárvány ha minden igaz, 2019. novemberében indult el Kinában, Wuhan városában. A járvány "hőfőse" egy, a már évtizedek óta ismert és évente, szezonálisan velünk élő koronavirusok családjába tartozó, ám az eddig ismert koronavirusoktól néhány apró genetikai részletben eltérő, gyorsan fertőző virus lett (SARS-CoV-2). A virus feltehetően 2019 decemberében már terjedt Wuhanban, de az ottani események kronológiáját valószinüleg soha nem fogjuk pontosan megtudni: előre sajnálom a jövő történészeit és orvostörténészeit, akik majd néhány évtized múlva ezzel a témával akarnak foglalkozni. Az, hogy a virus honnan ered, hogyan került át állatból emberre egyelőre bizonytalan. A WHO 2021-es helyszini kutatása annyit tudott megállapitani, hogy minden bizonnyal nem Wuhanban, hanem egy dél-kinai barlangban vagy ahhoz közeli kistelepülésen történhetett a mutáció, amely végül az új virust létrehozta. A WHO szakértői gárdájának kutatási nyilatkozata és összefoglalója egyelőre nem ismert, feltehetően majd az lesz. Bár úgy szakmai, mint "jobboldalinak" vagy "járványtagadónak" kikiálltott források felvetették a virus labor-eredetét, a témát a WHO lezárta a wuhani viruskutató intézet munkatársainak kikérdezését követően. A dialógus részletei és jegyzőkönyve sajnos nem nyilvános egyelőre. Shi Zengli wuhani kutatóprofesszor koronavirus-kutatásai évek óta közismertek, ezek és az új virus közötti összefüggés azonban nem bizonyitott. Az ügyben azonban történtek letartóztatások is. 

Az új virus alig két hónappal azt követően jelent meg, hogy 2019 októberében New Yorkban, a John Hopkins Intézet szervezésében megtartották az Event 201 néven elhiresült világjárvány-szimulációt. A szimulációban résztvevő intézmények között. találjuk az elmúlt 20 évben az oltáskampányokban nagy szerepet játszó GAVI, CEPI nemzetközi szervezeteket és a Bill Gates Alapitványt, amely ezekben és a WHO pénzügyi támogatásában nagy szerepet vállalt az elmúlt években.  A szimuláció nem az első ilyen terv volt, a Dark Winter néven ismert 2001-es szimuláció óta számos alkalommal végeztek ilyen jellegű világjárvány-szimulációt. Ezek közül kiemelkedő a Rockefeller Center Lockstep Plan nevű terve 2010-ből. Mig a nagyközönség ezt egyértelműen összefüggésbe hozza a jelenlegi járvánnyal, a Rockefeller alapitvány ezt tagadja.  Az Event 201 szervezői 2020 tavaszán hivatalos közleményben tagadták, hogy bármilyen közük van a járványhoz és azzal érveltek, hogy egy ilyen új virus létrejötte és elterjedése csupán idő kérdése volt, erre a virológusok és szakemberek évek óta számitanak. Ezt bizonyitja például egy 2007-es tanulmány, Bill Gates 2015-ös előadása és A. Fauci 2017-es nyilatkozata is egy "meglepetés nyárványról".  Fauci 2017-es nyilatkozata és az Event 201 egybeesése, valamint  Kary Mullis Nobel-dijas kutató, a PCR teszt felfedezőjének és Fauci legvehemensebb birálójának váratlan, 2019-es halála az összeesküvés elméleteket terjesztő közösségekben elhitentték a bizonytalanság és a globális elit gondolatának magvait. Fauci és Mullis kapcsolatáról egyelőre nincs tudományos jellegű munka, a PCR tesztek érzékenységéről viszont ma már számos tanulmány kimutatta, hogy az amplifikáció számától függően (40 felett mindenkit pozitivnak adna ki) túlérzékeny módszernek számit és kiegészitő forrásokkal adhat valós képet egy társadalom átfertőzöttségéről. 

2020 január végén Davosban Donald Trump beszéde felháborodást keltett, amelyben megismételte 2019-ben, az ENSZ-ben elhangzott beszédét, amelyben a globalizmus ellen szólalt fel. Trump beszéde  összetűzésbe került az eseményt domináló klima-válság vezetőivel. A beszédet követően számos résztvevő birálta Trumpot. 

A 2019 decembere és 2020. március 11. közötti időszakról a jövő történészei ismételten számos tanulmányt fognak irni, amelyben majd részletesen elemzik politikusaink, ovosaink vagy közegészségügyi szakembereink felelősségét. A 2020 januárjában már ismert virus ugyanis három hónapon át szabadon szárnyalt a világban, mig végül 2020 március 11-én a WHO hivatalosan kijelentette, hogy pandémia, azaz világjárvány van. A világjárványnak pontos meghatározása nincs a WHO hivatalos honlapján. 

2020. március 11-ét követően a fertőzöttek száma rohamosan növekedett a világ minden pontján. A növekedést naprapontosan minden ország jelentette számos, központositott honlapnak, ezek közül kiemelkedő a John Hopkins honlapja, amely az Event 201 szimuláció platformjához hasonló módszert követ ma is.  Egy másik ilyen honlap a független önkéntesek által működtetett worldometers oldala. A halottak, fertőzöttek, súlyos, lélegeztetőgépet igénylő betegek számlálása és a sajtóban átlagosan napi 20-30 cikkben közölt adathalmaza az 1880-as években, Franciaországban megjelent közegészségügy egyik módszere lett. Ezt a jelenséget Bruno Latour filozófus "Franciaország pasteurizációjának" nevezte. A beteg és egészséges emberek mozgását, fizikai aspektusát (maszk) és viselkedését egyaránt korlátozó intézkedések 2020. márciusában és áprilisában szinte minden országban megjelentek, amelyek számos filozófus - G. Agamben, R. Esposito, B. Latour és mások - a foucault-i biopolitika veszélyének vizsgálatára késztetett. 2020 márciusa és áprilisa között számos jelentős tanulmány jelent meg a járványügyi intézkedések miatt bevezetett hadiállapot és szükségállapot emberjogi vonatkozásairól és hosszú távú következményeiről. Ezek egy részét azóta G. Delanty kötetben is kiadta. A járvány miatti drákói intézkedések a politikát és az orvostudományt egyesitették, olyan mértékben, ahogy soha azelőtt: új fogalmak jelentek meg (lockdown, social distancing, covid-calendar, stb.). A lockdown, mint módszer az orvostudományt is megosztotta, erről mai napig nincs egyértelmű konszenzus. A lockdown, mint járványkezelési módszer ellen felszólalt többek között S. Gupta oxfordi epidemiológus, John Ioannidis stanfordi epidemiológus, Martin Kulldorff orvosprofesszor, Harvard Medical School, Jay Bhattacharya, orvosprofesszor Stanfordi Egyetem, Stefan Baral epidemiológus, Johns Hopkins Egyetem, Michael Levitt, Nobel-dijas kémikus és számos más jelentős kutató. A Great Barrington Nyilatkozat néven ismert kezdeményezést aláirói (13.000 kutató, 42.000 orvos, 765.000 állampolgár) a lockdown gazdasági és közegészségügyi, valamint politikai következményeitől félnek. A lockdown mellett érvelők szerint, a szigorú intézkedések milliók életét mentették meg. Ezeket elsősorban matematikai statisztikákkal támasztják alá. A problematikus téma csak a Nature honlapján mintegy 5000 tanulmányt szült az elmúlt egy évben. Újabb fejtörés majd a jövő történészeinek és orvostörténészeinek, akik a lockdown sikerét, rövid és hosszú távú hatásait fogják majd valamikor kutatni.

Mig az orvostudomány, jogtudomány és társadalomtudomány a lockdown szükségességéről és a jogállamiság egy éve tartó korlátozásáról vitatkozik - a vita ma sem zárult le - addig a 12 hónap alatt közel 10 billió dollárral gazdagodó top 1% és a politikai erők már a nagy újrakezdésről tervezgetnek. Ennek számos formája és utopikus viziója ismert: egyike a Klaus Schwab és a World Economic Forum által kiadott Great Reset terve, amely a világ sorsát vizionálja 2030-ig, egy másik Bill Gates új kötete, amelyben saját jövőképét mutatja be (ez utóbbi számos pontban rezonál Schwab viziójával). A politika pedig óriási újrainditási reformokkal próbálja újrainditani a gazdaságot az Egyesült Államokban és Európában közel 3 billió dollár értékben (3.000.000.000.000). 

2020. decemberében elindult az oltási folyamat is, amely várhatóan néhány országban (Izrael, USA, UK) 2021 őszéig eléri a 70%-os összoltottsági szintet, amelyet a pandémia végeként is emlegetnek egyesek, bár erről sem derült egyelőre ki, milyen feltételekkel jöhet ez létre. Az oltások - ahogy minden más is ezzel a járvánnyal - óriási viharokat kavarnak, amelyek elválaszhatatlanná tették a politikát az orvostudománytól.

Számos közegészségügyi szakértő emlitette a harmadik és negyedik hullámot is, igy egyelőre bizonytalan, hogy a járvány 2021-ben, vagy 2022-ben véget ér-e. Az sem igazán érthető, hogy az otlást követően bevezetett covid-pass milyen módon fogja a mobilitást elősegiteni, vagy a be nem oltottakat korlátozni. Az viszont tény, hogy az EU már 2018 óta dolgozik egy ilyen dokumentum kiadásán. 

Bármi is legyen, egy biztos: ez a jelenség-sorozat egyike lesz a XXI. század legvitatottabb eseményeinek. A jövő történészeivel szolidarizálok, akiknek nagyon, nagyon nehéz dolguk lesz. Mig nekünk sokszor a hiteles források hiánya okoz gondot, addig nekik a túlzsúfolt források megszűrése és az események közötti összefüggések értelmezése fog gondot okozni. A jövő történésze már nem fogja tudni orvos, szociológus, pszichológus, politológus nélkül megirni ennek az eseménynek a részletes történetét, a rendelkezésre álló források heterogén jellege és már most, 12 hónap alatt létrehozott felfoghatatlan mennyisége is óriási kihivást jelent majd a kutatók számára. 

Annyi viszont biztos: a reptiliánus világkormánytól, tömeggyilkosságtól rettegők tábora és az idegen politikusok és közegészségügyi szakemberekbe maximális bizalmat szavazók és azokat vakon követők két végletes csoportja között van egy jelentős, de messze nem kritikus tömeg, akik aggódva nézik a világ átalakulását. A pandémia - bárhogy is indult - bizonyosan himérává nőtt politika és orvostudomány elválaszthatatlan szövetségében, ez pedig paradigmatikussá teszi az emberiség történetében. Nem a 0,3%-os halálozási arány miatt (amely egyre inkább úgy tűnik, hogy jóval kevesebb, hisz az aszimptomatikusok száma sokkal nagyobb), hanem a gazdasági elit játszmái révén lesz ez a járvány "történelmi esély" (Schwab 2020) egyeseknek. 

Merengés korona-időben

Ez egy nagyon személyes hangvételű bejegyzés, tehát nem kell sem szakmai, sem tudományos véleményként felfogni.

Világjárvány van, hivatalosan is már vagy hatvan napja. A mi kis életünkben, személyes, egyéni és közösségi szinten is rendkivüli állapot ez: ilyesmit mi, európaiak, vagy úgy általában, a "nyugati civlizáció" néven ismert politikai és kulturális konstrukció nem élt még át. Nekünk tehát, a luxushoz és kényelemhez szokott embereknek, háborús helyzettől idegen, járványt, mélyszegénységet soha nem tapasztalt generációnak ez valóban sokkoló élmény. Eddigi életünk radikálisan megváltozott és nem fog ez jobb lenni május 15. után sem, sőt, talán egy év múlva sem. Egy ilyen esemény hatása évekre szól, ha nem egy egész emberöltőre. Ez utóbbira még nem esküdnék azért meg. Minden esetre az emberek döntő többsége nehezen éli meg ezt az időszakot, bár óriási különbségek vannak a nyugati civilizáció csoportjai között is. Akik munkájukat elvesztették - csak Romániában 1,1 millió ember - azoknak ez a járvány szörnyűbb, mint annak a 15.000 fertőzöttnek, akikből minden bizonnyal legalább 13.000 élve fog túlesni ezen és néhány éven belül már csak halovány, rossz emlékként fogja felidézni a 10-20 napos kórházi kinokat. Ők tehát a legfőbb elszenvedői ennek az időszaknak. A munkanélkül maradottak és a betegek. Nem kellemes persze a helyzetük azoknak sem, akiknek rokonaik betegedtek meg, vagy haltak meg: ez máris Románia szintjén több tizezer embert érint közvetlen módon. Jómagam közel 3000 ismerősömből szerencsére csak egyetlen egyet ismerek - egy madridi fiatal nőt - aki átesett a koronaviruson, minden komolyabb probléma nélkül.  Több ismerősömet - főleg politikusokat- teszteltek is, negativak lettek.  Nem kellemes azoknak a helyzete sem, akiknek a karantén radikálisan új élethelyzetet hozott. A karantén mást jelent mindenki számára. Másképp éli ezt meg, az, akinek nagy háza, természetközeli, kertes, erdős környezete van, másképp éli meg az, aki eddig is home officeból dolgozott és családjával van összezárva vagy az, akinek eddig gazdag, szociális élete, kirándulásokkal, konferenciákkal teli, kutatói életstilúsa volt és most  egy betonrengetegben, négy fal közzé zárva kell megtalálni önmagunkhoz az útat. Jó nagy tükör, szembenézés, lehetőség a befeleforduláshoz, mondhatni egy nem kért, nem önmagunk által vállalt kötelező lelki gyakorlat ez. 

Ha kicsit kinézünk luxushoz szokott európai életünkből, máris látjuk, hogy a világ közel nyolcmilliárd lakójának fele eddig is járványoktól, szegénységtől és állandósult krizishelyzettől veszélyeztetve élte hétköznapjait. A halál, a halál tudata, a halál közelsége és banalitása ott a hétköznapok része. Az emberi élet és lét természetes eleme. Mifelénk, valami furcsa transzformáció révén, a "progressziv" társadalom és a jóléti, felgyorsult, fiatalságkultuszban és szinte az örök életben hivő társadalomban a halál ki lett iktatva a lehetséges opciók közül. A halál rendszeridegen lett mifelénk: rettegünk tőle, jobban mint bármikor. Nem látjuk naponta, nem vettünk tudomást róla, nem volt része a mentalitásunknak már. Pedig a halál nagyon is jelen van, itt van köztünk. Része sejtjeinknek, akik naponta millárdszámra halnak el, változnak át. Része a természetnek, része az előttünk lehulló madaraknak, elhaló állatoknak. A halál annyira természet-ellenes lett az európai, "nyugati" mentalitásban, hogy ha éppen felbukkan - most egy közepes kategóriába sorolt, nagyon fertőző, de nagyon alacsony mortalitású virus formájában - akkor azonnal bepánikolunk és totálisan, teljesen leállitjuk az életünket. Kicsit abszurd ez: félretesszük legalább a 80%-át annak, amit az életnek, életünk értelmének mondunk, csak azért, hogy "túléljünk". De biztos ez a helyes megoldás? Ez a hihetetlen halálfélelem normális? 

A témát mostanában 2-3 cikk komolyan vizsgálta. Egyrészt a progressziv oldal nagy prófétái, mint Harari, aki erről nemrég egy nagy visszhangot keltett cikket irt. Szerinte normális az, ha a halált teljesen kiiktatjuk az életünkből és az emberi fejlődés nagy útján elérünk majd oda, hogy a halál közelésége, természetessége még rendszeridegenebb lesz. Mert a tudomány, az orvostudomány fejlődése ide vezet. Stb. stb. Másik részről azonban, felhozták azokat a tudományos, antropológiai példákat, amelyek a régmúlt és a közelmúlt halál-értelmezéseit és az idősgondozás problémáját elemezték.  Az öregek feláldozásának problémája egy állandó jelensége az emberi fajnak, ami persze egy fontos, de nagyon érzékeny antropológiai téma. 

A megszámlálhatatlan konteo-elméleteken túl, amelyeket felsorolni is nehéz - ezek közül talán a legelterjedtebb a laborban kifejlesztett és hibrid-háborút feltételező "fake-pandemy" elmélet amelyet az oltásellenes csoportok és érdekszférák terjesztenek  - az ma már bizonyosnak tűnik, hogy a karantén valóban segitett a járvány-kontrollban és a hires görbe féken tartásában, legalábbis Olaszország és Spanyolország példája ezt mutatja. Az is reménykeltő, hogy ma már legalább száz laborban folyik az oltás iránti verseny és egy éven belül biztos meglesz az oltás, vagy legalább egy hatékony anti-virális gyógymód. Azt is tudjuk azonban, hogy az országok amelyek már lassan megnyitottak, újból elindult a virus terjedése, tehát lehetetlen a teljes nyitás, de a teljes kontrol is kizárt és értelmetlen bezárkózni. Bele kell tehát nyugodni, hogy igen, halnak majd meg emberek, az élet veszélyes, de szerintem - és itt fognak sokan kiakadni - jobb élni, mint bezárva lenni. 

Az élet rizikó. Az élet veszélyes. De ez a szép benne. Bezárkózni, rettegni, félni, a pánikot ilyen szinten terjeszteni az immunrendszer legnagyobb ellensége. Annak az immunrendszernek a tönkretételében ügyködünk intézményes formában, amely még mindig - főleg oltás hiányában - a legfőbb és legfontosabb ellenszere a virusnak. Ehhez sem konteó, sem "hit" nem kell: ez szintiszta tudomány. A napfény-hiány, a bezárkózás, a bizonytalanság, a szociális élet hiánya az immunrendszer legfőbb ellensége, tehát a karantén nem megoldás hosszú távon. Dél-Korea ezt már jól tudja, ott a massziv, akár a teljes társadalmat tesztelő rendszerben hisznek. Milliónyi teszt kell, amely révén csakis azokat fogjuk elkülöniteni, akik biztosan pozitivak. A többieknek pedig folytatni kell a normális, emberhez méltó életet. 

A karantén - amely az olasz quarantena, azaz "negyven" szóból ered, nem véletlenül 40 napra lett tervezve. 

Remélem, hogy a józan ész visszatér majd a politikába és ez a járvány - amely tudjuk jól, hogy történelmi perspektivákban egyáltalán nem a legsúlyosabb és messze nem a legveszélyesebb még a jelenleg is duló járványok közül sem - kellően lesz kezelve majd. Még mindig mázlisták vagyunk, hogy a 21. század második évtizedében tört ránk egy ilyen járvány és nem száz éve. Óriási mázli most is, hogy Európában tört ránk és nem Afrika kellős közepén, ahol még vagy 3-4 másik járvány is pusztit - már ha túléled a vizfertőzést, éhinséget és polgárháborúkat. 

Tartsuk meg a józan észt, pánik nélkül. A halállal pedig talán kicsit többet kellene foglalkozzunk, úgy érzem ez sokaknak teljesen rendszeridegen fogalom lett.  Kiváló alkalom, hogy olvassunk például Philippe Aries munkáit, tanulmányait vagy Camus klasszikusát, a Pestist.