Szétszakadó Európa

A határ, mint geopolitikai és jogi fogalom a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint minden jogállam szuverén természetének legelemibb szimbóluma. Egyes országok – így Románia is – a  nemzetközi konvenciók által szentesített határvonalat, mint egy ősi pomériumot, alkotmányos úton is védik és sérthetetlenségét az időtlenségbe kívánják helyezni. A jelenleg Európában kibontakozó geopolitikai, gazdasági és kulturális jelenségek azonban radikális színnel írják újra mindazt, amit eddig tudtunk a határ fogalmáról.

Egy jól ismert közösségi hálón igen népszerű az a rövid kis videó, amely Európa 1000 éves történelmének határmódosulásait két perces videóban ábrázolja. Az országok nevei, színei, határai pillanatok alatt módosulnak, ahogy az évtizedek pörögnek a kisfilmben. Gyorsított mechanizmusa ez egy állandó jelenségnek, amely különösen Európát, ezt az etnikailag, gazdaságilag és különösen kulturális identitásában ilyen sokszínű kontinenst mindig is jellemezte. Jelenleg, a gazdasági válságot követően két, régi folyamat látszik felgyorsulni az identitás – krízissel küszködő kontinens berkeiben: az egyik a geopolitikai és gazdasági határok gyors, néha radikális módosulása, a másik pedig a mikro - regionális határok és kulturális identitások felerősödése.

A Krím – félsziget elszakadása és Oroszországhoz történő csatlakozása (vagy csatolása) egy éles geopolitikai húzása volt annak az Oroszországnak, amely megfelelő gazdasági helyzetben érezheti magát ahhoz, hogy a jelenleg érvényben lévő összes nemzetközi normát áthágva, gyakorlati következmények – legfeljebb apró fenyítések révén – politikai határmódosítást kezdeményezzen egy olyan övezetben, ahol biztosnak érezheti még támogatottságát. A Krím félsziget elszakítása a geopolitikában csupán megerősítette, amit már sokan – így Zbigniew Brzezinski is – évekkel ezelőtt leirt: Oroszország kellően erős kártyákat tart a zsebében ahhoz, hogy az önmagába roskadt Európát és a jelenleg egy pacifista elnök által vezetett Egyesült Államokat sakkban tartsa. Mindezt Kína megnyugtató támogatásával, akit Vladimir Putyin hosszú perceken át dicsért legutóbbi beszédében. A tatárok öröme ebben az esetben másodlagos, hisz ők kizárólag bábuivá l

ettek ennek a jóval nagyobb sakktáblán játszott játéknak, de a kulturális identitásnak ez a határcsúszása máshol már erősebben érzékelhető.

Példának okáért, ott van Skócia. A már 2000 éve is külön történeti sajátosságokkal bíró vidék a történelem folyamán mindig is az angolok „székelysége” volt, erős függetlenségi törekvéssekkel, nemegyszer terrorista eszközökhöz is folyamodva. A folyamat mondhatni csúcsa 2012. október 15 –én következett be, amikor Edinburghban David Cameron és a Skót Parlament első minisztere, Alex Salmond aláírta Skócia függetlenségéről szóló referendum hivatalos igényét. A referendumra 2014. Szeptember 18-án kerül majd sor. A szakadással Skócia veszélyezteti Európai Uniós tagságát is, amelyet az ugyancsak szakadár részekkel küszködő Spanyolország - és most már valószínűleg Románia is – elutasít majd. A viták jelenleg odáig fajultak, hogy Skócia már 2016 –ban sem akarja a Union Jack zászlaja alatt olimpikonjait látni, sőt az M15 titkosszolgálati csoport tagjaitól is meg akar szabadulni.

Ehhez hasonló kezdeményezés látott napvilágot Veneto tartományban is, Olaszországban. A tartomány közel ezer éven át önálló államisággal rendelkezett a napóleoni háborúk végéig, amikor Ausztria, majd 1866 után, Itália része lett. Ennek ellenére, a tartományi törvények ma is „venetói népnek” határozzák meg a régió lakóit. Az „észak” és „dél”, mint gazdasági fogalmak jól ismertek Olaszországban és 2009 óta ezt egyre gyakrabban hallani úgy a helyi politikában, mint a közvéleményben is. Az északi államok - melyek közül kiemelkedik Veneto – gazdasági húzóereje túlságosan is kettéosztotta Olaszországot, amely jelen pillanatban a legutolsó felmérések szerint, az államcsőd széléhez közeledik. 2009 –ben hat helyi párt egyesülésével létrejött a Veneto-i Egység Pártja (Veneto Libertá), amely idén márciusban referendumot kezdeményezett a tartomány függetlenségének szavazásáról. Előre láthatóan, a szavazás eredménye pozitív lesz és az amúgy is válságban lévő olasz kormány nehéz feladat előtt fog állni.

Ilyen körülmények között a Székelyek Nagy Menete és a Székely Szabadság Napjának idei megünneplése nem tűnik különösen furcsának, hisz egy általános, európai tendenciának a része, ahol az egykor szentnek és sérthetetlennek megismert határok ma már gyakorlatilag megszűntek. Az négy példát látva azt is mondhatnánk, hogy a száz éve kirobbant Első Világháború következményeként újrarajzolt

Európa most ért meg arra, hogy saját magát újjászülje. Sem gazdasági, sem geopolitikai és kulturális határokat sem jelölnek már az államok konvencionális határai. Nagy kérdés, hogy milyen következményei lesznek a kulturális önrendelkezésnek ebben a virágkorában, ahol ugyan a demokratikus jogok érvényesülésének rég látott szabadságát láthatjuk, de ezzel egy időben ez az Európa kezdi ismét elveszteni uralmát saját maga alkotta törvényei felett.

 Megjelent a Szabadság, kolozsvári napilap 2014. március 21 -i számában.