Short summary of the papers presented on the international conference on the 700th anniversary of Cluj-Kolozsvár-Klausenburg, capital of Transylvania. The papers are presenting the latest results of the Medieval archaeology and history of the city.
A hétvégén zajló
nemzetközi történész-konferencia a 700 éve szabad királyi városi rangot kapott
Kolozsvár múltjába tekintett vissza, bemutatva a kutatás legújabb eredményeit,
érintve a várostörténet számos, eddig nem kutatott aspektusát. Hasonlóan a
2000-ben megszervezett nagyszabású konferenciához, amely Kolozsvár 1000 éve
címmel később kötetben is megjelent, ez a tudományos fórum is feltehetőleg majd
egy tanulmánykötetben fogja közölni a négy ország 71 előadójának munkáit, amely
fontos adaléka lesz a várossal eddig foglalkozó tudományos munkáknak. A
nemzetközi konferencia számos új eredménye közül elsősorban a város középkori
régészetével foglalkozó előadások érdemelnek nagyobb figyelmet, mivel a
megszaporodó városi beruházások egyre nagyobb veszélyt jelentenek a város amúgy
sem számos középkori emlékeire.
A
konferencia pénteki előadásai közül egy teljes szekció foglalkozott Kolozsvár
középkori emlékeivel és a kutatások új eredményeivel. Gáll Erwin, a bukaresti
Vasile Parvan Régészettudományi Intézet munkatársa – Gergely Balázs és Nagy
Szabolcs kolozsvári régészek közreműködésével készült előadásában – a kincses
város úgynevezett „születésével” és legkorábbi, 11-14. századi emlékeivel
foglalkozott. A témát monografikus formában is közölt szerzők kiemelték, hogy a
jelenleg 30 helyszínen azonosított középkori lelőhelyek Kolozsváron és
közvetlen környékén a nem megfelelő ásatási technikák valamint az állandóan
változó historiográfia nemegyszer torzító narratívái miatt alig ismertek vagy
kevés információval szolgálnak. Bár a régészeti források összevetése a
levéltári dokumentumokkal és kartográfiai ábrázolásokkal több részletre
deríthet fényt, a 30 helyszín többségében máig közöletlen vagy félreértelmezett
régészeti anyaga az immár kilenc éve haldokló Erdélyi Történeti Múzeum
leltárában alussza álmát. Gáll Erwin előadásában elmondta, hogy úgy a
kolozsmonostori temető(k), mint a Főtéren a Szent Mihály templomban és
környékén történt temetőásatások igen problematikusak úgy azok kronológiáját
mint a temetők fejlődésében és terjeszkedésében bekövetkezett változások tekintetében.
Nem tudjuk biztosan, hogy Kolozsmonostoron tényleg létezhetett-e két templom,
ahogy ezt nemrég Mordovin Maxim, az ELTE Régészeti Intézetének kutatója
feltételezte. Ugyancsak problematikus a régi szakirodalom által 14. századinak
datált kerámia-anyag pontos kora. Gáll Erwin kiemelte, hogy Kolozsvár kora
középkori településtörténetének megértéséhez szükséges lesz nemcsak az utóbbi
évek jól dokumentált ásatásainak részletes közlése, de a még kutatható és
hozzáférhető régi ásatási anyag újraértelmezése is.
Feld
István az ELTE egyetemi tanára a középkori Magyar Királyság városfalaival és
azok kapuival foglalkozó előadásában kiemelte, hogy a témával – bár igen
kecsegtetően hat – sem a történeti, sem a régészeti kutatás nem foglalkozott
mélybehatóan. A történész felsorakoztatta
előadásában azokat a városfalakat, amelyeknek legkorábbi védművei viszonylag
jól dokumentáltak régészetileg. Ezek közül Pest, Buda, Pécs városfalai a
leginkább kutatottak, de viszonylag jól datálhatóak a nagyszebeni városfal
fázisai is – elsősorban Radu Lupescu kolozsvári történész kutatásai révén.
Érdekességként jegyezte meg, hogy Pest második, bővített városfala meglepően
hasonlít a kolozsvári városfalhoz, amely a két erődítmény azonos korával – és
akár tervezőivel – is magyarázható. Feld kiemelte, hogy a közeljövőben
szükséges lesz a városkapuk fejlődésének részletesebb kutatására. Bár aligha
megnyugtató hír, a magyar történész megjegyezte, hogy német nyelvterületen is
csak nemrég jelent meg a középkori német városok városfalairól összefoglaló
munka.
Különösen
érdekes volt Lupescu Radu, a Sapientia EMTE történészének előadása Kolozsvár
városfalairól. Az eddig ismert régészeti és levéltári forrásokat új, XIX.
századból származó kartográfiai és építészeti felmérések eredményeivel
összevető kutatás számos pontban módosította a kincses város második középkori
(a rómaival legalább a harmadik) városfaláról alkotott ismereteinket. Előadásában
elmondta, hogy az 1366 óta ismert Óvár városfala már 1448-ban mint „Vetus
castrum” azaz régi vár, régi erődités néven volt ismert és az új fal épitése
már 1404-ben megfogalmazódik. Az épités 1405 és 1500 között folyamatosan
zajlik, a városfalat igen nagy számban megszakitott városkapuk és tornyok nagy
része már Mátyás király uralkodásának második felében áll (1460-1470’es évek).
Ezek egy részét szerencsére évre pontosan lehet feliratokkal datálni. Lupescu
Radu a négy, legjobban dokumentálható városkaput elemezte előadásában. A
Lakatosok céhe által fenntartott Híd utcai kaputornyot 1872-ben bontották le.
Szerencsénkre, a városfal nagy részének lebontása előtt egy budapesti Régészeti
Bizottság részletes jelentést és tervrajzot készített erről a kaputoronyról is. A Veress Ferenc fotóin és
számos XVIII-XIX. századi festményen és metszeten is megjelenő épület három
szintes épület stílusában nagyban hasonlít a városfal többi kaputornyára és a
vajdahunyadi vár egyik tornyára. Ez az 1477-ben épült kapu is a Mátyás korabeli
építészet jegyeit viseli magán, bár a későbbi időkben többször módosítják.
A
Monostor utcai Szűcsök kaputornyát 1843-ban bontották le, így ennek
dokumentálása jóval szerényebb. Szerencsére nemrég került elő az az 1842-ből
származó vázlat, amely a kapu lebontás előtti állapotát dokumentálja. Ugyancsak
ismert Nagyajtai Kovács István és Jakab Elek XIX. századi metszete a kapu
címeréről, amely Lupescu Radu értelmezése szerint Mátyás király korára datálja
a feltételezhetően 1476-ban befejezett kaput.
A
Közép-utcai kaputorony amelyet a Mészárosok céhe tartott fent, ugyancsak Jakab
Elek munkája révén ismert. Ez volt a legnagyobb becsben tartott kaputornya a
városnak, az óramester lakása, a város dobosának székhelye. Az ugyancsak a XV.
században befejezett épületen állhatott a város első köztéri címere is, amelyet
csak Nagyajtai Kovács István leírásából ismerünk.
A
városrendezés és a műemlékvédelem talán legkorábbi kolozsvári történeteként
jelenik meg a Magyar utcai városkapu tragikus sorsa. Az 1872-ben lebontott
kaput 1869-ben részletesen dokumentálják, de Veress Ferenc fotói is kiváló
forrásként szolgálnak. A megmentésére indult kezdeményezés és városi civil
mozgalom sajnos – ahogy számos mai műemlékvédelmi mozgalom esetében is –
sikertelen volt, az épületet porig rombolják Kolozsvár gyors terjeszkedése és a
bővülő forgalom miatt.
Rendkívül
fontos előadás volt Csók Zsolt rövid beszámolója a jelenleg Kolozsváron folyó
régészeti ásatásokról. Az Erdélyi Történeti Múzeum régésze hangsúlyozta, hogy a
2005 és 2015 között megtízszereződött ingatlan-beruházások és a nem megfelelő városrendészeti
szabályzat miatt számos műemlék került veszélybe Kolozsváron. Külön
problémaként emlegette a középkori régészek hiányát az átalakulás előtt álló
múzeumban valamint a középkori emlékek elhanyagolását az őskori és római
emlékekkel szemben. Az elmúlt néhány hónapban 8 helyszínen zajló ásatások –
többek között a Szent Mihály templomban, a Petőfi utcában, a Református
Kollégiumban, a Karolina téren és a Kinizsi Pál utcában – új adalékokkal
szolgálhatnak a város középkori történetéhez és remélhetőleg felhívják a helyi
intézmények és városvezetők figyelmét az egyre növekvő számú beruházásokra.
Ezek nemegyszer olyan értékeket is veszélybe sodornak, mint legutóbb a Kinizsi
Pál utcában történő bontás során a középkori városfalat is érintő építkezésnél megfigyelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése