A Hungarian from Romania: what is that?

This is a frequent question, what I get in a foreign country. Sometimes only from students, but it happens that even intellectuals surprise me with their confusion. This means of course, that most of the people have no idea about European history and instead of reading a little bit about the social and historical reality of the Old Continent, we are just blaming Americans, that they don't know geography and history. But do we know each other at least?

So: Hungarian from Romania. What is that? I could answer this question with one short word: it is a Transylvanian! But this is again, not true. First of all, because Transylvania is a problematic notion, having different geographical definitions  during its long, more than 1000 years old history (history of this notion, as political and historical reality / the area of course, has a much longer history). Secondly, because not all of the people from the "modern" Transylvania (everything which is inside the Carpathian basin on the territory of Romania) are Hungarians! There are 80% Romanians and numerous other ethnic and cultural groups, with their own special identity (Gypsies, Germans - Saxons and Schwabish-, Armenians, Jewish, Turkish, Serbians, Croatians, Slovakians, Polish, Ukrainians, etc). And thirdly: because there are Hungarians in Romania outside of Transylvania too (not so much, however as in the 1930's when Bucuresti was named as the "second biggest Hungarian city"). So...the situation seems more difficult, than it seems.

But, lets try at least.

Hungarians in Romania in 2002

A Hungarian from Romania, is a Romanian/Hungarian citizen (we can have now dual citizenship) who speaks Hungarian, as a mother language (it means: at home, with his friends, in the elementary, high school and even faculty), Romanian as a second, state language (in most of the cases, however older generations have problems speaking the language of the state) and identify himself par excellence, as a Hungarian. Yes, you get it: the key concept is: identity. Identity is, very simple: who you are, how you identify yourself as a cultural, human being? For this question, we answer very simply: Hungarian from Romania (or Transylvanian  - if we came from this area of the country). For us, citizenship and nationality, two legal words from the Anglo-Saxon and French legislative literature and cultural tradition, are totally different notions: citizenship is a legal, constitutional term and status, while nationality is more a cultural concept, close to identity. In this sense, we are Romanian citizens and Hungarians, as nationality.

It is not that strange and unique  - or problematic - as many Romanians or some foreigners think. Europe - due to its long and problematic history - is full with ethnic and cultural minorities and a great amalgam of identities. In many cases, they have their autonomous territory or special laws protecting their cultural heritage and identity. Hungarians in Romania - however a part of them, the Szeklers (Székelyek) are living in a compact area - doesn't have yet a territorial autonomy. 

A person, can have of course numerous identities. There are lot of shades of grey, as we know. 

What the Hungarians do in Romania? Another frequent question from foreigners. Well, read history

please. But, saving your time: Hungarians arrive in the Carpathian Basin in the 9th century A.D. and till 1920, they represent the political and administrative power in this area. That means, more than 1000 years of presence and cultural heritage. However, in numbers, they are minorities already in the 17th century in Transylvania (the majority being the Romanian population). There is a big difference of minorities, as diaspora and recent immigrants in Europe and a historical minority. Another notion, which is useful to learn. 

However, the differences between a Romanian and Hungarian from Romania are sometimes emphasized by politics and corrupt mass media, the reality is, that Romanians born in Transylvania are good friends of Hungarians. We share a thousand years long common history, similar melodies and vestments in traditional folklore, similar fairly tales, lot of words changed and exchanged in our language and numerous mixed families exist. 

I wish, that not only Romanian politicians, but the average tourist who visit Transylvania, this amazing part of Europe will understand, how the hell is possible, that you are in Romania, and you can hear sometimes the same language, as in Budapest.

A római Limes Romániában: új perspektívák kulturális örökségünk védelmében

Interjú Hegedüs Csilla volt kulturális miniszterrel, az RMDSZ kulturáért felelős főtitkár - helyettesével

Hegedüs Csilla

1)     A mai Románia területén végigvonuló római limes-szakasz egyike a leghosszabbaknak Európában. Számos ország, így az Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország is tagja a Frontiers of the Roman Empire nevű nemzetközi kezdeményezésnek, amely a római limes teljes szakaszát kívánja a világörökség részévé tenni. 2014 decemberében még kulturális miniszterként bejelentette, hogy Romániában is elindult ez a folyamat, a Limes-kutatását célzó öt éves (2015-2019) projekt révén. Miben áll ez a kezdeményezés, és kik vesznek részt benne?

Romániának már régóta szüksége van egy ilyen nagy ívű programra, hiszen azoknak az európai országoknak a zöme, amelyeknek területén végighalad a Római Birodalom határvonala, megtették már a szükséges lépéseket: valódi attrakcióvá alakították a Limes-t.

Nekünk ezekhez a folyamatokhoz kell felzárkóznunk, ezért fel kell tárnunk, tudományos és turisztikai szempontból is hasznosítanunk kell ezt a páratlan értékű régészeti örökséget. Ugyanakkor, fontos része

A Római Birodalom és határai

ennek a folyamatnak a hazai társadalom ilyen vonatkozású tájékoztatása, és annak tudatosítása, hogy ezt az örökséget érdemes az idegenforgalom tekintetében is hasznosítani.

      A programban azoknak az intézményeknek a felkészült szakemberei vesznek részt, amelyeknek tevékenységi körébe tartozik a limes kutatása. A bizottságnak pedig legfontosabb küldetése az UNESCO világörökségi listára való felterjesztéshez szükséges dokumentáció összeállítása. Konkrétan: megszületett a miniszteri rendelet, amely értelmében létrehoztuk az Országos Limes Programot, amelyet a kulturális tárca örökségvédelmi főosztálya a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeummal, a Keleti Kárpátok Múzeumával illetve a bukaresti Országos Történeti Múzeummal együtt koordinál. A program szakmai menedzsmentjét az Országos Limes Bizottság biztosítja, melynek tagjai a felsorolt intézmények képviselői, a Tudományos Akadémia, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a Maros Megyei Múzeum és a Bukaresti Egyetem képviselői.

2)     A magyarországi Limes szakasz(Ripa Pannonica) nevezési projektjének bemutatóján 2011-ben dr. Visy Zsolt régészprofesszor kiemelte, hogy a pályázat egyik legnagyobb kihívása a társintézmények munkájának összehangolása és a helyi hatóságokkal, városokkal és bürokráciával történő kiegyezés, és együttműködés volt. Hogyan látja az Ön által említett intézmények majdani együttműködését és milyen akadályokkal számolnak?

Nyilvánvalóan nem egyszerű folyamatról beszélünk, hiszen első lépésként azokat kell majd felkeresni, akiknek a telkén a birodalmi határvonal húzódik. Abban a tekintetben sem lesz zökkenőmentes a munka, és számítunk arra, hogy nem mindenütt jellemző a leleltek jó, tudományos szempontból hasznosítható állapota, és a helyi önkormányzatok segítsége, pozitív viszonyulása is döntő fontosságú lesz.

Reménykedünk azonban a telektulajdonosok, a helyhatóság és – általában – a közvélemény kedvező hozzáállásában. A kellő szaktudás már a mi oldalunkon áll, és bízunk abban, hogy nemcsak a bizottság, hanem a teljes hazai régésztársadalom is mellénk áll. A helyi önkormányzatok, akikkel eddig felvettük a kapcsolatot, támogatják a projektet, hisz az kiváló munkahely-teremtési lehetőséget kínál, mind a kutatás, mind a hasznosítás folyamatában. Természetesen, tisztában vagyunk azzal, hogy egy UNESCO-helyszín menedzsmentje többlet feladatot jelent majd az önkormányzatoknak, amire fel kell őket készíteni, de a haszon, amit egy ilyen jelentős örökség-helyszín nyújt, megéri a befektetést.

3)     Az Egyesült Királyságban található Hadrianus falát és Antoninus Pius “falát” valamint a Limes Germanicus számos helyszínét évente több százezren látogatják, de hasonló népszerűségnek örvend Carnuntum is Ausztriában. Miért nem sikerült eddig Romániában megfelelően beépíteni a nemzetközi körforgásba olyan egyedülálló helyszíneket, mint Porolissum (Mojgrád, Szilágy megye)? Hogyan látja ezeknek a helyszíneknek a jelenlegi és jövőbeli helyzetét?

Végső soron minden azon múlik, hogy helyi szinten mennyire ismeri, és mennyire tudja kiaknázni a 

Hadrianus fala

közösség azt az örökséget, amelynek birtokosa, hiszen a regionális fejlesztési stratégiát helyi szinten dolgozzák ki és léptetik életbe. Amíg ez hiánycikk, addig bárki jön „kívülről”, nem tudja olyan szinten érvényre juttatni ezeket az értékeket, hogy az kedvező legyen az ország és a helyi közösség, a tudomány és a turizmus számára is. Gazdája kell legyen, mégpedig jó gazdája minden örökség-helyszínünknek.

Természetesen, fontos szerepe van ebben a kormánynak is, amelynek a kulturális turizmus fellendítésére is kellene törekednie. Ehhez azonban nem kell sajnálnunk „pénzt, paripát és fegyvert” a kutatás mellett a népszerűsítésre. Ebben pedig ismételten a  régésztársadalom, valamint a turisztikai szakemberek lehetnek a folyamat fontos hátországa.

Bízom abban, hogy nem csak Porolissum – amely szintén egy olyan érték, amelyre érdemes felfigyelni országos és nemzetközi szempontból is –, hanem az ország több más hasonló helyszíne sűrűn látogatott attrakció lesz. Ilyen értelemben azért történt előrelépés: a Szilágy Megyei Tanács EU-s pénzek lehívásával óhajtja hasznosítani a római kori örökséget, ennek a pályázatnak a lebonyolítása folyamatban van, s szerintem nemsokára érezhetőek, láthatóak is lesznek az első eredmények.

4)     Amennyiben Románia is szeretné világörökségi helyszínné nyilvánítani a Limes Dacicust, szoros együttműködést kell kialakítania Bulgáriával és Szerbiával is. A téma felmerült már 2011-ben Pécsett is és a 2012-es bulgáriai Limes Kongresszuson is. Lát erre lehetőséget a jövőben?

A Duna-menti Limes dokumentációjának összeállításában a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal már együttműködik ezekkel az országokkal és számos más európai állam szakembereivel. A Limes Dacicus esetében az általunk kinevezett bizottság minden tagjának jelentős tapasztalata van a már világörökségként jegyzett helyszíneket kutató szakemberekkel való együttműködésben. Nos, mivel a Limes-program végre "hivatalosan" is a kulturális tárca egyik prioritása, nyilvánvalóan a munkát nem elszigetelten, hanem a nemzetközileg elismert szaktekintélyekkel való állandó kapcsolattartásra alapozva kell elvégezni, hisz egy transznacionális jelölésről van szó, nem beszélve arról, hogy mind a kutatás, mind a menedzsment és a hasznosítás terén kötelességünk, és egyben érdekünk a legjobb tapasztalatokat felhasználni.

5)     Számos régészeti helyszínen, így a tordai (Potaissa) légiós táborban évtizedek óta folynak nemcsak szisztematikus régészeti ásatások, de rekonstrukciók vagy részleges rekonstruálások is. Ezek egy részét – így Közép – Európa egyik legnagyobb katonai fürdőjét – rendszeresen megrongálják vandál kezek. Hasonlóan tragikus helyzettel számolhatunk Románia legnagyobb urbánus rommezején is, a gyulafehérvári Maros-partosban, de siralmas a helyzet a világörökségi helyszínnek számító dák főváros, Sarmizegetusa Regia esetében is. Ön szerint mi az oka a felületességnek és a régészeti helyszínek ilyen jellegű elhanyagolásának?

Nagyon fontos volna az, hogy a kulturális örökség ne csak kampánytéma legyen, és szép kerek mondatokban megfogalmazott érték, hanem megtanuljunk "élni vele", védeni és hasznosítani azt. Ennek alapvető feltétele az, hogy megértsük, az örökség nem teher, hanem egy helyi és regionális fejlődést generáló tényező. Amennyiben időt, és energiát fordítunk erre, az nemsokára megtérül, munkahelyeket teremt, piacot a helyi termékeknek, és hozzájárul, a kulturális turizmus által sok nehéz helyzetben levő település fejlődéséhez.  Ehhez azonban helyi szintű kezdeményezés szükséges, hiszen a helyiek a gondnokai ennek az örökségnek.

 Ugyanakkor a régészeti kutatások folyamatos támogatása is gondot jelent, mert igaz, ugyan, hogy a külhoni pályázatok a szükséges anyagi fedezet egy részét szolgáltatják, ám az országnak is folyamatosan és következetesen áldoznia kellene erre a szakterületre, és meg kellene már végre érteni, intézményi szinten is általánosan elfogadottá tenni azt, hogy ezek a tevékenységek nem pénzt visznek, hanem pénzt hoznak. A kutatás teremti meg az alapfeltételét annak, hogy legyen, amit bemutatni, hasznosítani.

Ha nem vagyunk hajlandók befektetni, akkor nem is térülhet meg. Sőt, olyan helyszínek válnak elhanyagolttá, amelyek azelőtt jelentősebb támogatásokban is részesültek. Ha a kutatási folyamat abbamarad, az addig befektetett pénz és energia hiábavalóvá válik.

Porolissum, Szilágy megye

6)     Van-e kedvenc régészeti helyszíne Romániában, amit szívesen látogat? 

Nem sokan tudják azt, hogy középiskolásként kerültem szorosabb kapcsolatba a régészettel, hisz azon szerencsések közé tartozom, akik részt vettek a létai ásatási táborban 4 éven keresztül. Emiatt a Géczi vár, bár napjainkban már nem kutatott, mindig az abszolút kedvenc lesz. Jól ismerem Porolissumot, és nagyon értékelem a Szent László nyomait kutató nagyváradi ásatásokat, valamint a Szilágy megyei tuszatelki Árpád-kori erődítményt, ahol a régészeti topográfia alapjait sajátítottam el. Histria ugyanakkor megfogott a hihetetlen kiterjedésével, és természetesen a Bonchidán felfedezett Őrök háza, valamint a Rabok háza nagyon közel áll a szívemhez.

Megjelent a Szabadság kolozsvári napilap 2015 január 24 -i számában. 

Arról, hogy mi számit ma értéknek: In memoriam Hankiss Elemér

Obituary of a calm,elegant and always "individual"intelectual, leading sociologist of Hungary, Elemér Hankiss.

Hankiss Elemér jobban érezte magát külföldön. Pedig egész életét arra áldozta, hogy „kitaláljon” egy élhetőbb, jobb és pozitívabb Magyarországot. Neve egybeforrt az értékkutatással és a szociológiával, amelynek nemzetközi hírű mestere lett. A maga izgága, sovány, kellemesen szerény és összetéveszthetetlen megjelenésével magával ragadta a közönségét, amelyhez mindig húsba maró kérdéseket tudott feltenni. Ezekről a kérdésekről érdemes még sokáig elmélkedni.

Értelmiségi családból, hét nyelven beszélő filológus apától és zenepedagógus anyától származott. A kálvinista

Róma cívis hangulatát szívta magába a méltán híres Debreceni Egyetem kampuszában, ahonnan tudományos pályája elindult. Kezdetben irodalomtörténészként, majd szociológusként, politológusként végül filozófusként tevékenykedett. Munkássága minden tudományterületen maradandót hagyott, de a nagyközönség számára kétségtelenül szociológusként és ún. „érték-kutatóként” maradt meg. Kérdései és könyvei – Érték és társadalom, Az emberi kaland, Az ezerarcú én, Félelmek és szimbólumok – rémisztően hathattak egyesekre. Különösen azokra, akikhez eleve szólt: a félelemmel, kétségbeeséssel, szomorúsággal, elkeseredettséggel, reménytelenséggel teli pesszimistákhoz, az Ady-Karinthy-féle „Moslékország” magyar proletárjaihoz. Olyan évszázados sztereotípiákat, sebeket próbált felszakítani, amelyek egyféle „mentalitástörténeti takarítóvá” tették őt egy nagyon koszos és kormos épületben, amelyet Magyarországnak hívunk. Számos nemzetközi tudományos fórum, így a világhírű Stanford University professzoraként azonban kérdéseit utolsó éveiben már nemcsak a magyaroknak szegezte, de a világnak is: mi számít ma értéknek egy olyan Európában, amely már legalább egy évszázada önmaga pusztulásán siránkozik, ahol a régi, két évezredig társadalomformáló szerepű keresztény etika és morál elértéktelenedett, és ahol Huntington féle kulturális összecsapásoknak vagyunk naponta tanúi? Hol lehet boldogulást találni, vidámságot, pozitív gondolatokat, értéket teremteni egy olyan világban, ahol muszlim muszlimot öl, mecsetet rombol, belgák és franciák egykori keresztény templomokban teáznak, és ahol a „mi” helyett az „én, csakis az én” az érték. Félelmek és szimbólumok című zseniális könyvében többek között arról is ír, miért találta ki az emberiség az ördögöt, a kollektív rossz fogalmát, amely ilyen vagy olyan néven, de ma is öröklődik. Most épp iszlámnak hívják a franciák. Holnap katolicizmus lehet a neve. A vallás, a mosoly, a hit, a templom, a tízparancsolat, az empátia abszolút értéket jelentett évezredeken keresztül. Egy jó ideje ez megváltozott. Új „katedrálisok”, a bevásárlóközpontok jelentek meg – írja Hankiss. Ezekben pedig az olyan pesszimista, önmaga hazugságában élő nép, mint mi is, a magyarok egyre szomorúbbak leszünk.

Hankiss Elemér azonban nemcsak külföldi egyetemi kampuszok elefántcsonttornyából mondta egetrengető jóslatait, szociológiai elemzéseit és Magyarország képeit, de legfőbb célja az volt, hogy tükröt tartson. Tükröt egy társadalomnak, hogy az „kitalálja” önmagát, megtalálja saját útját, értelmét, jelenét és jövőjét. Helyét a világban.

Sikerült-e neki? Egyik interjújában arra a kérdésre, hogy mi az életének értelme, és mit hagy ő maga után azt mondta: a kvantumfizikában, ha csak egy aprócska tárgyat elmozdítunk az asztalon, a teljes univerzum anyagi kompozíciója megváltozik. Soha többet nem lesz olyan, mint volt. A szellemvilágban azonban már nehezebb megmondani azt, hogy milyen hatást is gyakorolt egy ember egy társadalomra. Remélte, hogy ő megtette a legjobbat.

Mi pedig csak reméljük, hogy munkásságát továbbviszik és a „turáni” és más átkokból végre kitalálja magát Magyarország. Az az ország, amelyet ő egész életében megszeretni és megszerettetni akart.

Megjelent a Szabadság, kolozsvári napilap január 15 -i számában. 

A láthatatlan örökség: a római Limes Romániában

Short remarks about why the Roman Limes in Romania is important for local tourism and a summary on the latest researches carried out in the field.

Számos erdélyi és bánáti kistelepülés legendáriumába és köztudatába épült be „Tráján útja”, számos falú máig legjárhatóbb és legforgalmasabb ütőere. Az egykor egész Erdélyt behálózó római úthálózat és az ideköltözött Róma örökségének látható nyomai már a középkorban bevésték a nagy kultúra emlékét a köztudatba. Ez az élő örökség – bár változatos formában túlélte a történelem viszontagságait – még nem kapott nagyságához és jelentőségéhez méltó megbecsülést. Ennek első fontos lépése előtt állunk most: az egykori Római Birodalom határrendszerének romániai szakasza, a Limes Dacicus végre a világörökség részévé válthat.

A Limes a Római Birodalom határát jelző latin kifejezés. A határ fogalma azonban 1800 évvel ezelőtt egészen mást jelentett, mint manapság. Nemcsak adminisztratív, politikai, katonai és gazdasági határvonalként szolgált, de kulturális és ideológiai hatása is jelentős volt. Két provincia vagy a Birodalom és az azon kívül eső terület (Barbaricum) határát több tucat monumentális építészeti elem (katonai táborok, erődök, megfigyelőállomások, postaállomások, vámok, sáncok és néhány esetben akár falak is) mellett egymással szoros kereskedelmi és kulturális kapcsolatot ápoló település, tehát táradalom is jelezte. A római Limes nemcsak egy vékony, néhány száz méter széles vonalként húzódott több ezer kilométeren át Britanniától a mai Szíriáig, hanem egy szövevényes, jóval szélesebb kereskedelmi, gazdasági és kulturális hálózatként magával ragadta a kor összes népét.  A Limes – bár számos helyen jóformán ma már láthatatlan – valójában monumentálisabb örökségként épült be a mai Európa, Észak – Afrika és a Közel Kelet államainak kulturális örökségébe mint a leghíresebb római épületek. Jelentőségük és hosszú távú hatásuk nagyobb volt, mint az ókori Róma olyan emblematikus épületeinek, mint a Pantheon vagy a Colosseum. A Limes, mint fogalom tehát egy nagyon sok részelemből álló, kulturális, gazdasági és politikai fogalom is, amely méltán nyerte el már a középkoriak fantáziáját és érdeklődését is, beépülve számos erdélyi és olténiai település közös emlékezetébe.

Románia területének jelentős része az egykori Dacia római provincia részét képezte. A provincia pontos határvonalát ugyan máig nehéz pontosan meghúzni, a mai kutatás ma már viszonylag pontos térképet tud készíteni az egyik legkésőbbi római provincia formájáról, Limeséről. Kutatása európai szinten kiemelkedő régiséggel büszkélkedhet: számos neves erdélyi és román ókorász, kincsvadász és polihisztor már a XVIII és XIX. század első felében megemlíti írásaiban az erdőkben, folyópartokon, dombokon át ívelő sáncokat, árkokat és római erődöket. Különösen az erdélyi szakasz kutatása kiemelendő, amelyet olyan neves magyar kutatók jártak be, mint Torma Károly, Téglás Gábor vagy Ferenczi István. Az ő munkásságuk alapozta meg a ma már külön tudományággá nőtt romániai Limes – kutatást. Számos történelmi témával ellentétben, a katonai táborok kutatása, régészeti feltárása és intenzív publikálása nem szenvedte meg a XX. század ideológiai váltakozásait: a romantikus historicizmus és pozitivizmus, majd az imperium – váltás hozta szakgárda – csere ugyanúgy kedvezően hatott a Limes – kutatásra, mint a kommunizmus. Ebben az időszakban számos római erőd, így a porolissumi (Mojgrád, Szilágy megye), tordai (Potaissa) és olténiai erődök (Drobeta) is feltárultak, többükben részleges restaurálásra is sor került – kisebb, nagyobb sikerrel. A kilencvenes években is folytatódott a Limes kutatása, elsősorban az északi határon, a mai Szilágy megye területén. A térség részletes kutatásának köszönhető részben, hogy Zilahon rendezhették meg 1997 – ben a világ egyik legnagyobb régészeti konferenciáját, a Limes Kongresszust.

A római határvidék legismertebb és legjobban megőrzött részei (Hadrianus fala, Antoninus Pius

fala, a németországi germán-raetiai limes) ma már a Világörökség részét képezik. A 2005–ben indított nagyszabású nemzetközi projekt (Frontiers of the Roman Empire – Culture 2000) folytatásaként 2008–ban Visy Zsolt pécsi régészprofesszor által kezdeményezett Danube Limes UNESCO World Heritage projekt  révén Szlovákia és Magyarország is elkészítette  a nevezési dokumentációt, melynek révén a közel jövőben remélhetőleg római határvédelmi emlékeik a világörökség részét fogják képezni.

Ebbe a nagyszabású régészeti, műemlékvédelmi és turisztikai körforgásba ágyazódott be szervesen és igen dinamikusan a Maros Megyei Múzeum csapata, amely 2007 óta öt intézménnyel társulva (Pécsi Légirégészeti Téka, Haáz Rezső Múzeum, Molnár István Múzeum, Csíki Székely Múzeum, Székely Nemzeti Múzeum) Maros, Hargita és Kovászna megyékben a Limes Dacicus Orientalis (LIDOR) projekt keretén belül terepbejárások, légirégészeti kutatások, geofizikai mérések és régészeti feltárások révén számos jelentős eredménnyel gazdagította az eddigi kutatásokat és az egykori Dacia provincia határvédelmi rendszerének ezt a viszonylag kevésbé ismert részét.

2011–ben a projekt folytatásaként további, immár külföldi intézményekkel is társulva (berlini Humboldt Egyetem, Kölni Egyetem és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem) a kutatás elsősorban a Maros megyei Limes szakaszra fókuszált (Marosvécs, Mikháza, Sóvárad).

A keleti Limes dicséretes kutatása mellett további jelentős projektek is indultak: terepbejárások és nemzetközi projekt révén (Limes Dacicus Occidentalis) sikerült feltérképezni és végre tisztábban látni a historiográfiai szindrómának is nevezhető Nyugati Limest. Ebben a munkában ugyanakkor jelentős segítséget nyújtott a Szegedi Tudományegyetem népvándorlás – kori és Barbaricum –i régészetre szakosodott kutatócsapata is, valamint az Arad – Temesvár autópálya – szakaszt feltáró romániai régészgárda is, akik révén sikerült új perspektívába helyezni  a nyugati határvonalon túli népek és a Birodalom között folyó intenzív kapcsolatokat.

Nagyon fontos kutatásokat folytat már évek óta a kolozsvári Régészeti és Történeti Múzeum és a Régészeti Intézet is az északi Limes számos állomásán is. Legutóbb, a Román Tudományos Akadémia, a BBTE és a kolozsvári Régészeti Intézet közreműködésével 2014 – ben indult el egy nagyszabású projekt Porolissum és Dacia Porolissensis határszakaszának kutatására. A projekt a legújabb régészeti és természettudományos technológiát (LIDAR, légirégészet, NASA fotók) fogja alkalmazni.

A Délen, Olténia területén húzódó Limes szakasz kutatása ugyan sokáig elhanyagolt volt, számos új kezdeményezés született ennek kutatására és további feltérképezésére is. Kiemelendő fontosságú a délromániai Limes kutatásban a bukaresti Régészeti Intézet munkatársainak munkája, amely több konferenciát is szervezett e témában. Az internet mindent behálózó hatásának köszönhetően pedig egyre nagyobb tömeget tudnak megfogni a szakemberek a régészeti lelőhelyek nyilt napjainak, az ásatási hirek, időszaki kiállitások Facebookon történő népszerűsitésével.

2014 december 4 –én Hegedűs Csilla bejelentette, hogy 2015 – 2019 közötti időszakban Románia kormánya jelentős összeggel támogatja egy, a római Limes hazánk területére eső szakaszának régészeti feltárását, szakszerű megőrzését és a nagyközönség előtt történő bemutatását. A szűkszavú nyilatkozatból csak annyi derült ki, hogy a kezdeményezés óriási léptékű és első alkalommal tudta egyetlen program alá vonni az ország legkülönbözőbb pontjait és tudományos, kultúrális intézményeit.  A programról várhatóan január végén fognak ismét részleteket közölni.

Miközben Hadrianus falát, az afrikai erődöket, a Limes Germanicus burgusait és városait vagy a Massadai katonai tábort ezrek látogatják évente óriási turisztikai potenciállá téve Róma legdominánsabb örökségét, addig a romániai Limes szakasz továbbra is csak a belföldi turizmus elit régetét vonza. Néhány kivételes alkalom és helyszint leszámitva, a Limes emlékeiről még csak a helybeliek sem szereztek tudomást. Ezen állapotok megváltoztatását tűzte ki célúl a román kormány és ezt a magunk szerény módján mi is támogatni fogjuk további ismeretterjesztő irások és cikkek révén.

 Megjelent a Szabadság kolozsvári napilap 2015. január 12 -i számában.