Leading scholars from the USA, UK and many other countries from the EU signed the petition and expressed their concern on the new law from Hungary which targeted the Central European University (CEU) in Budapest. Many of the university presidents and rectors from Hungary and abroad expressed directly the institutional support for the CEU. The Hungarian leaders of the Babes Bolyai University from Cluj however, are still, mute. Why?
Fosztó László, a
Szabadelvű Kör vezetője, a romakutatás nemzetközi hírű kutatója és a CEU
(Közép-Európai Egyetem) egykori hallgatójának kezdeményezésére több mint száz
neves erdélyi értelmiségi – egyetemi tanárok, kutatók, művészek, írók és
újságírók – írták alá azt a nyílt levelet, amelyet Áder János köztársasági
elnöknek címeztek. A levélben az erdélyi értelmiségiek kérték az egykori
fideszes politikust, hogy ne írja alá a magyar kormány által benyújtott új felsőoktatási
törvényt. Bár az aláírók között számos neves, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen
oktató professzort találunk, érdekes módon, a nyilatkozathoz sem
magánszemélyként, sem intézményi nyilatkozat formájában nem csatlakozott a BBTE
Magyar Tagozata. Erdélyi értelmiségiként joggal kérdezzük és számon kérjük:
miért?
Köztudott,
hogy az elmúlt héten a Lex CEU néven elhíresült új felsőoktatási törvény
felrobbantotta úgy a magyarországi belpolitikát és közéletet, mint a nemzetközi
tudományos világot. A világ
legtávolabbi pontjairól érkező, mintegy hetvenezer
tiltakozó között találjuk a Soros György által alapított CEU mellett kiálló
oxfordi professzorokat, neves Nobel díjas tudósokat és írókat, a Harvard
Egyetem rektorát és megannyi más, a világ tudományosságát meghatározó
személyiséget. Az aláírók döntő többsége ugyan magánszemélyként állt ki a CEU
mellett, egy-egy rektor vagy rektor-helyettes jelenléte egy ilyen támogatói
listán túlmutat a személyes szimpátián: jelzésértékű, intézményi támogatást is
sejtet. Egy rektor ilyen minőségében – különösen ha aláírásában megnevezi
titulusát – egyértelműen az intézményt is képviseli. Az ügyben felszólaló neves
magányszemélyek és intézmények sorában találjuk szinte az összes magyarországi
egyetem dékánjait, rektori tanácsát de még a Magyar Tudományos Akadémia elnökét
is.
A
már említett erdélyi nyílt levél ugyan erőteljesen hangsúlyozza az erdélyi
magyar közélet és értelmiség kiállását a CEU mellett, a kolozsvári BBTE magyar
tagozatának vezetősége kínos csendben maradt ebben, a véleményem szerint igenis
fontos és az erdélyi felsőoktatást, tudományos életet és tágabb értelemben, az
európai szabad kutatást is veszélyeztető vagy érintő kérdésben. Sem a BBTE
rektori hivatala nem adott ki hivatalos nyilatkozatot az ügyben, sem a két
magyar rektor-helyettes nem szólalt fel az ügyben – sem magánszemélyként, sem
hivatalos, intézetvezetői minőségükben. Csendben maradásuk azért is fölöttébb
furcsa és – véleményem szerint, elfogadhatatlan – mivel az Áder Jánosnak írott
nyílt levél is egyértelműen kifejti, hogy a BBTE számos hallgatója igazi
tudományos kincsesbányaként használta évek óta a CEU könyvtárát és a két
intézmény között intenzív szakmai és emberi tőke-hálózat alakult ki. Minden, a
nemzetközi kutatás élvonalába igyekvő kutató tudja, milyen nehéz Romániában –
még a viszonylag nagy könyvtárakkal rendelkező Kolozsváron is – minőségi és
világélvonalba illő tudományos kutatást végezni. A társadalomtudományok és
humántudományok területén, könyvtáraink labdába sem rúghatnak a nemzetközi
élvonallal, fiatal kutatóinknak külföldre kell utazzanak vagy a mélyinternet
bugyraiba kell férkőzzenek néhány méregdrága kötetért, tanulmányért vagy
folyóiratért. A CEU ilyen szempontból is egy oázisa volt az erdélyi társadalomtudósoknak
és humántudományok gyakorlóinak, akik százasával vándoroltak mesteris
hallgatókként vagy doktoranduszokként Kolozsvárról a Nádor utcai könyvtárba. A
világ vezető 500 egyeteme közzé került BBTE nagyon jól tudja, milyen
infrastrukturális lemaradással kell megküzdenie a közép-kelet európai
egyetemeknek, amelyeknek
hallgatói – bármennyire is tehetségesek legyenek –
amikor külföldre kerülnek és a világ legnagyobb nemzetközi fórumain kell
megállják a helyüket – fájdalmasan szembesülnek a hazai kutatás hiányosságaival
és pénzügyi limitáltságukkal. A CEU azon kevés egyetem között volt Bécstől
Keletre, amelyben ezek a „balkáni” vagy vasfüggönyi problémák eltűntek, hisz az
ott oktató tanári gárda és a könyvtárak a világ élvonalába helyezték az egyetemet
és ezáltal az ott tanuló hallgatókat is.
Úgy
gondolom, hogy a minőségi oktatásért, az erdélyi magyar hallgatók
boldogulásáért és általában véve, a közép-kelet európai tudományosság
felzárkóztatásáért küzdő BBTE vezetőségének illett volna – vagy illene –
kiállni a CEU ügyéért. Függetlenül attól, hogy a Lex CEU mögött milyen magyar
bel-vagy külpolitikai stratégiák sejthetőek, egy ilyen rangos, nemzetközi
egyetem létének a veszélyeztetése, a nemzetközi és magyar értelmiség ilyen
szintű ignorálása egy olyan veszélyes politikai ideológiát sejtet, amely ellen
fel kell szólalnia minden vezető intézménynek a mi régiónkban.
A
CEU és Soros György alapitványa a 80-as évek végén és a 90-es évek elején az új
világ és a reményteljes, a tudósok számára a kapunyitást jelentő lehetőségek
kapaszkodójaként robbantak be a Kárpát medence magyar köztudatába. A BBTE
magyar tagozatának vezetői – már csak azért a több száz egykori hallgatójáért
is akik később a CEU-n folytatták tanulmányaikat – határozott véleményt és
nyilatkozatott kellene adjanak ebben az ügyben. A CEU nem magyarországi belügy,
hanem kolozsvári és tágabb értelemben vett, erdélyi közügy és oktatásügy is.
Ideje tehát, tollat ragadni…
