Interjú Borzási Saroltával, a Magyar Amerikai Koalíció
gyakornokával
Interview with Sarolta Borzási trainee of the Hungarian American Coalition about the 60th annyversary of the 1956 Hungarian revolution, celebrated in Washington DC and other cities of the United States.
A
gyergyószentmiklósi Borzási Sarolta középiskolás évei kezdetekor került
Kolozsvárra, ahol 2009 óta a Kolozsvári Magyar Diákszövetség aktív tagjaként
majd a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Főváros program koordinációs csapatának
vezetőjeként találkozhattunk vele. Jelenleg a Magyar Amerikai Koalíció (Hungarian
American Coalition) gyakornoki programja keretében lehetősége van az Amerikai
Egyesült Államok fővárosában néhány hónapot eltöltenie. A szakmai gyakorlat
érdekessége, hogy egybeesett az 1956-os amerikai megemlékezésekkel is.
Borzási Sarolta |
Az
amerikai-magyar kapcsolatoknak közel negyed évezredes múltja van és szorosan
egybeforr az Amerikai Egyesült Államok születésével. A felvilágosodás idején,
amikor a Rákóczi szabadságharc már a kollektív emlékezetben megkopott a
Habsburg Magyarországon, Fabriczy Kovács Mihály 1779-ben levélben üdvözölte
Benjamin Franklint, a frissen születő új állam és demokrácia egyik atyját. A
magyar katona szavai az 1906-ban alapított Amerikai Magyar Föderáció (American
Hungarian Federation) jelszavaként él mai napig. Ez a szervezet aktív szerepet
vállalt az 1956-os magyar menekültek felkarolásában, az új amerikai életük elindításában
is. Washingtonban ugyanakkor évtizedeken át számos magyar vagy magyar
származású politikus ápolta hűségesen a magyar-amerikai kapcsolatokat. Ezek
közül kiemelkedő szerepet játszott a Holokausz-túlélő, Tom Lantos szenátor, aki
az egyik legbefolyásosabb demokrata politikusa volt az Egyesült Államoknak 1981
és 2008 között. Bár halála óta ez a kapcsolat kissé megtorpanni látszik, idén
ősszel mégis nagyszabású megemlékezés-sorozatot szerveztek 1956 hőseinek a
fővárosban. Erről az eseményeken résztvevő Borzási Sarolta erdélyi magyarként
tud betekintést nyújtani.
- Az Amerikai Magyar Nagykövetség által szervezett
ünnepség-sorozat már szeptember 28-án elkezdődött és továbbra is tart. Mikor
csatlakoztál az eseményekhez és milyenek voltak az első impressziók?
- Az
őszi hónapok mindig zsúfoltak rendezvények tekintetében Washingtonban. Az idei
október kiemelkedően sok magyar rendezvénnyel volt teli, hiszen az 1956-os
forradalom 60. évfordulóját ünnepeljük.
Szerencsém
volt már az első rendezvényeken részt venni. A CEPA Fórum, amely az európai
közpolitikákkal foglalkozó washingtoni kutatóintézet legnagyobb eseménye, a
Közép-Európával foglalkozó szakembereket, diplomatákat gyűjti össze. A
konferenciát Szijjártó Péter magyar külügyminiszter nyitotta meg, aki felelevenítette
az 56-os forradalom örökségét, majd aktuális biztonságpolitikai témákról beszélt,
több magyar illetve román szakértő is felszólalt.
Már
október elején kezdetét vette az 1956-os Film Fesztivál, a magyar nagykövetség
szervezésében. A forradalomhoz kapcsolódó dokumentumfilmeket nézhettünk meg. Külön
csemegének számított, hogy a filmek rendezői is itt voltak, akikkel el lehetett
beszélgetni. Megragadó történeteket láthattunk olyan emberekről, akik közül
többen szintén jelen voltak. Kérdezhettünk személyesen Charlie Gogolaktól, aki
az amerikai foci egyik emblematikus rekord-döntögető játékosa lett, miután
gyerekként menekült el Magyarországról 1956-ban. Azt is érdekes volt megtudni,
hogy Quentin Tarantino szakmai segítségével valósult meg A szabadság vihara című
film, amely a híres 56-os olimpia vízilabda csapatáról szól. Ennek apropóján
Kemény Dénes magyar vízilabda szövetségi elnökkel, olimpiai bajnok szövetségi
kapitánnyal is beszélgethettünk. Ugyanakkor láthattuk a Mariska Hargitay által
narrált Freedom Dance című művet is -
többek között ő is 56-os menekültek gyereke.
- Ennek az eseménynek szerves része volt Pigniczky Réka tíz
évvel ezelőtt készített, Hazatérés (A journey home) című dokumentumfilmjének újravetítése.
A filmet – amely teljes terjedelmében online is elérhető – egy nagyszabású
1956-os film-projekt követte, amelynek a rendező és munkatársai kiváló honlapot
is létrehoztak, itt 56-os túlélőkkel és emlékezőkkel készített interjúk
nézhetőek. Milyen volt a film és hogyan fogadta az amerikai közönség?
- Pigniczky
Réka is 56-os menekültek gyereke, az ő életét is meghatározta a forradalom és
szabadságharc, mint nagyon sok amerikai-magyarnak - ebben pedig van valami „misztikus”.
Itt október 23-ról megemlékezni teljesen más érzés, az itteni magyarok mintha
életre keltenék az akkori hangulatot, sokkal erőteljesebb, érzelemdúsabb az
emlékezés. Érezni ugyanakkor a forradalom kapcsán kialakult tiszteletet is a
magyarok iránt.
Pigniczky
Réka filmjét ajánlani tudom mindenkinek. A történet fordulatokkal teli és
érdekes: 56-os forradalmár édesapjuk utolsó kívánságát tiszteletben tartva
Magyarországon temették el, és ennek szervezése közben kezdték el kutatni, hogy
pontosan mi is történt akkor szüleikkel. Nem megyek bele a részletekbe, hadd
élvezze minden néző maga a fordulatokat a filmből, de két gondolatot kiemelnék:
egyrészt kiderült, mennyire nehézkes volt még mindig a kutatás, bejutni a
levéltárakba, megszerezni a hiteles információkat, másrészt az is érdekes, hogy
nem mindenki, aki túlélte a forradalmat, tekint büszkeséggel és felszabadulással
az eseményekre.
Míg
ez nekünk történelem, több százezer ember számára életének meghatározó része,
mindeniknek megvan a saját egyedi története. Ezért is kiemelkedően érdekes,
megfogó ez a Memory Porject, amely keretében közel száz interjú került fel a
világhálóra 56-os túlélőkkel, akik külföldre kerültek. Mindenki a saját élményeit
meséli el, nagyon eredeti és személyes hangnemben ismerhetjük meg ezeket a
történeteket, amelyekben sok a hasonlóság, de mégis mindenik egyedi.
- A rendezvények nem csak a Magyar Nagykövetségen, hanem reprezentatív
amerikai épületekbe is beszivárogtak. A Pentagonban például történelmi kiállítással
emlékeztek az 1956-os magyar eseményekre, a Kongresszusi Könyvtárban magyar
borkóstolót szerveztek és köztéri szobrot kaptak az 56-os srácok Washingtonban.
Milyen további eseményeken vettél részt?
- Több
nemzetközi konferenciára is sor került, amelyen az 56-os forradalom hatásait
taglalták mind amerikai, mind magyar és egyéb európai szaktekintélyek, többek
között a Nemzetvédelmi Egyetemen is. Volt kiállítás és komolyzenei koncert is,
a Magyar Nemzeti Táncegyüttes is egy tematikus előadással járta körbe az
Egyesült Államokat, többek között a Hungary Initiatives Foundation
támogatásának köszönhetően.
Washington, Pesti srácok szobra |
Az
egyik kivételes esemény a Pesti srác szobor
felavatása volt, aminek a lebonyolításában is besegíthettünk. Történelmi
pillanat volt, hiszen ez az első 1956-os emlékhely az Egyesült Államok fővárosában.
Mivel az amerikai magyar közösség nagy része nem Washingtonban él, ezért eddig
nem volt itt emlékhely. A szobrot a magyar nagykövetség új épülete előtt
helyezték el. A követség ugyan csak később fog ide átköltözni, de ez alkalommal
már most betekintést nyerhettünk az új impozáns diplomáciai épületbe.
Egyébként
a szobor miniatűr mását a Kongresszus épületében is elhelyezik, ezzel már két
magyar szobrot is találunk az amerikai törvényhozás fellegvárában: a Kossuth
mellszobrot és Pesti srác miniatűr szobrát. Nemigazán találunk még olyan
országot, amely elmondhatja ezt magáról.
Részt
vehettünk magyar nyelvű református istentiszteleten is, amelyet meghitt
emlékműsor követett. Alkalmunk volt besegíteni diplomáciai gála vacsorán,
amelyen a magyar közméltóságok mellett amerikai vezetők is megemlékeztek az
56-os forradalom szellemiségéről. Hallhattuk a Csík Zenekar koncertjét is a
nagykövetség ünnepi fogadásán. De még amerikai focimeccs szünetében is emlékeztek
56-osokra: a Redskins meccs félidejében a Gologak testvérek
meglepetés-köszöntésben részesültek. Novemberben is folytatódnak az 56-os
programok. 7-én például Márton Áron püspök életéről nyílik kiállítás a
Kommunizmus Áldozatainak Emlékalapítványa (Victims of Communism Memorial
Foundation) szervezésében.
Ami
igazán megható volt ezeken az eseményeken, hogy személyesen találkozhattunk
azokkal, akik részt vettek, átélték az 1956-os forradalmat. Hadd említsek párat:
Dr. Horváth János, aki aktív tagja volt a forradalmi mozgalomnak, az
Újjáépítési Tanács elnöki tisztségét töltötte be, majd a forradalom leverése
után menekülni kényszerült, de az új világban is a magyar üggyel foglalkozott,
a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója volt. A rendszerváltás után visszatért
Magyarországra, és 1998-2014 között országgyűlési képviselő lett. Hallhattuk
Tóth Imre visszaemlékezéseit is, akinek a szülei Erdélyben születtek, 1956-ban
államtitkár volt, majd a Nagy Imre vezette forradalmi tanács titkára.
Menekülése közben a határon elfogták, majd pár nap után filmbeillő módon
átjutott Ausztriába, 50 év elteltével tudta meg, hogy egy CIA ügynök mentette
át az osztrák-magyar határon. Köszöntést mondott Steven Ferencz Udvar-Házy,
56-os menekült, filantróp üzletember, aki a Smithsonian Intézet Légügyi és
Űrkutatási Múzeum egyik épületének is a névadója. Mindezeket a történeteket személyesen
hallgatni nagyon megragadó élmény.
Eddig
csupán a Washingtonban zajló eseményeket említettem, de Amerika szerte sok
helyen tartottak szebbnél szebb megemlékezéseket, New Yorktól San Franciscon
keresztül, Clevenlendtől Sarasotáig.
- Az 1956-os emlékezéssel egy időben zajlott az amerikai
elnökválasztási kampány utolsó elnöki vitája. Milyen jelenleg a közhangulat és
hogyan látja ezt egy, a Trump-féle Caragiale szereplőkhöz talán sokkal inkább
hozzászokott romániai magyar fiatal?
- Az
amerikai főváros jellemzően demokrata régió, ilyen szempontból kültéri kampányt
majdnem egyáltalán nem lehet látni, inkább a ’billegő államokban’ kampányolnak,
ahogy azt itt szokás mondani. Azért megvan a sajátos hangulata az elnöki vitát végignézni
amerikaiakkal körülvéve. A sajtó és a közösségi média is majdnem csak erről
szól, illetve a sok szakmai beszélgetés, előadás, konferencia, mindegyiken azt
ecsetelik, mire lehet majd számítani a jelöltektől a választások után. A
hangulatról talán annyit, nem igazán lehet észlelni azt a lelkesedést, ami
előző elnökválasztások idejében elmondásuk szerint jellemző volt.
Fontos
kiemelni, hogy a kongresszusi képviselőket és szenátorok egy részét is most választják,
tehát a november 8-i megmérettetés többről szól, mint az elnökválasztásról.
Mivel külpolitikai téren az elnök szerepe nagyon hangsúlyos, mi inkább erre
figyelünk, de a belpolitika szempontjából nagyon fontos az is, hogy ki van
többségben a képviselőházban és a szenátusban. Azt látom, hogy az, aki már
gondolni sem akar az elnökválasztásra, inkább ez utóbbira fókuszál. Itt is
nagyon érdekes választási verseny zajlik.
- Rövid amerikai tartózkodásod alatt volt lehetőséged
számos helyi politikussal, diplomatával és az amerikai polgárokkal is
megismerkedned. Milyen a híre a magyaroknak az Egyesült Államokban? Mi a
helyzet Erdéllyel és Draculával?
- Nagyon
fontos számomra megismerkedni az amerikai magyar közösség dinamikájával, hiszen
nagyvonalakban annyi magyar él Észak-Amerikában, mint Erdélyben, mégis más a
közösségi élet itt. Ezért szerencsés, hogy az Amerikai Magyar Koalíció
gyakornoka vagyok, Washingtonban sok közösségi vezető megfordul, így
lehetőségem van velük beszélgetni, ismerkedni, a közelgő Diaszpóra Tanács
itteni tagjainak ülése pedig nagyon érdekesnek ígérkezik. De voltunk már magyar
pikniken is, ahol a Pedagógus Egyesület tagjaival, Fulbright és Kőrösi Csoma
Sándor program ösztöndíjasaival is kapcsolatba kerülhettünk, a Cserkészszövetség
révén pedig sok magyar gyerekkel is találkozhattunk. Az amerikai magyaroknak Erdélyről
inkább a Kárpátok, Székelyföld és Kolozsvár jut eszükbe, mintsem Dracula. De ez
érthető, sokaknak felmenőik vagy családi kapcsolatuk van Erdélyben, illetve
többen adományokkal is segítettek vagy segítenek különböző erdélyi magyar
közösségeknek, vagy rendszeresen meglátogatják a környéket.
Ami
az amerikaiakat illeti, általában azok, akik tanulmányaik vagy munkájuk során
Európával foglalkoznak, el tudják helyezni Magyarországot a mentális térképen.
Azoknak a köre, akik Erdélyt is be tudják azonosítani, már szűkebb, de ilyen is
akad. Nyilván az európaiaknak könnyebb megértetni az erdélyi magyar helyzetet,
de azért azoknak az amerikai fiataloknak is elmeséljük, akikkel találkozunk. Épp
ott voltam a brit Portland ügynökség Soft Power rangsor kiadványának
bemutatóján, ahol Magyarország felkerült a 30 legbefolyásosabb ország közé, a
kutatás többek között azt írja, hogy a magyarok nagy odaadással fogadják a
turistákat …
Köszönet az interjúért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése