Az ókor gyöngyszemei: Palazzo Massimo alla Terme

Ugyan számos olyan múzeumot nem láttam még, amely az ókor kincseit rejti, az eddig meglátogatott nagy gyűjtemények közül a berlini Pergamon – múzeum mellett a római Palazzo Massimo alla Terme tetszett a legjobban. Nemcsak lenyűgöző régészeti anyaga de a múzeum hangulata, kellemes kialakítása és a tárgyak ízléses, rendkívül interaktív bemutatása is példaértékű a múzeumpedagógia terén amúgy nem túl jeles helyen álló római múzeumok sorában.

A XIX. században, neoreneszánsz stilúsban épült, 1960 óta múzeumként funkcionáló épület értékeit és a kiállitott tárgyak sokaságát lehetetlen felsorolni (megtették ezt legutóbb az idén kiadott, kiválló katalógusban). Sem a látvány, sem annak hatása nem irható le - legfeljebb göthei tehetséggel lehetne ezt kivitelezni, amivel én nem rendelkezem. Beszéljenek helyettem inkább az általam készitett képek.

A múzeumról pedig röviden néhány alapvető információ és szakmai vélemény:

- régészhallgatóknak, doktoranduszoknak - megfelelő igazolvány felmutatásával - ingyenes (nagy kincs ez a sorstól).

- értékes kiadványok, könyvek találhatóak az alagsori boltban (brosos áron, sajnos)

- a múzeum lépcsői igen veszélyesek, csúsznak a milliónyi látogató évtizedes súlya miatt

- az épület kellően nagy ahhoz, hogy a kiállitott tárgyak ne hassanak zsúfoltan (ahogy számos múzeumban, igy a Vatikániban is)

- kiválló fény és megvilágitás a termek többségében (kivétel a bronzszobrokat bemutató részlegek)

- a tárgyakat részletes angol és olasz nyelvű szöveg kiséri amely nemcsak az adott tárgyat, de annak kontextusát, korát is bemutatja.

- tematikus, kronológiai bemutatás

- interkativ múzeumpedagógiai elemek bevonása: videók (a Nemi kincsről - lenyűgöző, le se tudom irni!), hanghatások (zene, az elefántcsont istenségek ábrázolásánál), rekonstrukciók és szép poszterek. Ebben már csak a Crypta Balbi múzeum jobb Rómában. 

És a képeim: