Az
ókorban is több száz könyvtár létezett a Római Birodalomban. Bizonyára néhány
tehetősebb értelmiséginek, például Ciceronak vagy Senecának is tekintélyes
könyvtára lehetett. Hatalmas levelezésük, könyveiknek a másolatai, próbálkozásai,
elrontott vagy éppen készülő változatai állhattak százasával permagenen,
papiruszon vagy dobozformájú könyvekben összefogva. Többeknek – akár tehetős
arisztokrata nőknek – aprócska, összefűzött könyveik voltak. Mégis, ha egy
értelmiségi írásra és
kutatómunkára adta a fejét – mint Titus Livius, Tacitus,
Suetonius vagy mások – akkor nem volt elég személyes élményeik, barátaik
beszámolója és az éppen saját könyvtárukban fellelhető könyvek. Utazásra
kényszerültek a világ legnagyobb gyűjteményeiket meglátogatni. Rómában több,
ilyen „kutatókönyvtár” volt már az ókorban is: kiemelendő a Traianus császár
idején, a dákok aranyából felépített monumentális fórumon, a neves oszlopot
közrefogó két könyvtár. Az egyikben görög, a másikban latin könyvek ezrei
várták a kutatókat. De neves könyvtár volt a philohellén Hadrianus által
építtetett Athenaeum, amely bizonyára ugyancsak a görög kultúra neves könyveit
is tartalmazhatta. De vándoroltak a kutatók Pergamonba is, ahol 200.000 könyv
várta az érdeklődőket. Alexandriában is jelentős könyvtár gyűlt össze a VII.
Kleopátra idején leégett könyvtár újraépítését követően.
Fori Imperiali |
Manapság
sincs ez másképp, amikor az ókor iránt érdeklődő kutatók igazán elmélyülni
szeretnének a múltban. Igaz, mostanság minden jelentős európai egyetem könyvtára
tartalmaz ókorral, régészettel foglalkozó könyveket, mégis létezik egy íratlan
„hierarchia” a könyvtárak és azok specializációja között. Vannak könyvtárak amelyek
a hadtörténet iránt érdeklődőket szolgálják elsősorban, mások az ókori
művészettörténet vagy vallástörténet (Erfurt) iránt érdeklődők számára
jelentenek kincsesbányát. Ezeken túl pedig ott vannak azok a „mamut”
könyvtárak, amelyek már alapításuk óta azt a célt szolgálják, hogy
összegyűjtsék a világ minden tájáról a legfontosabb monográfiákat,
folyóiratokat. Ezek a világ legnagyobb kutatókönyvtárai.
Rómában
az egykori Birodalom fővárosában értelemszerűen jelenleg több, ilyen régészeti
könyvtár is van. Kiemelendő a Piazza Venetián található Biblioteca diArcheologia e Storia dell'Arte (150.000 szakkönyv), a Palazzo Farneseben található
Francia Akadémia könyvtára, a British School at Rome, a Deutsche
Archaeologisches Institut könyvtára és nem utolsó sorban az American Academy
of Rome könyvtára. Ezeken kívül számos, főleg nemzeti nyelvükön irt régészeti
monográfiát és folyóiratot találunk a Spanyol
Akadémia, a Holland Királyi
Akadémia, a Finn Akadémia régészeti könyvtáraiban. Külön könyvtára van az
egyetemeknek is: a Központi Egyetemi Könyvtár mellett jelentős régészeti
könyvtára van a Latin Epigráfia tanszéknek, az Ókori Topográfia tanszéknek is
(igaz, ezek elsősorban a diákság munkáját szolgálják).Jómagam
két kutatókönyvtárt látogatok rendszeresen, így ezekről tudok érdemben
véleményt írni. Első hónapban legtöbbet a The British School at Rome könyvtárában voltam. A város szívében található Borghese
Parkban található British Academy monumentális, neoklasszicista épületében
kialakított könyvtárba belépni mindig felemelő érzés. Valóban azt az érzést
adja a hatalmas timpanon és oszlopsor, hogy egy „templomba” lépsz be. A
tudományok templomába. A könyvtárba elengedhetetlen a tesszera, azaz az
intézményi belépő. Ez ingyenes, ha különleges engedélyed vagy kutatói
megbízásod van. Ha nincs, akkor is nyitott minden, legalább MA. végzettségű régésznek,
ókortörténésznek, filológusnak, de fizetni kell egy kis összeget az éves
bérletre. Lehet ideiglenes vagy rövid időre szóló belépőt is készíteni. A
könyvtárosok többsége fiatal, nagyon kedves emberek, akik készséggel segítenek.
Angolul is értenek, igaz, beszélni nem tudnak valami helyesen (kicsit abszurd
ez egy brit intézményben, de nem Olaszországban, amely Magyarországgal együtt
sereghajtó a legkevesebb idegennyelvet beszélő országok sorában). A könyvtár
szabadpolcos rendszerrel működik: a tematikusan beosztott, ABC sorrendbe
állitott könyveket csak leemeled a polcról, jelezve egy jelzővel az
asztalszámod, neved és a könyv kódját. A kutatókönyvtárak többsége (a francia
és a német kivételével) egy közös adatbázissal rendelkeznek (URBS), amelyben nagyon
könnyen lehet könyveket keresni. A brit könyvtár különösen Róma és Ostia
régészeti topográfiájáról, ókori művészettörténetről, kutatástörténetről és
általános régészeti szakirodalomban gazdag és egyike a legjobb könyvtáraknak.
Mivel elég kevesen használhatják egyszerre a könyvtárat (30 – 40 ember), ezért
mindig nagyon zsúfolt (főleg amióta megnyitották az egyetemisták számára is).
Kevés hadtörténeti, epigráfiai és vallástörténeti könyvet találunk ott. Ahogy
ez lenni szokott, a Közép – európai (magyar vagy román) szakirodalom szinte
teljességgel hiányzik a könyvtárból. Néhány alapmű – RIU, IDR, castrum –
monográfiák azért megvannak.
American Academy of Rome |
A
másik könyvtár, ahol manapság a hétköznapjaimat töltöm, az Amerikai Akadémia könyvtára. A janiculumi (Gianicolo) dombon található,
gyönyörű környezetben megépült könyvtár szelídebb épülete barátságosabb
hangulatot áraszt, mint a monumentális brit intézmény. Kisebb épület, szebb
környezet. Akik a központban, vagy az egyetemváros körül élnek, nekik igen
távol van, mázlimra nekem jelenleg megfelelő távolságban található.
Ez
a könyvtár is intézményi, különleges belépővel rendelkezik, amelyre úgy online,
mint helyszíni regisztrációval lehet csak igényt tartani. Kutatói engedéllyel
vagy professzori ajánlással ez is ingyenes (ha nincs, 10 euró az éves díj). Itt
csak doktoranduszok, kutatók, professzorok
vagy még annál is nagyobb agyak gyakorlatoznak. A könyvtár jóval
nagyobb, alighanem a legnagyobb kutatókönyvtára a városnak (kétségtelenül a legnagyobb,
amit én valaha láttam). 30 – 40.000 ókorral, régészettel foglalkozó könyv várja
az ide látogatót. Szinte bármi megtalálható itt, kevés olyan könyvet találtam a
szakirodalomban, ami nem volt meg (sajnos, akadt azért néhány spanyol, francia
vagy német cím, ami itt sincs meg, különösen folyóiratokban közölt munkák).
Román és magyar szakirodalom itt sem bővelkedik, de minden más – angol, olasz,
francia nyelvű szakirodalom – megtalálható. Különösen római társadalomtörténet,
vallástörténet és topográfia témakörben igen gazdag, de építészeti és
művészettörténeti részlegében is több száz kötet akad. Ez a könyvtár is
szabadpolcos. Elvileg öt kötetet lehet lefoglalni, de szerencsére az aznap
kiválasztott 10 -20 kötetet is
otthagyják a könyvtárosok az asztalomon, másnapra is. A könyvtár fő olvasótermében
a donátorok és nagy amerikai mágnások, kutatók mellszobrai között, egy hatalmas
aulában lehet kutatni. Kicsit olyan hangulatot áraszt, mint egy középkori
kolostor könyvtára. Monumentális, szelíd és árad belőle a tudomány illata. A
csendet szinte követeli a tér. Ezt néha megszakítja egy –egy diplomáciai
csoport látogatása, akiket a mindig elegáns és nagyon kedves igazgató vezet
végig. A fő olvasóteremben főleg a klasszikus latin – görög irodalom nagyjainak
műveit találjuk (többek között a teljes Loeb sorozatot, amit még soha nem
láttam egészben), de itt van a latin epigráfia részleg is, Alföldy néhány
könyvével.
A
könyvtár többi része az alagsorban van: topográfia, vallás, történelem,
társadalomtörténet, művészettörténet, szobrászat, építészet az első alagsorban.
Ezt követően a lentiben modern kor, művészettörténet, reneszánsz, itáliai
tanulmányok. Egy külön szobában pedig a periodikák, folyóiratok (ennyit, egy
helyen még nem láttam). Román folyóiratok közül ha jól láttam csak a Dacia
található meg. Magyarokat nem láttam sajnos (de lehet akad az is). Kevés szerb,
szlovén, bulgár folyóirat van, Közép – Európa nagyon rosszul képviseli magát,
ellenben a nyugati kiadványok közül szinte minden megvan naprakészen (2010 –től
napjainkig is).
Ideális
hely a kutatásra, a munka egészen jól megy, rengeteg inspiráló kérdést tud
szülni egy olyan tér, ahol a szellem minden igényét egy kattintással megoldja
egy könyv, tanulmány. Egy hónap után is még abban a fázisban vagyok, hogy
mindent lefényképeznék, mindent elolvasnék, hogy ha eljön a fájdalmas pillanat,
hogy el kell hagynom ezt a teret, vihessem magammal az egész könyvtárat. Kész
csoda ez.
A
könyvtárosok többsége segítőkész, kedves ember – akad 1-2 furcsább is azért. A
büfé és a kávézó sajnos nagyon drága, az akadémia ösztöndíjasainak
pénztárcájához vannak az árak igazítva (egy nagyon kicsi szendvics 4 euró, egy
ebéd 16 euró). Az átriumos csarnokban az épület közepén a kerengő falait római
feliratok díszítik: első századitól késő antik, keresztény feliratokig van itt
minden, mi szem szájnak ingere.
A
Német Régészeti Intézet könyvtárában
kevés alkalommal voltam, leginkább konzultáció céljából, de ott is nagyon sok
könyv található, a német szakirodalom szinte teljes repertoárja megtalálható.
Ott mindenkinek 10 euró a belépő, nincs kedvezmény. A kutatásom második felében
oda is elnézek majd gyakrabban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése