Vincze Zoltán tanár úr emlékére
Short article on the new trrend and tendency in Romanian archaeological discourse, which is focusing in numerous recent studies and books on the history (histories) of archaeology. A renaissance of this discipline was begun with the seminal works of Andreas Bodor, Zoltán Vincze, followed now by numerous young scholars focusing especially on great personalities, sites, museums and rarely on larger concepts, ideologies.
Az erdélyi régészet történetével nagyon sokáig senki sem
foglalkozott, bár a régészettörténet, mint tudományág vagy metodológia, egy
tudomány önreflekciója nyugaton már az 1970-es és különösen 1980-as években
virágzott. Jakó Zsigmond néhány jelentős tanulmányát követően Bodor András,
Volker Wollmann, Radu Ardevan és Vincze Zoltán történész hiánypótló tanulmányai
az 1990-es években nyitották meg végül az utat és kezdték el azt a máig tartó
és ma már felgyorsulni látszó folyamatot, amely Erdély régészettörténeti
kutatásaira jellemző.
Az elmúlt években úgy a román nyelvű, mint az erdélyi
magyar kutatás egyre nagyobb hangsúlyt fordított az Erdély területén zajlott
régészeti ásatások, régészeti iskolák és publikációk, jelentős személyiségek és
intézmények kutatástörténetének. Míg Bodor András tanulmányai elsősorban az
erdélyi régészettörténet főbb korszakait, nagy személyiségeit és szakirodalmi
alkotásait vette górcső alá, addig a nemrég elhunyt Vincze Zoltán történész
kutatásai az erdélyi régészet második korszakának (1859-1918) legfontosabb
állomását, a Pósta Béla neve által fémjelzett régészeti iskola
személyiségeit
és tudományos eredményeit, ideológiai hátterét kutatta. Vincze kutatásai
rámutattak a régészettörténet, mint diszciplína és módszer jelentőségére
mifelénk is: egy kutató azáltal, hogy visszatekint saját tudományágának
történetére, múltjára, elődeinek munkásságára, újraértelmezi a régi XIX.
századi ásatásokat, újrakeresi a néha „elveszettnek” nevezett régészeti anyagot
vagy európai, történeti kontextusba helyezi Erdély régészettörténetét, másképp
fogja látni a mai régészeti ásatásokat és megérti a kutatás jelenlegi állását
illetve annak irányvonalait,
hiányosságait, a hiányok mögött rejlő okokat is. Bár átfogó, projekt-szerű kutatás sajnos nem
készült az 1450 és 2018 közötti több mint fél évezredes erdélyi
régészettörténeti korszakról, egyre több jelentős munka igyekszik egy-egy
rövidebb korszakot, egy személyiséget, intézményt vagy régészeti helyszint
történeti kontextusban értelmezni és eddig nem kutatott forrásokat elemezni. A
legújabb munkák közül megemlítendőek Bajusz István, Gáll Erwin, Boda Imola, Laura Coltofean, Petruț Dávid és
feltehetően az alábbi sorok szerzőjének munkái, amelyek elsősorban a XIX.
század végi és XX. század eleji erdélyi régészettörténet nagy személyiségeinek
(Téglás István, Torma Károly, Finály Henrik, Cserni Béla, Roska Márton)
életével, munkásságával és azok ideológiai hátterével foglalkoztak. Ezek a
tanulmányok vagy ritkább esetben, monografikus feldolgozások elsősorban azt a több
ezer levelet és dokumentumot dolgozza fel, amely évtizedeken keresztül
olvasatlanul nyomorogtak múzeumaink leltáraiban, könyvtáraiban és a
levéltárakban. Hogy megértsük a
lemaradás mértékét, saját kutatásaimból hoznék egy példát: Cserni Béla, az
erdélyi városi régészet atyja és a gyulafehérvári régészeti múzeum első
igazgatójának életéről irt kötetemhez több mint ezer közöletlen forrást
(levelet, levéltári dokumentumot) használtam fel. Ezeket sajnos csak idézni
tudtam rövid kötetemben, hisz csak levelezésének teljes, szisztematikus közlése
és fordítása legalább 2-3 kötetet igényelt volna. Ezeket csakis több éves,
szisztematikus projekt és munka keretén belül lehetne feldolgozni. Hasonlóan
óriási anyagot hagyott hátra a Pósta Béla iskola számos tagja is, de
befejezetlen még a teljes Téglás anyag feldolgozása. A XX. századi nagy erdélyi
régészekről még nem is beszéltünk, akiknek szellemi hagyatéka még feldolgozásra
vár. Nemrég indult el László Gyula régészprofesszor hagyatékának digitalizálása
és ha minden igaz, jövő év közepéig feldolgozásra kerül Bodor András
ókortörténész levelezése, memoárja és válogatott tanulmányai is.
Sarmizegetusa Regia |
A nagy személyiségek hagyatékának feldolgozásán túl,
számos intézmény is elkezdte saját történetét felgöngyölíteni és kiállítás
formájában is megmutatni. Erdélyi múzeumaink döntő többsége az Osztrák-Magyar
Monarchia öröksége, így ezek 1867-1918 közötti történetének kutatása sajnos
sokáig ideológiai gátak áldozata volt, ma pedig nyelvi korlátok elé helyezik a
jó szándékú román történészeket. Ezért elengedhetetlen, hogy ezekkel a
forrásokkal magyar kutatók (is) foglalkozzanak. Ilyen múzeumtörténeti munkák
születtek például nemrég Kolozsváron és Déván is.
Az egyik legutóbbi kötet amely erdélyi
régészettörténettel foglalkozott Aurora Pețan monumentális monográfiája
Gredistye, azaz Sarmizegetusa Regia, a dákok fővárosának felfedezéséről szól. A
2018-ban megjelent 600 oldalas, gazdagon illusztrált kötet az első egy több
kötetesre tervezett sorozatból, amely Aurora Pețan több éves kutatásainak
eredményét fogja közreadni a dák főváros régészeti emlékeiről. A szerző neve
sokak számára ismert, bár 2012-ig kevésbé tudományos berkekből volt ismert.
Klasszika-filológiai tanulmányait követően Pețan kutatásai elsősorban a dák
kultúra felé irányult. Néhány tudományos szempontból enyhén szólva is
kifogásolható cikkét követően, 2012 óta szakmai pálforduláson ment át és egyike
lett a dák várak kutatásában legjártasabb embereknek. Alapítványa (Fundatia
Dacica) saját kiadóval, hotellel és tudományos központtal rendelkezik, ezáltal
egy kivételes képviselője a külföldön igencsak elterjedt, mifelénk még csak
ritkán megjelenő „independent researcher”, azaz „független kutató” példájának. Most
megjelent kötete ennek, a több éves önálló kutatásnak az eredménye, amely első
izben foglalja össze Románia egyik legfontosabb, közel negyed évezrede kutatott
régészeti helyszínének és UNESCO világörökségi helyének a régészettörténeti
kutatásait. Pețan bevezetőjében hangsúlyozta, hogy sajnos munkáját és
eredményeit nem vették figyelembe Kolozsváron, ahol a BBTE Ókortörténeti és
Régészeti Tanszékének román kollégái bécsi régészekkel egy hasonló projekten
dolgoznak jelenleg is. Aurora Pețan most
megjelent kötete tehát válasz ennek a nézeteltérésnek is, de ugyanakkor egy
kiváló összefoglalója egy több éves alapos és hiánypótló kutatásnak.
A kötet három nagy részből áll: az első rész bemutatja a
helyszín kutatástörténetét 1491 és 1918 között. A szerző a gredistyei aranyláz
több állomását részletesen bemutatja és a bécsi levéltárakban általa fellelt
dokumentumok alapján több régészeti objektumot is sikerül azonosítania vagy
pontosítania. A kötet második fejezete
az ebből a terjedelmes időszakból származó régészeti anyagot elemzi egyenként,
elsőként kontextualizálva a régi ásatások rajzait, térképeit, első leírásait,
elveszett vagy külföldre (Bécsbe, Budapestre vagy más városba) került tárgyait.
A harmadik nagy fejezet Gredistye (Sarmizegetusa Regia) „útóéletét”, kollektív
mentalitásban, a románok nemzeti identitásában és a közbeszédben betöltött
szerepét elemzi. A szerző egykori önmagára is reflektálva, részletesen
bemutatja a dákopátia különböző irányvonalait és annak hibáit is.
Aurora Pețan kötete az eddigi legrészletesebb
régészettörténeti elemzés, amely egy régészeti helyszint bemutat. Az UNESCO
helyszínnek szentelt Facebook
oldal és a szerző saját honlapja is
fontos forrást jelent úgy az érdeklődőknek, mint a kutatóknak. Pețan munkássága
nemcsak tudományos szempontból kiemelkedő, de egyike azon keveseknek, akik
valóban sokat tesznek a közönségrégészet, vagyis a nagyközönség és régészeti
örökségünk közötti párbeszéd kialakításában, fejlődésében. Reméljük, hogy az
elkövetkezőkben számos hasonló kezdeményezés indul még, amely az erdélyi
régészet történetével fog foglalkozni.
Kedves Csaba
VálaszTörlésnagyon tetszett az irásod ugyanis hasonlóan hozzád az eddig megjelent SR monográfiák legjobbjának tartom Aurora Petan munkáját s ezt meg is irtam neki.
Nekem van egy eredeti feltételezésem arról hogy miert éppen oda épült, és hogyan tudtak ott nagy pontosságu asztronomiai méréseket végezni illetve éseményeket szakrálisan ünnepelni
Szivesen elküldöm a British Archaeological Report 2016 ban megjelent cikket az általad megadott e-mail cimre. Az enyém:
f@kerek.de Üdvözlettek Kerek Ferenc München
Kedves Ferenc! koszonom szepen. email cimem: szabo.csaba.pte@gmail.com
TörlésKivancsian varom!