A rómaiak nyomában: Kolozsvár ókori múltjának kutatása
In a series of ten posts and articles (published in the local newspaper Szabadság, from Cluj-Kolozsvár), I will present the first synthesis on the history of Napoca (Colonia Aurelia Napocensis) the Roman city lying under the modern hearth of Cluj-Kolozsvár. After the work of Jakab Elek from 1870 and the seminal work of András Bodor from 1957, there were no attempts for a detailed analysis of the city (short remarks were published in 1993 and 2004 too). Each post will deal with different topics and aspects of the Roman urban life of Napoca, presenting the heritage of the Romans for the greater public, who live or visit Cluj-Kolozsvár. The articles will be later published also in form of a booklet for the greater public. This article presents the historiography of research from the work of Zamosius from 1598 till the latest excavations in 2014.
Pestisjárvány (15. századi metszet) |
Kolozsváron
1574-ben pestis pusztított. A fekete halál félelemben tartotta a várost és
számos halott között ott találjuk Heltai Gáspár nevét is. Szamosközy István
ekkor négyéves kolozsvári kisfiúként a csodával határos módon élhette túl a
szörnyű járványt. Szülővárosában sétálva az ifjú Szamosközy láthatta az éppen
akkor kiszélesített és felújított Malomárkot, amelyből valószínűleg számos
érdekes kő kerülhetett elő. A város középkori falában és a dominikánusok
templomában kopott, nehezen olvasható latin betűk százai sorakoztak
márványköveken, nemegyszer kopott, torz arcokkal díszítve. Ezeket naponta
láthatták a kolozsváriak, de olyan kíváncsiskodók is, mint a francia Pierre
Lescalopier, aki nem sokkal a pestis-járvány előtt járt a városban.
A kíváncsi és hamar az értelmiségi pályára
lépett Szamosközyt hamar elkapta a korszellem, amely a római múlt iránti
érdeklődést sarkalta. Nemcsak Báthori fejedelem gyűjtötte a lysimachosi érméket
és a római feliratokat a gyulafehérvári fejedelmi palotában, hanem Szamosközy
művelt nevelője, Kovacsóczky Farkas kancellár is jól ismerte a római auktorokat
és irodalmi forrásokat. Tragikus sorsát a kancellár nemegyszer a
köztársaságkori római hadvezérekével vetette össze. Az ifjú kolozsvári
humanista talán még halhatta azt a történetet, amelyet Megyericsei János, az
erdélyi epigráfia atyja jegyzett le az első, teljesen érintetlen római
szarkofág felfedezéséről Kolozsvárott (CIL III 866). A humanista szellem hatása
és a római múlt látható és bizonyos emlékei a kincses városban nagy hatást
gyakoroltak Szamosközyre, aki alig 23 évesen megírta Antonio Bonfini, Megyericsei
János és Mihail Siegler nyomán az első jelentős művet Erdély ókori történetéről
és feliratos emlékeiről. Ezt követte aztán 1598-ban Inscriptiones Romanae című munkája, amely bár
elsősorban a
gyulafehérvári feliratokat veszi számba, kolozsvári emlékeket is felsorol. Szamosközy
nagy érdeme volt, hogy egy, a város falában talált Fortuna istennőnek ajánlott
oltár feliratából rájött arra, hogy az állító, Ulpius Masculinus, az V.
Macedonia legio zászlóvivője (signifer
legionis) leszerelését követően nem Apulum, azaz az ókori Gyulafefehérvár (Colonia Aurelia Apulensis), hanem az
ókori Kolozsvár (Colonia Napocensis)
előljárója (decurio) volt. Minderre a
28 éves humanista úgy jött rá, hogy gyakorlott epigráfusként a római által
gyakran használt hármas ligatúrát, azaz rövidítést elsőként oldotta fel
helyesen. A nehezen olvasható felirat a városfalon belül mindenki által jól
látható volt, ám a hármas betűösszeírás (ligatúra) feloldása nem volt
egyértelmű a szakavatatlan szemek számára. Szamosközy 1598-ban kiadott
munkájában viszont már bátran meri kijelenteni, hogy „az AVP (NAP) sokkal inkább Napocának, mintsem Apulumnak értelmezném
[…]. Ezért úgy gondolom, hogy Napoca
Colonia csakis ott állhatott ahol a mai
Claudiopolis városa vagy ahol Gyalu opiduma van”. Szamosközy zseniális
sejtése azonban két és fél évszázadon át a feledésbe merült. A későbbi
történetírók közül csupán Bethlen Farkas 1789-es műve említi Szamosközy
megállapítását. Benkő József nagy történeti munkájában ugyan megemlíti, hogy „mások Kolozsvárt az ókori Napocával
azonosítják”, de nem találja megbízhatónak ezt a feltételezést. A
Szamosközyt követő történészek többsége, így a Kolozsváron 1700-ban megfordult
angol utazó, Edmund Chishull vagy Huszty András 1791-es munkája is még a
Ptolemaios féle térképen szereplő Zeugmával azonosítja a várost. Chishull
figyelmét elkerülte az, hogy bár látott egy szépen vésett sírfeliratot
Kolozsvár városfalába beépítve (CIL III 869), nem vette figyelembe hogy a 40
éves korában elhunyt augustalis, M. Aurelius Papia valójában Col(onia) Nap(ocensis) elöljárója volt.
Szamosközy fő műve |
CIL III 854 |
Mivel
a római városból szinte semmi sem volt már látható a XVI-XVII. században,
egyedüli forrásként a kevesebb, mint húsz epigráfiai forrás és az antikvárius
szakirodalom által állandóan idézett ptolemaioisi térkép állt a humanisták és
felvilágosult történészeink rendelkezésére. Az soha nem volt kérdés a helyi
lakosok számára sem, hogy Kolozsvár alatt a rómaiaknak egy nagy városa
nyugszik. Benkő József megörökített egy helyi hagyományt is, amely szerint a
dominikánusok temploma (ma Ferenciek temploma) egy „pogány római szentélyre épült”. Egy másik hagyomány – amelyet már
Szamosközy is nevetségesnek tartott – úgy vélte, hogy Kolozsvárt Claudius
császár alapította, innen kaphatta a Claudiopolis
nevet. A római múlt állandóan
jelen volt a középkori és újkori város kollektív mentalitásában, ám a nagy
rejtély továbbra is az maradt, mi volt a római város valódi neve. A köztudatot
ez a kérdés egyre inkább foglalkoztatta a XIX. században. Számos jelentős
felfedezésre került sor a század első felében, amely serkentette a római múlt
iránti érdeklődést is. 1801-ben például egy monumentális római felirat került
elő a mai Bob utcában, a görög katolikus templom építése közben, amely minden
bizonnyal egy kisázsiai közösség kollégiumi házára épült rá (CIL III 870). Ugyanitt
találják
1846 végén a híres kolozsvári Priapus szobrot és egy trónoló Jupiter
szobrot is. A romantika
korában, amikor már az igényesebb kolozsvári nagyközönség napi rendszerességgel olvasta a helyi sajtót, a város területén történő építkezések során előkerült régészeti felfedezések híre egyre több emberhez eljutottak. Az 1840-es években számos helyen történtek jelentős felfedezések a városban, ezek közül kiemelkedik az ún. Tauffer ház alatt talált római fürdő valamint számos, az akkori belső-Monostor utcai épület pincéjében feltárt római oltár.
"Claudiopolis" 1617-ben |
Priapus |
korában, amikor már az igényesebb kolozsvári nagyközönség napi rendszerességgel olvasta a helyi sajtót, a város területén történő építkezések során előkerült régészeti felfedezések híre egyre több emberhez eljutottak. Az 1840-es években számos helyen történtek jelentős felfedezések a városban, ezek közül kiemelkedik az ún. Tauffer ház alatt talált római fürdő valamint számos, az akkori belső-Monostor utcai épület pincéjében feltárt római oltár.
1851-ben,
J.F. Neigebaur már félszáz római emléket sorol fel Kolozsvár területéről, ám
továbbra is mint Zeugmát említi a város római neveként. Szerinte Napoca a Maros-megyei
Pókával volt azonos. Kolozsvár római történetének kutatásában a mérföldkő
Theodor Mommsen, a legendás epigráfus erdélyi látogatásával érkezik el. A neves
német történész 1857-ben Kolozsváron is megfordult és az addig rendelkezésére
álló feliratok és topográfiai
források alapján bebizonyította, hogy Colonia Napocensis a mai Kolozsvárral
azonosítható. Elméletét aztán erdélyi kollegája és a Dacia-kutatás úttörője,
Torma Károly honosította meg 1865 után, aki 1880-ban a provincia északi
erődítményeiről irt munkájában már a római város topográfiáját is megpróbálta
behatárolni viszonylag nagy pontossággal.
Ebben nagy szerepet játszott az 1859 és 1860 között a mai Cipariu téren
(akkor Czigány sor) feltárt számos római szarkofág, amely a római város számos
temetőjének egyikét határolta. A feltárt szarkofágok egyike Jakab Elek leírása
szerint érméket és további leleteket is tartalmazott. Ugyancsak a neves
helytörténész 1870-es munkája sorolja fel azokat a főbb ásatásokat, amelyek a
XIX. század második felében radikálisan átváltozott Kolozsváron folytak. Összefoglaló
munkája a város római kori történetéről ugyan mára már elavultnak számit, mégis
közel egy évszázadon át az egyetlen munka volt a város római múltjáról.
Torma Károly |
Az
1822 és 1870 közötti időszak fontosabb építkezései során előkerült római
emlékek nagy száma jól jelzi az ebben az időszakban elveszett információ
mennyiségét is. Kolozsvár városképének radikális átalakulása a XIX. század
második felében nemcsak a középkori városfal és erődítményrendszerének teljes
felszámolásával, de számos még megmenthető
római emlék elpusztításával is járt.
Ahogy Apulum (ma Gyulafehérvár) és Brigetio (Ó-Szőny) esetén is, a kolozsvári
vasút építése során is oltárok és római emlékek kerültek elő 1867-ben (CIL III
7658). A Trencsén (majd Bocskai) téri hatalmas építkezések is a század végén
érintették az egykori római temető területét (CIL III 7667). Erről a területről
számos további sírfelirat és funerális emlék fog előkerülni a XX század
folyamán is (ILD 558, 561, 563).
1860-ban felfedezett szarkofág |
Valamikor
a boldog békeidők utolsó éveiben, 1913 előtt az Unió utca (Memorandumului) 6-os
szám alatt fedeztek fel egy jelentős feliratot, amely a szíriai istennő, Dea
Syria Magna Caelestis templomából származhatott. Az impérium-váltást követően,
a két világháború közötti időszakban Kolozsvár a Dacia kutatás és az epigráfia
egyik fellegvára lett. Mindez a Torma Károly és Pósta Béla régészeti iskola
hagyatékára ráépült C. Daicoviciu féle új múzeum és egyetemi oktatás jóvoltából
történhetett. A neves román ókortörténész jóvoltából, a város római múltja is
közelebb került és számos részletére derült fény. 1943-ban a Szent Mihály
templom körülötti ásatások több római emléket hoztak a felszínre, többek között
egy Hercules Farnese szobor-töredéket is. Ez a lelet igazolhatja Jakab Elek
feltételezését, aki az 1822-es fürdő felfedezése alapján a mai Szent Mihály
templom környékére tette a város római fürdőjét.
A
Második Világháborút követő pusztítások és ismételt rezsimváltás újra
nagyszabású építkezési hullámot indított el, újabb radikális arculatváltást
eredményezve Kolozsváron. A
Postapalota építésekor az 1950-es években egy
nagyméretű Fortuna szobor került elő az Emil Zola utcában. A Ferencesek
templomába befalazott számos Fortuna Augusta feliratból ítélve nem kizárt, hogy
ezen a területen valóban egy szentély állhatott, ahogy azt Benkő József is
lejegyezte még a XVIII. században. Az egyre gyarapodó régészeti emlékek
lehetővé tették, hogy 1957-ben Bodor András, az erdélyi ókortudomány jeles
alakja megírja nagy tanulmányát „Napoca a
feliratok tükrében” címmel, amely mai napig a legteljesebb – ám
kiegészítésekre szoruló – összefoglalója a város római múltjának. 1975-ben a
Central Áruház építésekor számos római oszlop és egy 1,5 m magas római oltár is
előkerült, amely egy szentély jelenlétére utal. A helyszínen azóta további
oltár igazolja, hogy a via decumana mentén egy szentély állhatott. Ugyancsak
ekkor kerül sor a város névváltoztatására, amely bár a kommunista diktátor
birodalmi megalomniáját és nacionalista történetírás sikerességét bizonyította,
ad absurdum módon, hozzájárult Kolozsvár római múltjának hangsúlyozására. A
kolozsvári történészek egy része, így Bodor András és Hadrian Daicoviciu is
számos cikkben hangsúlyozták ekkor a város római múltjának jelentőségét.
Fortuna-Tyché |
A XX. század második felében megszaporodtak a
városi régészet sajátosságának mondható mentőásatások, amelyek során számos
műhely nyoma is előkerült. A Jókai utca 9-es szám alatt, a Caragiale parkban, a
Technikai Egyetem alagsorában és a Bábszínház alatt sikerült azonosítani a
római városfalnak számos részét. A városfalon kívül, a mai Cipariu tér és Brăncuși utca találkozásánál számos római emlék került elő,
amely egy későrómai temető nyomairól tanuskodnak. A legújabb ásatásoknak
sikerült úgy a cardo, mint a decumana
utakat azonositani a Bánffy palota
udvarán valamint a Central áruház alagsorában történt ásatások során. A Főtéren
folytatott botrányba fulladt ásatások és a Malomárok közelében, a mai Deleu
utcában folyó ásatások a római városnak eddig három fafázisát állapitották meg,
amely jól jelzi, hogy a város lassan gyarapodott és számos fejlődésen és
átalakuláson ment keresztül már a rómaiak korában is. A Petőfi utca 25. szám
alatt és a Kétágú Református templom mögött zajló ásatások során nemrég
sikerült újabb római temető részleteket azonositani, igy a várost körülvevő
nekropoliszok száma immár jóval több, mint eddig sejteni lehetett.
Deleu utcai ásatás |
Amikor Megyericsei János és Szamosközy István a XVI.
században elkezdték gyűjteni a Kolozsváron fellelhető római emlékeket, merni
sem gondolták, hogy fél évezreddel később már közel száz felirat és megannyi
jelentős szobrászati emlék, épületrész válik ismertté a város alatt nyugvó
egykori római településből. Mig Szamosközynek még csak egyetlen felirat állt
rendelkezésére, hogy a római városnak egyáltalán a nevét megfejtse, addig mára
lehetőség nyilt, hogy Napoca ókori történetét és a Kis-Szamos partján élő
rómaiak életét tüzetesebben megismerjük. Több, mint fél évszázaddal Bodor
András mérföldkőnek számitó tanulmánya után, ez a sorozat elősként kivánja
Kolozsvár római múltját az Olvasók elé tárni.
(folyt. köv.)
Jelmagyarázat a térképhez (lásd még az AMN 49.I, 2012 -es számát)
(Visconti 1691-es térképe Kolozsvárról. Bartos-Elekes 2012 nyomán):
Nr.1: a római fórum és fürdő feltételezett helye
Nr.2: városi villa (domus urbana)
Nr.3: a deleu utcai ásatás (domus urbana)
Nr.4: Fortuna Augusta szentély?
Nr.5: via decumana és Silvanus-szentély
Nr.6: a Dea Syria Magna Caelestis szentély épitési feliratának helye
Nr.7: a kisázsiai collegium gyülekező-terme (Priapus Pantheus szentély?)
Nr.8: Liber Pater szentély feltételezett helye
Nr.9-13: római temetők
csodálkozom az itt bemutatott ismeretlenségen,a 3 kötetes ET azt írja, hogy a gepida királyok 500-700 között a római falak között laktak, a bejövő magyarok is látták a romos falakat, de kintebb, a Zápolya utcában volt jelentösebb temetöjük!! de akkor mikorra tehetö a teljes lerombolás??
VálaszTörlésAzt a cikk sem vitatja, hogy a népvándorlás korában és a későrómai korban a római város - mint minden más római település Daciában - jól ismert, mi több, használt volt. Ez a cikk a sorozat első részeként, a római város kutatás-történetével foglalkozik, tehát nem településtörténettel. A kora középkorban és azt követően, a nagyobb kőépitkezések kezdetével a római város romjai végleg eltüntek. Az, hogy megmaradt -e az középkori emberek emlékezetében, nem tudom. A reneszánsz kutatók mint látja, csak sejtették, hogy itt valóban Napoca állt. A Claudiopolis-Claudiusi mitosza viszont utalhat arra, hogy a kollektiv emlékezetben megmaradt valamilyen emlék a város római múltjáról.
VálaszTörlés