2015. január 14., szerda

Arról, hogy mi számit ma értéknek: In memoriam Hankiss Elemér

Obituary of a calm,elegant and always "individual"intelectual, leading sociologist of Hungary, Elemér Hankiss.


Hankiss Elemér jobban érezte magát külföldön. Pedig egész életét arra áldozta, hogy „kitaláljon” egy élhetőbb, jobb és pozitívabb Magyarországot. Neve egybeforrt az értékkutatással és a szociológiával, amelynek nemzetközi hírű mestere lett. A maga izgága, sovány, kellemesen szerény és összetéveszthetetlen megjelenésével magával ragadta a közönségét, amelyhez mindig húsba maró kérdéseket tudott feltenni. Ezekről a kérdésekről érdemes még sokáig elmélkedni.
Értelmiségi családból, hét nyelven beszélő filológus apától és zenepedagógus anyától származott. A kálvinista
Róma cívis hangulatát szívta magába a méltán híres Debreceni Egyetem kampuszában, ahonnan tudományos pályája elindult. Kezdetben irodalomtörténészként, majd szociológusként, politológusként végül filozófusként tevékenykedett. Munkássága minden tudományterületen maradandót hagyott, de a nagyközönség számára kétségtelenül szociológusként és ún. „érték-kutatóként” maradt meg. Kérdései és könyvei – Érték és társadalom, Az emberi kaland, Az ezerarcú én, Félelmek és szimbólumok – rémisztően hathattak egyesekre. Különösen azokra, akikhez eleve szólt: a félelemmel, kétségbeeséssel, szomorúsággal, elkeseredettséggel, reménytelenséggel teli pesszimistákhoz, az Ady-Karinthy-féle „Moslékország” magyar proletárjaihoz. Olyan évszázados sztereotípiákat, sebeket próbált felszakítani, amelyek egyféle „mentalitástörténeti takarítóvá” tették őt egy nagyon koszos és kormos épületben, amelyet Magyarországnak hívunk. Számos nemzetközi tudományos fórum, így a világhírű Stanford University professzoraként azonban kérdéseit utolsó éveiben már nemcsak a magyaroknak szegezte, de a világnak is: mi számít ma értéknek egy olyan Európában, amely már legalább egy évszázada önmaga pusztulásán siránkozik, ahol a régi, két évezredig társadalomformáló szerepű keresztény etika és morál elértéktelenedett, és ahol Huntington féle kulturális összecsapásoknak vagyunk naponta tanúi? Hol lehet boldogulást találni, vidámságot, pozitív gondolatokat, értéket teremteni egy olyan világban, ahol muszlim muszlimot öl, mecsetet rombol, belgák és franciák egykori keresztény templomokban teáznak, és ahol a „mi” helyett az „én, csakis az én” az érték. Félelmek és szimbólumok című zseniális könyvében többek között arról is ír, miért találta ki az emberiség az ördögöt, a kollektív rossz fogalmát, amely ilyen vagy olyan néven, de ma is öröklődik. Most épp iszlámnak hívják a franciák. Holnap katolicizmus lehet a neve. A vallás, a mosoly, a hit, a templom, a tízparancsolat, az empátia abszolút értéket jelentett évezredeken keresztül. Egy jó ideje ez megváltozott. Új „katedrálisok”, a bevásárlóközpontok jelentek meg – írja Hankiss. Ezekben pedig az olyan pesszimista, önmaga hazugságában élő nép, mint mi is, a magyarok egyre szomorúbbak leszünk.
Hankiss Elemér azonban nemcsak külföldi egyetemi kampuszok elefántcsonttornyából mondta egetrengető jóslatait, szociológiai elemzéseit és Magyarország képeit, de legfőbb célja az volt, hogy tükröt tartson. Tükröt egy társadalomnak, hogy az „kitalálja” önmagát, megtalálja saját útját, értelmét, jelenét és jövőjét. Helyét a világban.
Sikerült-e neki? Egyik interjújában arra a kérdésre, hogy mi az életének értelme, és mit hagy ő maga után azt mondta: a kvantumfizikában, ha csak egy aprócska tárgyat elmozdítunk az asztalon, a teljes univerzum anyagi kompozíciója megváltozik. Soha többet nem lesz olyan, mint volt. A szellemvilágban azonban már nehezebb megmondani azt, hogy milyen hatást is gyakorolt egy ember egy társadalomra. Remélte, hogy ő megtette a legjobbat.
Mi pedig csak reméljük, hogy munkásságát továbbviszik és a „turáni” és más átkokból végre kitalálja magát Magyarország. Az az ország, amelyet ő egész életében megszeretni és megszerettetni akart.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése