Interjú Hegedüs Csilla volt kulturális miniszterrel, az RMDSZ kulturáért felelős főtitkár - helyettesével
Hegedüs Csilla |
1) A mai Románia területén végigvonuló
római limes-szakasz egyike a leghosszabbaknak Európában. Számos ország, így az
Egyesült Királyság, Németország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország is tagja a
Frontiers of the Roman Empire nevű nemzetközi kezdeményezésnek,
amely a római limes teljes szakaszát kívánja a világörökség részévé
tenni. 2014 decemberében még kulturális miniszterként bejelentette, hogy
Romániában is elindult ez a folyamat, a Limes-kutatását célzó öt éves (2015-2019) projekt révén. Miben áll ez a kezdeményezés, és kik vesznek részt
benne?
Romániának már régóta szüksége van egy ilyen nagy ívű programra,
hiszen azoknak az európai országoknak a zöme, amelyeknek területén végighalad a
Római Birodalom határvonala, megtették már a szükséges lépéseket: valódi
attrakcióvá alakították a Limes-t.
Nekünk ezekhez a folyamatokhoz kell felzárkóznunk, ezért fel
kell tárnunk, tudományos és turisztikai szempontból is hasznosítanunk kell ezt
a páratlan értékű régészeti örökséget. Ugyanakkor, fontos része
A Római Birodalom és határai |
ennek a
folyamatnak a hazai társadalom ilyen vonatkozású tájékoztatása, és annak
tudatosítása, hogy ezt az örökséget érdemes az idegenforgalom tekintetében is
hasznosítani.
A programban azoknak az
intézményeknek a felkészült szakemberei vesznek részt, amelyeknek tevékenységi
körébe tartozik a limes kutatása. A bizottságnak pedig legfontosabb küldetése
az UNESCO világörökségi listára való felterjesztéshez szükséges dokumentáció
összeállítása. Konkrétan: megszületett a miniszteri rendelet, amely értelmében
létrehoztuk az Országos Limes Programot, amelyet a kulturális tárca
örökségvédelmi főosztálya a kolozsvári Erdélyi Történeti Múzeummal, a Keleti
Kárpátok Múzeumával illetve a bukaresti Országos Történeti Múzeummal együtt koordinál. A program szakmai menedzsmentjét az Országos Limes
Bizottság biztosítja, melynek tagjai a felsorolt intézmények képviselői, a
Tudományos Akadémia, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a Babeş-Bolyai
Tudományegyetem, a Maros Megyei Múzeum és a Bukaresti Egyetem képviselői.
2) A magyarországi Limes szakasz(Ripa Pannonica) nevezési projektjének bemutatóján 2011-ben dr. Visy Zsolt
régészprofesszor kiemelte, hogy a pályázat egyik legnagyobb kihívása a
társintézmények munkájának összehangolása és a helyi hatóságokkal, városokkal
és bürokráciával történő kiegyezés, és együttműködés volt. Hogyan látja az Ön
által említett intézmények majdani együttműködését és milyen akadályokkal
számolnak?
Nyilvánvalóan
nem egyszerű folyamatról beszélünk, hiszen első lépésként azokat kell majd
felkeresni, akiknek a telkén a birodalmi határvonal húzódik. Abban a
tekintetben sem lesz zökkenőmentes a munka, és számítunk arra, hogy nem
mindenütt jellemző a leleltek jó, tudományos szempontból hasznosítható
állapota, és a helyi önkormányzatok segítsége, pozitív viszonyulása is döntő
fontosságú lesz.
Reménykedünk
azonban a telektulajdonosok, a helyhatóság és – általában – a közvélemény
kedvező hozzáállásában. A kellő szaktudás már a mi oldalunkon áll, és bízunk
abban, hogy nemcsak a bizottság, hanem a teljes hazai régésztársadalom is
mellénk áll. A helyi önkormányzatok, akikkel eddig felvettük a kapcsolatot,
támogatják a projektet, hisz az kiváló munkahely-teremtési lehetőséget kínál,
mind a kutatás, mind a hasznosítás folyamatában. Természetesen, tisztában vagyunk
azzal, hogy egy UNESCO-helyszín menedzsmentje többlet feladatot jelent majd az
önkormányzatoknak, amire fel kell őket készíteni, de a haszon, amit egy ilyen
jelentős örökség-helyszín nyújt, megéri a befektetést.
3) Az Egyesült Királyságban található
Hadrianus falát és Antoninus Pius “falát” valamint a Limes Germanicus számos
helyszínét évente több százezren látogatják, de hasonló népszerűségnek örvend
Carnuntum is Ausztriában. Miért nem sikerült eddig Romániában megfelelően
beépíteni a nemzetközi körforgásba olyan egyedülálló helyszíneket, mint
Porolissum (Mojgrád, Szilágy megye)? Hogyan látja ezeknek a helyszíneknek a
jelenlegi és jövőbeli helyzetét?
Végső soron minden azon múlik, hogy helyi szinten mennyire
ismeri, és mennyire tudja kiaknázni a
Hadrianus fala |
közösség azt az örökséget, amelynek
birtokosa, hiszen a regionális fejlesztési stratégiát helyi szinten dolgozzák ki
és léptetik életbe. Amíg ez hiánycikk, addig bárki jön „kívülről”, nem tudja
olyan szinten érvényre juttatni ezeket az értékeket, hogy az kedvező legyen az
ország és a helyi közösség, a tudomány és a turizmus számára is. Gazdája kell
legyen, mégpedig jó gazdája minden örökség-helyszínünknek.
Természetesen, fontos szerepe van ebben a kormánynak is,
amelynek a kulturális turizmus fellendítésére is kellene törekednie. Ehhez
azonban nem kell sajnálnunk „pénzt, paripát és fegyvert” a kutatás mellett a
népszerűsítésre. Ebben pedig ismételten a régésztársadalom, valamint a
turisztikai szakemberek lehetnek a folyamat fontos hátországa.
Bízom abban, hogy nem csak Porolissum – amely szintén egy olyan
érték, amelyre érdemes felfigyelni országos és nemzetközi szempontból is –,
hanem az ország több más hasonló helyszíne sűrűn látogatott attrakció lesz.
Ilyen értelemben azért történt előrelépés: a Szilágy Megyei Tanács EU-s pénzek
lehívásával óhajtja hasznosítani a római kori örökséget, ennek a pályázatnak a lebonyolítása
folyamatban van, s szerintem nemsokára érezhetőek, láthatóak is lesznek az első
eredmények.
4) Amennyiben Románia is szeretné
világörökségi helyszínné nyilvánítani a Limes Dacicust, szoros együttműködést
kell kialakítania Bulgáriával és Szerbiával is. A téma felmerült már 2011-ben
Pécsett is és a 2012-es bulgáriai Limes Kongresszuson is. Lát erre lehetőséget
a jövőben?
A Duna-menti Limes dokumentációjának
összeállításában a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal már együttműködik ezekkel
az országokkal és számos más európai állam szakembereivel. A Limes Dacicus
esetében az általunk kinevezett bizottság minden tagjának jelentős tapasztalata
van a már világörökségként jegyzett helyszíneket kutató szakemberekkel való
együttműködésben. Nos, mivel a Limes-program végre
"hivatalosan" is a kulturális tárca egyik prioritása, nyilvánvalóan a
munkát nem elszigetelten, hanem a nemzetközileg elismert szaktekintélyekkel
való állandó kapcsolattartásra alapozva kell elvégezni, hisz egy
transznacionális jelölésről van szó, nem beszélve arról, hogy mind a kutatás,
mind a menedzsment és a hasznosítás terén kötelességünk, és egyben érdekünk a
legjobb tapasztalatokat felhasználni.
5) Számos régészeti helyszínen, így a
tordai (Potaissa) légiós táborban évtizedek óta folynak nemcsak szisztematikus
régészeti ásatások, de rekonstrukciók vagy részleges rekonstruálások is. Ezek
egy részét – így Közép – Európa egyik legnagyobb katonai fürdőjét –
rendszeresen megrongálják vandál kezek. Hasonlóan tragikus helyzettel számolhatunk
Románia legnagyobb urbánus rommezején is, a gyulafehérvári Maros-partosban, de
siralmas a helyzet a világörökségi helyszínnek számító dák főváros,
Sarmizegetusa Regia esetében is. Ön szerint mi az oka a felületességnek és a
régészeti helyszínek ilyen jellegű elhanyagolásának?
Nagyon fontos volna az, hogy a
kulturális örökség ne csak kampánytéma legyen, és szép kerek mondatokban
megfogalmazott érték, hanem megtanuljunk "élni vele", védeni és
hasznosítani azt. Ennek alapvető feltétele az, hogy megértsük, az örökség nem
teher, hanem egy helyi és regionális fejlődést generáló tényező. Amennyiben
időt, és energiát fordítunk erre, az nemsokára megtérül, munkahelyeket teremt,
piacot a helyi termékeknek, és hozzájárul, a kulturális turizmus által sok
nehéz helyzetben levő település fejlődéséhez.
Ehhez azonban helyi szintű kezdeményezés szükséges, hiszen a helyiek a
gondnokai ennek az örökségnek.
Ugyanakkor a régészeti
kutatások folyamatos támogatása is gondot jelent, mert igaz, ugyan, hogy a
külhoni pályázatok a szükséges anyagi fedezet egy részét szolgáltatják, ám az
országnak is folyamatosan és következetesen áldoznia kellene erre a
szakterületre, és meg kellene már végre érteni, intézményi szinten is
általánosan elfogadottá tenni azt, hogy ezek a tevékenységek nem pénzt visznek,
hanem pénzt hoznak. A kutatás teremti meg az alapfeltételét annak, hogy legyen,
amit bemutatni, hasznosítani.
Ha nem vagyunk hajlandók befektetni, akkor nem is térülhet meg.
Sőt, olyan helyszínek válnak elhanyagolttá, amelyek azelőtt jelentősebb
támogatásokban is részesültek. Ha a kutatási folyamat abbamarad, az addig
befektetett pénz és energia hiábavalóvá válik.
Porolissum, Szilágy megye |
6) Van-e kedvenc régészeti helyszíne
Romániában, amit szívesen látogat?
Nem sokan tudják azt, hogy
középiskolásként kerültem szorosabb kapcsolatba a régészettel, hisz azon
szerencsések közé tartozom, akik részt vettek a létai ásatási táborban 4 éven
keresztül. Emiatt a Géczi vár, bár napjainkban már nem kutatott, mindig az
abszolút kedvenc lesz. Jól ismerem Porolissumot, és nagyon értékelem a Szent
László nyomait kutató nagyváradi ásatásokat, valamint a
Szilágy megyei tuszatelki Árpád-kori erődítményt, ahol a régészeti topográfia
alapjait sajátítottam el. Histria ugyanakkor megfogott a hihetetlen
kiterjedésével, és természetesen a Bonchidán felfedezett Őrök háza, valamint a
Rabok háza nagyon közel áll a szívemhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése