Legutóbbi írásunkban Kolozsvár római történetének legkorábbi, Traianus korabeli (Kr.u.
106-117) időszakával foglalkoztunk, amikor a mai félmilliós város környékén
feltehetőleg még őshonos dákok, vagy dák törzsek, népcsoportok éltek, egy
Napouka (latinosan Napoca) nevű falusias településen, melyet sajnos egyelőre
nem sikerült megnyugtatóan azonosítani Kolozsvár területén. Ez a kicsi
település azonban bármilyen misztikus is legyen korai, Traianus előtti és a hódító
császár uralkodásának első éveire eső története, a császár halálakor már
bizonyosan rómaias jellegű házak, a római kultúrának a jegyeit és tárgyi
emlékeit hordozó lakosság lakta. Traianus korából már jól ismertek a római
város első, fából épült házainak lenyomatai, az újonnan, a birodalom minden
szegletéből, de különösen a szomszédos provinciákból, Pannóniából és Noricumból
ideérkezett lakosság által használt érmék, kerámiák és néhány felirat is. A
feltételezhetően a Szamos partján, a mai Múzeum-téren (Karolina tér, Óváros)
területén kibontakozó település – bármennyire is római volt tárgyi kultúrájában
– mai szemmel falusias jellegű településnek tűnne ha egy időutazás folyamán
visszatérnénk Kr.u. 117-be. Ám ekkor egy olyan császár került Róma élére és öltötte
magára az imperátor bíborát, akinek 21 éves uralkodása döntően meghatározta a
Római Birodalom új bel és külpolitikáját és - ami Kolozsvár történetére
vonatkozóan még fontosabb – várospolitikáját is. Publius Aelius Hadrianus (Kr.u. 76-138) a hispániai
születésű, szakállas, utazó császár volt az, aki a falusias jellegű Napoca
települést városi rangra fogja emelni és ezzel integrálja ezt a régiót egy
több, mint kétezer várost magába tömörítő sűrű gazdasági, jogi, kulturális és
politikai hálózatba, amit Római Birodalom néven ismerünk ma.
Hadrianus várospolitikája
Hadrianus
császár uralkodása igen rosszul indult. A Kr.u. 117-ben, Traianus császár
hirtelen halálával sürgősségi szenátusi
rendelettel kinevezett uralkodónak gondjai akadtak Arábiában, Judeában és a mai
Erdély területén is. Traianus szokatlanul makacs expanzív külpolitikája és
területi terjeszkedései számos meghódított területen mozgolódásokat és
lázadásokat váltottak ki, amelyeket a katonai életben jártas, ám a politikában
és diplomáciában még kevésbé tapasztalt Hadrianusnak
kellett megoldania.
Mindezt úgy, hogy a Szenátus és a hadsereg kegyeit se veszítse el. Hadrianus
végül nagyon józan döntésként kivonult Arábia és a Közel kelet újonnan
meghódított területeiről, leverte a
judeai lázadást és Daciában, a mai Erdély területén is sikeresen rendezte a
117-118-ban kitört roxolán-jazig támadást. A császár nem sokkal Traianus halála
után Dacia dunai határához sietett ahol elrendelte az ókori világ egyik
építészeti csodájának számító drobetai római híd lerombolását, megakadályozva
az ellenséges „barbár” népességek déli előrenyomulását. Ugyanakkor kinevezte
Quintus Marcius Turbo-t a környék legióinak vezetésére, akinek sikeres
hadjáratát bizonyítja a daciai fővárosban és valószínűleg több más erdélyi
római településen is felállított dicsőítő szobortalapzatai és egykori, ma már
elveszett szobrai. A késő antikvitásban keletkezett Historia Augusta Hadrianus
életrajza szerint, a fiatal császár annyira kétségbeesett, hogy fel akarta adni
az alig tíz éve létező provinciát, hisz stratégiailag nem tartotta hasznosnak
és fenntarthatónak. A római szenátorok csak azzal tudták meggyőzni, hogy ne
hamarkodja el a döntést, hogy a tíz év alatt ide sereglett római
állampolgárokra hivatkoztak, akik ezzel a lépéssel munka és otthon nélkül
maradnának és földönfutókká válnának. Végül, Hadrianus úgy döntött, hogy nem
adja fel a frissen létrehozott provinciát, hanem újra-rajzolja annak határait,
megerősiti azt és belső adminisztrativ reformokat kezdeményezett Daciában.
Elvitte a provinciából (Berzobisból) a IV Flavia Felix legiót, igy a provincia
118 után egyetlen legióval, az Apulumban állomásozó XIII Geminával maradt. A provincia déli tartománya, Dacia Inferior
jóval kisebb lett, mint a traianusi időkben, a másik két tartomány – Dacia
Superior és Dacia Porolissensis – változatlan maradt, ám határai ekkor
rögzültek. Míg a legióval rendelkező Dacia Superiort egy szenátori rangú
kormányzó vezette, a másik két tartomány élén lovagi rangú procurator állt.
Timgrad (Algéria) római városának alaprajza |
Dacia
Porolisssensis, a történelmi Szilágyság és Erdély északi része jelentette
nemcsak Dacia északi régióját, de egyben a Római Birodalom észak-keleti
határvidékét is. A mai Mojgrád falu mellett kialakult Porolissum auxiliáris
tábora védte azt a vámhivatali állomást is, amely a Barbaricum és a
birodalom
közötti kereskedelmet felügyelte. Ez a vidék volt két világ közötti
kereskedelem és mobilitás egyik fő útvonala és ütőere, így ennek a régiónak a
védelme különösen fontos volt a birodalom számára. Ezt bizonyítja az a mintegy
165 katonai létesítmény (erőd, megfigyelőtorony) amelyet eddig Dacia Porolissensis
területén sikerült feltárni vagy azonosítani. Ezek a katonai létesítmények
ugyanakkor rengeteg római kereskedőt is vonzottak, hisz az itt állomásozó
segédcsapatok és kihelyezett őrállomások katonái mögött egy másik „civil
hadsereg” – nők, gyerekek, kereskedők, orvosok, kuruzslók és megannyi más
foglalkozás képviselői – telepedtek le. A tartomány lovagi rangú
procuratorainak pontos állomása és feltételezhető palotája – vagy székhelye –
sajnos mind a mai napig nem ismert. Egyesek szerint ez a tartomány névadó
Porolissum katonai táborában vagy az akörül kialakult vicus területén keresendő, mások szerint a procurator Napoca
településen székelt. A római adminisztráció hagyományait és intézményei ismerve
az sem kizárt, hogy a lovagi rangú kormányzó vándor-udvarral rendelkezett és
nem volt állandó székhelye.
Dacia térképe (Höpken et al. 2016) |
Hadrianus
tehát újrarajzolta a birodalom határait, racionálisabb és kevésbé kűroszi vagy
nagysándori terveket hessegetve maga előtt, mint hódító elődje. Reálpolitikai
döntésének részeként a határokat nemcsak racionalizálta, de elindított egy
nagyszabású védelmi, defenzív katonai politikát is, melynek következményeként
117 és 138 között a birodalom legtöbb pontján – így Daciában is – kőből épült
erődök épülnek majd és kialakult az a római határvédelem és komplex kulturális
struktúra, amelyet ma egységesen csak a Római Limesként ismerünk. Ám
hadtörténeti döntései mellett, Hadrianus legfőképp mint a Római Birodalom nagy
városalapítója maradt fent a történelemben: 34 olyan település ismert a
birodalom minden területéről – de különösen a veszélyeztetett, határvidékekről
– amelynek jogi státusza változott az ő uralkodása idején. Tizenhét település
kapott például Africa Proconsularis provinciában municipiumi vagy colonia
rangot, amely a településeknek sajátos jogi státuszt és számos jogot adott,
amelyek elsősorban a várost vezető politikai és gazdasági elit tudott
kihasználni, akiket ezzel a lépéssel a császár azonnal a maga oldalára
állított. Városi politikája az utazó császárnak Dacia provinciát sem kerülte el:
Kr.u. 124 előtt nyer municipiumi rangot Drobeta katonai vicusa és Napoca
települése is. A Szamos partján kialakult római település ekkor válik Dacia
Porolissensis legfőbb városi központjává.
A Szamos parti Róma kezdetei:
Municipium Aelium Hadrianum Napoca
Hadrianus
császárságának kezdetén tehát a Kis-Szamos partján, valószínűleg a mai Óvár és
a Főtér környékén elterülő római település a Napoca nevet viselhette. Jogi
státusza sajnos nem ismert: lehetett egy civil pagus vagy vicus, amely egy
nagyobb territorium központi településeként működött, de a Hunyadi téri Opera
előtti ásatásokból előkerült cohors I Alpinorum katonai bélyeges tégláira
alapozva néhány kutató - elsősorban Tóth
Endre – feltételezte, hogy Napoca is katonai alapítású település, vagyis a korai,
traianusi időszakban – itt is létezhetett egy katonai tábor, melynek környékén
alakult ki az a katonai vicus amely Kr.u. 124 körül megkapta a municipiumi
rangot.
Bárhogy
is legyen, annyi bizonyos, hogy erre a lépésre a nagy adminisztratív változások
és Dacia Porolissensis létrehozása után, vagy azzal egy időben került sor, a
két esemény ennélfogva szorosan összefügg. Az sem kizárt, hogy az új municipium
– amely 124 után mint Municipium Aelium
Napocensium néven ismert – azért kapta ezt a kiemelkedő rangot, mert itt
székelt a tartományi procurator. A másik település, amely Napocával egy időben
emelkedik városi rangra Drobeta katonai vicusa volt – amely akár Dacia Inferior
procuratori székhelyéül szolgálhatott egy ideig. A politikai és
adminisztratív
okokon túl, Napoca azért is kaphatott városi rangot számos más jelentős civil
település előtt, mert fontos kereskedelmi és gazdasági gócpontban helyezkedett
el, földrajzi helyzete kiemelten fontossá tette úgy a sókereskedelemben, mint a
fő császári út mentén zajló mozgásokban. A település új státusza több feliraton
is megmaradt számos formában: Aelia Napoca, municipium Aelium Hadrianum Napoca.
A római Napoca térképe (Diaconescu 2004 nyomán) |
Az
új városi rang számos változást hozhatott a település életében: ekkor épült meg
a római város első kőből épült védőfala, amelynek bizonyos szakaszait sikerült
azonosítani a Jókai utcában (str. Napoca 15.) és két további helyszínen is,
igaz ezek ma nem látogathatóak, annak ellenére, hogy a város legrégebbi
erődítményei és különösen jelentős régészeti helyszínnek minősülnek. A régebbi
ásatásoknak köszönhetően ma már megnyugtatóan tisztázódtak a város keleti, déli
és nyugati falainak szakasza, kevésbé ismert azonban a keleti fal pontos helye.
A
municipiumi rang ugyanakkor nemcsak erődített falakkal látta el a települést: az
eredetileg az Óvár környékére koncentrálódó település Hadrianus uralkodására
kiterjedt egészen a mai Főtér déli területéig, míg keleten magába foglalta a
Híd utcát (Str. Ferdinand) is. Hadrianus idején alakulhat ki az ortogonális,
rácsos utcarendszer, amelyet sikerült néhány ponton, különösen a Híd utca
területén dokumentálni (cardines és decumani utcák). A római városok a
birodalom szinten minden részén hasonló struktúrákat követtek, így municipium
Aelium Hadrianum Napoca esetén is feltételezzük, hogy az ortogonális úthálózat
közepén állt a város fő tere, a Fórum, amely körül monumentális épületek
(templomok, közfürdő, bazilika) állhattak. Sajnos ezeknek pontos helye nem
ismert, bár a város municipiumi rangját jelző votiv feliratok egyike (CIL III
14465) a Főtéren került elő, míg a Híd utcában, a mai Central Áruház építésekor
egy monumentális építészeti elemekkel díszített Silvanus vagy Jupiter templom
került elő. Ezekre alapozva a mai kutatás azt feltételezi, hogy a hadrianusi
város Fóruma a Főtér észak-keleti sarkában, a Szent Mihály-templom területe és
a Gyógyszerészeti Múzeum között húzódhatott. Érdekesség még, hogy a Szent
Mihály-templom környékén egy Hercules szobrot is találtak, amelyek –
hagyományos módon – a városi közfürdőkben voltak elhelyezve. A korai római
municipium területének déli perifériáján alakult ki az a birodalmi léptékben is
egyedülálló fibula-gyártó műhely, amelyet a Memorandisták emlékművének építését
megelőző régészeti ásatásokon tártak fel 1992-3-ban. A mintegy 1000 fibulát és
öntőformát tartalmazó műhely jól jelzi, hogy Hadrianus városi rangjának
köszönhetően Napoca valóban Dacia Porolissensis egyik vezető települése
lehetett, igaz, úgy méretében, mint gazdasági erejében eltörpült Sarmizegetusa
vagy Apulum mellett.
CIL III 14465 |
A
municipiumi rang ugyanakkor szigorú város adminisztrációval is járt. A város
hivatalos, bronztáblára irt városi törvényt kapott, amelyet a település
fórumára függesztettek ki. Ilyen városi törvények ritkán maradtak fent, hisz a
bronz mindig is értékes, beolvasztható és újrahasználható forrás volt már a
késő antikvitásban is. Szerencsénkre, Románia területéről is maradt fent ilyen
jellegű városi törvény Troesmis ókori városából (Dobrudzsa területe). Napoca ma
már elveszett városi törvénye szerint (lex
municipalis Napocensis) a várost két „polgármester”, duumvir vezette,
akiket a decuriók gyűlése, az ordo
decurionum (ma a városi tanácsnak felelne meg) segítette. Hozzájuk
csatlakozott az ötévente választott duumvir quinquennalis, a városi közjegyzők
és cenzorok, akik közül kettőt ismerünk Napocából (CIL III 14465). A duumvirek
– ahogy a Napocában polgármesterkedő
Lucius Iulius Bassianus is (CIL III 14468) – legtöbbször a provincia
szinte összes városában rendelkeztek valamilyen funkcióval. Valósággal
halmozták a titulusokat, amelyek bár nem jártak feltétlenül anyagi előnyökkel,
jelentősen hozzájárultak az illető személy politikai és gazdasági vonzatú
személyi tőkéjének gyarapításához és politikai pályafutásuk előmeneteléhez. A
városi magisztrátusok (tisztségviselők) egyik fő feladata – a büntetlen előélet
és római erények gyakorlásán túl – az evergetes
tevékenység folytatása volt, vagyis nagy köztéri építkezések támogatása saját
vagyonából. Hálából a városi közösség ezeknek a nagy építtetőknek a neveit
márványba, oltárba véste és a város közterein vagy a támogatott épületen
helyezte el. A városnak természetesen hivatalos papsága is volt, amelyek a
vallásos élet kalendáriumi betartásáért és a főbb szertartások megszervezéséért
feleltek. A városi elit Napocában látható módon jól járt a tisztségek
halmozásával: mivel Dacia Porolissensisben Napoca volt közel fél évszázadon át
az egyetlen városi rangú település, az itteni városi elit számára óriási territorium állt rendelkezésre,
amelyeket hatalmas villagazdaságokkal használtak ki. Elég itt csak az Apahida
vagy Csomafája területén feltárt római villára gondolni, vagy a Bács határán
működő római kőfejtő bányára, amely valószínűleg egy jelentős villa vagy
település kialakulásához vezetett. Napoca municipium közvetlen fennhatósága alá
tartozhatott az a falusias település (pagus)
is, melynek részleteit és földbemélyített házait a Polus bevásárlóközpont
építésekor tártak fel.
A
város területéről is számos városi domus (városi nagyház, villa) ismert –
gondoljunk csak a Ferencesek utcájában (Str. Deleu) feltárt hatalmas házra vagy
a Főtér botrányossá lett, de igen fontos ásatására.
Ezek
a főbb változások – a városfal kiépítése, a monumentális kőépítkezések kezdete
– jól jelezte, hogy Kr.u. 117 és 168 között az egykori aprócska, az Óvár területére
zsúfolódott kis településből néhány évtized alatt jelentős regionális város
lett.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése