Short notes about the new book of Ioan Aurel Pop and Ioan Bolovan entitled "History of Transylvania" as a good example of a new type of historiography in Romania and the role of publicity and public intellectuals in contemporary historical narratives.
Történészként az ember
sok könyvbemutatón megfordul. Legtöbbször az ilyen eseményeken a bemutatandó
kötet szerzője, családja, barátai, kollégái és egy szűkebb, a sajtóból értesülő
értelmiségi csoport vesz részt. Néhány tucat ember általában, akik az adott
téma iránt különös érdeklődést tanúsítanak. Ellenben múlt hétvégén a Néprajzi
Múzeum impozáns nagytermében mintegy négyszáz résztvevő gyűlt össze egyetlen
kötet miatt: Ioan Aurel Pop történész, akadémikus és Ioan Bolovan
rektor-helyettes a Scoala Ardeleana (Erdélyi Iskola) kiadónál megjelent Erdély
Története című legújabb, bővített és javított kiadását mutatták be. Nemcsak a
kötet, de az esemény maga is eléggé érdekes volt ahhoz, hogy ezzel egy kicsit
részletesebben foglalkozzunk.
Erdély
története – a kötet címe értelemszerűen nagyon fülbemászó és a téma
monumentalitásához illően nagy tömegekhez szól. Az elsősorban történelmi
könyvek kiadására szakosodott román kiadó honlapján talán pont ezért jelenik meg
ez a kötet úgy, mint „bestseller”. A sikere borítékolható. Ez nemcsak azért
szükséges, mert a Román Tudományos Akadémia és a Banca Transilvania által
támogatott kötet költségei az egeket verik (színes fotók, krétalap,
keményfedeles kötés), de a két szerző neve már eleve biztosíték a sikerhez.
Ioan Aurel Pop az elmúlt években a román sajtóban egyre gyakrabban, mint a
Lucian Boia féle kritikai történetírás és nemzetmitoszokat romboló
historiográfia legnagyobb élharcosa jelenik meg. Nemcsak kiváló rétori tehetsége,
de címei és akadémiai státusza is legitimálja őt arra, hogy egy újfajta román történetírást
vezessen be. Ez a történetírás a XIX. századi buzgó romantikus nacionalizmus és
a Lucian Boia féle nehezen megfogható, negatív és nemegyszer olcsó mitoszromboló
historiográfia közzé helyezhető. Az új Erdély Története előtt már Pop tavaly
kiadta az „Erdély, öntudati állapotunk”
(Transilvania, starea noastra de veghe), enyhén patetikusra sikeredett című
kötetét, amelyben megelőlegezte a jelenlegi kötet ideológiai hátterét.
Ugyancsak érzékelhető a Ioan Aurel Pop féle történetírás a Lucian Boianak irt
válaszkötetében, ahol élesen bírálja a bukaresti történészt és a nemzetromboló
gondolatok helyett a nemzeti identitás
megerősítését, az „egészséges” románságtudatot népszerűsíti.
Ez
a jelenség volt érzékelhető a hétvégi könyvbemutatón is. Volt ott román pópa,
polgármester, egy sor akadémikus is és olyan óriási tömeg, amelyhez hasonlót
magyar nyelvű könyv bemutatóján jómagam még nem láttam. A jászvásári egyetem
rektor-helyettese által tartott könyvbemutatóból is kiderült, hogy a Nagy
Egyesülés közeledte új fordulatot fog hozni a hivatalos román történetírásban.
Óriási hangsúlyt fog kapni a román nemzeti öntudat, nemzeti büszkeség fiatalos
lendületű megerősítése és egy új nemzet-projekt kidolgozása, melynek legfőbb
célja az, hogy a románok ne szégyenkezve ejtsék ki kulturális és nemzeti
identitásukat itthon és különösen külföldön, hanem büszkeséggel és öntudattal.
Ez a jelenség jól illeszkedik az Európában és a tengerentúlon is jelentkező
újfajta nacionalizmus hullámához is, ahol az értékvesztett, dekadens,
ultraliberálisnak mondott, önön vesztébe rohanó Nyugat-Európa morálja kerül
kissé megerőszakolt kontrasztba a tradicionális, régi elveire büszke és saját
identitását, nemzeti múltját újrafelfedező társadalmakkal.
Ioan
Aurel Pop rövid, de szép beszédében kiemelte, hogy ő nem képes másképp, csakis
románként megírni Erdély Történetét. A kötetben a románság szemszögéből
láttatja azt az európai régiót, amelyet ma egy mini-Európának is tekinthetünk.
Hangsúlyozta, hogy bár a két szerző igyekezett „objektív történetírásra”, ez
egy ilyen téma esetén aligha érhető el. Ellensúlyként ajánlotta a néhány éve
megjelent háromkötetes, 1600 oldalas Erdély Történetét, amelyet német és magyar
szerzőkkel együtt szerkesztettek és írtak, és amelyik sokkal részletesebb,
árnyaltabb, az objektív történetíráshoz közelebb álló művet ad az olvasók
kezébe.
Az első kiadás |
Az,
hogy egy történész elismeri, nem tud objektív történetírást írni még nem is túl
nagy baj. persze, akkor kérdés, hogy miért kell olyan hevesen bírálni az
ugyancsak elfogultságáról ismert Lucian Boiát. Az már kevésbé örömteli azonban,
hogy az eseményen egyetlen magyar történész sem vett részt és ahogy ez lenni
szokott, a párhuzamos történetírás úgy tűnik, továbbra is létezik
Erdélyben. A kötet tehát a Nagy
Egyesülés centenáriumának egyik előszavaként jelent meg és egy újfajta román
történetírás mintapéldányaként, amelyre érdemes lesz majd az elkövetkezőben
jobban figyelni. Az esemény pozitív jellegéről talán annyi emelendő ki, hogy az
internetes médiák és a jó marketing valóban képes ma is több száz embert
vasárnap délben is egy könyvbemutatóra vonzani. A kötetben a magyarok, szászok
és zsidók története is viszonylag objektív arányban jelenik meg. A gazdagon
illusztrált kötetben ott találjuk a magyar királyok és erdélyi fejedelmek
portréi mellett az erdélyi magyar kultúra nagy alakjait is, Brassaitól,
Szilágyi Sándor történészen át
egészen Bartók Béláig, aki legfeljebb gyűjtései
és koncertjei révén kötődik a történelmi Erdélyhez.
Csak
reménykedni tudunk abban, hogy az 1986-os monumentális, három kötetes Erdély
Története és az annak rövidebb, egykötetes 1989-es és 1993-as Erdély rövid
története után megjelenik majd magyarul is egy új szintézis Erdélyről,
lehetőleg román és magyar történészek közreműködésével. A nemrég megjelent
monumentális Székelyföld története ugyan visszhangra talált a magyar értelmiség
körében, az továbbra is kérdés, milyen fogadtatása lesz a román történészek és
érdeklődő nagyközönség körében. Az a magyar
történetírás szerepe is lenne, hogy a román kollegákkal összefogva az
„új nemzet-projekt” fogalmába és az új történetírás ideológiájába megfelelő
helyett biztosítsanak az erdélyi magyarság, szászság, zsidóság vagy örménység történetének
és múltjának is.
"Ioan Aurel Pop az elmúlt években a román sajtóban egyre gyakrabban, mint a Lucian Boia féle kritikai történetírás és nemzetmitoszokat romboló historiográfia legnagyobb élharcosa jelenik meg. Nemcsak kiváló rétori tehetsége, de címei és akadémiai státusza is legitimálja őt arra, hogy egy újfajta román történetírást vezessen be."
VálaszTörlésPontosan úgy néz ki ahogy írtad.
http://media.hotnews.ro/media_server1/document-2017-02-9-21599355-0-apel-semnat-84-academicieni.pdf