Short summary of the last INTERPOL report on the black market of antiquities from Romania. Only in 2015, more than 12800 objects were recovered by the police, most of them ancient objects (coins, statuettes, etc.). It shows the increasing market of antiquities and the problem of metal detecting in the country too. On a European scale however (in comparison with Bulgaria, Serbia, Italy or Turkey) the Romanian market is still a small one.
Köleséri Sámuel, az
erdélyi aranybányászatról irt munkájában pontosan 300 évvel ezelőtt arról
számolt be, hogy egy kolozsvári állampolgár egy óriási kincsleletet talált. A
kolozsváriak körében futótűzként terjedt a hír, hogy rátaláltak Darius
kincsére, Decebal legendás aranyára. A városi legendának a valós alapját aligha
tudjuk feltárni már, de ez a több száz éves történet is jól jelzi, hogy Erdély
lakossága mindig is tudatában volt annak, milyen felbecsülhetetlen tárgyi
örökséget rejt a föld. Ez az alapja azóta is annak, hogy Románia egyike Európa
vezető exportőreinek a nemzetközi műemléki-fekete piacon, ötödik helyet
foglalva el ezen szégyenletes listán az Interpol legutóbbi 2016-os jelentése
szerint.
Az illegális műemlék-kereskedelem az ókor óta létező és
óriási összegeket vonzó tevékenység. A legjelentősebb királyi sírok – legyen
szó az egyiptomi fáraók sírjáról a Királyok Völgyében vagy a szkíta és trák
uralkodók mesés gazdagságú mauzóleumairól – már az ókorban ki voltak fosztva. A
Római Birodalom idején óriási összegeket fizettek a neves görög szobrászok és
vázafestők kivételes alkotásaiért vagy akár azok másolataiért is, míg a
középkorban a relikvia-kereskedelemnek lett hatalmas felvevőpiaca Európában. A
kivételes esztétikai és minőségi kidolgozású tárgyak értékét növelte a művész
vagy egykori tulajdonos hírneve, de nemegyszer a tárgy kalandos élete és
utóélete is hozzájárult műemléki értékének
felértékeléséhez is. A reneszánsz és
a klasszicizmus kora új hullámot indított a föld alól előkerült régészeti
tárgyak kereskedelmének Európában és azon túl is, majd a XIX. századi egyiptománia
és a rohamosan megszaporodó ásatások a Közel-Keleten, Itáliában és
Görögországban megalapozták a mai illegális műemlék-kereskedelmet, amely azóta
virágzó iparággá vált. A régészeti tárgyak kereskedelme csak egy apró
szegmensét képezi az illegális műemlék-kereskedelemnek, a legnagyobb
felvevőpiaca továbbra is a festményeknek van. Ezzel magyarázható az is, hogy a
világ leghíresebb múzeumi lopásai és betörései – így az 1968. május 27-ére
virradó éjjelen a szebeni Brukenthal Múzeumban történt legendás incidens is –
elsősorban a festményekre irányul. Ennek ellenére, a régészeti tárgyak,
antikvitások illegális piaca is igen jelentős és sajnálatos módon, világszinten
is egyre növekedik.
A nemzetközi helyzet
Az UNESCO 2016 márciusi jelentése szerint, az illegális
műemlék-kereskedelem felvevőpiacának 74%-át Európa adja. Ebben Bulgária az
egyik vezető állam, ahol a régészeti lelőhelyek 80%-át rabolták már ki,
nemegyszer neves muzeológusok és régészek közreműködésével az 1990-es években.
A SAFE (Saving Antiquities for Everyone –
Mentsük meg a Régészeti Örökséget Mindenki Számára) felmérése szerint, csak
Bulgáriában naponta 50.000 ember vesz részt és dolgozik az illegális
műemlék-kereskedelemben. Törökország sem áll jobban, ott a régészeti helyszínek
90%-a szenvedett már a kincsvadászok kutakodásától. Délkeleti szomszédunk,
Szerbia sem áll jobban: egy fémdetektorosok által működtetett titkos
Facebook
csoport – ahol néhány román kollégának sikerült beférkőznie – naponta több száz
római, bizánci és középkori érmét árul, de akad a honlapon aranyékszer és
számos votiv ólomtábla is a római korból. Az illegális műemlék-kereskedelem
mértékét jelzi, hogy csak Olaszországban 1970 és 2014 között 1,8 millió
elrabolt értéktárgyat sikerült visszafoglalni, amiből több mint egymillió volt
régészeti tárgy. Az egyik legutóbbi ilyen visszafoglalt lelet például egy
nagyméretű Bikaölő Mithras márványszobor volt, amelynek értékét 1,5 millió
euróra becsültek. Az ún. Iszlám Állam terrorszervezet szíriai pusztításai révén
a régészeti tárgyak illegális kereskedelme ismét megnőtt. Csak Apamea ókori
városában 4000 olyan földtúrást észleltek a műholdas felvételek, amelyek
illegális kincskeresők tevékenységére utalnak. Hasonlóan siralmas helyzetet
mutatnak a felvételek Palmyra és Dura Europos környékén is. A legóvatosabb
becslések szerint is, legalább 2 milliárd dollár értékű tárgy kering jelenleg a
fekete piacon, amely előbb, utóbb hamis papírokkal felbukkan majd a világ nagy
aukciós házainak árverésén. Bár ezek egy része eladhatatlan és szerepel az
Interpol listáján, sajnos a tárgyak döntő többségét soha nem látjuk újra, azok
ugyanis titkos megállapodások útján talál gazdára. Az ellopott régészeti
tárgyak nemegyszer „nemzeti kincsekké” válnak, pontosan ritkaságuk és kalandos,
nemegyszer kriminális hátterű utóéletük miatt. Ilyen történettel rendelkezik a
nemrég Magyarország által félig felvásárolt Seuso-kincs is. Ez utóbbinak a
kalandos, harminc éven át tartó története jól jelzi, hogy megfelelő társadalmi
összefogás és alapos kutatás és tájékoztatás révén lehetőség van még az ilyen,
több millió euró értékű kincsek visszaszerzésére is.
Apamea kifosztása |
A fekete piacról visszaszerzett márvány Mithras |
A romániai helyzet
Románia földje alatt óriási kincsek rejtőznek. Ezt tudták a
rómaiak is, akik pontosan Decebal dák király aranya és az aranybányákből
származó óriási kincsek miatt jöttek ide. De tudták ezt már a középkorban is.
Jól ismert történet, hogy Hunyadi János római szobrokkal és márvánnyal
díszítette Vajdahunyad várát, míg Martinuzzi (Fráter) György kétezer Lysimachos
érmét küldött a bécsi császárnak. Ezek a korai történetek jól jelzik, hogy az
illegális régészeti ásatások és kutakodások Erdélyben és a mai Románia
területén mindig is jelen voltak és óriási szerepet játszottak a politikában
is.
Az Interpol és a Román Rendőrség tavalyi jelentése szerint
2015-ben közel 13.000 értéktárgyat sikerült a fekete piacról visszaszerezni
273.000 euró értékben. Ezeknek ugyan csak egy része volt régészeti tárgy, mégis
– ahogy az itáliai példa is mutatja – a legértékesebb tárgyak
általában
régészeti lelőhelyekről származnak. Összehasonlításképp kiemelendő, hogy a
2015-ben visszaszerzett óriási mennyiséghez képest, 2012-ben még csak 973
tárgyat sikerült a rendőrségnek visszaszolgáltatni. Az óriási mennyiségben
elrabolt és külföldre került román értéktárgyak elsősorban azzal magyarázhatóak,
hogy 1990 márciusában az új kormány máig érthetetlen, de sejthető okok miatt,
eltörölte a 63/1974-es törvényt, amely a romániai műemlékeknek szigorú jogi
hátteret és védelmet biztosított a Ceaușescu rezsim alatt. Természetesen, a
kommunista időszakban is jelen volt a műemlék-kereskedelem, ezt bizonyítja a
híres szebeni festmény-lopás vagy a múzeumokból eltűnt számos régészeti emlék.
Ekkor találja Darius Baci és Mircea Mihăilă azt a 3600 aranyérmét (30 kg arany)
a dák fővárosban, Gredistyén (Sarmizegetusa Regia) amelyért nemrég ítélték el
őket. A 34 főből álló bűnbanda 1998 és 2014 között 2,5 millió értékben vitt ki ókori érméket az
országból, amelyeknek csak töredékét sikerült azóta a rendőrségnek visszaszerezni.
Ugyancsak most mondta ki a Fehér Megyei Táblabíróság az ítéletet Florin
Delinescu és társai esetében, akik – a várhelyi múzeum munkatársaiként –
pénzmosásban vettek részt és 22 darab, rendkívül ritka görög és római érmét
vittek fekete piacra 4.500 euró értékben.
1990 tavaszán jelezték a Temesvári Történelmi Múzeum szakértői a
rendőrségnek, hogy az egykor a múzeum birtokában lévő számos római
bronzszobrocska – így egy igen ritka Dionysos istent ábrázoló alkotás is –
rejtélyes módon eltűnt a múzeumból. A tárgyak egyenként is ma több ezer eurót
érnek, a nagyobbak értéke a Christies hasonló árverései alapján akár 30.000
euróért is elkelhettek. A szobrokat azóta sem sikerült megtalálni. Ugyancsak
nyoma veszett Erdély egyetlen római ezüst-kincs leletének is. Az ókori Apulum
(ma Gyulafehérvár) területén 1867-ben a vasútépítés során talált ezüsttálat a
kolozsvári múzeumba vitték. Ott még látható volt az 1930-as években, sajnos azt
követően – valószínűleg már a Második Világháború idején – a tárgynak nyoma
veszett.
A troesmisi városi törvények bronztáblái |
Ennél azonban jóval nagyobb kincsek is kikerültek az
országból. Jól ismert a dák aranyperecek története, amely mögött egy rendkívül
jól szerevezett és a régészeti szakirodalommal teljes mértékben tisztában lévő,
nemegyszer régészekkel együtt dolgozó csapat állt. A mintegy kétmillió euró
értékű, felbecsülhetetlen kincslelet története csak egy a sok közül. Hasonlóan
jól szervezett bűnbanda vitte ki az országból a Tulcea megyei római Troesmis
város bronztáblás törvényeit, Ez az egész világon csak néhány spanyolországi
analógia révén ismert forrás egyedülálló Romániában. A 2002-ben felfedezett és
külföldre vitt két bronztáblát 80.000 fontért akarták eladni, ám német
titkosszolgálati forrásokból ismert unikális tárgyakat végül 2015 májusában
sikerült visszaszerezni.
Ez a néhány eset jól tükrözi azt, milyen méretűvé vált a
műemlék-kereskedelem fekete piaca Európában és Romániában. Ugyan ma új törvény van életben hazánkban, a fekete piaci
csoportok, az egyre terjedő fémdetektoros kutakodások és illegális ásatások
óriási veszélyt jelentenek régészeti és műemléki örökségünk számára. Ezt
elsősorban úgy lehetne megváltoztatni, ha egy olyan társadalmat tudnánk
nevelni, amely tudatában van a tárgyi kultúra értékével, megőrzésének
fontosságával és társadalmi hasznosságával.
Megjelent a Szabadság kolozsvári napilap 2017. január
14-i számában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése