Tisztelt polgármester
Úr, dr. Emil Boc!
A kincses város egykori
egyetemistájaként és nagy tisztelőjeként éveken át jártam a város utcáit és
merengtem el a Majális utca, a Trefort dűlő vagy az Erzsébet utca gyönyörű
épületein, Pákey Lajos és Moll Elemér hagyatékán. Számos barátomat és
idelátogató egyetemistát Új - Zélandról, Szingapúrból, Németországból,
Magyarországról, New Yorkból, Spanyolországból vagy Franciaországból
kalauzoltam Kolozsváron. Mind el voltak ragadtatva a város történeti
sajátosságaitól, multikulturalizmusának ma is élő pezsgésétől és attól a magyarok, szászok majd románok által létrehozott építészeti és szellemi örökségtől, amelyben Ön és politikustársai ma is dolgoznak, kutatnak, szórakoznak és élnek.
sajátosságaitól, multikulturalizmusának ma is élő pezsgésétől és attól a magyarok, szászok majd románok által létrehozott építészeti és szellemi örökségtől, amelyben Ön és politikustársai ma is dolgoznak, kutatnak, szórakoznak és élnek.
Most, az egyre népesebb
diaszpóra tagjaként, azt kell olvasnom a romániai sajtóból, hogy annak a
városnak a vezetősége, amelyik elvileg mindent megtesz, hogy Kolozsvárból
Európa kulturális fővárosa legyen és amely város idén Európa ifjúsági
fővárosaként büszkélkedik, nem képes tisztelni és kellő alázattal kezelni
városának valódi múltját és jelenét. Ez ugyanis azt feltételezné, hogy
igyekszenek megismerni és elismerni Kolozsvár történeti sajátosságait és
jelenlegi szellemi összetételét. Ha tetszik, ha nem, ha akarják, ha nem a
városban ma is naponta találkoznak és fognak még nagyon sokáig magyarokkal és a
magyar szóval, nyelvvel és kultúrával szembesülni. Magyar egyetemisták ezrei
tanulnak és élnek ma is az Önök által vezetett város évszázados falain belül,
akik közül néhányan talán világhírű kutatókká válnak évek múltán és legméltóbb
követei lesznek a kincses város régi hírnevének, hirdetve Klausenburg,
Kolozsvár, Cluj nevét a világ legkülönbözőbb tájain. Európai politikusként
Önnek és munkatársainak egyetlen nagy feladata és felelőssége van, mégpedig ennek
a multikulturális örökségnek és nagyon is jelenlevő, aktuális jelennek a
feltétel nélküli tisztelete és odaadó, tudatos építése lenne. A büszke erdélyi
„servus” (servio, servire – szolgálni), amelynek jelentőségéről nemrég a város
kiemelkedő értelmiségije, Ioan Aurel Pop is külön előadást tartott, Önnek és a
városatyáknak naponta meg kellene kongatnia a vészharangot, hogy Kolozsvár
elöljárójának lenni egyet jelent a magyar, német és román kultúra együttes és
egyenrangú tiszteletével.
Számomra érthetetlen és
mélységesen elszomorító, hogyan tudja Ön elfogadni azt a számunkra, magyarokra
nézve megalázó és a város kultúrpolitikájával szöges ellentétben lévő
jelenséget, amely jelenleg a város határában történik. Hogyan lehetséges az,
hogy a többségében magyar turisták által látogatott, több, mint tizenöt
százalékban magyarok által lakott és több ezer magyar befektetőt és egyetemistát
vonzó erdélyi kulturközpont határában koreai és francia nyelven is üdvözlik az
ide látogatót, de az Európai Unió egyik hivatalos nyelvén, magyarul, nem? Szégyenteljes jelenség, a városhoz és Önökhöz is
méltatlan. De leginkább az Önöket megválasztó és bizalmat szavazó magyarok
ezreinek jelent ez súlyos sértést és szellemi bántalmazást.
Mint a kincses város
egykori diákja, nagy csodálója és visszavágyó elszármazottja, bízom abban, hogy
Ön és politikustársai azonnal változtatnak ezen a szégyenteljes, a városhoz és
magyar lakosaihoz méltatlan helyzeten.
Üdvözlettel,
Szabó Csaba
Régész, vallástörténész
Erfurt, 2015. június 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése