Interjú Pánczél Szilamér régésszel a Gyulafehérváron folyó régészeti kutatásokról
Gyulafehérvár ókori emlékeiről és nemzetközi
viszonylatban is kimagasló régészeti és muzeológiai lehetőségeiről több
cikkünkben beszámoltunk, felhívva a nagyközönség figyelmét is az erdélyi
fejedelemség egykori központja alatt nyugvó római város történetére és a
városban folyó, legújabb régészeti ásatások eredményeire. Ezúttal az idén már
második ásatási szezonját megért „Apulum IP” elnevezésű projektről és ásatásról
beszélgettünk a munkacsoport egyik koordinátorával, Pánczél Szilamér régésszel,
a Maros Megyei Múzeum munkatársával.
A Gyulafehérvár alatt nyugvó kettős római város és
katonai tábor, Apulum a Duna menti provinciák egyik legjelentősebb városa volt.
Régészeti emlékei ugyan óriási számmal kerültek a felszínre az elmúlt száz év
régészeti kutatásai révén, a város topográfiája mégsem ismert. Azt is
mondhatnánk, hogy az olyan súlyosan rongált vagy beépített római városok, mint
a Bécs vagy Köln alatt nyugvó települések is jobban ismertek. Mi ennek az oka?
P. Sz.: Úgy gondolom, hogy ez a jelenség nem feltétlenül
csak Gyulafehérvár problémája, hanem a hazai régészet „rákfenéje”. Olyan
jelentős régészeti emlékekkel rendelkező városok mint Konstanca (Tomis),
Kolozsvár (Napoca) vagy Torda (Potaissa) is hasonló problémákkal küzdenek. De
nincs ez másképp a jóval kevésbé beépített és sokkal intenzívebben kutatott
Várhellyel (az ókori Ulpia Traiana Sarmizegetusa) sem. Ez részben azért van,
mert a hazai régészet nagyon sokáig a római kor katonai emlékeivel,
erődítményeivel foglalkozott, az ún.
urbánus régészet és a római városok kutatása csak másodlagos helyen szerepelt.
Az elmúlt években megfigyelhetünk egy jó irányba történő változást a városi
régészet hazai fejlődése terén. Igaz, továbbra sem ideális a helyzet, de
biztató tendenciákat figyelhetünk meg. Gyulafehérvár esetében jó dolognak
tartom, hogy gazdag ókori, középkori és kora – újkori történelmét párhuzamosan
mutatják be bizonyos helyszíneken, ami a nagyközönség számára új perspektívákba
helyezi a történelem szemléletet. Ugyanakkor vigyázni kellene a jóizlés
megtartására és a túlzások elkerülésére. Ami a Marosportus negyed régészeti
emlékeit illeti, ott óriási lehetőségek nyugszanak a föld felszíne alatt. Olyan
régészeti parkot lehetne létesíteni, mint amit Aquincumban vagy akár
Carnuntumban találunk. A jelenleg magántulajdonban lévő terület kisajátitása
azonban óriási problémát okoz úgy a múzeumnak mint a városnak, igy az egyetlen
várható megoldás a helyi lakossággal való hathatós együttműködés, nondistruktiv
módszerek alkalmazása és a még szabad területek felvásárlása lenne.
2) Az Apulum IP
projekt egy szentélykörzet részét képező épület szisztematikus feltárását tűzte
ki céljául. Hogyan indult a projekt és miért jelentős ez az ásatás?
P.Sz.: Az ásatás a 2003 –ban véget ért ún. Apulum Projekt
folytatásaként is tekinthető. Az akkor angol, német és román közreműködéssel
létrejött nemzetközi kezdeményezés Liber Paternek, a bor és a megújjulás
istenének szentélykörzetét és azt azt körülvevő kézművesnegyed számos
épületrészét tárta fel. Ez a projekt egy Erasmus IP pályázatként, tanásatásként
jött létre tavaly, két éves futamidővel „Urban and Cultic Space in RomanApulum: an Archaelogical Fieldschool” címen. A projekt a Liber Pater
szentélytől északra elhelyezkedő területet célozta meg feltárni, ahol 2003 –ban
egy jelentős oltárt találtak. Az ásatáson németországi, magyarországi és
romániai hallgatók vesznek részt öt egyetemről. Az ásatás tavaly nagyrészt az
omlásréteget távolította el, idén viszont sikerült körvonalazni egy
valószínűleg szentélykörzet vagy ún. insula
részeként értelmezhető épületrészt. A régészeti anyag igen gazdag, számos
kultikus aprólelet bizonyítja a létesítmény vallásos jellegét, amelyhez
hasonlót szisztematikus ásatás során keveset tártak fel Erdélyben.
3) Az ásatás során
a hallgatók nemcsak a gyakorlati régészet módszereivel ismerkedhetnek meg, de
számos előadás és interaktív módszer által szaktudásukat is gyarapíthatják
különböző tudományágakban. Milyen tevékenységek folynak az ásatáson és hogyan
illeszkedik ez a hazai régészeti oktatásba?
P.Sz.: Az ásatás elsősorban tanásatásként működöt, célja
többek között az volt, hogy a hallgatók számára új lehetőséget biztosítson a
régészet gyakorlati és elméleti oldalának megismerésére is. A program egyféle
tudástranszferként működik, hisz a hallgatók aktívan kivették részüket a
terepgyakorlatból, dokumentációs munkából, de lehetőség nyílt az érdeklődő
hallgatónak az anyagfeldolgozást és a restaurálást is kipróbálni. Az izgalmas
előadássorozatok révén a hallgatók betekintést nyertek Gyulafehérvár ókori
topográfiájába, az eddigi kutatások történetébe de számos anyagismereti
előadáson is részt vehettek németországi, magyarországi és hazai előadóknak köszönhetően. A
tanásatások új lehetőséget teremtenek a kolozsvári régészoktatás számára is,
hisz az egyre nehezebben kieszközölhető állami támogatás helyett egyrészt
európai forrásokra alapozva tudunk dolgozni, másrészt a hallgatók nagy száma
miatt kellemesebb hangulatban tudunk dolgozni. Úgy gondolom, hogy a tanásatások
hiánypótló munkát végeznek és szerepük 1990 óta egyre növekszik.
4) Egyre gyakrabban
bukkannak fel a fekete piacon Apulumból
származó régészeti emlékek. Legutóbb egy felbecsülhetetlen értékű Hercules
Farnese szobrot sikerült a helyi múzeumnak visszaszereznie. Ugyanúgy, igen
gyakoriak a dák és római kori éremegyüttesek előkerülése, amelyeket
fémdetektoros kutatások során találnak és próbálnak értékesíteni jóval a
régészek előtt. Hogyan dolgoznak a detektoros kutatók? Hogyan látod ezt a
problémát és milyen megoldások lehetnek?
P. Sz.: Manapság valóban igen népszerűek a fémdetektoros
feltárások, amelyek jelentős része továbbra is illegálisan folyik. A
fémdetektor birtoklása, használata és a vele történő kutatás szigorúan
ellenőrzött és csakis rendőrségi de akár minisztériumi engedéllyel lehetséges.
Sajnos nagyon sokan nem tartják be az
egyébként nagyon szigorú előírásokat,
ennek köszönhető, hogy rendkívüli leleteket illegális módon tárnak fel. A
Keleti Kárpátokban folyó régészeti kutatásaink során sikeresen tudunk együttműködni olyan
gyakorlott és szabályszerűen eljáró detektorosokkal, mint például Pop Iuliu
Cristinel. Az ő kiváló terepismereti gyakorlatának köszönhetően a projektnek
sikerült két, eddig ismeretlen őrtornyot azonosítani, valamint számos értékes
leletet feltárni. A fémdetektoros kutatók – legalábbis akik ezt szabályszerűen,
legális körülmények között űzik – legtöbb esetben terepbejárások, sokszor
gombászás, túrázás során találnak leletekre. Természetesen a profibbak már archív
vagy kadaszteri térképeket, felméréseket is használnak és nemegyszer a
szakirodalmat is jól ismerik. Úgy gondolom, hogy a régészetnek előbb, utóbb
elengedhetetlen feladata lesz azokkal a detektoros kutatókkal együttműködni,
akik ezt a tevékenységet törvények szigorú betartása mellett gyakorolják. Ez
ugyanakkor jobb fényt is vethet erre a problematikus jelenségre is.
5) A szentély
ásatása már most számos fontos eredménnyel és lelettel gazdagította eddigi
ismereteinket, de a környék még számos jelentős régészeti emlékkel kecsegteti a
kutatókat. Milyen folytatásra számit ez a projekt?
P.Sz.: Az idei szezon volt az utolsó ennek a projektnek a
keretében, azonban Gyulafehérvár ókori emlékei – különösen a Marosportus negyed
– számos további kutatási lehetőséggel kecsegtet. Az eddigi kutatások révén
tudjuk, hogy a jelenlegi ásatási helyszín körül további jelentős épületek,
városi és kultikus terek, kemencék helyezkednek el. Ebben a régióban kívánunk
további kutatásokat végezni egy új projekt keretén belül további két éven át,
amelyet már megpályáztunk, várhatóan ősszel kapunk végleges választ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése