Róma és a mithraeumok

Róma hiányzik. Hogyne hiányozna az a sok szépség, történelem, gyönyörűség, amely a legeldugottabb utcában is ezer évek mennyiségével rohamozza meg az arra járót. Minden nap elég kimenni sétálni és máris minden gond elillan. Nemcsak az esztétikának, a históriának és a napsütésnek épült ott több ezer éves, örök temploma, de az emberek arcán, szemében is több az élet. Feltölti az ott járót jó ideig ötletekkel, életkedvvel. De nemcsak az élő Róma hiányzik, hanem az ókori emlékei is, amelyeket csak nézni is több kérdést provokáltak, mint bármelyik szakcikk vagy könyv. Nem volt ez másképp kedvelt témámmal, Mithras kultuszával sem, amely számára (is) óriási forrást jelentett Róma és kikötőjének, Ostia Anticának a meglátogatása.

Az első szentély amit meglátogattam a nemrég felújitott és a legszebb múzeumpeagógiai módszerekkel bemutatott Crypta Balbi Múzeumában berendezett mithraeum volt. A szentélyt francia régészek segítségével kutatták. Régészeti anyaga ugyan nem lenyűgöző, de igen releváns, hogy azon kevés római mithraeumok közzé tartozik, amelyet szisztematikus ásatás során tártak fel. Az egykori Balbus Színházának exedrájában kialakított szentély sem struktúrájában, sem formájában nem mutatja a sajátságos belső elrendezését egy szentélynek. A látogató csak vezetett túra révén tud bemerészkedni a múzeum alagsorába, ahol a leglátványosabb módon kerül bemutatásra Róma város közel háromezer éves történelmének minden korszaka, különösen az Kr.e. 30 és Kr.u. 800 közötti időszaknak emlékei. 

A Város számos mithraeuma közül fontos továbbá a San Clemente bazilika alatt kialakított szentély. Múzeumpedagógiai szempontból össze sem hasonlítható az ultra - modern Crypta Balbival és régészek számára is fizetni kell a látogatásához (Vatikáni terület lévén).Mégis, annyiban lenyűgöző az épület - komplexum, hogy öt különböző korú létesítmény -egy római lakóház, az abból kialakított mithraeum, az arra ráépülő San Clemente ókeresztény bazilikája, a bizánci bazilika és végül a mai templom - látogatható. Igazi időutazás. Egyike azon kevés épületeknek, ahol bejárható Róma történelme, a falak simogathatóak, a falfreskók eredeti helyükön pompáznak és a levegő sem tisztább, mint egykor. Hiteles, bár ha nem vagy régész, aligha érted - a tájékozódást legfeljebb néhány szófukar olasz plakát segíti. 

A többi látogatható, római mithraeumot sajnos nem sikerült végül bejárnom. A Santo Stefano Rotondo mithraeuma bár igen kecsegtető lett volna a nemrég végzett hitelesítő ásatások miatt, sajnos az épület jelenleg is felújítás alatt van, így jókor és jól kellett volna időzíteni, hogy beengedjenek (külön engedéllyel, természetesen). Ez nem jött most össze. A Mitreo in Terme di Caracalla sokáig látogatható volt, mire én 2013 őszén Rómába kerültem, már bezárt. Fél évig lestem hogy nyissák ki újra...nem tették meg.

A Santa Prisca templomot már megtalálni sem volt könnyű, mindenesetre a látvány megérte: az egykori Aventinus dombon magasodó, gyönyörű villákkal, Decius thermáinak hagyatékára ráépült palotákkal, pálmafákkal és szűk utcákkal tűzdelt városrész önmagában is festői látványt nyújt. Ám a keresztény templom alatt rejtőző Mithras - szentély látogatásához bizony külön engedély kell, amit csak túlságosan későn tudtam meg - így a látogatása ez esetben is elmaradt. Megnézhettem hát a bejáratot. Legalább annyi. A Circus Maximus bizonyos részein történő hitelesítő ásatásokban ismét részletesen kutatott Mithras szentély a nemrég létrejött, óriási népszerűségnek örvendő Roma Sotterranea Egyesület munkatársaival látogatható. 

Ezzel szemben azonban Ostia, az egykori ókori kikötő sokkal több érdekességgel kecsegtetett. Nemcsak a tény, hogy egy teljes, ókori város áll előttünk, de épületeinek változatossága, hatalmas közfürdői, mozaikjai, a kerekedőktől és mindenféle egzotikus népességtől zsúfolt város hagyatéka minden erőlködés nélkül varázsolta elénk az egykori kikötő életterét. Innen indult útjára nemcsak a Róma városába szánt élelmiszer, luxusjavak de a keletről és a görög világból érkező szellemi javak nagy része is. Kikötője volt ez isteneknek is. Egyesek szerint a Mithras - kultusz is innen terjed el. Annyi viszont a legújabb kutatásokból biztos, hogy a várost behálózó kerekedelmi, gazdasági és vallásos kollégiumok és szervezetek struktúrája és személyzete nagyban befolyásolta a kultusz kialakulását. A városban több tucat Mithras szentély működött egyszerre, fénykorukban olyan mennyiségben, hogy egy -egy befolyásos személy több közösségnek is patrónusa vagy akár aktív tagja volt. A legrégebbi szentélyt még az 1760 -as években felfedezték (ma már a helye sem ismert) a legújabbakat is már a XX. században ismerték. A legújabb kutatások manapság arra összpontosítanak, hogy jobb és újabb kronológiát adjanak a szentélyeknek (például Becatti kronológiáját át kell írni) és a már jól ismert epigráfiai és régészeti anyagot újra elemezzék. Ezekből sok sajátosság és újdonság származik, amelyet egyre nagyobb számmal közlik.

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Ostiát és mithraeumait legnagyobb kutatóival, Marialetizia Caldelli professzorasszonnyal és Raffaella Marchesini doktorandusszal látogathattam meg. Egy teljes napot az esőtől frissen áztatott ókori városban töltöttünk, ahol szinte minden épületet nagy figyelemmel és részletesen megnéztünk. Olyan helyekre is betekintést nyerhettem kísérőim révén, ahol turistákat nem engednek be (például a nemrég felújitott Casa di Diana impozáns helységeibe). Olyan részleteket is megmutattak - szentélyeket datáló, Becatti által is figyelmen kivül hagyott bélyeges téglákat, új értelmezést nyert feliratokat vagy újrahasznált consuli feliratokat - amelyek mellett talán el is mentem volna, ha egyedül járom az ókori város sok helyen teljes épségben megmaradt útjait. A szentélyek látogatása, eredeti környezetükben történt vizsgálata számos kérdést szült bennem, amely nagyban segíti munkámat, elmélkedéseimet. Újabb érv amellett, hogy ezer könyvnél fontosabb a régészeti helyszínek és tárgyak élőben történő vizsgálata. Főleg az olasz napsütés közepette. Azt meg kell jegyeznem, hogy ha nincs mellettem a két szakértő, aligha találom meg a fűvel, bokrokkal benőtt és az enyészetre hagyott épületeket. Úgy a múzeumpedagógia, mint a műemlékvédelem hadilábon áll Ostiában (is). A Felicissimus mithraeum mozaikja - amely a kultusz egyik legfontosabb forrása - jóformán darabokra törve hever az esőtől, sártól ázott földben. 

Íme néhány kép az ostiai mithraeumokból (saját felvételek - Kritón hires szobráról egy rövid összefoglaló, ITT):