2013. március 30., szombat

A TRAC konferenciákról



Idén lehetőséget teremtettem saját magam számára, hogy egy szerény poszterrel (online később) részt vegyek a 23. Elméleti Római Régészeti Konferencián (Theoretical Roman Archaeology Conference) amelyet idén a brit fővárosban, Londonban szerveznek meg a King’s College közreműködésével. A konferencia előadásairól, előadóiról, eseményeiről részletes beszámolóval fogok jelentkezni, előtte azonban egy rövid áttekintésben szeretném a TRAC konferenciák ötletét és történetét bemutatni.
A régészettudomány XX. századi történetében az 1960 –as években, a processzuális régészet fellendülésével az európai régészek is felzárkózni látszottak az amerikai antropológia egyre elméletibb síkra terelődött trendjéhez. Binford 1968 –as monográfiájában a régészet új perspektíváinak taglalását már az elméleti régészet alapjaira helyezte. Ugyancsak ezt a tendenciát mutatja Colin Renfrew és társainak 1979 –ben megalapított „Theoretical Archaeology Group” nevű kezdeményezése. Az elméleti régészet kezdetben elsősorban az őskori társadalmakat kutató régészek körében terjed el, ám a század végére már a római régészetben is megjelenik az irányzat. 1991 –ben Newcastleben rendezik meg az első TRAC konferenciát, az előbb röviden felvázolt tudománytörténeti irányzatokhoz csatlakozva. Az első konferencia legfőbb teoretikusai között ott találjuk a posztprocesszualista Ian Hoddert (A commentary on Roman theoretical archaeology) valamint Richard Reece-t (Theory and Roman Archaeology).
A Bradfordban megrendezett második TRAC konferencia már egyértelművé tette, hogy a szervezők és a római kori régészeti elmélet is a poszprocesszualista irányzatokhoz csatlakozik, erre bizonyíték C.v. D. Murray „Gender in Question” című nagyelőadása.
Az elkövetkező évek konferenciái körvonalazták a legfőbb témaköröket, amelyek évente visszatérnek: urbanizáció, apróleletek (small finds), kerámia, gazdaságtörténet, villagazdaságok és építészet, funerális művészet, gender studies és általános elméleti kérdések taglalása. Szinte minden évben felteszik a kérdést, hogy „mi is a római régészetben az elméleti kutatások szerepe”, nagyszerű, de talán sokszor önismétlő tanulmányokat szülve a legnagyobb előadóktól és kutatóktól. Sokáig dominált a közölt tanulmányok sorában a Britannia provincia, azonban már az 1993 –as Glasgow- i példa is bizonyítja Michael Dowson Dacia provinciáról szóló tanulmányával, hogy a konferenciának sikerült hamar túllépnie lokális, regionális jellegén.
Bizonyos konferenciák egy –egy témakörhöz kötődnek, így az 1995 –ös TRAC az kulturális identitásról, míg az 1996 –os a romanizációról szólt. 2001 –ben alakul meg a TRAC állandó bizottsága, amely a konferencia szervezését biztosítja. 2010 óta pedig már TRAC „Alkotmány”(TRAC Constitution) is létezik.
Bár a konferencia a kezdetektől fogva nemzetközi fórumként szolgált, mai napig a nagyelőadók és a közölt tanulmányok szerzőinek döntő többsége angolszász régész. Csak az elmúlt néhány évben találunk egyre több közép – európai vagy olasz szerzőt is a megjelentek között. Különösen fontosnak számított a 2012 –es konferencia, amely első alkalommal vitte el a TRAC-ot Nagy Britannián kívülre, Frankfurtba. Az előadók és az előadások tematikája is sokkal színesebb és változatosabb volt, mint az előző huszonegy konferenciáé.
London idén már harmadszor szervezi meg a TRAC konferenciát.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése