Gyulafehérváron ásatáson részt venni nemcsak azért különleges számomra, mert szakterületem legfőbb helyszinén, Dácia római provincia legnagyobb urbánus központjában lehetek, de kultúrtörténeti csemegének is különleges élmény, valódi kavalkád. A hétköznapok poros, koszos, sáros de azért kellemes munkálkodása és hullafáradtsággal eltöltött estéi kevés lehetőséget adnak a városnézésre, az embereken való elmélkedésre, magyarán, a figyelésre, de hétvégenként lehetőség van azért arra, hogy a XIX. század végén itt ásatásokat végző Cserni Bélához (Adalbert) hasonlóan, minden régész elgondolkodjon a múltbeli Apulum és a jelenbeli Gyulafehérvár (helyesebben, a döntő román többség miatt Alba Iulia) kontrasztján és szinein.
Fura egy város ez, mondhatni: az egykori Római Birodalom egyik legdinamikusabb kettős városára és egy hatezer fős legio táborára ráépült középkori, majd református fejdelemi, végezetül Habsburgok által Vauban stilusban felépitett erőditmény a giccs és a kellemes érzés kettős hatását varázsolja a citadellába látogatók elé. A város óriási összegeket, valódi programot épitett ki "celalta capitala" (a másik főváros) cimmel, hogy a Vauban várt, a középkori értékeket és az ókori város nyomait a közönség elé varázsolja. Végre, pozitiv példát is láthatunk kultúrturizmusra, interaktiv régészetre, műemlékvédelemre. A püspöki palota, az Apor palota, a Szent Mihály katedrális és az Egyesülés Katedrálisának kivételesen szépen felújitott elemei jó példái a műemlékvédelem utóbbi időben fellendülő tendenciáira. Ellenpéldák is akadnak, persze: a fehér sávok és ún. tanvonalak az utcákon csak keveseknek mondanak valamit, a laikus nem tudja, hogy azok valójában a 2008 -2012 közötti régészeti ásatások során feltárt épületek körvonalait mutatják. Reméljük, hogy a jövőben tesznek azért, hogy ezekről a laikusok is interaktiv módon értesüljenek. Néhány szimbolikus épület, mint például a Batthyáneum továbbra is romos állapotban van és csak különleges engedéllyel látogatható az ott őrzött kivételes értékekek (Codex Aureus) miatt. Az alsóváros kellemes hangulata túlságosan rövid ideig kecsegtetni az ott tévelygőket, mert hamar átvált az újközpont kommunista hangulatába, ahol az egykori polgárváros hangulatát csak az aprócska és igencsak elrejtett evangélikus templom és a ma már egyetlen zsidó család által gondozott zsinagóga őrzi. A kommunizmus hagyatékának betonregetegében számomra az egyetlen mondhatni "szép" vagy érdekes elem a költők és irók parkja, ahol a neves román irodalmárok szobrait láthatjuk (sajnálatos módon, ott szerepel Ceausescu udvari költőjének, Adrian Paunescunak is a szobra). A város telis tele a "nagy" egyesülés hőseinek emlékeivel, szobraival, emléktábláival - ahogy ez dukál a nacionalista történetirás és narrativa mentalitástörténeti épitészetéhez és városrendezéséhez. A sok furcsa, olcsó és kevés művészeti érzékkel létrehozott szobrok közül legfeljebb Iuliu Maniu elegáns, kellemes szobra érdemel emlitést. A városban a magyar közösség gyakorlatilag eltünt...a templomokban az idős és a nagyon idős korosztály tagjait látni. A katolikus székesegyház bejáratánál szorgalmaskodó hölgy beszámolója szerint, a fiatalok vagy eltüntek, elmentek (magyar középiskola, sajtó sincs) vagy vegyesházasságok révén "feloldódtak". Kevés magyar hangot hallani az utcán, azok is többségében turisták (bőven akadnak). A helyi lakosság is érdekes "kultúrcsemege": rengeteg a fiatal, a kisgyerek, dominál a rózsaszin és a kinai ruhák tömkelege. A város kedvelt helyszine a "bulevárd", azaz a sétálóutca, ahol esténként magamutogatás céljából kivonul a város fiatalsága. A kommunista épületek földszinti részein kialakitott üzletek telis tele olcsó és izléstelen ruhákkal és csecsebecsékkel ami sajnos nagyban tükrözi a város hangulatát és izlésvilágát is. Persze...általánositani nem szabad alapon, jó élmény volt, hogy a "Zene ünnepén" a szebeni filharmonikusokat óriási tömeg hallgatta. Ellenben másnap, az alternativ rock zenei koncerten, ahol kivételes minőségű zene szólhatott a gyulafehérvári közönségnek, már csak kevés ember vett részt.
A város telis tele római emlékekkel, a figyelmesebb szemek beépitett feliratokat, bélyeges téglákat és felhasznált római köveket, oszlopfőket talál mindenhol. A katolikus székesegyházban jó látni a gyönyörű Lázói (Lászai) kápolnát és lehetőségünk volt a Márton Áron emlékszobába is betekintést nyerni, valamint az érseki (egykori püspöki) palota udvarán 2013. június 29 -én felavatott Márton Áron szobrot is meglátogathattuk.
Gyulafehérváron lenni érdekes élmény: a giccs, a felületesség és a szürkeség felett ott magasodik a múlt, amelyet a város kezd igazán értékelni, függetlenül nemzetiségétől, hangulatától vagy minőségétől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése