Ferenczi István és Géza közel ötven éve írták meg
paradigmatikusnak számító manifesztójukat az erdélyi településkutatás és
középkor-kutatás régészeti hiányosságairól. Hogyan jellemeznéd az azóta eltelt
50 évet az erdélyi településkutatás régészeti perspektíváit?
Az
erdélyi középkori telepkutatás még ma, fél évszázaddal Ferencziék cikke után is
mostohalánya a hazai régészeti kutatásnak, hisz eddigi középkori ásatásaink
elsősorban az ispánsági várakra, plébánia templomra, püspöki központok
épületeinek látványosabbak emlékeire koncentráltak. Úgy a szakma, mint a
nagyközönség ezektől a helyszínekről várja a nagy történelmi kérdések megválaszolását,
de pont az elhanyagolt kicsi települések adhatnak választ az urbanisztikai és
demográfiai kérdésekre.
Csók Zsolt a főtéri ásatások idején |
Erdélyben Furu Árpád építesz munkáját emelhetjük ki a
késő középkori és újkori településkutatás terén. Az eddig felfedezett középkori
településeink eddig mind mentőásatások során kerültek elő: autópályák, terelő
utak, útszélesítések, befektetési projektek során. Kiemelendőek Zeno Karl
Pinter szebeni régész ásatásai ilyen téren, de Aranyosgyéres környékén is
sikerült egy Árpád kori falut találni, Magyarnádason pedig Árpád-kori
falurészlet került elő.
Most
készül egyébként egy paradigmatikusnak is mondható doktori tézis Dan Culic
zilahi kollégánk kutatásaiból amely a teljes erdélyi, bánsági és partiumi XI-XIII.
településfejlődést áttekinti. A téma monumentalitása egyben azt is mutatja,
mennyire kevés adat áll eddig a kutatók rendelkezésére. Szilágy megyében azért
van már néhány jól dokumentált példa: Egrespatakon egy falurészlet került elő,
Zilah központjában pedig egy középkori településmagot tártak fel. Egy másik
téma amely terén nagyon rosszul állunk az irodalmi (levéltári) forrásokból
ismert XIII-XIV-XV. századi eltűnt falvak esete: bár az Erdélyi Múzeum
Egyesület kutatóközpontjában Jakó Zsigmond és tanítványai – a Jakó iskola –
mára már óriási eredményeket ért el ilyen téren, egyelőre ezt nem tudjuk
régészetileg is alátámasztani, nem létezik például egy egységes adatbázis sem
ilyen téren. Ezeknek a súlyos hiányosságoknak az egyik fő oka az erdélyi
szakemberhiány. Persze, a középkori régészet hiányosságai és problémái össze
sem hasonlíthatóak a régészetnek olyan területeivel, amelyek jóformán
hiányoznak Romániában úgy az oktatásból, mint a gyakorlatból: mifelénk nem
tanítanak urbánus (városi) régészetet, barlangrégészetet, iparrégészetet sem.
Barlangrégész tudtommal 2-3 van a teljes országban (Mihai Rotea és Călin Ghemiș emelendő
ki itt).
Jelenleg középkori régészetet kevés helyen és kevés embertől lehet tanulni. Hogyan áll jelenleg Romániában a középkori régészet oktatása és melyek a legsürgősebb teendők ilyen téren?
Erdélyben jelenleg csak Szebenben lehet régészeti középkorkutatást tanulni. A középkorász-képzés kolozsvári hiányából is fakad, hogy ma a mintegy 800 bejegyzett romániai régészből csak alig néhány magyar középkoros régész dolgozik Erdélyben: Botár István (Csíkszereda), Darvas Lóránt (Csíkszereda), Sófalvi András (Székelyudvarhely), Nyáradi Zsolt (Székelyudvarhely), Györfi Zalán (Marosvásárhely), László Keve (Marosvásárhely), Soós Zoltán ((Marosvásárhely), Bence Ünige (Marosvásárhely), Bordi Zsigmond Lóránd (Sepsiszentgyörgy), Romat Sándor (Nagykároly), Szőcs Péter Levente (Szatmárnémeti), Mihálka Nándor (Nagyvárad), Köpeczny Zsuzsanna (Temesvár), Lupescu Radu (Kolozsvár), Demjén Andrea (Kolozsvár). Az erdélyi középkoros régészeink nagy többsége bár Kolozsváron kezdték tanulmányaikat, ám Magyarországon, az ELTE-n vagy a CEU-n fejezték be. Kiemelendő persze azoknak a magyarországi kollégáknak is a neve akik kutatásaikban érintik Erdély területét is: Benkő Elek akadémikus, Mordovin Maxim (ELTE) neveit kell feltétlenül megemlíteni.
Jelenleg középkori régészetet kevés helyen és kevés embertől lehet tanulni. Hogyan áll jelenleg Romániában a középkori régészet oktatása és melyek a legsürgősebb teendők ilyen téren?
Erdélyben jelenleg csak Szebenben lehet régészeti középkorkutatást tanulni. A középkorász-képzés kolozsvári hiányából is fakad, hogy ma a mintegy 800 bejegyzett romániai régészből csak alig néhány magyar középkoros régész dolgozik Erdélyben: Botár István (Csíkszereda), Darvas Lóránt (Csíkszereda), Sófalvi András (Székelyudvarhely), Nyáradi Zsolt (Székelyudvarhely), Györfi Zalán (Marosvásárhely), László Keve (Marosvásárhely), Soós Zoltán ((Marosvásárhely), Bence Ünige (Marosvásárhely), Bordi Zsigmond Lóránd (Sepsiszentgyörgy), Romat Sándor (Nagykároly), Szőcs Péter Levente (Szatmárnémeti), Mihálka Nándor (Nagyvárad), Köpeczny Zsuzsanna (Temesvár), Lupescu Radu (Kolozsvár), Demjén Andrea (Kolozsvár). Az erdélyi középkoros régészeink nagy többsége bár Kolozsváron kezdték tanulmányaikat, ám Magyarországon, az ELTE-n vagy a CEU-n fejezték be. Kiemelendő persze azoknak a magyarországi kollégáknak is a neve akik kutatásaikban érintik Erdély területét is: Benkő Elek akadémikus, Mordovin Maxim (ELTE) neveit kell feltétlenül megemlíteni.
Természetesen,
akad néhány jelentős román régész is aki Erdély középkorával foglalkozik, ezek
közül megemlítendő az iskolateremtőnek is mondható Adrian Andrei Rusu
(Kolozsvár), Oana Toda (Marosvásárhely), Diana Iegar (Kolozsvár), Florin Mărginean (Arad),
Anca Nițoi (Szeben), Zeno
Karl Pinter (Szeben), Claudia Urduzia (Szeben) és Daniela
Marcu Istrate (jelenleg a bukaresti Régészeti Intézet munkatársaként).
Független régészként, cégével ő volt az egyébként, aki a legnagyobb középkori
régészeti projekteket vezette Erdélyben: ő ásta például a kőhalmi várat, a
szászkézdi templomot, Fogaras és Erdőd várát, Brassó és Szeben központját, a somlyói
Báthori várat és a gyulafehérvári román kori templomot is, amely Erdély legrégebbi
keresztény templomaként vonult be a köztudatba. A régiek közül azért kiemelendő
még Radu Popa, Petru Iambor (Kolozsmonostor és Doboka régésze), Ștefan Matei
(Kolozsmonostori ásatások) és Ștefan Pascu (Doboka vár) neve, bár utóbbit már a
maga korában is élesen bírálta például Bóna István, a magyar régészettudomány
egyik legjelentősebb alakja.
Kolozsmonostor |
A
szebeni oktatás mellett ma, Kolozsváron sajnos csak magyarországi vendégelőadóktól
lehet néha régészeti alapismereteket elsajátítani. Ezekhez társul a kolozsvári
középkorászok (Lupescu Mária, Rüsz-Fogarasi Enikő, az EME középkor szakos
kutatói) kurzusai és szemináriumai. Sajnos talán ez is az oka annak, hogy ma, a
Történeti Intézet hallgatói közül tízből legfeljebb 1-2 ember válassza kutatási
területeként Erdély középkorát, bár az évi 10-12 elsőéves hallgatóból azért
mostanában akadt 4-6 aki középkorra szakosodott, tehát egy feljövőben lévő
szakmáról beszélhetünk. A századfordulós
Posta Béla iskola és a román régészeti hagyományok miatt értelemszerűen
mifelénk nagy hagyománya van klasszika-régészetnek és a római provinciális
régészeti oktatásnak, de fontos lenne a középkori régészet oktatása is, hisz a legnagyobb
jelenlegi műemlékvédelmi projektjeink középkori épületeink felújításához
kötődnek és gyakorlatilag szakemberhiányban szenvedünk.
Megemlítendőek
még a hivatalos oktatási formák mellett a régészeti műhelyek. Ezek közül
kiemelendő az ún. Bánffy-műhely, amely egy 2 éves pályázat keretében szervezett
idén első alkalommal régészeti gyakorlatot 2 modulra osztva: az elsőben
művészettörténeti ismereteket és műemlékvédelmi restaurálást tanulhatnak Weiss
Attila művészettörténésztől, míg a második modulban jómagam oktatom a műemlék-régészet
alapfortélyait. Az idén Bonchidára érkező hallgatók – többségében sajnos Erdélyen
kívülről jöttek – megtanulhatták a topográfiai stáció használatát, topográfiai
mérések fortélyait, fotogrammetriát, falskirajzolást, raszteranyag
vektorizálást, falsikfotó-készitést, falszövetek dokumentálását valamint anyagi
kultúrával (XVIII. habán-csempe gyártása, készítésmódja) is megismerkedtek. Az
angol nyelvű műhely jövőre is folytatódik, remélhetőleg több kolozsvári vagy
erdélyi diák részvételével.
Saját munkáidra, ásatásaidra rátérve: milyen középkori ásatásokon vettél részt és miben más egy középkori ásatás egy római vagy őskoritól például?
Saját munkáidra, ásatásaidra rátérve: milyen középkori ásatásokon vettél részt és miben más egy középkori ásatás egy római vagy őskoritól például?
Régészeti
munkámat Szilágy megyében kezdtem. 14 éves koromtól, egyetemre való
bejutásomig, csak őskoros objektumokat kutató ásatásokon vettem részt, utána
pedig, 2002-ben Rozsnyón ástam. 3-4 éves szakmai kihagyást követően aztán a tövisi
ferences kolostorban, Bizere középkori kolostorában ástam 2 évet. Ezt követően
a somlyó-újlaki templomban kutattam, majd 2013-ban a kolozsvári Szent Mihálytemplomban ástam első alkalommal. Ugyanebben az évben a széki református
templom restaurálási projekt keretén belül leletmentést végeztem amely nagyon
sokat segített szakmailag, de hasonlóan jó ásatás volt a gyalui Barcsay-Bánffy
kastély. Kiemelendően jó ásatás volt a kolozsvári unitárius püspöki palota
felújítása során végzett munkálatok, valamint a Jósika palota idei ásatása is. Számos
középkori templomot ástam (Várfalva, Bánffyhunyad, Ajtonyi református templom, Magyarkapus
református templom, sztánai református templom). A mintegy 60 ásatásomból 32-ben
voltam vezető régész, ezek nagy része középkori ásatás volt.
Középkori
települést, templomot vagy struktúrát ásni nagyban különbözik a többi kor
régészeti forrásaitól: ebben a korban már megkerülhetetlen az írott források
jelentősége és ismerete, az esetek döntő többségében álló falakkal kell dolgoznunk,
amely komplex, több szakemberből álló csapatmunkát feltételez (művészettörténészek,
műépítészek, mérnökök, mérnökök, restaurátorok, műemlékvédelmisek). Kevés olyan
régész van manapság, aki minden korszakhoz jól értene, különösen őskor és
középkori régészethez egyaránt. Talán Bóna István tekinthető ilyen téren
etalonnak. Az ő 1993-as Erdély történetében írt hatalmas összefoglalója máig
nélkülözhetetlen munka, de paradigmatikusnak számit Radu Popa 1991-ben irt
cikke a kora középkori régészet perspektíváiról, amely gyakorlatilag évekre
megalapozta a romániai középkorkutatást akkor.
Doktori disszertációm (Kraszna
vármegye kialakulása és fejlődése az árpád korban. Régészet és írott források.
Szeben, 2015) Zeno Karl Pinter vezetésével várhatóan jövőre jelenik meg.
2013 óta a kolozsvári Történeti Múzeum munkatársa vagy, ahol nemrég enyhe változások történtek úgy a vezetőség, mint az alkalmazottak struktúrájában. Hogyan áll jelenleg a múzeum középkori gyűjteménye és milyen tervek vannak előkészületben helyi szinten?
2013 óta a kolozsvári Történeti Múzeum munkatársa vagy, ahol nemrég enyhe változások történtek úgy a vezetőség, mint az alkalmazottak struktúrájában. Hogyan áll jelenleg a múzeum középkori gyűjteménye és milyen tervek vannak előkészületben helyi szinten?
A
kolozsvári Történeti Múzeumnak – bár Románia egyik legjelentősebb középkori
gyűjteményével rendelkezik - Gheorghe Petrov óta nem volt középkoros régésze. A
középkori anyag jelenleg a 2008 óta bezárva álló múzeum raktárában, sajnos
egyelőre rendezetlenül pihen. Ennek a hatalmas anyagnak a feldolgozásán,
katalogizálásán dolgoznak jelenleg Demjén Andrea és Diana Iegar kollégáink,
akik egyenként átnézik a katalógusokat, eddig több ezer tárgyat
sikerült
bejegyezniük, ellenőrizniük. Ez a gigászi munka várhatóan 2019-20-ra fejeződik
be, akkor tehát remélhetőleg lesz egy részletes katalógusunk és adatbázisunk a
középkori anyagról. A már közölt vagy ismert anyag mellett ugyanakkor rengeteg kiadatlan
anyag is van: itt van például Gyulai Pál hatalmas, közöletlen anyaga Léta
várából. Ezt nagyon jó lenne egy mesteris vagy doktoris hallgatóval feldolgoztatni.
Mi nyitottak vagyunk a hallgatókkal való együttműködésre és kifejezetten
szeretnénk, hogy minél több hallgató jöjjön és dolgozzon az itteni új anyagon
is. Szeretnék egy olyan időszaki kiállítást rendezni a múzeumban, ahol olyan
régészeti anyagot mutatnánk be, amelyet régészhallgatóink ástak ki. A
kiállítást teljes egészében az ő bevonásukkal és közreműködésükkel végeznénk,
amely egyben jó múzeumi gyakorlatot is biztosítana a hallgatóknak és ugyanakkor
hivatalosan is támogatnánk, mint intézmény a hallgatókkal való együttműködést.
Léta vára |
Az egyik fő probléma jelenleg Romániában – a középkori
régészoktatás hiányosságain túl – a középkori régészeti restaurációk kérdése.
Milyen problémákkal szembesültél és van-e olyan pozitív példa jelenleg az
országban, amit érdemes példaként említeni középkori restaurálás terén?
A
középkori emlékeink felújítása során számos műemlékvédelmi hiányossággal
találkozunk: a régészeti kutatásokban nincs beiktatva a technikai háttér, itt a
422/2000-es és a 50/91-es törvény módosítására lenne szükség. Pozitív példaként
említhető a széki templom kutatása: párhuzamosan ment a művészettörténeti,
mérnöki és régészei munka. Díjazandó azért az is, hogy mára már kezdenek
körvonalazódni azok a csapatok is, amelyek ma már szakszerű régészeti
műemlékvédelemmel foglalkoznak: Maksai Ádám, Makay Dorottya, Tótfalusi Gábor,
Furu Árpád már olyan építészek illetve mérnökök, akik műemlékvédelmi szakemberekként
jártasak és olvassák a régészeti szakirodalmat is. Pozitív példaként említendő
a Szent Mihály templom este is vagy a Jósika palota jelenlegi ásatása is.
6Nemrég több régészeti helyszín jelentős európai uniós
pályázatokat nyert. Melyek ezek a helyszínek és milyen változásokra lehet számítani
ezekben az esetekben?
Az
Európai Unió és a román állam által támogatott operacionális finanszírozási
projektek keretén belül (POR 5.1.-es tengely - 5 millió euró, PNDR – 7.6 –os
tengely a B kategóriájú falusi műemlékek felújítására) idén 18 erdélyi magyar
műemlék kapott támogatást, többek között a nagyenyedi, rugonfalvi, dézsi,
ótordai, dálnoki, apanagyfalusi, magyarvalkói, református parókia, a kolozsvári
evangélikus egyház, a nagyajtai, várfalvi, oklándi, bágyoni és városfalvi
unitárius egyház, a székelyudvarhelyi római katolikus főesperesség és a gyalui
várkastély. Reméljük, hogy ezek a felújítások megfelelő szakembergárdával
együtt fognak dolgozni és szakmailag helytálló munkát végeznek a templomokon és
a várkastélyban.
7 Egy előadásodban említetted, hogy ma Romániában a
régészeti és az épített örökség védelmét biztosító jogszabályok és törvények
súlyos kiskapukkal rendelkeznek. Ennek köszönhetően például ma egy magánszemély
könnyebben juthat fémdetektorhoz, mint egy régész, de az épített örökség
védelmében is súlyos hiányosságok vannak. Melyek a főbb hibák és mit tehetünk
ezek kiküszöbölésére helyi és országos szinten?
A
jelenleg is érvényben lévő régészeti műemlékeket védő törvény (43/2000-es
törvény) számos kiskapuval van tele: alapvető dolgok nincsenek leszögezve,
például a vízszintes és függőleges leletmentési környezetre vonatkozó előírások.
Németországban ez szigorúan szabályozva van. Mifelénk elterjedt és bevett
szokás, hogy a sterilig kell ásni, de eközben felbontjuk a statikai szinteket,
amely egy álló épület esetén – különösen városi ásatáson – súlyos gondokat
okozhat az épület statikájában és szerkezetében is. Más példa: ha a leletmentés
megtörtént egy területen és a befektető azt követően megszerzi a leletmentési
bizonylatot, a helyszín megásott része automatikusan elveszti a műemlékvédelmi
státuszát. Hasonlóan súlyos gond, hogy nincs városi régészeti hivatal, tehát a
polgármesteri hivatalnak nincsenek saját régészei, a városokban zajló régészeti
feltárásokat, felügyeletet a múzeumnak kell biztosítania. Nincs ipari örökségi
törvénykönyvünk sem ami a malmok, ipari épületek, régi hidak védelmét biztosítaná,
ezeket most továbbra is a műemlékvédelmi bizottságok felügyelik – már amennyire
tudják. Szilágy megyében például vannak működő 18. századi vízimalmok. De
hasonlóan problémás a régészeti egészségügyi és munkaügyi törvénykezés,
nincsenek sajátos pontjai a munkavédelmi előirásoknak, pedig egy régész munkája
során nemegyszer találkozhat problémás, nemegyszer veszélyes helyzetekkel.
Ilyen például a régi kolerás, pestises temetők esete: egy temesvári eset nemrég
jól mutatta, hogy sajnos ilyesmire nincs felkészülve sem a régész, sem pedig a
romániai jog. Hasonlóan problémás mifelénk egy kriptabontási eljárás is: egy
ilyen munkafolyamat során számos veszélyes kórokozóval találhatja magát szemben
egy régész, erre sem vagyunk felkészülve még.
Csak
remélni lehet, hogy idővel ez is javulni, változni fog Romániában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése