Egy elfeledett palota története

Interjú dr. Ileana Burnichioiu adjunktussal, a gyulafehérvári fejedelmi palotában végzett kutatásokról
2014 decembere és 2015. februárja közötti időszakban a gyulafehérvári fejedelmi palotában számos régészeti, művészettörténeti, geodéziai, geofizikai, biológiai és restaurátori vizsgálatra került sor, melynek eredményeképp lehetőség nyílt a rendkívül jelentős történelmi épület restaurációs – helyreállítási munkálatainak a felmérésére és megkezdésére is.
A helyszínen történő kutatásokat a Gyulafehérvári Polgármesteri Hivatal szorgalmazta és támogatta egy későbbi, nagyobb ívű projekt előzményeként, amely az épület műemlékvédelmi helyreállítását és értékesítését fogja megvalósítani. Erről és a fellendülőben lévő gyulafehérvári műemlékvédelemről, turizmusról és jövőbeli perspektívákról is beszélgettünk.

A gyulafehérvári püspöki palota kutatása alighanem az egyik legjelentősebb tudományos projekt, amelyre a fehérvári váron belül folyó nagyszabású munkálatok során került sor. Néhány elvétett népszerűsítő munkát vagy csak a szakirodalom által ismert publikációkat leszámítva, Erdély történetének egyik legfontosabb helyszínét jóformán alig ismerjük. Ki és hogyan indította ezt a

kutatást és melyek voltak a főbb célok és munkatervek?
Ahogy sokan tudják, a gyulafehérvári Fejedelmi Palota sokáig a Román Hadsereg tulajdonában volt (míg azelőtt az osztrák és osztrák – magyar hadsereg birtoka volt) így ilyen körülmények között lehetetlen volt a kutatása. Története leginkább az irodalmi forrásokból volt ismert, de az is leginkább csak a XVIII. századig meglévő állapotokról szolgálnak forrásul, a Vauban vár építése utáni nagyszabású átalakítások az épület arculatát is megváltoztatták.  Amikor 2007 – ben a Polgármesteri Hivatal átvette az épület közigazgatását, a városi tanács többször kifejezte szándékát az épület felújítására, restaurálására és egy új funkció körvonalazására vonatkozóan amely a város igényeihez mérten kialakítható lenne. Megegyezés született arra vonatkozóan, hogy az átfogó kutatáshoz és teljes felújításhoz szükséges összeg és támogatás kivitelezhető európai uniós forrásokból, melyet követően elindult a pályázati dokumentum elkészítése, amely várhatóan még idén elkészül és leadásra kerül.
2013 –ban egy, az egyetemistákkal folytatott látogatást követően kiderült, hogy az épület valójában nem annyira megközelíthetetlen, mint addig hittük. Elkészítettünk egy tanulmányt a palotáról, majd Kiss Lóránd marosvásárhelyi restaurátorral szondázást és elsődleges kutatásokat végeztünk. 2014 februárjában sikerült elérnünk elsődleges célunk: felhívtuk a helyi hatóságok figyelmét az épület rejtette rendkívül fontos művészettörténeti, régészeti és építészettörténeti emlékek jelentőségére. 2014. októberében, a Posta Béla ásatásait bemutató tárlaton dr. Adrian A. Rusu középkorász, neves régész ad hoc tárgyalást kezdeményezett Gyulafehérvár polgármesterével, ami hozzájárult a decemberi munkálatok elkezdéséhez.
A munkacsoportban számos neves régészt, művészettörténészt és restaurátort is találunk Kolozsvárról, Gyulafehérvárról és Marosvásárhelyről. Hogyan tudná jellemezni ennek a nagyon is nemzetközi és multikulturális csapatnak a munkáját és milyen eredményekről tudnak eddig beszámolni?
A rendelkezésünkre álló idő nagyon rövid volt, mindössze három téli hónap, míg az anyagi keretek igen szűkösnek bizonyultak egy ilyen komplex épület teljes körű vizsgálatára.     Ezért is gondoltunk egy rendkívül szakképzett, vegyes munkacsapatra akinek voltak már a palotára vonatkozó kutatásai vagy dolgozott hasonlóan komplex helyszíneken. A csapat úgy volt összeállítva, hogy legyen megfelelő ember a bürokratikus teendőkre, a terepmunkára és az utólagos publikáció elkészítésére is. Dicséretes volt a különböző tudományágak képviselőinek együttműködése még akkor is, amikor az anyagi forrásaink elfogytak és csak a szakma iránti elkötelezettség tartotta össze a csapatot és tette lehetővé, hogy befejezzük a munkánkat. A kutatás fő feladata az volt, hogy régészeti szondázásokat végezzünk, talajmintákat vegyünk, megállapítsuk az épület főbb történeti fázisait és építési szakaszait, a falak statikai állapotát és biztonságát, a szerves anyagokból, különösen fából készült elemek állapotának felmérését. Sikerült új adatokat hozni a palota XVIII. század előtti állapotáról is, a középkori és római erőd falának egy jelentős szakaszát is sikerült feltárni valamint a későbbi módosításokat is megállapítani. Számos jelentős díszítőelemet is sikerült kiemelni és azonosítani valamint kategorizálni. Végezetül terv született a teljes épület – komplexum restaurálására és egy restaurátor – műhely kialakítására. Ami a legjelentősebb leleteket illeti: a római erőd néhány falszakaszát és építési fázisát sikerült azonosítani, római katonai barakkok nyomaira bukkantunk, újrahasznált római kövekre, románkori és gótikus építészeti elemekre, gótikus és reneszánsz ajtó és ablakkereteket azonosítottunk, megtaláltuk Várday Ferenc püspök címerét és monogramját, több, XVIII. századi falfestményt valamint az F épületben sikerült azonosítani a szakirodalom egyik nagy rejtélyét, a palotát a Szent Mihály székesegyházzal összekötő folyosó maradványait.
A felsorolt leletek mellett előkerült még egy római szarkofág is valamint a római fal egy jelentős része. Mi lesz ezeknek a leleteknek a sorsa és hogyan látja a modern muzeológia jövőjét Gyulafehérváron? Hogyan tudjuk integrálni a kőemlékeket és műemlékeket a vár turisztikai körforgásába?
Az már közismert volt, hogy a palota déli része a római erőd (castra legionis XIII Geminae) déli falszakaszára épült rá. Ám mivel a hetvenes években súlyos károsodást szenvedett a betonozott falszakaszok megépítése során, a Gheorghe Anghel által még látott és közölt falszakasz fokozatosan elkezdett romlani.  Ami a mi érdemünk volt, az a D épületben lévő, teljes egészében megmaradt falszakasz feltárása és a középkori értékek jelentőségének bemutatása. A projekt szerves része volt a felfedezett emlékek és freskók helyszíni restaurálása és turisztikai célokra alkalmas helyreállítása. Ugyanakkor javaslatok születtek még a Vauban vár különböző épületeinek, így a híres Bethlen bástya és a székesegyház különböző részeinek a restaurálására, valamint egy, a Fejedelemség korának szentelt múzeum létrehozására is. Szó esett arról is, hogy a régebbi ásatások és kutatások eredményeképp felfedezett kőemlékeket – amelyek egy része a Kincstár udvarán árválkodik – otthonra találjon egy, a palota udvarán kialakított lapidáriumban. 
A gyulafehérvári Polgármesteri Hivatal igen pozitívan reagált a kezdeményezésre és megígérte a kutatás anyagi szükségleteinek előteremtését valamint a palota turisztikai szempontból történő értékesítésének előmozdítását. Hogyan látja a kutatás perspektíváit és melyek lesznek a következő lépések ez irányba?
A kutatás utolsó fázisában a polgármesteri hivatal képviselői meglátogatták a palotát és igen kedvező ígéreteket tettek a kutatás folytatására vonatkozóan. Remélhetőleg tudomásukra tudtuk adni, hogy amit eddig tettünk, az mindössze egy gigászi munka legelső lépése volt és a kutatás nem állhat le a felmérés fázisában, ahogy ez nagyon sok műemlékvédelmi munkálat esetén sajnos lenni szokott mifelénk. Emiatt szükség van a kutatások folytatására a restaurációs munkálatok elkezdéséig is. Biztosításukat adták, hogy partnerközi szerződéssel további támogatásokra tehetünk szert a kutatások folytatására és a már felfedezett emlékanyag nagyközönség előtti bemutatására.
A Vauban vár sok tekintetben Erdély történelmi ütőerének számit. Épületei között megtaláljuk a római múlt jeles emlékeit, a Magyar Királyság történetének legnevesebb épületeit, a Fejedelemség központi műemlékeit és a Habsburg Császárság, Osztrák – Magyar Monarchia és az 1920 –as évek emlékeit is, amikor a város a román nemzeti öntudat szimbólumává vált. Hogyan látja a várost, mint a multikulturalizmus népszerűsítésének egyik eszközét? Vannak –e további épületek a váron belül, amelyek hasonló figyelmet igényelnének?
Egy város ilyen jellegű perspektívái mindig a helyi honatyák bölcsességétől és nyitottságától függ, valamint azon is múlik, hogy mi, kutatók milyen módon tudjuk befolyásolni a közoktatás, tudománynépszerűsítés és a helyi sajtó által a helyi műemlékek védelmét, amelyek a mai materialista világban nagy veszélybe kerültek. A történészek munkája és kriticizmusa manapság úgy tűnik, termékeny talajra lelt a helyi hatóságok körében, akik nagyobb érdeklődést mutatnak a múlt emlékeinek megőrzésére. Remélhetőleg az elkövetkező évek is jó példát szolgálnak majd erre a tendenciára, amely elsősorban az emlékművek megőrzését és a város multikonfesszionális és multietnikus jellegének népszerűsítését kell szolgálja. Új lapokat nyithatunk akkor a történelmünkben, ha a nagyközönség is megérti, mit tett Vitéz Mihály a várban vagy a nagy református fejedelmek a székesegyházban és a palotában.  Ugyancsak akkor kerülhet sor egy másik, a katonaság tulajdonában lévő, rendkívül fontos épület, a nevezetes Bethlen Kollégium felújítására is, amely a vár fejedelemségi kori történetének egyik emblémája kell legyen. De felújításra szorulna a Batthyaneum Könyvtárának épülete is valamint számos ház a váron belül, amelyek számos értéket rejthetnek még magukban és ezt úgy a helyi lakosokkal, mint turistákkal tudatnunk kell.

A kutatócsapat a következő szakértőkből áll:
dr. Adrian Andrei Rusu tudományos főmunkatárs, régész és középkortörténész (Kolozsvár, Régészeti és Művészettörténeti Intézet, TransArheo S.R.L.)
dr. Kovács András akadémikus, professzor emeritus, művészettörténész Kolozsvár, BBTE
dr. Ileana Burnichioiu adjunktus, történész, Gyulafehérvár, 1. December 1918 Egyetem
dr. Kovács Zsolt adjunktus, művészettörténész, Kolozsvár, BBTE
dr. Weisz Attila adjunktus, művészettörténész, Kolozsvár, Művészeti és Design Egyetem
Kiss Lóránd festő – restaurátor, Imago Picta S.R.L.
dr. Oana Toda régész, Gyulafehérvár, 1. December 1918 Egyetem, TransArheo S.R.L.
Doru Bogdan régész, Gyulafehérvár, 1. December 1918 Egyetem
dr. George Bounegru régész, Nemzeti Egyesülés Múzeuma, Gyulafehérvár