Az ókori
Rómáról Quintus Fabius Pictor óta több ezer összefoglaló munka keletkezett.
Valami miatt az írni tudó vagy akaró embereket több mint két évezrede furdalja
a kíváncsiság, hogy megfejtsék: hogyan válhatott egy átlagos, mocsaras
területen létrejött faluból vagy falu-csoportosulásból Európa kulturális
alapjait meghatározó birodalom? A kérdésre és a faluból lett birodalom
metamorfózisainak elemzésére több száz történész vállalkozott már az ókor óta,
legutóbb Mary Beard, a brit ókortudomány nagyasszonya és karizmatikus
feministája vállalkozott erre SPQR című bestseller kötetében, amely
trendsetternek is nevezhető a maga műfajában.
Mary Beard neve jól ismert úgy az ókortudományban és az
ókori Róma kutatásában jártas
szakembereknek, mint a művelt nagyközönségnek. A
sajátos stílusáról, szenvedélyes műsorairól, tudóstól szinte meghökkentőnek
számító, közvetlen blogjáról és aktív politikai és közéleti szerepéről ismert
Cambridge-i professzor a BBC számos dokumentumfilm-sorozatában szerepelt már (Caligula,
Meet the Romans, The Ultimate Rome, Pompeii – life and death in a Roman Town).
Neve azonban nemcsak az ókor iránt érdeklődő nagyközönség számára ismert, hanem
a kortárs női mozgalmak hívei előtt is, akik egyféle prófétájukat, élharcosukat
tisztelik a bohém ókortudósban. Egyike azon kevés ókortörténészeknek, aki
vitathatatlan tudományos eredményei és paradigmatikus szakmai munkája mellett,
bátran kiáll a közéletbe, hogy filmjeiben és könyveiben elmondja véleményét, saját
világnézetét nőkről, férfiakról, hatalomról és Rómáról – valamint ezek
üzenetéről a XXI. században.
Mary Beard |
2015-ben közölt új, monumentális kötete – ahogy az
előszóban fogalmaz – negyven év munkájaként
született meg és összefoglalja a
művelt nagyközönségnek azt, amit ő látott, értett az ókori Rómából illetve Róma
mai emberhez szóló üzenetéről. A kötetet nemrég, román nyelvre is lefordították
(Beard, M., SPQR. O istorie a Romei
antice, Editura Trei, 2017) és már készül a magyar nyelvű fordítás is
Magyarország egyik legnevesebb kiadójánál. A több, mint négyszáz oldalas,
rengeteg fotóval díszített kötet címe is meglepő, már-már furcsa: SPQR.
Alighanem a legismertebb és talán legrégebbi akroníma, hisz Róma városának
„társadalmi szerződését”, politikai berendezkedését örökíti meg közel 2100 éve.
A Senatus Populusque Romanus (a
Szenátus és a Római Nép) fogalma a Köztársaság korának végén, Cicero idején
jelenik meg és terjed el, lesz egyféle szimbóluma annak a társadalmi
berendezkedésnek – társadalmi piramisnak, ahogy Alföldy Géza elképzelte – amely
a vezető elit (a szenátus) és a többiek viszonyát jelzik. Róma, mint szimbólum,
mint hatalom ekkor a szenátus kezében
van még, akik így, vagy úgy, de együttműködnek a néppel. Mary Beard jól
ráérzett az ókori Róma lényegére, amikor ezt a sajátos mozaikszót választotta
könyvének címéül: a legismertebb római akronima szinte minden ókori épületének
ott van, ezt látjuk Saturnus monumentális templomán a Forum Romanum egyik
legmagasabb pontján és ez mai napig Róma városának jelszava, amely minden
csatornafedelen és villanyoszlopon ott díszeleg. Nincs is ennél jobb szimbólum
az ókori Róma örökségének továbbélésére, folytonos átalakulására és
aktualitására. Az ókori Róma velünk él, mindennapjaink része – mondja Beard. És
az ókori Róma nagyon fontos – kezdi, jó íróként egy hatásos mondattal kötetét.
Miért fontos Beard
új kötete az ókori Rómáról? Egy olyan korban, ahol szinte évente kiadnak
egy-egy új „Róma történetet”, elég nehéz nagyot, vagy akár paradigmatikusat
alkotni. Mary Beard szakmai tudása azonban garancia arra, hogy ez a kötet se
legyen csak „egy” a sok Róma történet közül, bár azt a szerző is hangsúlyozza,
hogy nincs az a történész, aki mindent látna, értene és objektívan tudná
tolmácsolni egy 2000 évvel ezelőtti társadalom sajátosságait. A téma eleve
szubjektív jellegétől függetlenül, Mary Beard kötete azért fontos, mert Róma
történetének jól ismert forrásait és eseményeit úgy elemzi, hogy állandóan arra
reflektál: hogyan látták a rómaiak saját magukat? hogyan értelmezték ők „Róma
történetét” és felemelkedését valamint
mi a mai üzenete ennek a civilizációnak? Beard zsenialitását furfangos, játékos
nyelvezete, meghökkentő elméletei, sajátos nézetei adják, a szakmában jártas
olvasó azonban észreveheti, hogy a könnyed és a művelt nagyközönségnek irt
kötet mögött mekkora tudás rejtőzik. Beard esettanulmányai és az általa
megidézett ókori emberek és azok tárgyai nem az átlagos Róma történetek példái,
hanem egy olyan történész szakmai tudásának kivetülése, akinek bejárása van a
British Museum raktárába, Pompeii kevésbé ismert régészeti ásatásaiba valamint
Róma legvédettebb kincsei közé is. A kötet aktualitását és erősségét mi sem
mutatja jobban, mint az első fejezet, amely Cicero legendás Catilina-féle összeesküvését
és beszédeit elemzi. A politikai szállóigévé, örök manifesztummá lett Quo usque tandem abutere Catilina patientia
nostra (meddig élsz vissza türelmünkkel, Catilina?) gyönyörű szólamát Beard
a kortárs brit és magyar politika szemszögéből mutatja be, rávilágítva –
Pomogáts Béla 2015-ös híres, Népvszavában közölt cikkéhez hasonlóan – a
politikai elit visszaéléseinek és metamorfózisainak veszélyére és a civil
társadalom fékező erejének szerepére. Beard persze, a maga politikai
hitvallásánál fogva kissé elfogultan, talán idealizáltan látja doktori
disszertációjának hősét, Cicerót, akinek Catilina elleni beszédét a politikai
diktatúrák és visszaélések egyik szimbólumaként ábrázolja. Megjegyzendő persze,
hogy Cicero játszmája Kr.e.63-ban rég nem a köznép, az átlag római ember
sorsáról szólt, hanem a szenátuson belüli hatalmi erők tisztázásáról. Látunk
erre példákat ma is, amikor miniszterelnökök jönnek, mennek egy-egy politikai
csoportosulás belső harcának eredményeként. Cicero mondatai azonban valóban,
Róma, mint kulturális jelenség és szubsztrátum örökségének tekinthető. A tény,
hogy még ma, a XXI. század második évtizedében is latin nyelvű szállóigéket
közölve jelennek meg az illiberális (konzervativ,
irányított, pszeudo-, részleges, hibrid) demokráciákat bíráló plakátok és
újságcikkek, jól jelzi, hogy az ókori Róma fontos. Fontos, ma 2018-ban is.
Mary Beard könyvéből nemcsak az alapvető forrásokat
tudjuk meg Rómáról, de egy friss, radikálisan más szemszögből fogjuk látni az
antik Róma mai, kortárs értelmét és üzenetét. Beard kötetének magyar nyelvű fordítása
ha minden igaz, már készül. Megjelenése azért lesz nagyon fontos, mert a magyar
könyvpiacon eleve kevés munka jelenik meg az angolszász történetírás
sajátságos, a mifelénk még mindig divatos pozitivizmustól eltérő munkáiból.
Beard Rómájának története elsősorban a
művelt nagyközönségnek és az egyetemi
hallgatóknak szól, de mint historiográfiai csemege, a szakembereknek is. A
jelenleg magyarul olvasható Róma történetekhez képest (Matyszak, Antik Róma napi öt denariusból, Kertész
I., Regélő Róma, Salles, Hétköznapi élet a római császárok korában,
Frideczky J., Roma aeterna, Officina Nova, Róma és a római világ története,
Hahn-Ferenczy, Az ókori Róma története,
Havas-Hegyi-Szabó, Római történelem,
Ürögdi Gy, Róma, Morvillez, E. Az ókori Róma, J.N.Robert, Az ókori Róma), Mary Beard kötete egy
valódi szakmai és szellemi felfrissülés. Ehhez hasonló kötet a 2012-ben
megjelent, de egyelőre sem magyar, sem román nyelven nem kapható Greg Woolf, Rome. An Empire’s Story (Róma. Egy birodalom története) című
paradigmatikus kötete. Csak remélni tudjuk, hogy a magyar könyvpiac, a művelt
nagyközönség és a szakma egyaránt nyitott lesz a nyugati szakirodalom és
tudományos-ismeretterjesztés legjobb példáinak befogadására.