A
szegények pápája
Josephus Fanea dedicata
How I met the pope in Rome - personal reflections on the Person of 2013.
Két neves napilap, a Times és a Le Monde is a 2013. év emberének
választotta Ferenc pápát, ezzel csak igazolva azt az egyetemes közhangulatot,
amellyel az új egyházfőt fogadták
világszerte. Egyik elődje, a hamarosan általa kanonizált XXIII. János pápa
a történelmi II. Vatikáni Zsinatot - saját metaforájával élve – „az egyház
ablakának kinyitására és friss levegő beengedésére használta fel. Ferenc, az
argentin pápa ismét szélesre tárta ezeket az ablakokat, pusztán személyiségének
erejével” - írta elemzésében a The Times. De ki is valójában ez az
Ember? Személyes élménybeszámoló Rómából
és a Vatikánból.
Jorge Mario Bergoglio 1936 –ban született Argentína
fővárosában olasz bevándorlók gyermekeként. Egy súlyos tüdőműtét és egy
vegyészmérnöki egyetem után úgy dönt, hogy 1958 –ban végérvényesen az egyház
hitvese lesz, elkezdi a noviciátust a Jezsuita Rendben. Miután több neves
jezsuita intézményt váltott, 1973 –ban teszi le örökfogadalmát, egy akkor már megújult
egyházban, a II. Vatikáni Zsinatot követő nagy
lelkesedés korában. Jezsuita
rendfőnökként a hetvenes évek Argentínájában, Perón személyi kultuszának
közepette nem tudta megakadályozni, hogy két neves jezsuitát – a kontemplatív
imamód kidolgozóját, Jálics Ferencet és Orlando Yorio-t – elrabolják és 6000
másik emberrel megkínozzák. Az esetet csak a két jezsuita élte túl.
szerdai audiencia (saját fotó) |
Ezt követően Bergoglio lassan, de biztosan haladt az egyházi
hierarchia legmagasabb fokáig. 1992 –ben püspök, majd 2001 –ben II. János Pál
pápa bíborossá nevezi ki. A mindig mosolygó, Rómában gyakran megforduló és 2005
után a konklávé egyik legfontosabb tagjaként számon tartott bíboros otthonában
már érsekként is hírneves és közkedvelt személyiség volt: soha nem utazott a bíborosi
státuszának kijáró külön autóval, rendszeresen a Buenos Aires-i metróval
közlekedett. Joseph Ratzingert pápává választó konklávén a második helyen „végzett”
bizonyos belső források szerint. Hogy miért nem ő lett a pápa 2005 –ben azt
talán kimerítően elemeztük tavaly márciusi cikkünkben: II. János Pált, az „évszázad”
pápáját nem tudta volna egy új ajtókat nyitogató, valódi reformra törekvő
személyiség követni. Túl nagy volt az árnyéka az elődnek ahhoz, hogy egy „nagy”
pápa követhesse őt Szent Péter ma már valóban csak szimbolikus trónján. XVI.
Benedek külső szemből megfáradt megjelenése és rövid pápasága szükségszerű felkészítő
volt egy több évszázad után ismét Európán kívülről érkező pápa elfogadására.
Már 2013. március 13 –án este egyértelmű volt, hogy nem
akármilyen pápát kapott a Katolikus Egyház: egy telt, fiatalos és erőteljes
ember állt ki a Szent Péter bazilika hatalmas erkélyére és az őt kihirdető
megtört és beteg Jean – Louis Taurannal ellentétben, ez a fehér ruhás pasas „jó
estét kivánokkal” (Fratelli e sorelli –Buona Sera!) köszöntötte az ujjongó tömeget. Névválasztása sem hétköznapi:
a nagy számokkal jelzett pápanevekkel (Pius, Benedek, János) szemben egy olyan
szent nevét választotta elsőként, akit már a XVII. században is a düledező és
roskadozó egyház megtartójának, támogatójának ábrázolják a festmények. A
szegények védelmezője, a rebellis fiú, aki Buddha európai hasonmásaként
megreformálta nemcsak a Katolikus Egyházat, de az európai közgondolkodást is.
Mielőtt Bergoglio bevonult volna a Könnyek szobájába, brazil biborostársa
fülébe súgta: „ne feledd a szegényeket!”.
Így esett választása Assisi Szent Ferencre.
Első beszédében is közvetlen, hiteles és légies volt – és
ezekkel máris bevezetést nyert a távoli néző abba, ami ezt követően jött.
Ferenc pápa azóta világsztár. Bár Rómában mindig is
fontos volt az aktuális pápa arcképének propagálása és ezek milliószámra
történő eladása – bevált, ókori szokás ez – Ferenc pápa arcképeinek számát
csakis csillagászati léptékkel tudnánk meghatározni. Már ha akarnánk. Mert bár
szörnyen giccses, de manapság már az ateista társadalom is hajlandó úgy
nyilatkozni, hogy jó egy mosolygó, hiteles embert látni, akinek pozitív
kisugárzása megtölt tereket, utcákat, boltokat. Tucatnyi interjúkötet, életrajz
sorakozik az új pápáról olasz, de már magyar könyvesboltokban is. Százszámra
készültek már interjúk, cikkek róla alig néhány hónapos pontifikátusát
követően. Belső körökben terjedő anekdota, hogy azok a sajtóreferensek, akiknek
egyetlen feladata, hogy Ferenc pápa teljes programtervét összeállítsák és a
facebookon, twitteren, a vatikáni honlapon és más forrásokon megosszák, követni
sem tudják sokszor az új pápa dinamizmusát. Bohém – mondhatni olasz –
természetére vall, hogy szerdai audienciájának itineráriumát számos alkalommal
spontánul megváltoztatja, ha épp egy nagyon hangos csoport hívja őt. Svájci
gárdistái és idős, a pápa arcképét néha mosolygós embereknek osztogató
komornyikjai már meg sem próbálják követni a szanaszét köszöngető, ölelgető
pápát, aki tényleg – de tényleg! – imádja az embereket. Életerejét – amelyre igen
nagy
szükség van napi 12 órás diplomáciai teendői közepette – abból a heti két
alkalommal összesereglő 50 – 60.000 emberből meríti, akik nevét skandálják
minden szerdai audienciáján és vasárnapi Angelus imádsága alkalmával. A „Fratelli e sorelli” felszólítást követő
vicces mosolya és a „Buon Giorno”
minden formalitást megtörő, vasárnap reggel tízkor még a Via delle Fornaci utca
lakóit is felrázó hangos formulája nemcsak a Vatikán mélységeiből fakadó
egyházpolitika új, „szegények pápáját” adja elénk, hanem egyszerűen egy hiteles
embert, aki szereti amit csinál és felelősséggel teszi azt.
argentin csoport előtt (saját fotó) |
A Times hosszasan sorolja, miért is lett jogosan Ferenc
pápa az Év Embere. A listából szinte kivétel nélkül, minden sajtóorgánum
kiemeli, hogy az új pápa toleráns nyilatkozatott tett a melegekről,
kontextusában kívánja elemezni a nők egyenjogúságát az egyházban, a szeretet
közös erejére bízza az ateisták és más felekezetek közötti együttműködést és szigorú,
belső reformokat indított el a Katolikus Egyházon belül. Ezek közül feltétlenül
kiemelendő, hogy egy papot nemrég exkommunikált sikkasztás miatt, megszólta és
figyelmeztette az apácákat és a papi pályára készülőket, hogy „ne megkeseredett
nővérek és testvérek” vezessék az új egyházat és lemondott minden pápai
külsőségről. Elárverezte ajándékait – így az új Harley Dawidsonját is –
amelyből immár a sokadig szegénykonyhát nyitja meg Rómában. Barátságosan pózol
a fiatalokkal és képes átölelni az emberi lét legnagyobb fájdalmait és sebeit magán
viselő híveket is.
Kétségtelen, hogy a Biborosi Kongreáció súlyos problémái,
a mindenhol elterebélyesedő korrupció, sikkasztás és a sorozatos pedofília –
botrányok mély válságba helyezték az egyházat. A jelenség mögött persze nemcsak
a Katolikus Egyház válságát kell észrevennünk, hanem a kereszténységét, az
egyházi intézményekét is. Országok tucatjaiban állnak üresen templomok,
koncerttermekké válva vagy néhány bődültebb helyen, lerombolva. Ferenc pápa
imázsára feltétlenül szüksége volt az egyháznak, saját jövője miatt. A pápa
töretlen népszerűsége egyrészt elveszi a figyelmet a továbbra is jelenlévő
problémákról, másrészt azonban egy olyan korban hoz pozitív erőt az emberek
elé, amikor a szegénység, a globalizáció és a munkanélküliség egyértelműen
érezteti hatását az Y és Z generációkon.
A fiatalok és a szegények pápája ő és nemcsak azért, mert
van twittere, hanem azért is, mert képes az ő nyelvükön is hitelesen beszélni. Éjjel,
szegényeknek ennivalót osztogató és a fáradt svájci gárdistát felsegítő, már
képregény formájában is létező Ferenc pápa mítosza meglehet belső körökből
szándékosan generált jelenség. Egy azonban biztos: mosolya, közvetlensége,
odaadása és szinte dübörgő erővel hajtott akarása átjön azoknak is, akiknek
csak két – három másodpercre sikerült a pápa szemébe nézni vagy tekintetét
elkapni.
„Kúúl pápánk van” – mondta a római lakótársam, aki bár
ateista és nem kedveli az egyházi intézményeket, Ferenc pápa arcképét mégis
kitette a konyhába „Il ragazzo del mese” (a hónap embere)
felirattal. Hozzáállása jelzi a többségi társadalmat Olaszországban és a
világban: aki hitelesen tudja átadni magát hivatásának és a szeretet
terjesztésének, az emberek szomjazzák őt.